Aláírták a hamisításellenes nemzetközi egyezményt
Október elsején nyolc ország aláírta az Anti-Counterfeiting Trade Agreement (ACTA) című megállapodást - az EU azonban egyelőre nincs az aláírók között.
Nyolc ország részvételével lezajlott az ACTA (Anti-Counterfeiting Trade Agreement) aláírásának első köre. Az egyezményt a kezdeményező Egyesült Államokon kívül Ausztrália, Kanada, Japán, Dél-Korea, Marokkó, Új-Zéland, Szingapúr fogadta el, a korábbi várakozásoktól eltérően az Európai Unió egyelőre nem írta alá az egyezményt.
Megnyirbált amerikai követelések
Az ACTA eredeti formájában a Digital Millenium Copyright Act világméretű változata lett volna, amelynek elsődleges célja a szellemi tulajdonjogokat lazábban szabályozó államok megregulázása lett volna. Az ezen a téren erősnek számító Egyesült Államok és Japán tervei szerint az ACTA olyan alapmegállapodás, amely a szellemi tulajdon védelmének minden aspektusát megkerülhetetlenül szabályozza. A Wikileaks-táviratok szerint a szellemi tulajdonnal lazábban bánó országokat egyenként lassan rákényszerítenék a dokumentum aláírására, így fokozatosan létrejönne a szellemi tulajdon védelmének nemzetközi standardja. A kiszivárgott táviratok szerint az Egyesült Államok pontosan ezért, a magas standard létrehozásával indokolta azt, hogy a tárgyalásoknak szigorú titoktartás mellett kell folyniuk, a közvélemény ugyanis világszerte rendkívül kritikusan fogadná az elképzelt szabályozást.
Ugyan a megközelítés a későbbiekben sem változott, a fejlett országok felől tapasztalt ellenállás hatására az Egyesült Államok a szigorú szabályozás feloldására kényszerült. Az ellenállás fokára jellemző, hogy Mexikó és az Európai Unió az utolsó pillanatig lebegtette az aláírást - előbbi végül beadta derekát, az EU viszont nem.
A tárgyalások során több, rendkívül negatívan fogadott szabályozás tűnt el a szövegből. Így míg a korábbi változatok szerint az internetszolgáltatóknak kötelező módon rendelkezniük kellett a "három csapás"-hoz hasonló házirenddel, a végül elfogadott verzióban ez csupán ajánlás az aláíró országok számára. Hasonló módon kimaradt minden, a hálózaton folyó forgalomért a szolgáltatókat felelőssé tevő kitétel, így nem kényszeríti őket a szabályozás a kalózkodás aktív figyelésére és szűrésére.
A DRM megkerülésének kriminalizálása is gyengült. Ugyan az aláíró felek vállalják, hogy a másolásvédelemmel rendelkező tartalmak feltörését törvénytelenné teszik - kivéve azokban az esetekben, ahol egyéb törvények ezt megengedik. Ez utóbbi kitétel a döntést visszahelyezi a nemzeti döntéshozások jogkörébe, így súlytalanná válik az egyezményben. A szabadalmakra vonatkozó szövegrészek gyakorlatilag teljesen kimaradtak a végleges szövegből, így ezek státusza a nemzetközi jogban gyakorlatilag nem változik az aláírással.
Csúcspolitikai kötélhúzás - titokban
Az ACTA több éves folyamat eredménye, megszületése azonban nem volt mentes a problémáktól és politikai feszültségektől. Az Egyesült Államok kérésére ugyanis az egyezményről folyó tárgyalások rendkívüli titoktartás mellett folytak, a nyilvánosság hosszabb ideig nem tudott beletekinteni a készülő dokumentumba. A Wikileaks-táviratok szerint a tárgyalások a védelmi megállapodásokhoz fogható biztonság mellett, teljes titokban folytak, ami nagyon megnehezítette a különböző nemzeti kormányok számára a konzultációt az érintett felekkel. Az olasz tárgyalók panasza szerint például képtelenség volt egyeztetni a törvényhozással és a szellemi tulajdonnal foglalkozó szervezetekkel, a svéd fél szerint pedig a titokzatosság egészen megmérgezte a tárgyalási légkört, a létrejött egyezmény szövegének legitimitását pedig megkérdőjelezte.
Szoftvertesztelés: ütött az óra A tesztelői szakmát rengeteg friss hatás éri, kifejezetten nehezített pálya ez mostanság.
A legmarkánsabb véleményt az Európai Unió fejezte ki, a tárgyaló szerint a titkosság fenntartása azt eredményezte, hogy míg az Egyesült Államok szoros együttműködésben dolgozott az amerikai iparral, hasonló szintű konzultációra az EU nem volt képes. A tárgyalásokat távolról figyelő Európai Parlament el is fogadott egy beadványt, amely elítélte a tárgyalások titokzatosságát és elítélte az EU-t képviselő tárgyaló fél, az Európai Bizottság szerepvállalását. A politikai üzenetként is felfogható beadvány beindította a lavinát, amely végül azt eredményezte, hogy az EU egyelőre nem írta alá az egyezményt.
Bár a dokumentum címe szerint kereskedelmi megállapodás, és az Egyesült Államok is ilyen szinten kezeli, a szakértők egybehangzó véleménye szerint az ACTA nemzetközi egyezménynek minősül, tárgya és köre ugyanis jóval túlmutat a kereskedelmi megállapodások körén. Az átsorolásra politikai megfontolásból került sor, az Egyesült Államok ugyanis elnöki hatáskörben írhat alá kereskedelmi egyezményeket, a nemzetközi egyezmények ratifikálásához azonban a Kongresszus beleegyezése is szükséges. Az ACTA kereskedelmi megállapodássá nyilvánításával azonban elkerülhetővé vált a kongresszusi ratifikálással járó nyílt vita.
Az egyezmény teljes szövege ITT érhető el.