Szerző: Dojcsák Dániel

2011. december 22. 13:07

Idén is vegyél mobilt a nagyinak!

Újra itt a karácsony, kiváló időszak arra, hogy a családok újabb körben erősítsék a kütyü repertoárt. Bizonyára többen azon gondolkodnak, hogy Galaxy Nexus vagy HTC Sensation kerüljön a fa alá, de ne felejtsük el az idősebb generációt sem. A Panasonic nem tette, és az osztrák Emporia megközelítésétől eltérő koncepcióban, de hozott egy mobilkészüléket az időseknek is.

Mindig is furcsa téma az idősebbeknek szánt mobilkészülék - a gyártók nehezen találják el, hogy pontosan mit is jelent ez a definíció. Sok esetben ez kimerül abban, hogy egy olcsó és egyszerű készüléknek kell lennie, de valójában ennél árnyaltabb a kép. Az idősek egyik alapvető ismérve, hogy nehezen tolerálják a változásokat és nagyobb biztonságot éreznek a megszokott, értelmezhető dolgokban. A másik fontos szempont egy ilyen szegmensben, hogy figyelembe vegyék a gyártók a valószínűsíthető szenzoros és egyéb korlátokat (gyengébb hallás, látás, remegő kéz).

A Panasonic viszonylag bonyolultan elnevezett KX-TU301 FXME kódnevű mobilja elvileg válasz a fentiekre. A leírás szerint “könnyen kezelhető GSM telefon” valóban egyszerű és praktikus, nélkülöz minden felesleges sallangot, de ezzel együtt próbál szép és kezelhető maradni. A mai nyugdíjas korosztálynak a telefonon elérhető állapot még inkább úgy hangzik, hogy “van-e vonal”, mint hogy “van-e térerő”.

DECT-szerű

A logikai feladványt a Panasonic úgy oldja meg, hogy az eszköz inkább hasonlít egy DECT-telefonra mint a mai mobilokra. A vezetékes telefonról való lemondás sok esetben probléma, az idősek ragaszkodnak hozzá akkor is, ha anyagilag nem éri meg. A kábelszolgáltatók VoIP-megoldásai éppen ezért szimpatikus nekik, holott a kívánt biztonságot nem hozza, hiszen ha nincs áram, akkor nincs VoIP-telefon sem (a vezetékes telefonhoz szükséges áram a rézkábelen érkezik, a kábelmodemhez viszont mindenképp kell a hálózati áram).

A DECT-hez hasonló kialakítás viszont elűzheti a mobillal szembeni idegenkedést, viszont a kialakítás nélkülözi a vezetékes megoldások minden korlátját. A Panasonic mobil töltője egy álló dokkoló, amibe könnyen belehelyezhető a készülék, más módon nem is érdemes tölteni. Normál esetben a használója ebben tartja mindig, kivéve ha éppen telefonál, így nem fog sosem lemerülni, eggyel kevesebb dologra kell figyelni.

Az előlapon egy mai szemmel nézve apró és kis felbontású kijelzőt találunk, alatta a számgombokat, és jól azonosítható piros és zöld gombokat a hívások kezeléséhez, középen pedig egy ötirányú billentyűzet, plusz a kihangosítás és a némítás gombját. A kijelző alsó sorában könnyen értelmezhető ikonok jelzik, hogy a fenti három gomb éppen mikor milyen funkciót tölt be. Nyilván ezt meg kell tanulni, de egy szorgalmas nagymama biztosan végigolvassa a kézikönyvet, amiből minden kiderül, vagy végighallgatja az unoka rövid magyarázatát.

Zseblámpa és vészhívó

A készülék megkapta az összes többi fontos “idős” funkciót. Így a billentyűzár egy fizikai retesszel kapcsolható ki-be, a mobilban van zseblámpa, illetve a hátlapon egy nagy piros gombra programozható vészhívó. Elől egy állapotjelző LED figyelmeztet az alacsony töltöttségre vagy a bejövő hívásokra különböző színnel. Nincsenek viszont túlkódolt, a figyelmet elvonó, bonyolult elemek - a mobil érthető, az előlap szélén körbefutó matt króm színű csík és a jó fogású hátlap pedig vizuálisan is kellemessé teszi. A gombok mérete sincs eltúlozva: a számok körülbelül 1 centiméter magasak, kontrasztosak, nem kopó felületűek, illetve alulról megvilágítottak. Külön kedvesség, hogy a tárcsázáskor a mobil (magyarul!) visszaolvassa a bevitt számokat. Ha valaki nem lát túl jól, akkor is észleli ha félrenyomott.

A menükkel általában nincs gond. Az ikonok letisztultak, egyszerűek - ha valaki már képes volt kezelni egy Nokiát, akkor ez gyerekjáték lesz. A menübe lépve a háttér feketére vált és 6 ikon közül kell csupán választani: üzenetek, telefonkönyv, híváslista, ébresztő, beállítások és a SIM-toolkit (ha esetleg a nagyi parkolna vagy autópálya-matricát venne).

A beállításoktól sem kell megijedni, a hangprofilok közt van hangos és csendes, a hangbeállításoknál a hangerőt, csengőhangot és a rezgést lehet variálni. A kijelzőnél a fényerőt, hátteret és a nyelvet lehet kiválasztani. Az egyelten, de nem csak erre a készülékre jellemző probléma, hogy a magyar nyelv szószátyárabb mint az angol, ezért a lefordított menüben számos rövidítés látható, ami nem csak csúnya, de sokszor zavaró is. Mit jelent vajon az, hogy “Minden g. fogad”?

Az éles tesztelés alatt még egy probléma derült ki a készülékkel kapcsolatban, a hívás közbeni hangerő elég gyenge - furcsa, hogy pont ebben vérzik el az időseknek szánt modell. A hangminőség teljesen rendben van, csak valóban igen halk a hangszóró. Ezt könnyen lehet úgy orvosolni, hogy minden hívást kihangosít a használó, de ilyenkor jelentősen romlik a hangminőség. Csatlakoztatható egyébként headset, de ez a megcélzott felhasználói körben nem túl életszerű.

Hosszú napokig nem kell a töltőre dugni a mobilt, de a bölcsőben tartva teljesen el lehet feledkezni erről a problémáról. Kamera nincs benne, adatkapcsolatot nem tud létesíteni, játékok sincsenek rajta, se Bluetooth, ami esetleg lemeríthetné az akkut.

Pont jó

Nem ígér sokat 20 ezer forintért a mobil, de azt legalább betartja. Igaz, hogy másfél-kétszeres áron már egy belépő szintű androidos készüléket is haza lehet vinni, de valljuk be, annak a kezelésével senki nem szeretné büntetni a csak telefonálni akaró nagyszüleit. A KX-TU301 korrekt és biztos megoldás, némi kompromisszummal, de vállalhatóan olcsón.

a címlapról