Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres

Kipróbáltuk: PayPass, az érintés nélküli fizetés

Dojcsák Dániel, 2012. február 02. 12:55
Ez a cikk több évvel ezelőtt születetett, ezért előfordulhat, hogy a tartalma már elavult.
Frissebb anyagokat találhatsz a keresőnk segítségével:

A PayPass egy kényelmesnek tűnő módszer kisebb összegű tranzakciók gyors bonyolítására, de a mérleg másik oldalán is találunk bőven érveket. A teszt alatt nem csak az derült ki, hogy a megoldás kényelmes, hanem az is, hogy drága és nem is sokkal gyorsabb mint a készpénz vagy a bankkártya.

Az érintés nélküli fizetés igazi divatkifejezéssé vált, s a magyar piacon is elkezdtek megjelenni a MasterCard első áthidaló megoldásnak szánt eszközei, a PayPass matricák. Ezzel a bankok és a felhasználók kibekkelhetik azt az időszakot, amíg le nem jár mostani, még nem PayPass-képes kártyájuk, vagy meg nem veszik következő, már NFC-s okostelefonjukat. A matrica kiváló lehetőséget biztosított arra, hogy kipróbáljuk, valóban gyorsabb és kényelmesebb-e az érintés nélküli fizetés. Éles tesztünk során pár héten keresztül Budapesten különböző elfogadóhelyen próbáltunk érintés nélkül fizetni, a tranzakció menete mellett a vizsgálat tárgyát képezte a terminál elhelyezése, illetve az eladók felkészültsége is. Mivel a PayPass egyik elvitathatatlan előnye az kellene legyen, hogy gyors és egyszerű, ezért kicsit csalódás, hogy a kettő közül egyelőre egyik sem valósul meg.

Ergonómiai bajok

Az OTP Banktól származó információk szerint jelenleg már körülbelül 5000 elfogadóhelyen találkozhatunk PayPass-képes POS-terminállal, ami figyelembe véve azt, hogy a készpénzt közel negyedmillió fizetőhelyen helyen fogadják el az országban, még nem nevezhető átütőnek. Ha valaki mindenképp PayPasst akar használni, akkor érdemes a McDonald's, Burger King, KFC, Spar, Interspar, CBA, Cinemacity, Inmedio, Coffee Heaven, California Coffee Company, Lipóti Pékség, Tesco, Rossmann, DM, IKEA, Don Pepe, Il Treno, Manna üzletekre korlátozni a vásárlást. A felhasználói szám növekedésével párhuzamosan az elfogadóhelyek száma biztosan nőni fog, többek közt amiatt is, mert a bank nem számít fel külön díjat a PayPass-kompatibilis terminálért.

A legnagyobb probléma pont a terminálok elhelyezése a pénztár körül. Aki járt már skandináv vagy balti országban, ahol a kártyás fizetés olyan természetes, mint a magyaroknak a panaszkodás, az tudja, hogy a fizetési procedúrát bármilyen kártya esetén leginkább azzal lehet felgyorsítani, ha kézre áll a kártyaolvasó és a PIN-pad. Elvileg a PayPass megspórolná a kártya odaadását, azt a 4 másodpercet, mire a pénztáros a harmadik lehúzás után rájön, hogy chipes a kártya és másik lyukba kell dugni a terminálon, majd a PIN beírását. Ehhez képest a valóság az, hogy a legtöbb helyen mire előbányásszák a PIN-padra szerelt olvasót és átrángatják a nyalókák és rágógumik között, addig el is veszett a megspórolható idő.

Meglepő, de az áruházak sem kivételek ez alól, pedig ott feltételezzük, hogy a rögzített, esetleg forgatható olvasó elhelyezése nem lenne nagy probléma. Sőt, a teszt alatt jellemzően “felsőbb kategóriás” kisboltoknál volt kizárólag logikusan felépítve a pult, még a McDonald’s-ban is két pénztárgép közé volt bezsúfolva a PayPass-olvasó.

Van képzés, de az eredménye annyira nem látszik

Az OTP Bank szerint minden új elfogadóhely munkatársai általános oktatásban részesülnek egy PayPass-képes terminál kihelyezésekor, emellett a kereskedők egy speciális, direkt a PayPass használatát elősegítő útmutató anyagot is kapnak, amely tartalmazza a terminálok használati útmutatóját és a bank által kibocsátott PayPass-kártyák képét. Elvileg az oktatás eredményességét a bank időnként úgynevezett “mystery visit” formájában is ellenőrzi annak érdekében, hogy visszajelzést kapjon az elfogadóhely felkészültségéről.

Tapasztalataink szerint azonban a pénztárosok egy része közepesen értetlenül áll a helyzet előtt. Két hét PayPass-használat után már nem menőnek éreztem magam az NFC-s kártyámmal, hanem inkább kínos volt odasúgni: “PayPasszal fizetnék”. A tendencia azonban pozitív, azokon a helyeken, ahol napi rendszerességgel vásároltam, néhány alkalom után már problémamentes volt a lebonyolítás, főként igaz ez a belvárosi elfogadóhelyekre. Kérdésemre a kereskedők szinte mindegyike azt válaszolta, hogy még nagyon kevesen fizetnek PayPass-szal, nem számítanak még rá, nincsenek felkészülve. Az egyik pénztáros azt mondta, hogy napi 1-3 tranzakció van jelenleg, egy gyorsétterem fiatal alkalmazottjánál pedig én voltam az első "paypassos", pedig már régóta ott dolgozik.

Nem a kártya volt a szűk keresztmetszet

A következő probléma a tranzakció sebességével adódik. A pénztáros sebesen bepötyögi a számokat, azok megjelennek a kijelzőn, kéri a kártyát, odatartom, pittyeg, majd körülbelül 10-22 másodpercig bámuljuk egymást kínosan, amíg ki nem jön a bizonylat. A gondot itt elsősorban az adatkapcsolat minősége okozza, főként vidéken jellemzőek, de még Budapesten is előfordulnak  dial-up kapcsolatot használó POS-terminálok - ilyenkor egy ISDN vonalon a terminál betárcsáz, kapcsolódik, majd maximum 112kbps sebességgel küldi és fogadja az adatokat. Ennél egy fokozattal jobb a mobil GPRS hálózatot használó megoldás, ami szintén lassú, de legalább a kapcsolat felépülése gyors. A legjobb természetesen a kábeles vagy béreltvonali kapcsolat. Ha a kereskedő sok kártyás fizetést szeretne és elégedett vásárlókat, akkor erre is gondolni kell.

Több banknál is van már

Korábban kizárólag az OTP Bank kínált PayPass Maestro kártyát, illetve matricát, mostanáig 70 ezer ügyfelet sikerült is bevonni, idén azonban több pénzintézet is beszállt a játékba, januárban a Raiffeisen és a Takarékpont kezdte meg a terítést. Ez utóbbinál egyébként az PayPass matrica neve “TaPassz” lett. Figyelembe véve az átlagos lejárati időket, akár 3 év is eltelhet, mire a kártyahasználók többségénél ott lesz a PayPass, és az NFC-képes okostelefonok terjedése szintén lassú lehet. 18-24 havonta cserélnek mobilt átlagosan a magyarok, ami a PayPass fizikai kártya nélküli terjedésének szab határt.

Az OTP Bank szerint egyébként a tranzakció sebességét ezen felül még a kártya típusa is befolyásolja, amennyiben az engedi az offline tranzakciót, akkor tényleg csak a csippantás marad és nem kell várni semmire. Ha 5000 forint alatt van az összeg, akkor PIN-kód sem kell, illetve ha jelezzük előre, hogy nem kérünk bizonylatot, akkor azt a néhány másodpercet is megspóroljuk, amíg a terminál nyomtat.

A kereskedőnek nem feltétlenül jó

A bank oldalán egyébként elszámolási szempontból nincs különbség a PayPass vagy a normál kártyás fizetés között - a kereskedő pontosan ugyanannyi tranzakciós díjat fizet a vásárlás után, ami nem biztos, hogy motiváló. Figyelembe véve, hogy a PayPass inkább a készpénzes vásárlást váltja ki, a kereskedő alapvetően rosszul jár, ha az 1-3 százalékos tranzakciós díjat is ki kell fizetnie, úgy, hogy közben törvényi kötelezettségeiből adódóan a készpénz kezelés költségei is megmaradnak, akkor is, ha csak naponta egy ember fizet készpénzzel.

Az ügyfél szempontjából maga a fizetés továbbra is ingyenes, azonban a bankok hallgatnak egy rafinált rejtett költségről. A fizetés után mára már mindenkinek természetes, hogy SMS-ben értesítést kap a tranzakció megtörténtéről, illetve a rendelkezésre álló egyenlegről. A normál kártyás fizetésekből nem volt túl sok, ezért az emberek nagy része nem is számolt azzal, hogy minden egyes fizetéskor 10-30 forintjába kerül az SMS. Az OTP esetében a legtöbb számlacsomag esetén 30 forint minden egyes kapott sms. Ezt hónap végén egyben vonják le.

Vigyázat! Rejtett költségek!

Egy aktív kártyahasználó számára sem lehetett ez több havi néhány száz forintnál, de ha valaki elkezd PayPass-szal sörözni, ebédelni, gyufát, cigit, üdítőt venni, akkor a tranzakciók száma akár havi több száz is lehet, ami viszont már több ezer forintnyi SMS-t jelent - A tájékoztató anyagokban, illetve a fiókban a kártya átvételekor erre természetesen nem figyelmeztetett senki. A csomagok közül érdemes azt választani, ahol az SMS díja a havidíjban benne foglalt, vagy kikapcsolni az SMS-értesítést. A különböző pénzintézetek csomagjai eltérhetnek egymástól, de a kondíciós listák alapos tanulmányozása a PayPasstól függetlenül is erősen ajánlott.

A kártya egyébként egyelőre ingyenes, az első év után azonban évi 3000 forintot kóstál. Remélhetőleg az egy évnek sem kell letelnie ahhoz, hogy ne kelljen egy külön eszközt hurcolni, hanem az okostelefon intézze a fizetést. A bank a promócióban azt javasolja egyébként, hogy a mobilra ragasszuk fel a kártyát, aminek csak annyi értelme van, hogy hozzászoktatja a népet a mobilos NFC-hez. Kívülre ragasztani igen ormótlan, ráadásul a ragasztó ha elenged, akkor könnyen elhagyhatjuk a kártyát. Aki tokban használja a mobilját, az abba becsúsztathatja, illetve elképzelhető, hogy egyes modelleknél a hátlap és az akkumulátor közé is befér a körülbelül 1 mm vastag szelet. Persze mindenki oda ragasztja vagy teszi, ahol a legkényelmesebb.

Majd holnap

Az NFC fizetés összességében hasznos, csak a a kezdeti gyerekbetegségeket kell kinőnie. Miután a fogyasztók és a kereskedők is megtanulják az új eszközt, valóban alkalmas lehet városi közegben a készpénz teljes kiváltására. Érdemes letölteni a MasterCard PayPass Locator alkalmazását (csak Androidon érhető el), amivel könnyen ellenőrizhetjük, hogy a környéken hol fogadják el. A teszt alatti napokban készpénzt semmire nem költöttem, pontosan ugyanannyi papír van a tárcámban, mint egy hete. Némileg tudatosan kellett üzleteket választani, de a fővárosban ez sem volt olyan nehéz. Vidéken azonban a vonalak minősége és az elfogadóhelyek száma miatt sem biztos, hogy élmény lesz a PayPass, ahogy a plasztik kártya eddig is nyűgös volt.

Facebook

Mit gondolsz? Mondd el!

Adatvédelmi okokból az adott hír megosztása előtt mindig aktiválnod kell a gombot! Ezzel a megoldással harmadik fél nem tudja nyomon követni a tevékenységedet a HWSW-n, ez pedig közös érdekünk.