Nem nyíltak meg a pénzcsapok a TITAN programhoz

Másfél évvel ezelőtt a hazai informatikai szektor, még a világválság kirobbanása előtt hívta fel a figyelmet magára azzal, hogy a magyarországi munkaerőpiacon nem csak az informatikai szakemberekből van hiány, de az egyéb szellemi munkát végző réteg felhasználói szintű infokommunikációs tudása is elég elszomorító.

A nagyok nagyot mondtak

Steve Ballmer és Gyurcsány Ferenc tavaly májusban írtak alá szándéknyilatkozatota TITAN (Tréning-keretprogram az Információs Társadalom Alkalmazkodóképességének Növelésére) program elindítására. Ennek célja a felnőttképzés, a magas szintű informatikai tudás és a munkaerőpiac alkalmazkodóképességének fejlesztése, valamint a vállalatvezetők üzleti-informatikai továbbképzése lett volna. A TITAN 2008 végére elméletben egy kiemelt uniós forrásból támogatott projektté nőtte ki magát.

A program három pillére az általános (munkavállalói) számítástechnikai készségek fejlesztése, a KKV szektor döntéshozóinak IT képzése, valamint több, és a munkaerőpiac elvárásainak jobban megfelelő tudással rendelkező informatikai szakember megjelenésének segítése. A modell szerint az iparág szereplői adják a szaktudást és a minőségbiztosítást, a civil partnerek a tanulni vágyók mozgósításában segédkeznek, miközben az államnak csak annyi szerepe lenne, hogy a koordinációt és az EU-forrásokból a finanszírozást biztosítja.

Már van benne tőke

A programra a MEFIT (Magyar EU Fejlesztési Igazgatótanács) Alapítvány és a résztvevő vállalatok mindegyike jókora erőforrást fordított. Akkoriban még úgy tűnt, hogy a világ jó helyzetben van, Magyarország viszont nem. A TITAN nem egy szociális program, mely kényszeresen segítene, sőt, Magyarország sem egy vízió alapján indult neki ennek az útnak, s a világ minket követett, hanem arról van szó, hogy a rossz helyzetből előre menekülésnek ma az informatikai szak- és felhasználói tudás kritikus tényezője.

Azóta viszont a recesszió következményeként a mi rossz helyzetünkön segíteni akaró programhoz hasonló modellek kezdtek terjedni az Egyesült Államoktól Kelet-Európáig. A válságba sodródó világ önkéntelenül kezdett hasonló programokba, mert logikus felismerés útján meglátták, hogy a kivezető út egyik kulcsszereplője lehet a lakosság és a kisvállalkozások informatikai felzárkóztatása. Amennyiben nálunk csak évekkel később valósulnak meg ugyanezek, akkor a TITAN nem kitörési lehetőségként, hanem felzárkóztató programként íródik be a történelembe. Arra nincs esély, hogy ez a folyamat valamilyen formában nem zajlik le, hiszen később ez nem esély lesz, hanem kényszer, s nem versenyelőnyt tudunk kovácsolni belőle, hanem hátrányt lefaragni.

Mindenkinek tetszik, mégsem működik

Érdekes, hogy a program bejelentésekor a vállalatok mellett ötpárti konszenzus erősítette az összefogást, mely az idők során nem gyengült hanem további szereplők kezdték el támogatni, a MEFIT Alapítvány tagjai pedig évi 2,2 milliárd forintos felajánlással segítenék az ügyet. A hiányzó láncszem az uniós források elérhetősége, ugyanis a program körülbelül 11 milliárd forintos keretét ebből lehetne finanszírozni. A források valahol rendelkezésre állnak, de Drajkó László, a Microsoft hazai vezetője és a MEFIT kuratóriumának elnöke szerint a magyar államigazgatás útvesztőiben rostokolnak.

A MEFIT benyomása szerint a kormányzatban periodikusan változik a megvalósítás iránti szándék,  úgy tűnik, most újra leállt és ebben a kormányzati ciklusban már nem is várható hogy elindul. További probléma, hogy ez nem egy homogén projekt egy óriási beruházással, hanem a körülbelül 11 milliárd forintos büdzsé különböző uniós forrásokból, különböző tárcákon keresztül kellene hogy összeálljon, ahogyan a feladat is komplex. Pedig mindenki nagyon szereti a projektet, elméletileg az ellenzék és a kormány is akarja, a késlekedés oka inkább technikai. A pályázati pénzeket 2013-ig fel kell használni, 2015-ig pedig el kell velük számolni.

Megálltunk informatika oktatásban is

Kürti László, az Open SKM Agency vezetője szerint is az informatika az, amibe ma mindenképp érdemes befektetni, területtől, iparágtól függetlenül. A technológia a vállalati szférán kívül ma már a társadalom legtávolabbi szegleteiben is jelen van valamilyen szinten, éppen ezért az informatika oktatása, terjesztése lehet a megoldás. A probléma, hogy az informatikai oktatás ma hazánkban ha nem is állt le teljesen, de a növekedés üteme megdöbbentően lelassult. Eljutottunk oda, hogy nincs több ember ma Magyarországon, aki be tudna kapcsolni egy számítógépet, így viszont nehéz tanítani.

Az oktatás hiányosságai egyaránt jelentkeznek a felnőtt korosztályoknál, a fiatal kisiskolásoknál, szakembereknél és laikusnak tekinthető egyszerű irodai dolgozóknál. A digitális írástudást vizsgáló európai eSkills felmérésben Magyarország 2007-ről 2008-ra az egyébként sem fényes 31. helyről a 41.-re csúszott le. A hatékony munkához és élethez szükséges tudás nélkül pedig elképzelhetetlen már a kis- és középvállalati szektorban is a gazdasági környezet változásainak lekövetése, az új helyzetekhez való alkalmazkodás.

A vállalatok számára, ahogyan például a Classmate PC projekttel kapcsolatban az Intel hazai képviselői is elmondták, nem az a lényeg, hogy a képzésből direkt módon bevételhez jussanak, hiszen ez aprópénz lenne számukra. Az informatikai cégek számára az ideális helyzet az lenne, ha a mi országunk is egy fejlett, modern, számítógép-használó, gazdaságilag sikeres piac lenne. Ekkor jóval nagyobb tere lenne a KKV-knak is, akik a nagyvállalatok eszközeit, termékeit, szolgáltatásait veszik majd igénybe, s a tudásalapon elindított fejlődés jóval nagyobb hasznot termel nekik is, s egyben az országnak és a benne élő embereknek is.

Annyira egyszerű, hogy már-már demagóg

Habár az országnak valójában nem kerülne semmibe, habár a mostani kormány vezetője, az együttműködési megállapodás aláírásakor épp az EU-s forrásokért felelős kormánytag volt, s habár az IT kultúra területén való lemaradásunk bizonyított, a csapok mégsem nyílnak meg. Ötletek a MEFIT-en és TITAN-on túl is vannak, például az Inforum által erőltetett civil kezdeményezések, melyek szintén a digitális írástudatlanság ellen küzdenek, csak éppen nem a gazdaságilag aktív rétegek, hanem a szociálisan leszakadók, idősek körében. A kisiskolások eközben a kiemelkedően jó visszhangot keltő Classmate PC projektről csúsznak le, s a tömeges bevezetés helyett továbbra is bürokratikus köröket futunk, s éles bevezetés helyett újabb próbamenetet indítunk.

A magyar kis- és középvállalati szférában nem egy adott, unikális tudásra van szükség, hanem arra, hogy lehetőségek jöjjenek létre, illetve arra, hogy ezekig a döntéshelyzetekig a munkavállalók eljussanak. Az infokommunikációs területen való képzettség nem ér véget azzal, hogy valaki képes a Windowst kezelni vagy Office-t használni, Google-ben keresni. Specifikus vállalati szoftverek, felhasználói programok, de akár a web alapvető használata is sokat lendíthet bármely munkaerő értékén. Haladó szellemiségű nemzetnek tartjuk azokat, akik kötelező írástudást vezettek be, s ma ugyanez a helyzet az infokommunikációval. Vesztesek ugyan mindig lesznek, páran biztosan beragadnak a sötét analóg középkorba, csak nem mindegy, hogy az emberek 15 százaléka marad benne, vagy csak annyi jut át.