Már nem sikk átlagosat gyártani: Samsung WB1000

Nem csúnya

Már többször állítottuk szembe a Samsung múltbeli és jelenkori termékeit, és most is áll a megállapítás, mely szerint a szürkeségből és az unalmas másodvonaltól a gyártó már rég elemelkedett. A WB1000 is erre bizonyíték, a gép jól szemlélteti, hogy a Samsung számára már nem sikk középszerűt alkotni. A fényképező a ma kapható egyik legsokoldalúbb zsebkompakt, ám hozzátesszük, hogy azok között a fényképezők között, melyek az átlagembereknek és nem a fotóőrültek számára készültek.

A technikai váz

A Samsung WB1000 több oldalon is maximumot ad, ez alól nyilván a felbontás sem kivétel, a géppel 12,2 megapixeles fotók készíthetők. A lakkozott titán gépházba zárt ötszörös zoomoptika a szokatlan perspektívák és a szűk terek barátja, 24 milliméteres extraszéles látószöget kínál, mely az átlagos tartományban üzemelő gépeknél jóval drámaibb hatású képeket is jelenthet. A burkolat egyébként gyönyörű, a szerelvények elrendezése harmonikus, az optika körül futó kék csík, a retro markolat (ujjtámasz) és a géptető analóg műszerei a fényképezőt mustráló szemeket sok-sok másodpercre képesek lefoglalni.

A hátoldalról is essen pár szó, a WB1000 itt is tartogat meglepetést, a 3 hüvelykes AMOLED-rendszerű kijelző több mint 510 ezer képpontot jelenít meg, ráadásul direkt napfényben is igen jól látható. Ebben a fényképezőgépben tényleg nincs szükség átnézeti keresőre, az a használat közben egyáltalán nem hiányzik. A géptető számlappal és mutatóval rendelkező analóg műszerei a memóriakártya telítettségét és az akkumulátorban még elérhető szuflát jelzi mindennél egyszerűbb módon, kár, hogy az információk leolvasásához a fényképezőt be kell kapcsolnunk, amíg ez nem történik meg, a mutatók nem mozdulnak. A WB1000 azért ennél több bosszúságot is okoz, az apró hibák és kényelmetlenségek elkerüléséhez ráadásul nem is kellett volna több egy két plusz mérnöki munkaóránál.

Az új Samsung menü

A WB1000 is megkapta a pár hónapja megújult menürendszert, a gyártó lecserélte a korábbi szöveges változatot egy divatosabb, grafikai elemekkel mérsékelten átszőtt friss felületre. A beállítások továbbra is \"canonosan\" módosíthatók, ám az átjárás jóval direktebb, az \"fn\" gombra  előtűnő, képkészítéssel kapcsolatos beállítások immár a menü gomb megnyomásával is előhozhatók, tehát az \"fn\" gombnál mindössze egy kivonatolt változatot kapunk az összes lehetőségből, és ezek közül a képbeállítások némelyike sem kivétel.

A fotómódok

A fényképezés közben az automata üzemmóddal nem kell megelégednünk, a módválasztó tárcsát az \"auto\" állásból zár- és blende-előválasztásba és kézi üzemmódba is állíthatjuk, ekkor a navigálógombok tekerésével állíthatjuk az értékeket. Örömünkre szolgált, hogy a blende nem csak az F:2,8-F:7,2 végállapotokat veheti fel, a köztes állásokból is van tíz, tehát a zársebesség fix megválasztásakor akkor is esélyünk lehet a helyes expozíció beállítására, ha a legtágabb rekesz túl világos, a legszűkebb pedig túl sötét képet ad.

A hagyományos üzemmódok mellett témaautomatika és intelligens témaválasztó is van, tehát a zárral, blendével nem bíbelődők is fotózhatnak a körülményekhez igazított beállításokkal. Mindezeken felül a felhasználó által mentett beállítások is előhívhatók, illetve rendelkezésre áll egy, az ISO-érzékenység emelésével és a rázkódásvédelemmel együttesen elérhető stabilitást megteremtő üzemmód is. A WB1000 természetesen rendelkezik arcfelismerő autófókusszal, persze az ezzel járó extrákkal  (mosolyidőzítés, pislogásérzékelés) sem bánik szűkmarkúan, Hasznos  dolog, hogy az árnyékkompenzációt utólag, a lejátszás során is aktiválhatjuk.

A WB1000 ereje inkább alacsony ISO-érzékenység mellett mutatkozik meg, magasabb fokozatokba kapcsolva folyamatosan romlik a képminőség, igaz ezt ISO 400-800-ig csak akkor vehetjük észre, ha a képet 1:1 nagyításban nézzük. A monitorunk képpontjaira feszített, ISO 1600 és ISO 3200 (3 megapixeles felbontás mellett) érzékenységben készült képek már a teljes méretben nézve is zajosak, ezért a felső véglet kiválasztását csak nagyon szélsőséges helyzetek indokolhatják, ellenkező esetben szerencsésebb más megoldást keresnünk, ha ragaszkodunk a szép képekhez.

HD-videó is van

A videofelvételeket háromféle felbontásban is rögzíthetjük, a legnagyobb 1280x720 képpontos mozik percenként 70 megabájtot emésztenek fel az SD/SDHC-kártyák tárterületéből. Ugyancsak 30 képkockásak a VGA-felbontású klipek, ám a 320x240 képpontosak akár 60 képkocka másodpercenkénti frissítésűek is lehetnek. Sajnos a filmezésnél a mérnökök több ziccert is kihagytak, jó lenne, ha a 60 képkockás mozikat lassítva, ám még mindig folyamatos 30 képkockás sebességgel is vissza lehetne játszani, a gép azonban erre nem ad lehetőséget, csak előre-hátra tekerhetünk, eközben meglehetősen darabos a képváltás. A WB1000 ráadásul a nagyjából 28 milliméteres kezdőlátószögnél szélesebb látószöget nem is kínál a filmek forgatása közben. A HD-videofelvétel lehetőségével a mellékelt tartozékok nem állnak arányban, a géphez csak a megszokott videokábel jár a töltőadapter és az USB-kábel mellett, HDMI-kábel sajnos nem.

A képkészítés és a videózás során állványt is használhatunk, ám ezt a géphez távolról sem méltó műanyag állványmenetbe csavarhatjuk, majdhogynem mérgesek vagyunk, igazán beleférhetett volna a WB1000-nél is a 30-40 ezer forintos gépeknél már megszokott fém menet. Az akkumulátor és a memóriakártya ajtaja is a gépház alján van, állványos használatkor naná, hogy ezekhez sem férünk hozzá. Az akkumulátor a fényképezőn belül tölthető, de az állványos használatnál, a gépet nem tölthetjük, a menet és a csatlakozó között jó, ha két milliméter van.

Képminőség

Az elkészült fotók színei nagyon kellemesek a szemnek, az optika színszórása is minimális, azonban a képszéleken számítsunk egy kis életlenedésre. A Samsung gépei között nem ritka, hogy bezoomolt állapot mellett fotózva kissé puhábbak lesznek a kontúrok, azonban most minden esetben egyenletes teljesítményt kaptunk. A magas ISO-érzékenységnél tapasztalt zajosodás nem a gép hibája, hanem kifejezetten az 1/2,3 hüvelykes CCD képérzékelőé, ezzel itt és most nem lehet mit tenni. Ez a gép még nem tartalmazza a napokban érkező fényképezőkben alkalmazott, érzékenyebb, ám kevesebb képpontot tartalmazó lapkákat, akár úgy is fogalmazhatunk, hogy a WB1000 még nem az új generáció tagja. A körömnyi érzékelőnek egyszerűen túl sok a 12,2 millió képpont.

A 160 grammos, 97x61x21 milliméteres fényképező az árnyékkompenzációt, a mosolyidőzítésre és pislogásérzékelésre alkalmas arcfelismerő autófókuszt, az alap-képszerekesztési funkciókkal megtűzdelt lejátszás-üzemmódot, valamint a HD-videofelvételi képességet egyáltalán nem adja olcsón, igaz a 100 ezer forintot alulról súroló vételár a nemes külső eredménye is. A WB1000 legnagyobb aduja a sokoldalúságon túl a kis méret és az ebben elérhető 24 milliméteres kezdőlátószög, illetve a kivételes hátoldali kijelző. Ha kevésbé extravagáns külsővel is megelégszünk, akkor a WB550-et is választhatjuk a Samsung palettájáról, mely a HD-videózást és az extraszéles látószöget még tízszeres optikai zoommal is megfejeli, ráadásul a kicsit nagyobb gépház 30 ezer forinttal kevesebbért is hazavihető.