A Sony elvesztegetett évtizede
Hatalmi átmenet előkészületei folynak a Sony vezetőségében, számolt be belső forrásokra hivatkozva a Bloomberg. Egyelőre még nem született döntés, hogy idővel ki örökölné a japán konszern vezetését Howard Stringertől, de a váltás hosszú évekig is eltarthat majd. A Sonynak a növekedésre kell koncentrálnia.
A gaidzsin hazamegy
Megindult a Sony következő vezetőjének keresése a vállalaton belül, szivárogtatták ki a Bloombergnek magukat megnevezni nem kívánó források. Az elképzelések szerint a váltás fokozatosan, hosszabb időn keresztül megy majd végbe, ahogyan a később kiválasztott utód előbb az elnöki feladatokat veszi át Howard Stringertől, vagyis a vállalat napi szintű működését felügyeli és menedzseli, és Stringernek jelent majd. Az elnöki pozíciót egyes vállalatoknál operatív vezérigazgatóként szokták jelölni. Stringer jelenleg az összes csúcspozíciót a kezében tartja, így elnök, elnök-vezérigazgató, és az igazgatótanács elnöke is.
Stringer, aki walesi születésűként a Sony történetének első gaidzsin, vagyis nem japán vezetője, a tervek szerint a 2012-es pénzügyi év végéig, vagyis 2013 márciusáig marad a cég csúcsán. A Sony igazgatótanácsának így bőven van ideje arra, hogy megtalálja azt a személyt, akinél a legjobb kezekben lenne a cég jövője. Stringer megbízatása a végéhez közeledik, 69 éves kora is indokolja, hogy lassan visszavegyen a munkatempóból. Stringer sosem költözött Tokióba, a Sony főhadiszállása közelébe, hanem New Yorkból ingázott, miközben családja Londonban él.
A vezető 2005 nyarán került a Sony élére, ami nagy hullámokat keltett Japánban, ahol rendkívül kevés példa van arra a mai napig, hogy egy nem japán vezessen egy japán gyökerű vállalatot - a másik nagy nyilvánosságot kapott példa Carlos Ghosn, aki a Nissan élén áll. Bár Stringer nem kívülről érkezett a céghez, hiszen a csoport amerikai tevékenységét vezette korábban hosszú éveken át, a lépés mégis rendkívül drasztikusnak hatott. Mindez jól jelezte a Sonyn belül kialakult hangulatot, ahogyan a cég elvesztette a '90-es évekig őrzött nimbuszát, mint vezető elektronikai gyártó.
Ahogyan Ghosn esetében is, Stringer kinevezése inkább egy elkeseredett lépés, semmint a japán cégek kulturális nyitását jelezné. Ennek megfelelően a gaidzsin feladata az angolszász üzleti világban megszokott módszerekkel történő kíméletlen rendrakás és takarítás volt elsősorban. Stringer vezetése alatt mintegy 30 ezer főt bocsátottak el a cégtől, nagyjából minden hetedik alkalmazottat. A leépítések különösen súlyosan érintették a gyártóüzemeke, ahogyan a Sony több tucat telephelyet zárt be, vont össze, vagy adott el külső beszállító partnereinek.
Stringer felszámolta a veszteségeket, sőt, a költséghatékonyság javulásával a válságot megelőzően jelentős, közel 4,5 milliárd dolláros nyereséget termelt ki. A válság kitörését követően azonban a walesinek újra neki kellett veselkednie a feladatnak, és még többet kipréselnie a szervezetből, hogy ellensúlyozni tudja a kereslet átmeneti gyengélkedését, de leginkább a jen tartósnak tűnő brutális megerősödését, amely felemésztette a japán exportőrök nyereségét. Rohamos sebességgel indult meg például a Bravia LCD-tévék gyártásának kiszervezése Japánon kívüli külső beszállítókhoz. A Sony a válság kitörése óta több mint 1200 milliárd jennel faragta le éves működési költségeit, ami 14,5 milliárd dollárnak felel meg - a cég azonban így is súlyosan veszteséges volt az elmúlt két évben, részvényei pedig sokkal többet romlottak mint más japán cégeké.
Az elvesztegetett évtized
Nem tagadva, hogy kiterjedt amerikai kapcsolatokkal rendelkező médiaipari veteránként Stringer döntő szerepet játszott a Blu-ray sikerre vitelében, nem tudta visszaállítani a cég renoméját, és visszaszerezni a fogyasztók figyelmét az Apple-től, sem pedig megállítani a Samsung és az LG előrenyomulását. A Sony az elmúlt 10 év alatt közel 58 milliárd dollárnak megfelelő összeget költött kutatás-fejlesztési projektekre, ami például hétszerese az Apple tízéves büdzséjének, mégis, az okostelefonok piacát alapjaiban megváltoztató iPhone az utóbbi cég terméke.
Ebből a mérhetetlen összegből semmi olyan átütő nem született a Sonynál, amely jelentős piaci vagy pénzügyi sikert tudott volna aratni, vagy legalább a cég imidzsét visszaállítani, de még az iPoddal sem tudott mihez kezdeni a hordozható zenehallgatást eredetileg megteremtő cég. Az erőforrásokat felemésztette a meglévő termékvonalak inkrementális továbbfejlesztése, az olyan hatalmas technológiai erőfeszítések, amelyeknek kevés értéke és megtérülése van a piacon - mint például az értelmetlen CMOS megapixel verseny.
A Sony tíz év alatt oda jutott, hogy egyetlen piacán sem domináns szereplő, csupán egy a sok közül és innovációs képesség helyett árban kell versenyeznie. Többnyire magas minőségű termékeket gyárt, kiváló notebookjai vannak, mint például a Vaio Z sorozat, de ezek nem igazán tudnak áttörni a tömeg zaján, miközben mindenki az Apple legkisebb rezdülésére figyel. Bravia LCD-tévéi a legszebbek közé tartoznak a piacon, remek kezelőfelülettel és jó képminőséggel, de a Samsung és LG uralja a terepet a legtöbb régióban. Igaz a PlayStation 2 hatalmas sikert aratott, és nagy hatással volt a teljes játékipar jövőjére, ezt azonban a Sony nem tudta sikeresen konvertálni a PlayStaion 3 platformra, és beleszürkült az Xboxszal és Wii-vel történő versenyzésbe.
Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.
Egyszemélyes hatalmi központként Stringer legnagyobb bűne azonban kétségtelenül az, hogy erőfeszítései ellenére képtelen volt eredményesen felszámolni a Sony belső részlegeinek elszigeteltségét és érdekellentéteit, és nem kényszerítette ki időben a hardvergyártó és a média üzletágak szoros együttműködését. Eközben pedig a hardvergyárás sem függetlenedett a film- és zenekiadó részlegek politikai lobbija alól, ami leginkább a PlayStation 3 és PSP féloldalas kodektámogatásában és az egységes tartalomterjesztő rendszer hiányában érhető tetten.
Stringer eközben teret engedett a PlaySation 3 képességei megnyirbálásának, feláldozva központi stratégiai szerepét a költségcsökkenés oltárán. Az új vezetés alatt a Sony elmulasztotta, hogy az okostévé fogalmát bevezesse a piacra, magához kapcsolva a fogalmat, hogy ismét vezető szerepet tudjon betölteni a televíziós piacon, megkülönböztetve magát a többiektől. A Sony ráadásul közölte, a jövőben a bárki által hozzáférhető Google TV-t építi majd egyes, később esetleg összes Bravia készülékébe, pedig a cégen belül rendelkezésre áll a Cell processzor és hozzá kialakult szoftverréteg, hosszú évek tapasztalatával. Stringer szintén elmulasztotta a Sony Ericsson és a mobilok szorosabb integrációját, és a svédek esetleges kivásárlását, és hagyta, hogy a leányvállalat hanyatlásnak induljon, és az Androidba kapaszkodva garantálja magának a marginalizálódást. Ezek mellett már csak rövid említést érdemel, hogy a Sony az e-olvasók piacán is csak másodhegedűs az Amazon mögött, elszalasztotta ezt a lehetőséget is.
Lehetséges örökösök
Stringer utódjának feladata tehát összetett és hatalmas lesz. A Bloomberg forrásai szerint leginkább az a Hirai Kaz esélyes a posztra, aki jelenleg a PlayStationökért felelős üzletágat viszi. Legnagyobb ellenfele Josioka Hirosi lehet, aki nemcsak idősebb, ami fontos szempont a hagyományosan hierarchikus és a szenioritást tiszteletben tartó japán társadalomban, de ráadásul a Sony lelke és legnagyobb részlege, az elektronikagyártás felett őrködik, amely többek közt a tévék, lemezek és lejátszók, hangrendszerek, fényképezőgépek, videokamerák fejlesztését és gyártását végzi. Hirai és Josioka mellett vannak további lehetséges jelöltek, súlyuk és esélyük azonban jóval szerényebb.
Balra Josioka, jobbra Hirai
Josioka mellett szólhat az is, hogy mérnök végzettségű, így közelebb áll a második világháborút követően formálódott Sony gyökereihez, amely mérnökök kis csapatából álló mikrovállalkozásként indult Tokió egy félig lebombázott épületében. A Sony megalakulásának és későbbi szárnyalásának esszenciája az olyan áttörő fejlesztések létrehozása volt, mint az első tranzisztoros rádió, az első olcsó hordozható kazettás magnó, a Walkman, az első hordozható kistévé, az első videofelvevő vagy első színes videokamera.
Bárki is vegye át Stringert követően a cég vezetését, meg kell próbálnia visszahoznia azt a Sonyt, amelyre még a fiatal Steve Jobs is felnézett - ma pedig bármikor felvásárolhatná, ha úgy tartaná kedve. Stringer remélhetőleg jobban választ majd, mint elődje, a Sony évtizedének első öt évét elvesztegető Nobujuki Idei, aki kinevezte őt...