Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres

Piacon a kétutas szerverekbe szánt Sandy Bridge

Gálffy Csaba, 2012. március 08. 15:03
Ez a cikk több évvel ezelőtt születetett, ezért előfordulhat, hogy a tartalma már elavult.
Frissebb anyagokat találhatsz a keresőnk segítségével:

Végre megérkezett a kétutas kiszolgálókba szánt, Sandy Bridge-alapú Xeon-család, a sebesség és a fogyasztás területén is magabiztosan vezet az Intel.

Bő egy évvel az asztali és hordozható számítógépekbe szánt változatok után piacra került a kétutas szerverekbe szánt Intel Sandy Bridge-alapú processzorcsalád. Az időt nem töltötte tétlenül az Intel, a Xeon E5-2600-as sorozat gyakorlatilag csak a magokat hasznosította újra a konzumer processzorokból, a memóriavezérlőtől a PCI Express csatolókig újrarajzolták a processzorokat.

Az asztali és mobil variánsoktól, valamint a korábban bemutatkozott egyutas szerverchipektől eltérően a kétutas rendszerekbe szánt processzorok rendkívül szigorú és hosszas validáción esnek át. Az ilyen processzorokra épülő kiszolgálókkal kapcsolatban számottevően magasabb a rendelkezésre állást várnak el a felhasználó szervezetek, valamint az operációs rendszerek és alkalmazások tökéletes együttműködését is legtöbbször tanúsítvánnyal kell igazolni.

Szerver-takk

Az Intel tikk-takk (eredetiben: tick-tock) elven fejleszti processzorait, az első körben a gyártástechnológiát cseréli le, másodikban pedig a mikroarchitektúrát. A Sandy Bridge hullám "takk" volt, ennek megfelelően a processzor órajelenkénti teljesítménye (IPC), az architektúra hatékonysága állt a fejlesztés középpontjában. Ezzel ellentétben a konzumer szegmensben hamarosan bemutatkozó Ivy Bridge család új gyártástechnológiát hoz, ami alacsonyabb fogyasztást illetve magasabb órajeleket eredményez majd.

Kétirányú ring bus köti össze a magokat.

A Xeon 5600 családhoz viszonyítva tehát a Xeon E5-2600 újdonságát a megújult mikroarchitektúra, a sokkal dinamikusabb Turbo 2.0 illetve az AVX utasítások támogatása jelentik. A konzumer szegmensben ezek a funkciók már tavaly tavasz óta hozzáférhetőek, az Intel azóta azon dolgozik, hogy e képességeket a kiszolgálókban is elérhetővé tegye.

Széles portfólió

A most bemutatott termékportfólió gyakorlatilag teljesen lefedi a mainstream kiszolgálók teljes skáláját. A tizenhat tagú sorozat krémjét az E5-2690 jelenti, amely 8 magot (16 utasításszál) tartalmaz, órajele 2,9/3,3/3,8 GHz a terhelés függvényében, tipikus fogyasztási kerete pedig 135 watt. A lapkáért (1000 darabos kiszerelésben) 2057 dollárt kér az Intel, ez majdnem 400 dollárral több, mint a korábbi termékkínálat csúcsa. Spekulációk szerint ezt a lapkát "biztonsági okokból" hozta létre az Intel, arra az esetre, ha a versenytárs AMD konkurens Bulldozer termékei sebességben megszorongatnák. Mivel erről szó sincs, a lapka árát gyakorlatilag tetszés szerint határozhatta meg a gyártó.

Az új termékskála alján a Xeon E5-2603 található, ez egy négymagos, Hyper Threading és Turbo képességek nélküli processzor, 80 wattos fogyasztási kerettel, órajele 1,8 GHz, a harmadszintű gyorsítótár mérete pedig 10 megabájt. Ezért a processzorért 200 dollárt kér a gyártó, szintén ezer darabos kiszerelésben. A magas sűrűségű szerverek számára két alacsony energiafelvételű változat is készült, a hat illetve nyolc magos processzorok 60 illetve 70 wattos fogyasztási keretbe férnek bele, sebességük pedig 2-2,5 illetve 1,8-2,3 GHz a terhelés függvényében. Az előző generációs Xeon család tartalmazott 40 wattos 4 magos változatot is, egyelőre ilyen alacsony fogyasztású processzort kétutas szerverekbe nem kínál az Intel.

Nagyra nőtt Sandy Bridge

A Sandy Bridge EP processzorok egyébként 4, 6 és 8 magos változatban érkeznek, ez utóbbi egészen elképesztő, 416 négyzetmilliméter alapterületű és 2,263 milliárd tranzisztorral rendelkezik. A monolitikus (egy szilíciumdarabból álló) lapka ezzel megközelíti a két darabból álló, 16 magos Interlagost, amely 2,4 milliárd tranzisztorból áll. A növekedés különösen az előző generációval összevetve megdöbbentő, a Westmere-Xeonok alapterülete 248 négyzetmilliméter és mindössze 1,17 milliárd tranzisztort tartalmaztak.

Az új Xeonok számot tudnak persze adni a hatalmas tranzisztorszámmal. Ugyan a processzor egyáltalán nem tartalmaz integrált grafikát, négycsatornás memóriavezérlőt, 40 PCIe 3.0 sávot és 20 megabájt harmadszintű gyorsítótárat viszont igen. A processzorok csatornánként 3 DIMM modult támogatnak, ezzel processzoronként 384 gigabájt memóriát képesek fogadni.

Az új processzorokhoz új platform is készült, a C600-as chipsetet Patsburg kódnéven emlegette korábban az Intel. A lapkakészlet nyolc SAS/SATA portot biztosít, ezekből kettő képes 6 Gbps sebességre, van 8 USB 2.0 csatlakozó, a déli híd pedig további 8 PCIe 2.0 csatornát biztosít a perifériák számára. A chipkészlet és az új processzorok által alkotott platform közös kódneve Romley.

Hol marad helye az Opteronnak?

A tesztek fényében felmerül a kérdés, hogy milyen körülmények között gazdaságos az AMD-től vásárolni szerverprocesszort. A válasz természetesen nagyban függ az adott munkafolyamattól, de a rajta futó szoftver és a lapkákra épülő új szerverek árazásától is. Egyelőre úgy tűnik, hogy az Opteronok csak a legolcsóbb, alacsony terheléssel dolgozó konszolidált szerverek esetében lehetnek versenyképesek, ebben a szegmensben hagyományosan a támogatott memória mennyisége a teljesítmény legfontosabb indikátora, az pedig a Xeon és Opteron között azonos. A magasabb processzoros teljesítményt igénylő feladatok között a HPC-szegmensben versenyképes, ahol a processzorok bekerülési költsége továbbra is fontos szempont, teljesítménye pedig egyenrangú az új Xeonokéval.

Az Anandtech mérései szerint azonban az általános célú szerverek között mind ár-teljesítmény, mind fogyasztás-teljesítmény viszonylatában toronymagas győztes a Xeon E5-2660: az összes fontosabb számítási feladat alatt számottevően gyorsabb az előző generációs Xeonoknál és az AMD legjobb szerverprocesszorainál. Előbbivel szemben az előny 10-80 százalék, utóbbival szemben 10-40 százalék között változik. Valamivel alacsonyabb bekerülési költség mellett elérhető a hatmagos E5-2630, amely olcsóbb, ám gyorsabb és alacsonyabb fogyasztású, mint a középkategóriás Opteronok csúcsának számító 6276-os modell.

A két processzorgyártó csatája ezzel természetesen nem járt le, a Bulldozer sorozat kudarcát az AMD új processzormagokkal tervezi kijavítani. A Piledriver kódnéven fejlesztett magok magasabb órajelen működnek majd, mint a 2,6-3 GHz között üzemelő Bulldozer, ezzel valószínűleg közelebb tudnak kerülni az Intel új zászlóshajóihoz.

Facebook

Mit gondolsz? Mondd el!

Adatvédelmi okokból az adott hír megosztása előtt mindig aktiválnod kell a gombot! Ezzel a megoldással harmadik fél nem tudja nyomon követni a tevékenységedet a HWSW-n, ez pedig közös érdekünk.