Szerző: Gálffy Csaba

2011. március 2. 15:33

A Seagate sem oldja meg a nagy diszkek gondjait

Nem segít a gyártók marketingosztálya rendet tenni a 3 terabájtos merevlemezekkel kapcsolatos vásárlói aggodalmak sűrűjében, sőt, ha lehet minden, a Seagate-éhez hasonló bejelentés csak tovább növeli a káoszt a fejekben, miközben megoldásként mutatja be a limitációk által kikényszerített felhasználási modelleket.

A Seagate friss bejelentése szerint saját szoftvereket biztosít az új, 3 terabájtos merevlemezeihez, amelyekkel automatikusan lehet azokat a futtatott operációs rendszer igényei szerint particionálni. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy a 2,1 terabájtnál nagyobb partíciókat nem támogató operációs rendszereket, például a Windows XP-t detektálva a program egy kisebb, mintegy 900 gigabájtos, és egy nagyobb, a 2,1 terabájtot alulról súroló partíciót hoz létre - mindezt világraszóló áttörésként mutatja be a cég.

Két terabájton túl

A 3 terabájtos merevlemezek újra átléptek egy, a PC-k régebbi generációiból örökségbe kapott korlátot, amely valamivel több mint 2 terabájtban maximalizálja a 'rendes' partíciók nagyságát. A széles körben használt, MBR-alapú partíciók ugyanis csupán ekkora tárterületet tudnak megcímezni, köszönhetően a 32 biten tárolt szektoroknak. A standard, 512 bájt nagyságú logikai szektorok mérete ugyanis nem nőtt, így a szektorok száma (legfeljebb 4 294 967 295) korlátozza a partíció méretét. Ugyan az újabb merevlemezek már nagyobb, 4 kilobájtos fizikai szektorokkal rendelkeznek, logikailag ezeket a legtöbb esetben továbbra is 8 darab félkilobájtos egységként prezentálják.

A megoldás természetesen már régen megszületett, a BIOS utódjaként értelmezhető Extensible Firmware Interface (EFI) és az MBR-alapú partíciókat leváltó GUID Partition Table (GPT) véglegesen megoldja a problémát, a 32 bites címzésről 64 bitesre váltva. Ezzel a címtérrel akár 9,4 zettabájtnyi adat is tárolható egy partíción, továbbra is 512 bájtos szektorméretet feltételezve. A számítógépes ipar azonban szeret ragaszkodni a jól bevált megoldásokhoz túl azok hasznos életkorán is, ennek megfelelően az EFI-támogatás továbbra is rendkívül gyér, még a legújabb PC-k esetében is. Vannak persze élenjáró márkák, az Apple már a legelső Intel-alapú számítógépeivel bevezette az EFI-t, de néhány éve a Lenovo ThinkPadek is EFI-vel jönnek BIOS helyett. Ennek ellenére a neves alaplapgyártók továbbra is csak mint a jövő ígéretéről beszélnek a több mint 8 éves EFI-vel kapcsolatban, a témában úttörő Intel EFI implementációi pedig gyakorlatilag használhatatlanok a rengeteg bug miatt.

Szerencsére EFI nélkül is használható a GPT, a partíciós tábla ugyanis tartalmaz egy, a visszafelé kompatibilitást lehetővé tevő MBR-t, így az operációs rendszer el tud indulni a BIOS-GPT páros alatt is. Mindez azonban csak FreeBSD, Linux és hackelt Mac OS X alatt működik, a Windowsnak EFI kell a GPT-hez, a 2,1 terabájtnál nagyobb partíciók kezeléséhez pedig GPT. Az EFI-támogatás már a Windows Vista óta része a 64 bites Windowsoknak, a 32 bites rendszert futtatók kimaradnak a támogatásból, hasonlóan az 32 és 64 bites Windows XP-hez. Az Itaniumra kiadott Windows XP természetesen támogatja az IA-64 rendszereken egyeduralkodó EFI-t, és vele a GPT-t is.

Nem megoldják, hanem megkerülik a problémát

Kicsit jobb a helyzet, ha nem akarjuk rendszerlemezként használni a 3 terabájtos merevlemezeket, csupán másodlagos vagy sokadlagos adattárolóként. A Windows XP-s gépekkel ebben az esetben is bajok lesznek, a 2,1 terabájtnál nagyobb partíciókhoz szükséges GPT-t a lassan 11 éves rendszer egyáltalán nem kezeli. Több szerencsénk van a többi Windows-verzióval, amelyek mindegyike támogatja a GPT-partíciókat, függetlenül attól, hogy 32 vagy 64 bitesek.

Mindent vivő munkahelyek

Mindig voltak olyan informatikai munkahelyek, melyek nagyon jól fekszenek az önéletrajzban.

Mindent vivő munkahelyek Mindig voltak olyan informatikai munkahelyek, melyek nagyon jól fekszenek az önéletrajzban.

A probléma megkerülése triviális, azonban a gyártók marketinggépezeteinek állításával szemben nem jelenti a "2 terabájtos sorompó áttörését". Azokon a gépeken, amelyek nem támogatják a nagy partíciókat, 2 terabájtnál kisebb, MBR-alapú szeletekre kell osztani a merevlemezt. Ezekről a partíciókról így már bootolhatunk, és minden rendszer látni is fogja az összes adatot. Ez a "megoldás" azonban nem oldja fel az eredeti problémát, csupán megkerüli. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy jelenleg a legtöbb felhasználó számára valószínűleg nem jelent komoly hátrányt, ha egy 3 terabájtos merevlemezt csak 2 partícióban kezelhet.

A jelenség ugyanakkor rávilágít arra a kérdésre, hogy vajon a PC-ipar mikor lesz hajlandó feladni a 80-as évek óta magával hurcolt, 16 bites BIOS-t, amely az első 8088-as processzorral érkezett - különösen, hogy egyre nyomósabb okok sorakoznak fel a lényegesen modernebb EFI mellett.

a címlapról