On-demand MySQL az Amazon felhőjében
Megjelent a MySQL az Amazon EC2 felhőjében, egyelőre egy béta állapotú szolgáltatás keretében. A relációs adatbázist on-demand szolgáltatásként használhatjuk, és igényeinkhez méretezhetjük, anélkül, hogy bármiféle telepítési, szoftverkonfigurációs vagy üzemeltetési feladatot kellene ellátnunk.
Az Amazon Relational Database Service (RDS) szolgáltatás egy InnoDB motort használó MySQL 5.1 kiadást rejt, melyet szolgáltatásként lehet igénybe venni, és nem kell törődni már szoftverekkel sem. MySQL-t vagy más RDBMS-t, akár SQL Servert, Oracle-t vagy DB2-t természetesen eddig is képes volt futtatni az EC2, eddig azonban vagy a felhasználónak kellett telepítenie azt saját EC2 rendszerére, vagy egy előkészített rendszerképet (Amazon Machine Image) kellett vásárolnia, melyet aztán neki kellett menedzselni.
Az RDS ezel szemben egy API-n keresztül vezérelhető szolgáltatás (avagy SaaS), melynél már a szoftverréteget sem látja a felhasználó. Meg kell adnia, hogy mekkora RDS csomagra fizet elő (processzor és memóriakapacitás), mennyi tárhelyet igényel, melyik Amazon adatközpontban akarja elhelyezni, majd engedélyezi a bejövő kapcsolatokat, és kész. Az RDS szolgáltatás igénybevételéről egy rövid összefoglalót ad az Amazon hivatalos blogja.
Ez egyszerre jelenti azt, hogy rendkívül leegyszerűsödik és felgyorsul egy MySQL adatbázis felállítása, miközben lényegében nincsenek semmiféle üzemeltetési feladatok, ugyanakkor a felhasználó magától értetődő módon elveszíti a kontrollt is a felett, hogy a szoftver mely verzióját és milyen konfigurációval használja. Az Amazon azt ígéri, hogy az RDS-sel ugyanúgy együtt fog működni az alkalmazás, a lekérdezéseknek ugyanúgy le kell futniuk, mintha az ügyfél szerverén futna a MySQL.
Az RDS bár az Amazon közlése szerint bétában van, ez már egy éles, fizetős kereskedelmi szolgáltatás, mely a közeljövőben további képességekkel fog bővülni, és megszűnnek az olyan limitációk, minthogy egy Amazon Web Services felhasználó legfeljebb 20 adatbázist hozhat létre, egyenként legfeljebb 1 terabájt tárhellyel - a szolgáltatás oldalán szó sincs béta állapotról. A backup tárhely az elsődleges tárhely méretéig ingyenes.
Mennyi az annyi?
A sztenderd csomagok és az árazás lényegében megegyeznek az európai EC2 csomagokkal, míg nagy csomagok drágábbak már, pedig ugyanannyi processzor erőforrást és memóriát adnak - sőt, az RDS-t tovább drágítja, hogy háttérkapacitást külön kell vásárolni, nincs alapértelmezett tárhely. Így ötféle processzor-memória párosból választhatunk, amelyet aztán egy egyszerű parancssori utasítással bármikor módosíthatunk, igény szerint, így költséghatékonyan kezelhetjük a csúcsterheléses időszakokat. A legolcsóbb csomagban, egy egymagos, modern 1 gigahertzes x86-os chip számítási teljesítményéért és 1,7 GB memóriáért óránként 11 dollárcentet kell fizetnünk (20 forint), míg négy, egyenként kétszer erősebb virtuális magért és 15 GB memóriáért ennek nyolcszorosát. A tárhelyért és hálózati forgalomért további felárat kell fizetni.
Gyors kalkulációt követően világos, hogy folyamatos üzem esetén az RDS évente elemészti egy nagyjából hasonló teljesítményű belépőkategóriás szerver beszerzési költségét, vagyis hosszú távon nem tűnik elsőre kifizetődőnek. Dedikált adatbázis-szerver esetén azonban a kolokáció vagy hoszting, valamint a rendszergazda feladatok költségei nagyban megdrágítják a saját rendszert, nem beszélve arról, hogy az Amazon szolgáltatása egy tipikus x86 szervernél magasabb, 99,95 százalékos rendelkezésre állást ígér egy rendelkezésre állási zónában (évi legfeljebb 4,4 óra kiesés), és ingyenes a biztonsági mentés is. A jövőben az RDS HA-opcióval bővül, mikor több zónában lévő szervereken szinkronban tarthatjuk az adatbázisunkat, így lényegében katasztrófatűrő megoldást kapunk. Ha ezeket a szempontokat is hozzávesszük, könnyen az RDS felé billenhet a mérleg nyelve.