Kipróbáltuk: Xperia S, az első új Sony mobil

Ez a váltás, ha lassan is, de elindította a Sony Ericssont az okostelefon-piacon felfelé, már ami a termékfejlesztést illeti. A 2011-es felhozatal már kellőképp jó minőségű volt és a szoftverek  terén is jelentős előrelépést figyelhettünk meg. A 2001-es induláskor még sokat számított az Ericsson távközlési és mobilos tudása, de mostanra ez mindennapos értékké vált. A cég 2007 óta folyamatosan zuhanó eredményeket produkált, a tulajdonosoknak többször fel kellett tőkésíteni a közös vállalatot. Végül tavaly októberben eldőlt, hogy nincs közös jövő.

Régi-új márka

A tevékenységet az Ericssontól teljesen megvásárló Sony reményei sokkal sikeresebb okostelefon-márkát tud építeni, ha azt összeköti a meglévő platformokkal és a tévékkel, konzolokkal, fényképezőkkel együtt küldi csatába a mobilt is. A vásárlók szempontjából egyelőre komoly változást nem érzünk, az Xperia sorozat tovább él. Sőt, virul.

A legelső androidos Sony okostelefon az Xperia S. Ahogyan a neve is, maga a készülék is végletekig letisztult, csicsamentes, mégis kissé elegáns. A teszten nálunk járt darab fehér színű, ami nem feltétlenül mutat jól, a fotók alapján a fekete verziós sokkal ütősebb, de ez nyilván ízlés kérdése is. Az előlapon a kijelző felületet felül a Sony feliraton, kamerán és hangszórón kívül nem töri meg semmi, a kijelző kávája ugyan normál méretű, de az üveglapon nagyon nehéz felfedezni, hogy hol kezdődik a kijelző és hol a keret. A tokozás szélén végigfutó milliméteres csík azt az érzetet keltheti, mintha a kijelzőnek az lenne a kerete.

Ez meg micsoda?

Az Xperia S legfurcsább és talán legvitathatóbb része az alja. A különálló, de érintős gombok alatt egy átlátszó sávot találunk, amiben a gombok ikonjait látjuk. Ez a sáv kapott egy ledes megvilágítást, ami sötétben nagyon jól mutat, viszont itt még nem ér véget a ház, kapunk egy teljesen céltalan 9 milliméteres részt alul. Itt csupán a készülék mikrofonja kapott helyet, funkcionálisan egyéb értelme nincs. A műanyagdarab miatt mégis könnyebb fogása van az eszköznek, gépelés közben, vagy oldalra fordítva játék vagy videózás alatt könnyebb kézben tartani. Így viszont a 115 milliméteres mobil majdnem 130-ra nőtt.

Ha az Xperia S oldalát nézzük végig, akkor is a letisztult vonalak köszönnek vissza. A mini HDMI- és a microUSB-csatlakozó aljzatok kipattintható fedőt kaptak, szerencsére a fülhallgatót barkácsolás nélkül lehet beilleszteni a helyére. A gombok keskenyek, ezüst színűre fújt műanyagok. Elsőre csinosnak tűnnek, de jobban megvizsgálva rájövünk, hogy olcsó hatást keltő, kicsit lötyögő, alacsony nyomáspontú gombokat kaptunk. A gombok egyetlen problémája, hogy meglehetősen laposak, emiatt nehéz megtalálni őket vakon.

A borítás még egy problémája, hogy a hátlap gyenge, vékony műanyag, szinte már gagyinak hat megnyomkodva. Hiába tesszük helyére rendesen, fogás közben benyomódik, mozog, kicsit recseg is a széleknél. Ez a fotókról nem fog kiderülni, kézbe véve a mobilt viszont komoly csalódást okozhat egy ennyire apró, de mégis idegesítő dolog. A dizájn hiába sikerült szépre, a szerelés és a felhasznált anyagok lelohasztják a rajongást.

Durvább, mint a Retina Display

A borús tények után viszont vannak sokkal derűsebb részletek is. Elsősorban a kijelző minősége lesz az, ami miatt sokan szeretni fogják az Xperia S-t. A 4,3 hüvelyk képátló még nem túl nagy ahhoz, hogy a telefon nyomja a zsebet, de médiafogyasztásra, játékra és egyéb célokra már elegendően nagy. Tavaly a legtöbb 4,3 hüvelykes kijelző még WVGA felbontással, esetleg qHD-val érkezett, az Xperia S viszont a 1280x720-as felbontásával újabb szintet lépett. Ez a gyakorlatban  hüvelykenkénti 342 pixeles sűrűséget jelent, amivel veri az iPhone retina displayt is.

Az óriási felbontás mellett a képek, hátterek, videók borotvaélesek, hosszú ideig csak pislogtunk és gyönyörködtünk bennük. A böngészőben ugyan senki nem akar mikrobetűket olvasni, de akár teljes nézetben is jól mutat a legtöbb oldal, azok is, amiket asztali böngészőkre optimalizáltak. A legnagyobb meglepetés pedig akkor ér, ha kisétálunk a tavaszi napsütésbe, a kijelző a korábbi LCD-ket megszégyenítő módon jól látható közvetlen fényben is. Azt persze ne várjuk tőle, hogy a kontraszt nélküli fotók is jól látszódnak, de a menük, home screenek, kezelőfelületek használhatóak maradnak akkor is, ha nem fordulunk árnyékba. Az AMOLED kijelzőknél a láthatóság addig biztosított, amíg a kijelző nagyobb fényerőt tud produkálni, mint a Naprendszert tápláló csillagunk, így adott esetben az Xperia S kijelzője jobban teljesít. A felület egyébként karcálló, normál igénybevétel mellett kizárt, hogy megsértsük. A zsír viszont csúnyán mutat rajta, az egyébként 10 ujj érintését egyszerre érzékelni képes felület könnyen koszolódik.

Nem a legfrissebb, de elég erős hardver

A nagy felbontáshoz komolyabb teljesítményre is van szükség, ezt a Qualcomm MSM8260 Snapdragon chipset biztosítja, egy kétmagos 1,5 GHz-es processzor és az Adreno 220 GPU révén. A teszt alatt sem bonyolult weboldalak, sem komplex grafikájú játékok nem tudták megakasztani az Xperia S-t. Ugyan a következő generációs Qualcomm Krait teljesítményétől ez a kombináció elmarad, de a vásárlók biztosak lehetnek benne, hogy a következő 1-1,5 évben nem kell szégyenkezniük a mobiljuk teljesítménye miatt, a megjelenő alkalmazásokhoz ez több mint elég még jó ideig. A Sunspider teszten 2300 ms eredményt produkált az Xperia S, ami nem kirívó, a Samsung Galaxy S II teljesítményével azonos.

Égbe révedő informatikusok: az Időkép-sztori Mi fán terem az előrejelzés, hogy milyen infrastruktúra dolgozik az Időkép alatt, mi várható a deep learning modellek térnyerésével?

Az új trendeknek megfelelően microSD foglalat már nincs a készüléken, cserébe 32 gigabájt beépített háttértárat kapunk, ami mellé 1 gigabájt memória áll az alkalmazások rendelkezésére. A kötelező szenzorok és vezeték nélküli vezérlők megvannak, igaz mobilinternetezésnél be kell érni a 14,4 Mbps elméleti sávszélességet kínáló HSDPA-val, ha nincs Wi-Fi lefedettség. Aki filmnézésre vagy játékkonzolként használná a telefont, az bizonyára örülni fog a HDMI-csatlakozónak, amivel tévére küldhetjük ki a kijelző képét.

Az akkumulátor 1750 mAh-s lítiumion, ami bőven kiszolgálja a mobilt egy teljes, aktív napon keresztül. Az üzemidővel kapcsolatban se jót, se rosszat nem lehet mondani. Odafigyelés mindenképp szükséges ahhoz, hogy ne merítsük le a legrosszabb pillanatban, de a kijelző, alkalmazások és a vezeték nélküli hálózatok okos menedzselésével ez nem probléma.

Ide is jön az ICS, de gyárilag Gingerbread

A szoftver szempontjából sajnos nem érdemes komoly vizsgálatokba belemenni, ugyanis az Android Gingerbreaddel gyárilag érkező Xperia S rövid időn belül megkapja az Android 4.0 Ice Cream Sandwichet, így bármit mondanánk, az valószínűleg heteken belül elavulna. Még nem lehet tudni, hogy a Sony mit tesz hozzá a Google gyári kialakításához, de akit érdekel, hogy mire számíthat ICS alatt, az olvassa el korábbi anyagunkat a témában.

A Sony nem is cifrázta túl a Gingerbreadet. A már megszokott kiegészítőket megtaláljuk, mint az előretelepített Wisepilot navigáció, egy irodai szoftver és néhány widget. Újdonság talán a Music Unlimited, ami egy online zenei streaming alkalmazás offline szinkronizációs lehetőséggel. Az új felhasználók 30 napig ingyen próbálhatják ki a prémium szolgáltatást is, ami egyébként a Spotify-hoz hasonlóan havi 10 dollárba kerül. Viszont itt is van PC-s kliens, saját listák, ajánlórendszer és a többi kötelező képesség is. A túlélők közt van még a Sony Ericsson használhatatlan közösségi tartalomaggregátor widgetje, a Timescape, szerencsére már alapból sincs kitéve főképernyőre, nem próbálja a mobil ránk erőltetni.

Végül, de nem utolsósorban fontos megjegyezni, hogy a Sony nem spórolta ki a mobilból az NFC-chipet. Ezt is kipróbáltuk, úgy tűnik, hogy az antenna valahol lent helyezkedik el. Feltelepítve a megfelelő alkalmazásokat, könnyen tudtunk NFS-címkéket írni és olvasni, viszont a nem androidos, de más NFC-s mobilokkal nem jött össze a kommunikáció.

Álomkamera, Sony módra

A kijelzőhöz hasonlóan a beépített kameramodul is világszínvonalú, a gyártó saját Exmor-R típusú, hátsó megvilágítású 12 megapixeles szenzorát használta fel az Xperia S-ben. A modul gyenge fényviszonyok között is részletgazdag, szép képeket csinál, dinamikatartománya pedig kiváló. Sajnos a részletek megőrzése alacsonyabb zajszűrést jelent, teljes nagyításon egy-egy színes pixel azért bezavar.

A kamerához dedikált, kétállású gomb jár. A gomb hosszú nyomásával lezárt állapotból is felébreszthető a kamera, ilyenkor a telefon néhány másodperces késlekedés után azonnal fotót is csinál. Sajnos az elsütőgomb kicsit kicsire sikerült és eléggé erős nyomást is igényel, ami néha bemozdult fotót eredményez. A villanó egyetlen LED, ami elmarad a Nokia 808 PureView dupla LED + xenon vakukombinációjától, de mindennapi használatban elegendőnek bizonyult. A fotós alkalmazás egyébként rendkívül letisztult, sajnos azonban nem támogatja a tap-to-focus funkciót, vagyis az érintőkijelzőn nem jelölhetjük ki a célpontot. A beállítási lehetőségek előcsalhatóak és bőségesek, érzékenységet (ISO) azonban nem állíthatunk be.

Lendület az Xperia családnak

Az Xperia S apróbb hibái, hiányosságai ellenére is egy megbízható, stílusos választás. A 2012-es felhozatalban nem versenyez a legjobb okostelefon címért, de szép, szerethető és mellette jó és használható eszközt kapunk, ráadásul viszonylag kedvező áron. A telefon induló listaára 144 ezer forint, de hamarosan a szolgáltatók kínálatában is megjelenik, kedvezményekkel. A felhozott problémák részben szubjektívek, ezért mindenképp érdemes egy bemutatóteremben megnézni, kézbe fogni, megszorongatni kicsit az első új Sony mobilt, és utána dönteni a vásárlásról.