Automatikus tárolórétegezés az EMC-nél

Mi az a rétegezés?

A tárolórétegezés lényege, hogy az adatok az elérési gyakoriságuknak és a szükséges hozzáférési sebességnek megfelelő teljesítményű meghajtókra kerüljenek. A technológiát a vegyes, Fibre Channel és SATA diszkeket, illetve újabban SSD-ket tartalmazó tárolók elterjedése hívta életre, a rétegezés segítségével a különböző típusú meghajtókat optimálisan lehet kihasználni. Noha a rétegezés \"kézzel\" is elvégezhető, az automatikus megoldás egyszerűbb és gyorsabb: a FAST a háttérben folyamatosan figyeli az adateléréseket és képes az adatokat automatikusan a megfelelő teljesítményű tárolókra mozgatni. Az alkalmazások számára a folyamat teljesen transzparens.

Kritikus teljesítményű tárolóknál bevett gyakorlat, hogy a lehető legnagyobb sebesség elérése érdekében sok párhuzamosan dolgozó diszket vetnek be a felhasználók, amelyek tárolókapacitását nem használják ki. A nagy teljesítményű meghajtók ugyanakkor folyamatosan pörögnek, jelentős mennyiségű energiát fogyasztanak és zajt termelnek, zömében teljesen feleslegesen.

A merevlemezes adattárolókkal szemben támasztott két legfontosabb elvárás a nagy kapacitás és nagy teljesítmény, ezeket egyszerre kielégíteni azonban valójában pazarlás, mivel nem minden adat számára fontos a folyamatos gyors elérhetőség. Az Enterprise Strategy Group becslései szerint egy tipikus vállalati alkalmazás által használt adatok 80 százaléka csak \"pihen\", nagyon ritkán van rá szükség, ezeket érdemes levenni a csúcsteljesítményű FC diszkekről és átmozgatni őket olcsóbb és kevesebbet fogyasztó SATA tárolókra. A fennmaradó 20 százalék negyede az, ami \"forró\" adat, azaz a legsűrűbben használt, ezeknek SSD-n a helye.

Egyre több vállalati adattároló képes SSD-k fogadására, e területen épp az EMC volt az úttörő, amely 2008 elején csúcskategóriás Symmetrix rendszereiben elérhetővé tette az SSD-ket, de azóta Clariion és Celerra rendszereihez is kínálja őket. Az SSD-k a merevlemezekkel összevetve egy nagyságrenddel gyorsabbak és kevesebbet is fogyasztanak, cserébe az egységnyi kapacitásra vetített áruk is jóval magasabb. Az adatrétegezés azonban lehetővé teszi, hogy csak a legforróbb adatok kerüljenek SSD-kre a ritkán használtak pedig SATA diszkeken pihenjenek, a drága SSD-k árát pedig meg lehet takarítani az olcsó SATA lemezeken.

Az EMC mindezt automatizálja

Az adatrétegezéssel jelentős költséget lehet megtakarítani a tárolók beszerzésekor és üzemeltetéskor is, az EMC szerint vásárlásnál legalább 20 százalékos, üzemeltetéskor pedig 40 százalékos árelőnyt jelent az ész használata a nyers erő helyett, mivel csökken a felügyelet és az energia költsége is. A probléma csupán az, hogy a legtöbb szervezetnél a rétegezést kézzel végzik el a rendszergazdák, ha egyáltalán megteszik, mivel rendkívül aprólékos, időigényes folyamatról van szó. Az automatizált rétegezés létjogosultságát a virtualizáció terjedése is alátámasztja: a szervereken folyamatosan változik a terhelés, akár óráról órára vagy percről percre, ezt emberi beavatkozással lehetetlen lenne lekövetni.

Az EMC is tisztában van azzal, hogy a vállalatok még ódzkodnak az automatikus tárolórétegezéstől, éppen ezért a FAST képes csak a háttérben figyelve először javaslatokat tenni a rendszergazdáknak, milyen adatokat hová érdemes mozgatniuk, milyen szabályrendszert érdemes létrehozniuk. A következő lépés, amikor a tárolókba épített intelligencia automatikusan elvégzi a mozgatást, de a rendszergazda beleegyezését kéri a változtatások végrehajtásához, ezzel megszerezve a szükséges bizalmat. A harmadik lehetőség, hogy a FAST csendben teszi a dolgát.

A Celerra NS-ben a FAST fájlszinten működik, a Symmetrix és Clariion tárolórendszerek esetén jelenleg még LUN-okat képes a tárolórétegek között mozgatni, de jövőre várható fejlesztések lehetővé fogják tenni akár blokkszintű granularitást is. Az automatikus tárolórétegezés használatához az eszközök firmware-ének frissítésén túl a szükséges szoftverlicenc megvásárlása is szükséges.