Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres

Kipróbáltuk: Sony Ericsson Xperia X10

Dojcsák Dániel, 2010. április 20. 11:20
Ez a cikk több évvel ezelőtt születetett, ezért előfordulhat, hogy a tartalma már elavult.
Frissebb anyagokat találhatsz a keresőnk segítségével:

A Sony Ericsson szeret nagyokat ígérni, igyekszik meghökkenteni a piacot. Az Xperia nevet is ezért találták ki, de lassan az élményt ígérő márka inkább ciki lesz, mint cuki. Az X10 késve érkezett, hardvere sincs már a csúcson, a látványos Timescape felület pedig ugyanúgy lelassítja, mint anno az X-panel az X1-et.

Vártuk a mobilt 2009 nyarán, őszén, karácsonyra, de valahogy csak 2010 tavaszra jutott el a boltokig a Sony Ericsson Xperia X10. Ma már azonban 12 gyártó 34 mobilja futtat Google Android operációs rendszert, így a Sony Ericsson készüléke semmilyen szempontból nem újdonság. Az Android ma már a csúcskategóriától a belépő szintű okostelefonokig mindenhol ott van, s egyik felhasználónak sem kell kompromisszumot kötnie, megtalál minden formát a kínálatban.

Nagyon elkésett

Az Xperia X10 fél éve még nagyot ütött volna, s kérdéses, hogy a svéd-japán precíziós gépezetbe hol szorult kavics, a mobilra nézve érthetetlen, hogy mi történt vele az elmúlt hónapokban. A felső kategóriás Nexus One, a Motorola Droid és a középkategóriás Samsung Galaxy Spica is megkapta az Android 2.1-es verzióját, erre a Sony Ericsson a csúcskategóriás készülékét az operációs rendszer 1.6-os változatával dobta piacra. Így a vásárlók kénytelenek nélkülözni számos hasznos funkciót, például a multitouch-ot, a hangfelismerést, a jobb névjegyzéket, a navigációra is képes Google Maps-et, a gyorsabb és fejlettebb böngészőt, a HTML5-támogatást, a digitális zoomot vagy  az ínyencek számára fontos élő háttérképet.

Nem kell persze aggódni, mert egy újabb fél év múlva a Sony Ericsson X10 vásárlók számára is elérhető lesz a 2.1-es Android. Pontosabban szeptemberben, amikorra már feltételezhetően a HTC, Motorola vagy Samsung okostelefon tulajdonosok egy újabb, most még nem is létező verzióra térhetnek át. Mivel az X10 nem egy tömegmodell hanem csúcskategóriás készülék, ezért az 1.6-os szoftververzió használatáért mindenképpen fekete pont jár  a cégnek.

A vas pedig már jól sikerült

A mobil külsőre szinte tökéletes. A formaterv szép, divatos, jó ránézni, jó kézbe venni az X10-et. Ugyan a 4 hüvelykes kijelző elég nagy, de cserébe a qwerty-billentyűzetet immár nélkülöző Xperia vékony, így könnyen simul bármelyik zsebbe vagy táskába. A sikeres hátlapkészítést is elsajátította a Sony Ericsson, ennél a modellnél az X1-gyel ellentétben a hátlap már nem karcolódik, nem kopik könnyen. Legalább egy csavarhúzó kell ahhoz, hogy látványosan fel lehessen sérteni a felületet. Az üveg előlap pedig még ennél is ellenállóbb.

Hardvergombokból hármat találunk a kijelző alatt a programok közti navigáláshoz, a jobb szélen kettőt a hangerő állításához, egyet pedig a fényképező működtetéséhez. Az X10 tetején pedig már csak egy gomb rejtőzik, amivel a mobilt ki/bekapcsolni vagy a képernyőzárat feloldani tudjuk. Mellette egy 3,5 milliméteres jack csatlakozó, illetve egy műanyag fedéllel elrejtett microUSB- csatlakozó lapul. A nagy kijelzőn kényelmes olvasni, internetezni, levelezni vagy éppen álló vagy- mozgóképeket nézni, chatelni vagy Twitterezni is. Az élményt mindössze két dolog zavarja meg.

Az első, hogy a manapság már széles körben elterjedt AMOLED kijelző helyett az X10 "csak" TFT panelt kapott, ami nem lenne baj egy tömegmodell esetén, de ha csúcsokat akar valaki döngetni, el akarja kápráztatni a vásárlóit, akkor kihagyhatatlan. A TFT miatt viszont kénytelenek vagyunk megelégedni a szép színekkel és jó fényerővel a gyönyörű színek és megdöbbentő fényerő helyett.

Miért? Miért? Miért?

A másik probléma már generációk óta fennáll a Sony Ericsson csúcstelefonjainál. Adott egy jól működő, alaphelyzetben gyors, praktikus és nem is csúnya felületű operációs rendszer, jelen esetben a Google Android. Jött a svéd-japán cég fejlesztői csapata, s ráhúztak egy olyan köntöst, ami a fent sorolt erényeket sutba dobja, viszont szép és látványos lesz tőle a mobil. Az eredmény természetesen az, hogy mutogatni, demózni tökéletesen lehet a készüléket, csak hosszú távon válik használhatatlanná. Ez utóbbit az X10 esetében Timescape-nek illetve Mediascape-nek keresztelték, és szerencsére mindkettő néhány könnyed mozdulattal eltávolítható.

A Timescape ötlete nem rossz, hiszen az összes beérkező információt igyekszik összenyalábolni, s egy közös felületen a felhasználó elé önteni. Legyen szó hívásokról, SMS-ről, e-mailekről, Facebook- vagy Twitter-üzenetekről, a Timescape ezeket mint egy helyen tálalja. Külön-külön is szűrhetjük az üzeneteket, vagy a főoldali widgeten keresztül is elérhető ömlesztett nézetben is át lehet futni, hogy mi történt a nagyvilágban az elmúlt percekben. A gond a Timescape-pel mindössze annyi, hogy az 1 GHz-es processzor ellenére is akadozik a megjelenítés, illetve a pici ablakok hiába görgethetőek, az üzenetek és tartalmak csak akkor olvashatóak, ha lekattintjuk az ablakot, így az összesítő értelmét veszti, egyesével kell végigmenni minden üzeneten.

Az akadozás azután kezdődik, hogy valaki aktiválja Twitter- és Facebook-azonosítóját is a rendszerbe, ami a felhasználókhoz tartozó képeket is letölti, ami egyben már megterheli a rendszert. Arról nem is beszélve, hogy hiába telepítünk saját Twitter- és Facebook-klienst, a Timescape akkor is böngészőt nyit az üzenetek megjelenítéséhez, s a szolgáltatók mobil oldalára dob át minket. Így a kattintás után másodperceket kell várni, mire betöltődik az aktuális weboldal.

Nagyon éhes

A másfél hetes használat után arra kellett rájönni, hogy a Timescape zabálja az adatforgalmat. Mivel minden üzenethez képeket tölt le, de úgy tűnik, hogy ezt újra és újra megteszi, (nem, vagy ha mégis, akkor nagyon furcsán használ cache-t) ezért óránként egy átlagos Facebook/Twitter/e-mail felhasználónak kreál 5-10 megabájt adatforgalmat negyed órás vagy fél órás frissítési közök beállítása mellett. A teszt utolsó részében (amikor már sem alkalmazás telepítés, sem YouTube nézegetés, sem Google Maps forgalom nem volt) négy nap alatt több, mint 150 MByte forgalmat csinált a mobil úgy, hogy az esetek nagy részében az asztalon hevert. Összegezve a tapasztalatokat, a Timescape sorsa nem lehet más, mint egy hosszú klikk után behúzni a kukába a főoldalról, illetve uninstallálni az alkalmazást.

A tárcsázó és az üzenetkezelő külön is megtalálható, elég azokat kitenni a főoldalra. A Twitter- és Facebook-kliensek palettája pedig elég színes, mindenki megtalálhatja a kedvére valót. A helyzet szomorú, főleg látva a HTC szinte tökéletes Sense felületét más készülékeken. A Timescape mellett a másik Sony Ericsson találmány, a médialejátszásért felelős Mediascape. Ez nem annyira tolakodó,  nem erőlteti ránk az értelmetlen csicsát, valóban egy egyszerű, átlátható felületen listázza ki a mobilon lévő fotókat, videókat és hangfájlokat. Az offline képek mellett szinkronizálhatóak webes fotóalbumok is, például a Facebooké vagy a Picasa, de itt is érdemes odafigyelni arra, hogy az automatikus frissítés komoly adatforgalmat generálhat a háttérben is.

Kötelező körök

A Mediascape képnézegetésre és megosztásra alkalmas, képes dátum szerint rendezni a fotókat, így egy buli vagy egy kirándulás képeit is könnyen megmutathatjuk bárkinek. A zenei modul viszont nem egészen úgy működik, ahogy egy médialejátszónak kellene. Nincs jól használható playlist-rendszer, illetve nem érhető el a Magyarországon is ismert PlayNow Plus szolgáltatás, csak a PlayNow, ahonnan darabonként 475 forintért tölthetünk le zeneszámokat. Inkább érdemes a Last.fm vagy a Spotify androidos alkalmazásaival ismerkedni.

A Sony Ericsson a két fenti extrán túl bekészített az X10-felhasználóknak egy Moxier nevű programcsaládot is, ami nem más, mint egy Microsoft Exchange- és Office-szinkronizáló megoldás. A fenti két próbálkozással szemben ez teljesen jól működik, s ugyan nem lehet dokumentumokat létrehozni, tehát nem lesz a kezünkben egy teljes mobil Office, de a levelezést, névjegyzéket és a dokumentumokat minden vállalati felhasználó könnyedén elérheti. Ha a Timescape és a Mediascape is inkább a praktikum felől építkezett volna, mint a Moxier, akkor az X10 egy sikeresebb készülék lehetne. Így viszont a Sony Ericsson munkássága "kettes alát" érdemel csupán. Lehet használni a kiegészítőket, de jobban járunk ha nélkülözzük őket.

A fentiek sajnálatosak, hiszen a telefon dizájn, anyaghasználat, megjelenés szempontból teljesen rendben van. A mobil szép a szemnek, jól kézre áll, könnyű megszeretni. A 8 megapixeles kamerája szintén hiba nélküli, leszámítva azt, hogy az 1.6-os Androidban a fényképezőt kezelő szoftver is jóval butább a 2.1-es verzióban találhatónál.  A WVGA kijelzőn pedig kifejezetten jól mutatnak a fotók és a videók is.

Zenehallgatáshoz, filmnézéshez érdemes fülhallgatót használni, a beépített hangszórónak ugyanis eléggé "dobozhangja" van, Blackberry Boldhoz szokott füleknek kifejezetten sértő lehet a hangminőség. A csengetés hangereje és a rezgő viszont hibátlan, ha telefonként tekintünk rá és nem médialejátszóként, akkor nem érheti szó az X10-et. Igaz a telefonbeszélgetések hangminősége megint nem tökéletes, a teszt során a vonal másik végéről gyakran hallottam értetlenkedést, hallózást, "nem értem, ismételd meg" és "robothangod van" mondatokat, függetlenül attól, hogy városban, vidéken, csendben vagy zajban történt a beszélgetés. Az egyik legrosszabb élmény talán az volt, mikor két X10 "beszélt egymással". Akkor én is csak udvariasságból igeneztem néha, pedig a mondat felét nem is értettem.

A teljesítmény relatív

Az akkumulátor üzemideje átlagosnak tekinthető, ahhoz képest, hogy egy 4 hüvelykes TFT-t és egy 1 GHz-es Snapdragont kell táplálni, képes egy egész nap aktív használatot is túlélni. A GPS, Wi-Fi és a folyamatos frissítések leállításával pedig akár több napon keresztül is szolgálja töltés nélkül gazdáját. A Timescape kigyomlálásával a főoldali teljesítmény és a lapok betöltődése is zökkenőmentes, habár meg kell említeni, hogy a 600 MHz-es Qualcomm processzoros HTC Legendhez képest semmilyen teljesítménybeli fölényt nem mutatott a mobil, igaz itt jóval nagyobb, 800x480-as felbontásban kell mindent prezentálni.

Az új Xperia pontosan olyan, mint amilyen színekben kapható: fekete-fehér. Ha a gyártó által  hozzáadott értéket nézzük, akkor az X10 egy bődületes kudarc, hiszen a piszkálás eredménye rosszabb, mint ha hozzá sem nyúltak volna. Ha viszont a mobil küllemét, megjelenését, hardveres felkészültségét nézem, akkor egy nagyon kellemes élményként tűnik fel, elegáns, tekintélyt parancsoló, és sokoldalú. A belbecs tekintetében azonban semmi jóra nem lehet számítani. A Sony Ericsson állítólag szeptemberben adja ki a 2.1-es frissítést a mobilhoz, több mint fél évvel a telefon megjelenése után. A közösség ügyes kezű fejlesztői viszont bizonyára összedobnak az X10-hez is egyedi ROM-okat, így a vállalkozó kedvű felhasználók telepíthetnek idő előtt 2.1-es Androidot, ráadásul akár sallangok nélkül is.

Azoknak, akik mélyről ugranak

Üzleti felhasználóknak, és olyan geekeknek, akik eddig Windows Mobile-lal, vagy Symbiannal szenvedtek, minőségi váltás lesz a telefon. Beszéltünk olyan felhasználóval is, aki teljesen elégedett volt vele, nem volt semmilyen problémája sem a készülékkel, sőt örömmel vette, hogy a Windows Mobile után ennek a konfigurálása percek alatt készen volt. Kicsit sajnálatos, hogy a Sony Ericsson legjobb igyekezete ellenére elrontotta az élményt, mert egyébként tényleg egy profi készülék lehetne az X10. Igazi heavy usereknek viszont nem ezt ajánljuk.

Facebook

Mit gondolsz? Mondd el!

Adatvédelmi okokból az adott hír megosztása előtt mindig aktiválnod kell a gombot! Ezzel a megoldással harmadik fél nem tudja nyomon követni a tevékenységedet a HWSW-n, ez pedig közös érdekünk.