Szerző: Gálffy Csaba

2012. március 8. 15:03

Piacon a kétutas szerverekbe szánt Sandy Bridge

Végre megérkezett a kétutas kiszolgálókba szánt, Sandy Bridge-alapú Xeon-család, a sebesség és a fogyasztás területén is magabiztosan vezet az Intel.

Bő egy évvel az asztali és hordozható számítógépekbe szánt változatok után piacra került a kétutas szerverekbe szánt Intel Sandy Bridge-alapú processzorcsalád. Az időt nem töltötte tétlenül az Intel, a Xeon E5-2600-as sorozat gyakorlatilag csak a magokat hasznosította újra a konzumer processzorokból, a memóriavezérlőtől a PCI Express csatolókig újrarajzolták a processzorokat.

Az asztali és mobil variánsoktól, valamint a korábban bemutatkozott egyutas szerverchipektől eltérően a kétutas rendszerekbe szánt processzorok rendkívül szigorú és hosszas validáción esnek át. Az ilyen processzorokra épülő kiszolgálókkal kapcsolatban számottevően magasabb a rendelkezésre állást várnak el a felhasználó szervezetek, valamint az operációs rendszerek és alkalmazások tökéletes együttműködését is legtöbbször tanúsítvánnyal kell igazolni.

Szerver-takk

Az Intel tikk-takk (eredetiben: tick-tock) elven fejleszti processzorait, az első körben a gyártástechnológiát cseréli le, másodikban pedig a mikroarchitektúrát. A Sandy Bridge hullám "takk" volt, ennek megfelelően a processzor órajelenkénti teljesítménye (IPC), az architektúra hatékonysága állt a fejlesztés középpontjában. Ezzel ellentétben a konzumer szegmensben hamarosan bemutatkozó Ivy Bridge család új gyártástechnológiát hoz, ami alacsonyabb fogyasztást illetve magasabb órajeleket eredményez majd.

Kétirányú ring bus köti össze a magokat.

A Xeon 5600 családhoz viszonyítva tehát a Xeon E5-2600 újdonságát a megújult mikroarchitektúra, a sokkal dinamikusabb Turbo 2.0 illetve az AVX utasítások támogatása jelentik. A konzumer szegmensben ezek a funkciók már tavaly tavasz óta hozzáférhetőek, az Intel azóta azon dolgozik, hogy e képességeket a kiszolgálókban is elérhetővé tegye.

Széles portfólió

A most bemutatott termékportfólió gyakorlatilag teljesen lefedi a mainstream kiszolgálók teljes skáláját. A tizenhat tagú sorozat krémjét az E5-2690 jelenti, amely 8 magot (16 utasításszál) tartalmaz, órajele 2,9/3,3/3,8 GHz a terhelés függvényében, tipikus fogyasztási kerete pedig 135 watt. A lapkáért (1000 darabos kiszerelésben) 2057 dollárt kér az Intel, ez majdnem 400 dollárral több, mint a korábbi termékkínálat csúcsa. Spekulációk szerint ezt a lapkát "biztonsági okokból" hozta létre az Intel, arra az esetre, ha a versenytárs AMD konkurens Bulldozer termékei sebességben megszorongatnák. Mivel erről szó sincs, a lapka árát gyakorlatilag tetszés szerint határozhatta meg a gyártó.

Az új termékskála alján a Xeon E5-2603 található, ez egy négymagos, Hyper Threading és Turbo képességek nélküli processzor, 80 wattos fogyasztási kerettel, órajele 1,8 GHz, a harmadszintű gyorsítótár mérete pedig 10 megabájt. Ezért a processzorért 200 dollárt kér a gyártó, szintén ezer darabos kiszerelésben. A magas sűrűségű szerverek számára két alacsony energiafelvételű változat is készült, a hat illetve nyolc magos processzorok 60 illetve 70 wattos fogyasztási keretbe férnek bele, sebességük pedig 2-2,5 illetve 1,8-2,3 GHz a terhelés függvényében. Az előző generációs Xeon család tartalmazott 40 wattos 4 magos változatot is, egyelőre ilyen alacsony fogyasztású processzort kétutas szerverekbe nem kínál az Intel.

Nagyra nőtt Sandy Bridge

A Sandy Bridge EP processzorok egyébként 4, 6 és 8 magos változatban érkeznek, ez utóbbi egészen elképesztő, 416 négyzetmilliméter alapterületű és 2,263 milliárd tranzisztorral rendelkezik. A monolitikus (egy szilíciumdarabból álló) lapka ezzel megközelíti a két darabból álló, 16 magos Interlagost, amely 2,4 milliárd tranzisztorból áll. A növekedés különösen az előző generációval összevetve megdöbbentő, a Westmere-Xeonok alapterülete 248 négyzetmilliméter és mindössze 1,17 milliárd tranzisztort tartalmaztak.

Az új Xeonok számot tudnak persze adni a hatalmas tranzisztorszámmal. Ugyan a processzor egyáltalán nem tartalmaz integrált grafikát, négycsatornás memóriavezérlőt, 40 PCIe 3.0 sávot és 20 megabájt harmadszintű gyorsítótárat viszont igen. A processzorok csatornánként 3 DIMM modult támogatnak, ezzel processzoronként 384 gigabájt memóriát képesek fogadni.

Az új processzorokhoz új platform is készült, a C600-as chipsetet Patsburg kódnéven emlegette korábban az Intel. A lapkakészlet nyolc SAS/SATA portot biztosít, ezekből kettő képes 6 Gbps sebességre, van 8 USB 2.0 csatlakozó, a déli híd pedig további 8 PCIe 2.0 csatornát biztosít a perifériák számára. A chipkészlet és az új processzorok által alkotott platform közös kódneve Romley.

Hol marad helye az Opteronnak?

A tesztek fényében felmerül a kérdés, hogy milyen körülmények között gazdaságos az AMD-től vásárolni szerverprocesszort. A válasz természetesen nagyban függ az adott munkafolyamattól, de a rajta futó szoftver és a lapkákra épülő új szerverek árazásától is. Egyelőre úgy tűnik, hogy az Opteronok csak a legolcsóbb, alacsony terheléssel dolgozó konszolidált szerverek esetében lehetnek versenyképesek, ebben a szegmensben hagyományosan a támogatott memória mennyisége a teljesítmény legfontosabb indikátora, az pedig a Xeon és Opteron között azonos. A magasabb processzoros teljesítményt igénylő feladatok között a HPC-szegmensben versenyképes, ahol a processzorok bekerülési költsége továbbra is fontos szempont, teljesítménye pedig egyenrangú az új Xeonokéval.

Mindent vivő munkahelyek

Mindig voltak olyan informatikai munkahelyek, melyek nagyon jól fekszenek az önéletrajzban.

Mindent vivő munkahelyek Mindig voltak olyan informatikai munkahelyek, melyek nagyon jól fekszenek az önéletrajzban.

Az Anandtech mérései szerint azonban az általános célú szerverek között mind ár-teljesítmény, mind fogyasztás-teljesítmény viszonylatában toronymagas győztes a Xeon E5-2660: az összes fontosabb számítási feladat alatt számottevően gyorsabb az előző generációs Xeonoknál és az AMD legjobb szerverprocesszorainál. Előbbivel szemben az előny 10-80 százalék, utóbbival szemben 10-40 százalék között változik. Valamivel alacsonyabb bekerülési költség mellett elérhető a hatmagos E5-2630, amely olcsóbb, ám gyorsabb és alacsonyabb fogyasztású, mint a középkategóriás Opteronok csúcsának számító 6276-os modell.

A két processzorgyártó csatája ezzel természetesen nem járt le, a Bulldozer sorozat kudarcát az AMD új processzormagokkal tervezi kijavítani. A Piledriver kódnéven fejlesztett magok magasabb órajelen működnek majd, mint a 2,6-3 GHz között üzemelő Bulldozer, ezzel valószínűleg közelebb tudnak kerülni az Intel új zászlóshajóihoz.

a címlapról