Szerző: Bizó Dániel

2009. december 31. 11:10:00

Visszapillantó: az év legfontosabb IT-eseményei

Az informatikában 2009 nemcsak hírekben sűrűnek bizonyult, de néhány szempontból történelmi jelentőségű események is bekövetkeztek, melyek a jövőben nagyban meghatározzák majd a terület látképét.

Negatív kezdés

Az év mindjárt azzal indult, hogy az Intel Itanium következő generációjának se híre, se hamva nem volt, pedig az aktuálisan publikus ígéretek szerint 2009 végéig be kellett volna jelenteni. Mint ahogyan azt a HWSW-nek sikerült feltárnia, a Tukwila  kódnéven ismert chip és a vele járó új platform újabb csúszást szenvedett el a háttérben, és 2009 közepe az új céldátum. Néhány hónappal később azonban tovább csúsztatták az új Itaniumot, 2010 első felére. Igaz, legalább mindkét esetben taktikázásról van szó, semmint kényszerűségről. A Unisys mindenesetre már besokallt a sok töketlenkedéstől, és az Itanium ellen fordult, később pedig a Red Hat közölte, a jövőben nem kér az Itanium üzletből.

Ezt követően a biztonsági szakma kapott egy újabb leckét arról, hogy mennyire is hagytuk magunk mögött a masszív online féregkitöréseket - semennyire. A Conficker (avagy Downadup, Kido) a Windowsok egy már javított, ám sok, főleg kalóz telepítésen nem foltozott rését használja ki. A 2008 végén, csendben és lassan felépült fertőzés 2009 elejére hatalmas járvánnyá fajult, és egyes becslések szerint később több mint 20 millió számítógépre települt fel, és szerveződött botnetté. Később a pánik és a hírek lassan elcsendesedtek, mivel a védekezéshez és irtáshoz is adottak az eszközök. Pedig a botnet maradt, és leginkább a gazdáik által elhanyagolt számítógépeken lubickolnak - mint amilyen a Magyar Posta is, melynek emiatt tavasszal két napra megbénult számos szolgáltatása.

Uhh, nem semmi

Még mindig januárban járunk, mikor robban az év első igazi bombája. A New York Times feltárta, a Cisco pedig megerősítette: a vállalat belép a szerverpiacra, mint később kiderült, erőteljes fejlesztéseket is végzett, hogy meg tudja különböztetni magát. A hálózati eszközök óriásának lépése egyszerre agresszió és megelőző csapásként védekezés: a jelek szerint az IT-infrastruktúrák jövője egypontos beszerzések felé mozog, miközben például a HP, a világ legnagyobb szerverszállítója egyre jobban igyekszik ProCurve eszközeit a ProLiantek mellé betolni, de az IBM is inkább az alternatív partnereket részesíti előnyben.

A Cisco lépése lényegében katalizátorként hat ezekre a folyamatokra, és rohamos sebességgel alakultak ki az új szövetségi rendszerek, jöttek létre összeolvadások, többek közt összeállt a Cisco és az EMC, lényegében ezzel egyidőben felvásárolta a 3Comot a HP, a Juniperrel és a Brocade-del állapodott meg az IBM hálózati eszközök beszállítására, de a Fujitsu és a NetApp is szorosra fűzte kapcsolatát. Megjelent az egységesített infrastruktúra fogalma, mely  konvergens és dinamikus infrastruktúra néven is ismert, gyártótól függően. Mindez lényegében egy blade formátumra alapozó, fizikailag és menedzsment szempontból is integrált, virtualizált és jó esetben magas fokon automatizált rendszert jelent - szerverek, tárolók, hálózati eszközök egy helyen, egy felületen. E téren 2009 a mozgósítás, fegyverkezés és felkészülés éve volt, és a nagy csaták csak 2010-ben indulnak meg.

Sun nem, x86 és cloud igen

Természetesen nem lehet szó nélkül elmenni amellett sem, hogy a Sun Microsystems tavaly év vége óta titokban elkezdte kiárusítani magát, és a teszefosza IBM helyett az Oracle kezébe került a cég. Került volna, ha az Európai Bizottság az Oracle által látványosan agyonhallgatott MySQL miatt el nem kezd vizsgálódni, és hivatalosan is kifogásokat emelni. A Sun eközben beismerte, hogy a Rock kódnéven ismert UltraSPARC fejlesztése kudarcba fulladt, így a cég még néhány évig a Fujitsura alapozza felsőbb kategóriás, skálázódó szervereit. A Sun körül jelenleg sokkal több a kérdés, mint a válasz.

Miközben a nagygépes világ két ciklus közt van, megújult az Intel és az AMD x86-os kínálata is. Az Intel teljes platformváltáson ment keresztül szerver- és kliensoldalon is, a négymagos Nehalem mikroarchitektúra és új rendszerarchitektúra együtt lenyűgözően muzsikál, és régóta nem látott mértékű ugrást kínál abszolút teljesítmény és energiahatékonyság terén egyaránt. Az AMD erre válaszul hatmagos Opteronokkal jelentkezett, túlerővel próbálva meg ellensúlyozni az Intel műszaki fölényét.

Ami a szervertechnológiákat illeti, áttörést értek el elfogadottságban az SSD-k, melyekkel akár több tucatnyi diszk teljesítményét is ki lehet váltani, igazolva ezzel a sokszor csillagászati árat. Ezt leginkább nem is az jelzi, hogy immár mindegyik vezető szerver és tárolószállítónál lehet SSD vagy flash opcióval rendelni a berendezéseket, vagy akár teljesen flash-re épülő, villámgyors tárolókat rendelni, hanem hogy a világ legnagyobb HDD-gyártója, a Seagate is belépett a területre.  Az SSD-k egyúttal a PC-k, elsősorban a notebookok terén is megkezdték térhódításukat, és a NAND flash árának alakulásától függően 2010-ben, de legkésőbb 2011-ben megkezdődik a tömeges adoptáció, ahogyan Moore törvényének értelmében egyre lejjebb szorítják a gyártási költségeket. A nagy kapacitású, de már megfizethető SSD a legjobb dolog, ami az elmúlt évtizedben a számítástechnikával történt.

2009-ben eldőlni látszik az is, hogy a cloud, avagy számítási felhő fogalma nem gyorsan múló tünemény, és téved az, aki egy \"ugyanmár\" legyintéssel elintézi a kérdést, és azt gondolja, csak egy újabb, alaptalan marketinghype-ról van szó. Lényegében az összes nagy IT-beszállító épít már felhőt az ügyfelek számára, igaz, a vezető továbbra is toronymagasan az Amazon. A felhő egy olyan teljesen virtualizált és a háttérben automatizált IT-infrastruktúrát takar, melynek erőforrásaihoz sztenderd konstrukciókon keresztül, önkiszolgáló módon juthatnak a felhasználók - éppen ezért értelemmel bír a privát felhő fogalma is. Az elkövetkező évek egyik legnagyobb feladata az lesz, hogy az ügyfelek IT-rendszerei és a felhők, egymás közt is, átjárhatóvá és áttekinthetővé váljanak.

Windows vagy és Linux

A Linux és a Windows küzdelmét vallásháborúként megélők számára valószínűleg újabb nagy csalódást okozott, hogy a Microsoft és a Red Hat megállapodott operációs rendszereik és szoftvereik virtualizált környezetekben történő kiteszteléséről és kölcsönös támogatásáról. Mindez természetesen hatalmas gyakorlati haszonnal jár, hiszen 80 százalékban Windows vagy Linux fut a VM-ekben.

Ennek köszönhetően immár mindkét cég számára üzleti megtérülés mutatkozik abban, hogy fejlesztési erőforrásokat fordítanak arra, hogy virtualizációs megoldásaik minél jobban teljesítsenek a másik cég szoftvereivel, és fordítva, rivális környezetben virtualizáltan is jól fussanak, hiszen ezt hivatalosan is vállalják, és kölcsönös műszaki támogatást is adnak hozzá. A Red Hat pedig ezzel párhuzamosan belépett a virtualizációs piacra, és elsődleges célpontja nyilvánvalóan a magas árakat szabó VMware, mely 2009-ben bemutatta legújabb infrastruktúráját, egyúttal irányt mutatott a virtualizáción túl is.

Végezetül, de utolsósorban, a Microsoftnak minden téren sikerül kiköszörülnie a Vistával esett csorbát. Az elrajtolt Windows 7, és a Server 2008 R2 egyaránt rendkívül pozitív fogadtatásra talált mind a médiában, mind a szakmában. Ehhez kapcsolódik, hogy 2009 sem lett a Linux desktop éve, jóslásokba azonban egyáltalán nem érdemes bocsátkozni, és hiba volna lezártnak tekinteni a kérdést.

A következő év, majd azt követően az új évtized a kliensoldali megoldások teljes felkavarodását ígérik, ahol újraértékelődik a PC-k szerepe és az okostelefonok és otthoni beágyazott eszközök rohamos fejlődésével új felhasználási szokások alakulhatnak ki. A Google az Android után bejelentette PC-operációs rendszerét is, eközben pedig megütközik majd az x86 világ az ARM-mal. Az első ARM-os netbookok, avagy smartbookok jövő év elején érkeznek, többek közt a Lenovótól, és a Nokiától.

BUÉK, találkozunk jövőre!

a címlapról