:

Szerző: davd

2007. augusztus 24. 12:40

HoloVízió: a világ legjobb 3D-megjelenítője

A háromdimenziós megjelenítéssel foglalkozó cikksorozatunk utolsó részében bemutatjuk a HoloVíziót, ékes példája annak, hogy ha forradalmi újításról van szó, mi magyarok megkerülhetetlenek vagyunk. A találmány ipari alkalmazhatóságát már olyan cégek vizsgálják, mint a British Aerospace, a Peugeot-Citroen, vagy a Shell.

A 3D-megjelenítésről szóló cikksorozatunk első részében a különféle megjelenítési technológiákat mutattuk be. A második részben Rátai Dánielt látogattuk meg, aki találmányával, a Leonar3Dóval 2005-ben számos díjat söpört be. A mostani, harmadik részben a magyar fejlesztésű HoloVízió kerül terítékre.

A Gábor Dénes-díjas Balogh Tibort és cégét, a Holografika Kft.-t éppen a Siggraph-ra való készülődés kellős közepén látogattuk meg. HoloVízió nevű találmányuk ékes példája annak, hogy ha forradalmi újításról van szó, mi magyarok megkerülhetetlenek vagyunk (mind a televízió, mind a színes tévé feltalálásában közreműködtek hazánk fiai, így gyakorlatilag az volna meglepő, ha a 3DTV fejlesztésében nem vállalnánk szerepet).

A Holografika Kft. a kilencvenes évek elején indult, s nyomtatott hologramok készítésével foglalkozott. Balogh Tibor a különféle hologram elrendezések felállításán keresztül értette meg igazán a holográfia mélyebb elveit, s ezzel egy olyan szemléletmódra tett szert, ami elindíthatta őt egy 3D-megjelenítő kifejlesztése felé vezető úton. A Holografika Kft. 2002-ben az NKTH-n keresztül a Széchenyi Terv keretében, illetve az IKTA révén jutott komoly támogatáshoz, de az Európai Unió 6. keretprogramján keresztül is sikerült tetemes összeget az országba hozniuk. A kezdetekkor, még az ezredforduló előtt a Sony részvételével folytatott fejlesztés számított az egyik legjobban finanszírozott, akkor még nem publikus kutatásnak Magyarországon.


A kisebbik eszköz

"A világ legjobb 3D-megjelenítője"

A feltaláló egészen korán ráébredt, hogy holografikus alapelven nem megoldható a dolog. A kilencvenes évek közepén tető alá hozott első igazi nagy dobása, egy monokróm kijelző is lézerrel működött emiatt. A színes változat 2002-ben készült el. A ma legnagyobbnak és legjobbnak számító termékük egy 50,3 megapixeles felbontású, 72 collos átmérőjű projektoros képernyő, amiről Rátai Dani csillogó szemekkel csak annyit mondott: "a világ legjobb 3D-megjelenítője." Bizony, a két szakember ismeri egymást, s figyelemmel kísérik a másik munkáját. De nézzük a készüléket!


A kisebbik eszköz

A nagy monstrumot legnagyobb sajnálatunkra nem tudtuk működés közben megtekinteni, csak pihenő mivoltában, mert csomagolták a "kicsikét". Mi tagadás, a látvány így is lehengerlő, a számítógépes háttérkapacitást biztosító klaszterekkel együtt biztos megvan két tonna. A korábban látott fotókhoz képest meglepően hosszú a berendezés hátsó része, már-már kihívást jelentene ötször körbefutni.


Oldalról

A rendszer tudását így a kisebbik kijelzőn szemlélhettük meg. Ebből két verzió létezik, egy hagyományos és egy 16:9-es képarányú változat. Míg előbbi átmérője 26 coll, felbontása pedig 7,4 megapixel, addig a nagyobbik 32 collos és mintegy 9,8 megapixel felbontásra képes. Első ingerként a honlapról is letölthető fogaskerekes demót kaptam, s csak a hecc kedvéért megpróbáltam megérinti a képernyő felületét. Mondanom sem kell, az nem ott volt, ahová az ujjamat raktam, hanem kicsit hátrébb. Tátott szájjal néztem a T-Rexet, egy emberi szívet és egy koponyát, utóbbinak megpróbáltam benyúlni a szájába is -- ijesztő. A mellettem hétköznapi munkáját végezni hiába igyekvő fejlesztőcsapat udvariasan megvárta, amíg kiszórakozom magam, majd elkezdtünk beszélgetni a részletekről.

Hogy működik?

A holografikus képernyő minden egyes pontjából különböző színű és intenzitású fénysugarakat bocsát ki különböző irányokba. Megfelelően vezérelve ezek a fénysugarak olyan irányban haladnak, mintha az ernyő mögötti pontból indulnának ki, vagy éppenséggel a képernyő előtti pontban találkoznának, majd onnan terjednének tovább. Ekkor valóban a képernyő előtt vagy mögött látjuk feltűnni a térben lebegő pontokat. Az objektumok a képernyő síkja mögött, illetve előtte is megjelenhetnek, az árnyékok és fények elmozdulnak a perspektíva törvényei szerint. A látvány így se semmi, de állítólag az ötször ekkora felbontást kínáló óriáskijelző többszörös élményt garantál.


A működés alapelve

Ami a kijelző korlátait illeti, tökéletes élményre csak 50 fokos látómezőben számíthatunk (a nagytestvér esetén ez akár 70 fok is lehet), azaz ekkora vízszintes elmozdulásra van lehetőségünk. Ez fokonként két kép vetítését jelenti az eszköz számára, vagyis amíg a fekete-fehér tévéről áttértünk a színesre, az ugrás -- információtartalom tekintetében -- háromszoros volt (RGB, ugyebár), addig 2D-ről átállni a HoloVízióra már százszoros előrelépést jelent. Jelenleg egyébként csak vízszintes elmozdulásra van lehetőség, függőleges irányban nincs képalternatíva. Ha vertikálisan is 50 fokos játékteret szeretnénk engedni a térérzetnek, az nyilvánvalóan további százszoros információmennyiséget kívánna.


Működés közben

Ha már az információmennyiség szóba került, lényeges elem a mélység dimenziója is. Egyelőre az számít "egészségesnek", ha az objektumok körülbelül 30-40 centire távolodnak el a képernyő síkjától (akár kifelé, akár befelé). Szélsőséges esetben természetesen megoldható, hogy ez 1-2 méter legyen, az ehhez szükséges kapacitás azonban irdatlan méreteket öltene. A játékfejlesztőknek is ez szabhat gátat, ha éppenséggel a HoloVízióra szeretnének first-person-shootert gyártani: a játékos nézőpontja előtt megnyíló nagyobb terek egyfajta végtelenként problémássá teszik a megjeleníthetőséget.


A klaszter

[oldal:Mi mindenre jó még a HoloVízió?]

A HoloVízió tudása azonban a 3D-megjelenítéssel még korántsem ér véget! A rendszer ugyanis képes kézmozdulatok felismerésére. Felhasználási területtől függően definiálhatóak gesztusok (kijelöl, megragad, arrébbtol, stb.), amiket az eszköz három kamera segítségével azonosít be. A kézmozdulat-felismerést megkönnyítendő nem szerencsés tíz gesztusnál többet táplálni a rendszerbe, de ha a két szélső és egy középső nyúlványon belógó harmadik kamera mellett dolgozna még egy negyedik is, talán már ez sem okozna gondot.


Működés közben

Ami a felhasználási területeket illeti, az orvostudomány, az autótervezés és a szórakoztatóelektronika olyan partnereket vonzott a projekthez, mint a British Areospace vagy a Peugeot-Citroën, de érdekes alkalmazási lehetőséget nyújt a geológia is. A Shell például mélyfúrásai pontos megtervezéséhez vizsgálja a HoloVíziót, minimalizálandó annak veszélyét, hogy egy-egy sok tízmillió dolláros fúrás kudarccal végződjék. A HoloVízión megjelenő kép ugyanis egyszerre tartalmazza szemléletes térbeli összefüggésekkel együtt mindazt az információt, amit eddig 60-80 2D-képen jelenítettek meg.

Jelenleg a magyar Videotonnak 5 százalékos részesedése van a cégben, ettől függetlenül azonban még várni kell arra a bizonyos "killer applicationre", amelyhez már nem elegendő a 2D-megjelenítés, s amelynek területén berobbanhat a 3D-display a kereskedelmi forgalomba. A kisebbik HoloVízió ára egyébként 28 ezer euró körül mozog (kb. 7 millió forint), míg a nagyobbik testvér 250-300 ezer euróba kerül (60-70 millió forint), attól függően, milyen felhasználási területre szánják, azaz milyen klaszterral rendelik.

Tapintható tévéadás 2020-ra

Miután a jelenlegi fejlesztések közül a fentebb részletezett, s 2020-ra ígért, szaglást-tapintást is ígérő japán 3DTV keltette fel leginkább érdeklődésünket, megkérdeztük Balogh Tibort, mi a véleménye erről a tapintós dologról (az köztudott, hogy szagmintákat kibocsátó dobozkák már ma is vannak). Legnagyobb meglepetésünkre kiderült, hogy tapintással ők is kísérleteztek, természetesen kesztyű nélkül. Fókuszált infranyalábbal a felhasználó ujjvégére próbáltak beállított frekvenciát célozni, ami behatol a bőr alá (fájdalomérzet 140 Hz-nél keletkezik). A kezdeti kísérleteket azonban nem ítélték túl sikeresnek, így leálltak a dologgal, ám nem kizárt, hogy a későbbiek folyamán ismét foglalkoznak majd vele.

Figyelmüket most a LED-es HoloVízió megépítésére összpontosítják – két megrendelésük már van is az új modellre, s ha minden igaz, szeptember elejéig el is készülnek velük. Az OLED-technológia viszont egyelőre nem elég jó, így azt hanyagolják, viszont Tibor nem tartja elképzelhetetlennek, hogy a korábban lecserélt lézeres fényforrások ismét képbe kerülnek.


A bejövő információra vonatkozó kompatibilitás

A honlapon megtekinthető filmfelvételen láthatunk egy további érdekességet. Break-táncosok showját mutatja a felvétel, s a dologban az a pláne, hogy miután nyolc kamerával rögzítették a jelenetet, a HoloVízió így is térélményt nyújt. Mivel azonban mindenhová nem lehet kamerákat helyezni (mint a Mátrix bullet-time trükkjében), a rendszernek ki kell számolnia, hogy például a takarásba kerülő, s egyik kamera által sem látott tárgyak mikor és hol fognak ismét feltűnni. Ez azonban még csak kísérlet, így részletekre is csak később számítsunk.


A monstrum teljes valójában

Addig emésztgessük azt, hogy a Holografika Kft. felveszi a kesztyűt az ázsiai játékosokkal, és 3D-display-t fejleszt mobiltelefonokra. Elképzelhető, hogy ezekkel hamarabb találkozunk majd, mint hogy nappalinkba egy HoloVízió kerülne, mindenesetre tűkön ülve várjuk a cég további eredményeit.

Felhasználási lehetőségek

Amíg mi arra várunk, hogy normális áron beszerezhessük életünk első 3DTV-jét (és nem utolsó sorban arra, hogy adás is legyen hozzá), addig feltehetőleg az új technológia katonai területen fog debütálni. Hadászati szempontból ugyanis különös jelentősséggel bír az a tényező, hogy olyan dolgokat is láthatóvá lehet tenni, amik takarásban vannak. Az Egyesült Államok kormánya szintén erős érdeklődést mutat a háromdimenziós röntgengépek iránt, melyeket állítólag reptereken alkalmaznának.

Hogy milyen lesz a Jurassic Park vagy egy-egy sportközvetítés valódi 3D-ben, és hogy miként éljük majd meg, amint a műsorvezetők nem tudnak egyértelműen a szemünkbe nézni, egyelőre nagy kérdés. Talán nem is véletlen, hogy Keith Fredericks, az amerikai Opticality Corp. alelnöke a szemüvegnélküli 3D-rendszerek első alkalmazásaiként a szabadtéri reklámokat képzeli el, melyek a legkülönfélébb helyekről előbukkanva ragadják meg a járókelők figyelmét. Feltehetőleg a Heliodisplay révén is hamarabb találkozhatunk elénk vetített 3D-reklámokkal a plazákban, vagy a legújabb filmeket hirdető élethű filmkarakterekkel a mozik folyosóin, mint gondolnánk. A kisördög pedig azt súgja nekünk: a pornóipar irtózatosan rá fog kattanni a 3DTV témájára (térélmény, szaglás, tapintás – te jó isten!)

Hogy mikor kerülhet sor a széleskörű elterjedésre, megoszlanak a vélemények. Vannak, akik az évtized utolsó éveitől ugrásszerű eredményt várnak, mások szerint legalább 14-20 évre van még szükség a kiforrott technológia általános bevezetéséig. De mi történik, ha közben kifejlesztik az "agyvíziót"? Mint ahogyan azt a Mindörökké Batmanban láthattuk, vagy akár a Mátrixban… Lehet, hogy a szex is olyan lesz, mint a Demolition Manben, azaz leülünk egymással szemben felzsinórozott sisakokkal, és hajrá? A türelem rózsát terem… Csak győzzük kivárni.

Véleménye van?

a címlapról

ünnepély

0

Kész a TSMC arizonai gyára

2022. december 7. 10:10

Az ünnepségen ott volt az Apple, az AMD és az Nvidia első embere, valamint Joe Biden elnök is.