Szerző: Fehér Valter

2012. július 18. 09:35

Tárolópiaci stratégiák: az új NetApp sztori

A NetApp finoman szólva sem éppen a befektetők kedvence az elmúlt időszakban, pedig a cég folyamatosan és gyorsan terjeszkedik, és a fejlett piacokon egyre közelebb kerül az EMC pozícióihoz. A vállalat legújabb stratégiája és technológiája pedig megadhatja a végső lökést a tárolópiaci elsőség felé.

Az el nem ismert győző

Magyarországon a NetApp mindössze néhány éve van jelen disztribútor révén, és hivatalos képviseletet csak 2009-ben hozott létre. Ennek megfelelően piaci jelenléte is moderált, az IDC adatai alapján tavaly mindössze a 8. helyet szerezte meg az eladott tárolórendszerek értéke alapján, ami még akkor sem túl jó csengő eredmény, hogy a verseny szoros. Mindez azonban sokkal inkább köszönhető a magyar piac struktúrájának és a vevők konzetvativizmusának, valamint a cég a nagy riválisokhoz mért relatív új és gyenge helyi jelenlétének, mint a termékek képességeinek.

A NetApp Nyugat-Európában már átvette a piaci második helyet, maga mögött hagyva a HP-t és az IBM-et, és negyedévről negyedévre egyre közelebb kerül az EMC-hez. A NetApp erős piaci szereplése pedig nem lehet véletlen egy rendkívül szorosan versengő és heves költségnyomás alatt működő piacon, ahol egyre több és több ügyfél nézi meg, mire költ, átértékelve hagyományos vásárlási szokásait, beleértve a márkapreferenciákat, technikai és gazdaságossági szempontokat.

Mit tudnak a NetApp tömbjei?

- x86-os hardver, aktív-aktív vezérlős architektúra
- Egységes Data ONTAP szoftverplatform NAS, SAN, DAS funkciókra, újabban objektum-támogatás is
- CIFS/NFS, iSCSI, FCoE, Fibre Channel protokollok támogatása egy tömbből
- Könnyen használható egységes felület az összes feladatra, fejlett monitoring eszközök
- Thin provisioning, deduplikáció, tömörítés
- Skálázható flash cache a vezérlőben, automata tárolórétegezés nincs
- Fejlett snapshot képességek, írható snapshotok támogatása
- Külső tárolótömbök virtualizációja és bevonása a Data ONTAP irányítása alá
- Néhány TB kapacitástól több PB-ig skálázódó modellek
- A vezérlők önmagukban is megvásárolhatóak V-Series néven, virtualizációra

A siker mögött természetesen rengeteg tényező áll, de mindez nem volna lehetséges az alapok, vagyis jó termékek nélkül. A NetApp-nak bár több tárolóterméke van, amelyek elsősorban skálázhatósában és teljesítményben különböznek, valójában egyetlen platfomról van szó, és ebben rejlik a NetApp ereje. Szemben az EMC, az IBM, de leginkább a HP ezerszínű választékával a NetApp egyetlen adattároló platformot fejleszt az összes felhasználási területre, legyen szó egészen kicsi vagy óriási telepítésekről, NAS vagy SAN funkcióról, vagy bármilyen protokollról. Igaz, a vállalat megszerezte az LSI Engenio tárolóüzletét, ami azonban leginkább piacvásárlás volt az amerikai kormányzati szektorba, valamint az LSI bérgyártó (OEM beszállító) üzletébe, amely az IBM-et, a Dellt és az Oracle-t is ügyfelei közt tudhatja.

Ez, a hatékonyságot sulykoló stratégia pedig bevált, vitán felül. A NetApp a Data ONTAP szoftverplatfomra fókuszálva minden kutatás-fejlesztési erejét sikerre vitte az egységes tároló (unified storage, vagyis NAS és SAN közös menedzsment alatt, egyetlen tárolótömbtől) koncepcióját, valamint általánosan elfogadottá tette a tárolóhatékonyság mantráját. A HP kivételével mára nincs olyan vezető gyártó, amely ne rendelkezne egységes tárolómegoldással. A vállalat az elmúlt 5 évben megduplázta FAS egységes tárolórendszereinek globális eladásait, és idén globálisan is minden bizonnyal megszerzi a második helyet az IBM-től.

Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak

Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.

Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.

A NetApp rendszerei mára rengeteg vállalatnál megtalálhatóak. A cég forgalmának kétharmadát nagyvállalati ügyfelek adják, vagyis a NetApp egységes tárolórendszerei, elsősorban NAS funkciókat ellátva, ott ülnek a legtöbb nyugat-európai vagy amerikai adatközpontban. A kritikus alkalmazásokat azonban többnyire ma is a klasszikus csúcskategóriás rendszerek szolgálják ki, mint az EMC Symmetrix, IBM DS8000, vagy a Hitachi Tagmastore és VSP.

A következő fokozat

A NetApp azonban úgy gondolja, elérkezett az idő, hogy ezek az alkalmazások is az egységes tárolórendszerbe migráljanak, hogy az ügyfelek hatékonyabban és olcsóbban tárolhassák és menedzselhessék kritikus adataikat is. A cél elérésének érdekében a NetApp több újdonságot jelentett be Data ONTAP rendszeréhez júniusban, amelyek közül a legfontosabb kétségtelenül a továbbfejlesztett fürtözés valamint az SSD-k kiterjedtebb de precíziós használata, de ezt kiegészítendő tucatnyi további újítás szolgálja a stratégiát. Igaz, fürtözés és flash eddig is elérhető volt a NetApp rendszereivel, de sokkal korlátozottabb és kevésbé hatékony formában.

Az új fürtözött üzemmód, vagyis a Data ONTAP 8.1 Cluster-Mode általános megjelenésével (a vállalat valójában tavaly ősz óta szállítja csendben) a NetApp kinyilvánított célja egy olyan tárolóplatform megalkotása, amely rendkívül hatékonyan menedzselhető, nincs tervezett leállás, és praktikusan bármeddig skálázható mind kapacitás, mind teljesítmény terén. Ezek a célok jól összecsengnek a jelenleg uralkodó európai vállalati igényekkel: drasztikusan alacsonyabb működési költségek mellett kezelni az adatnövekedést és biztosítani a szolgáltatási szinteket az üzleti alkalmazások számára. Ezek a termék szintjére lefordítva egyszerű kezelhetőséget, magas fokú automatizációt, online skálázhatóságot, és minél több funkció integrációját jelentik, különös tekintettel az adatmentési és replikációs képességekre.

A NetApp lényegében azt üzeni a korábbiakhoz képest, hogy rendszerei nemcsak rendkívül hatékonyak, hanem ezen túllépve immár a legmagasabb vállalati igényeknek is megfelelnek kapacitás, teljesítmény és rendelkezésre állás szempontjából egyaránt. Ezzel pedig lehetővé válik az egész vállalatra kiterjedő központi tárolóinfrastruktúra felépítése. Akár több tucat FAS vezérlőt is bevonhatunk egy fürtbe, tipikusan párosával, aminek köszönhetően több ezer lemezt és akár több tíz petabájt kapacitást menedzselhetünk egyetlen rendszerben. Azon ügyfelek, amelyek hatalmas fájlmegosztásokat akarnak létrehozni, például online archívumhoz vagy dokumentumkezeléshez, az Infinite Volume 20 petabájt teret is tud adni legfeljebb 2 milliárd fájl kezeléséhez , amiért cserébe egy kissé megnövekedett válaszidőkkel kell csak fizetni az extra metaadat-kezelés miatt.

Szintén fejlődött a társbérletes (multi-tenancy) üzemmód támogatása, vagyis nagyvállalati környezetben az infrastruktúra üzemeltetők izolált és biztonságos virtuális partíciókat alakíthatnak ki a különféle IT csoportoknak Cluster-Mode-ban is. Ezek az úgynevezett vServerek, amelyek a felhasználó szintű IT adminisztrátorok szempontjából (virtualizált) NetApp tárolóknak tűnnek, immár dinamikusan vehetik igénybe a fürt erőforrásait, akár több vezérlőre kiterjeszkedve. Ezzel lehetővé válik a teljes vállalatra kiterjedő tárolóinfrastruktúra létrehozása, valamint az infrastruktúra üzemeltetés teljes leválasztása az egyéb belső funkciókról, miközben a szerver-, adatbázis-, vagy alkalmazás-adminisztrátorok és fejlesztők számára lehetőség nyílik hogy teljesen saját kezükbe vegyék az irányítást.

A teljesítménykritikus virtuális gépek és alkalmazások azonban nem csak a horizontális skálázódásból és kis és nagyteljesítményű vezérlők kevert használatból profitálnak. A NetApp eddig is lehetővé tette a flash technológia használatát gyorsításra, azonban eddig vagy a vezérlő cache hierarchiájához adhattunk flash-t, vagy pedig állandó adattárolóként kellett SSD csoportokat a tömbhöz adni, és manuálisan hozzájuk rendelni köteteket, amelyeknek alacsony késleltetésre és nagy műveleti sebességre volt szükségük. A legtöbb IO érzékeny alkalmazás számára, különösen egy nagyméretű vállalati adattároló rendszerben, ezek valószínűleg közel sem optimális megoldások, hiszen vezérlőbe telepíteni az egész tömböt gyorsítja így versenykondíciókat hoz létre, míg színtiszta SSD csoportokat létrehozni költséges szórakozás.

Mivel a NetApp továbbra sem vezette be az automatikus tárolórétegezést, ezért mérnökei egy negyedik típusú megoldást választottak. Az úgynevezett Flash Pool cache-ként rendel SSD-ket egy csoport merevlemezhez, vagyis dedikáltan csak az adott a RAID csoporton tárolt adatok elérését gyorsítja. Iparági tapasztalatok alapján kapacitásarányosan már 1 százaléknyi SSD cache mérhetően gyorsítja a válaszidőket, míg 5-10 százaléknyi flash cache már drasztikus gyorsulást eredményezhet virtuális gépek, tranzakcionális adatbázisok és alkalmazások futtatásakor. A Flash Pool integrált része a cache hierarchiának, vagyis a vezérlőkben található flash cache tudatában van jelenlétének, és nem tárolja el mégegyszer a már Flash Poolban tárolt adatokat - ebből következően a Flash Pool tehát nem csak az adott RAID csoportokon található adatok elérését gyorsítja, de javít a teljes tömb teljesítményén is.

Irány az adatközpontok szíve

Az új Cluster-Mode tehát lefekteti az alapokat ahhoz, hogy a NetApp megkezdje egységes tárolóinak kiterjesztését olyan adatok és alkalmazások kiszolgálására, amelyek eddig hagyományosan csúcskategóriás dedikált SAN rendszereken ültek. A NetApp rendszerek egy további gyilkos képessége a külső tárolóvirtualizáció, amellyel képesek meglévő IBM, EMC, HP vagy más gyártók tárolóit bevonni az egységes tárolótömbbe, átvéve a rajtuk lévő adatok menedzselését, és tetszés szerinti migrációját. Ez a gondolat bár az ördögtől valónak tűnhet a konzervatív adminisztrátorok számára, de valójában az IBM belső informatikája is már virtualizálva, egy SVC-fürt mögött használja a csúcskategóriás DS8000 tömbjeit, középkategóriás XIV és V7000 tömbökkel keverten. A NetApp előnye, hogy míg az SVC (de akár a Hitachi VSP vagy az EMC VPLEX) kizárólag SAN funkciókat tud ellátni (igaz, mainframe támogatás is van), addig a Data ONTAP lényegében minden igényt és adatmenedzsment funkciót lefed.

A NetApp sztorija persze nem tökéletes. A Cluster-Mode más adatformátumot használ a hagyományos (7-Mode) üzemmódtól, így még a meglévő ügyfelek számára is adatmigrációt igényel a váltás, nem beszélve a konfigurációk átviteléről. További korlát, hogy nem az összes funkció érhető el fürtözött módban, amelyet 7-Mode-ban megszoktunk. Rés mutatkozik néhány alapvető funkcióban, mint a szinkron tükrözés valamint a snapshotok külső tárolóra mentése (SnapVault), de látványosan hiányzik az automatizált terhelés-elosztás is, és a SAN funkció is mindössze 6 (3 pár) vezérlőig skálázható egyelőre, nem tetszőlegesen. NetApp ígéri, gőzerővel dolgozik ezeknek a réseknek a betömésén, így mire a legtöbb ügyfélhez eljutna az ige, frissítésekkel újabb és újabb képességek lesznek elérhetőek a fürtök számára is, ahogyan az OnCommand menedzsment eszközök is gyors ütemben fejlődnek a fürtök minél hatékonyabb üzemeltetésének támogatásához - ennek természetesen része a VMware, Microsoft, BMC és más cégek szoftvereivel való integráció is.

Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak

Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.

Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.

Összességében azonban kijelenthető, a többi gyártóhoz képest nemcsak könnyű megérteni, mint ajánl a NetApp, de erőteljes üzeneteket és ésszerű koncepciókat vonultat fel a gyártó, már-már talán túlságosan idealisztikus is - egyetlen rendkívül hatékonyan üzemeltethető, tetszőlegesen skálázható vállalati tárolóinfrastruktúra az összes adat számára. A NetApp nem titkoltan, sőt néha talán túlzottan is az EMC skalpjára pályázik, a piaci lendületet valamint az olyan ügyfelekkel elért demonstratív sikereket elnézve, mint az SAP vagy a Deutsche Telekom T-Systems, amelyeknél egyenként több petabájt kapacitás menedzselését bízták rá a NetApp vezérlőire, ez egyáltalán nem tűnik irreális célnak. Ebben a hajtóvadászatban pedig a vevők járhatnak a legjobban.

Nagyon széles az a skála, amin az állásinterjú visszajelzések tartalmi minősége mozog: túl rövid, túl hosszú, semmitmondó, értelmetlen vagy semmi. A friss heti kraftie hírlevélben ezt jártuk körül. Ha tetszett a cikk, iratkozz fel, és minden héten elküldjük emailben a legfrissebbet!

a címlapról