Az AMD már szállítja CPU-GPU hibridjeit
Tegnap megrendezett elemzői konferenciáján az AMD számos bejelentést tett, amelyek hoztak kedvező és aggasztó híreket egyaránt. A jó hírek közé tartozik, hogy a vállalat megkezdte első CPU-GPU hibrid chipjei szállításait, azonban leszakadni látszik az Inteltől az alkalmazott gyártástechnológiában.
Már szállítják az első APU-kat
Az AMD szingapúri tesztüzeme megkezdte az első kereskedelmi CPU-GPU hibrid (APU, accelerated processing unit) chipek szállítását az ügyfeleknek, közölte Rick Bergman alelnök, aki szerint ezzel új korszak kezdődött meg, valóra vált a cég Fusion víziója. Az első chipek Ontario és Zacate kódnévre hallgatnak (mobil és desktop), amelyeket a tajvani TSMC állít elő 40 nanométeres csíkszélességű félvezetőgyártási eljárásán. A chipek kettő x86 processzormagot és egy DirectX 11 grafikus magot integrálnak egyetlen szilíciumszeletre, memóriavezérlő és más rendszerfunkciók társaságában.
A processzormagok az AMD új Bobcat mikroarchitektúráját implementálják, amelynek célja, hogy a megfelelő teljesítményszintet a lehető legalacsonyabb fogyasztás mellett produkálja. A minden téren teljes értékű Bobcat magok keskenyebbek és kevésbé agresszív felépítésűek, mint az AMD jelenlegi, kifejezetten nagy teljesítményre tervezett processzormagjai, cserébe igyekszenek minimalizálni az elfogyasztott energiát. A vállalat szerint a Bobcat magok akár 1 watt alá is be tudnak menni üresjárat esetén, miközben képesek a jelenlegi modern PC-kben megszokott teljesítmény megközelítésére. Az Ontario 9 wattos, a Zacate 18 wattos energiakerettel rendelkezik majd, ami elsősorban az órajelekben fog megnyilvánulni.
Az Ontario és Zacate rajtját az AMD jövő év elejére, a Las Vegas-i CES kiállításra időzíti, vagyis az Intel Sandy Bridge generációjával együtt kerülnek piacra, amelynek szállításai az elmúlt hetek során indultak be. A Sandy Bridge kliensprocesszorok szintén szilíciumon integrálnak grafikus áramkört, ugyanakkor ettől eltekintve egészen máshol találhatóak a hangsúlyok. Az Intel 32 nanométeres csíkszélességű eljárásán termelt Sandy Bridge ugyanis egy sokkal erőteljesebb, új processzor mikroarchitektúrát hoz magával, miközben a DirectX 10 grafikus mag viszonylag gyenge marad - igaz, így is mintegy kétszeres teljesítményugrást jelent az Intel jelenlegi kínálatához képest. A Bobcat és Sandy Bridge termékek valószínűleg más szegmensekben fognak versenyezni kezdetben, az eltérő képességek, de leginkább a várhatóan erős árazásbeli különbségek miatt.
Úton a 32 nanométer is
A teljesítményigényesebb szegmensek számára az AMD jövő év közepe felé mutatja majd be a Llanót, amely az első 32 nanométeres terméke lesz. A Llano tekinthető a Sandy Bridge közvetlen ellenfelének, négy 10h (Stars) processzormag és nagy teljesítményű DirectX 11 grafikus rész jellemzi. Az AMD a tervezettnél később tudja csak bemutatni a Llanót, ugyanis a drezdai gyárakat átvevő Globalfoundries a vártnál lassabban haladt a 32 nanométeres eljárás finomhangolásával. A kedélyek megnyugtatására azonban Chekib Akrout, a technológiai csoport vezetője elmondta, hogy immár rendes ütemeben halad a selejthányad leszorítása, így jövő év első felében beindulhat a termelés. A magyarázat nem technológiai, valószínűleg a függetlenedő Globalfoundries nem tudott elegendő erőforrást allokálni a feladatra - a HWSW egy belsős forrása szerint a Globalfoundries mintegy fél éves technológiai lemaradásban van az eredeti terveihez képesz.
Nyerd meg az 5 darab, 1000 eurós Craft konferenciajegy egyikét! A kétnapos, nemzetközi fejlesztői konferencia apropójából a HWSW kraftie nyereményjátékot indít.
A Llanót követően indulhat meg a Bulldozer generációjú szerver- és desktop chipek termelése, a rajtjuk 2011 harmadik negyedévére várható. A Bulldozer az AMD új nagy teljesítményű mikroarchitektúrája, amelynek fókuszát az egységnyi szilíciumterületből kisajtolható maximális teljesítmény képezte. Ennek érdekében a mérnökök párosával modulokba szervezték a processzormagokat, és a modulokon belül számos áramkörön osztoznak, így csökkentve a redundanciát. Az elemzői napon az AMD demózta a Bulldozer egy 8 magos asztali implementációját is, bizonyítva ezzel annak jó állapotát.
A Bulldozer alapjaiban átdolgozott mikroarchitektúra, amely számos új vektoros és alkalmazásspecifikus utasítást is felvonultat, köztük az AVX-et és AES-t is. A teljesítményképről eddig igen keveset tudni, az AMD legfeljebb 50 százalékos teljesítménynövekedést ígér foglalatszinten, 16 maggal. A Bulldozer mikroarchitektúrát az AMD gyors ütemben tovább kívánja fejleszteni, és 2012-ben már piacon lehet a következő iterációval. Ekkorra nemcsak a szerver- és csúcsteljesítményű PC-processzorokban jelenik meg, hanem a mainstream igényeket kielégítő APU-kban is - az alsó igényeket a Bobcattel fedik le később is.
Két év lemaradás?
Mindezek csak megerősítik, hogy miközben az AMD akár térnyerésre és jó eladásokra számíthat az olcsóbb notebookok terén, addig a prémium nyereségtartalmat hordozó PC- és szerverszegmensekben a jövő év második feléig nem lesz ütőképes terméke az Intel kínálatával szemben, amely ráadásul még eggyel tovább lép a Sandy Bridge generáció bemutatásával. Ez azonban közel sem tűnik olyan horderejűnek, mint az AMD által felvázolt gyártástechnológiai fejlesztési ütemterv.
A Chekib Akrout által prezentáltak alapján az AMD a jövőben más ütemre tér át, aminek első lépése a TSMC 40 nanométeres eljárásának alkalmazása, legalábbis ami az APU termékek gyártását illeti. Az IBM-mel közösen kidolgozott és licencelt 32 nanométeres gyártástechnológiát követően az AMD úgynevezett félgenerációs ("half node") gyártástechnológiákra tér át, amelyek csíkszélessége két generáció közé esik. Ilyen a 40 nanométer is, amely a 45 és 32 nanométeres eljárások közötti fél lépés. Az AMD tervezőcsapatai már dolgoznak a 28 nanométeres APU chipeken, amelyek elsőként 2012 elején kerülhetnek piacra, egy év múlva pedig a 20 nanométeres chipeken történő munkálatok indulnak meg, legalábbis ez látszik a terveken.
Akrout szerint ezzel összehangolják a Globalfoundries és TSMC gyártási csapataival történő együttműködést, amelyekkel az AMD tervezőcsapatainak párhuzamosan kell dolgozniuk. Az eltérő csíkszélességek szétzilálnák a fejlesztők munkáját, megnehezítve az egyes chipek vagy tervek portolását a két gyártási partner technológiája közt. A lépést kétségtelenül a TSMC azon döntése kényszerítette ki, hogy törli a 32 nanométeres generáció bevezetését a tervekből, és helyett a 28 nanométeres félgenerációra fordítja összes fejlesztési erőforrását.
A gyártástechnológiai tervek szerint tehát 2012 első felében indulhat be a 28 nanométeres APU-k termelése, majd 2013 második felében a 20 nanométeres generációé, míg a 14 nanométereseké a jelenlegi elképzelések szerint 2015 végén. Összevetésképpen az Intel 2011 második felére időzíti a 22 nanométeres technológia kereskedelmi bevezetését, vagyis ezek alapján lényegében két évre duzzad az előnye az új technológiák alkalmazásának területén, miközben gyártási és chiptervező csapatai továbbra is rendkívül szorosan tudnak házon belül együttműködni, ami különösen kritikus a chiptervezők igényeinek kiszolgálásában. A drezdai gyárak kényszerű kiszervezésével AMD ezt a házon belüli exkluzivitását vesztette el - ez az ATI felvásárlásának és az elmúlt évek félremenedzselt processzorfejlesztéseinek igazi ára.
Az elemzői napon nem vált egyértelművé, hogy a nagy teljesítményű szerver- és PC-processzorok számára mit tartogat a hosszabb távú jövő, a lemaradás azonban már itt is másfél évre duzzadt, szemben a korábbi szűk egy évvel. Összességében mindez nem vet jó fényt az AMD jövőbeli versenyképességének alakulására, ahogyan az Intel egyre nagyobb gyártástechnológiai előnyre tesz szert a processzoripar egészével szemben, amivel kétségtelenül élni is próbál majd a lehető legfejlettebb processzorok előállítása révén, de jóval alacsonyabb fajlagos gyártási költségeinek köszönhetően könnyedén bocsátkozhat majd bármilyen árazási háborúba is, ha szükséges volna.