Informatív és bosszantó: IP kapcsolás és útválasztás
A Kiskapu gondozásában megjelent IP kapcsolás és útválasztás című kötet az egyre bővülő, magyar nyelven megjelent hálózati szakirodalom egyik fontos darabja lehet a következő években. Nincs olyan könyv ma Magyarországon forgalomban, amely ehhez hasonló részletességgel tárgyalná az internet irányító protokolljait.
Stephen A. Thomas: IP kapcsolás és útválasztás, Kiskapu Kft., 2002. Kartonált, 385 oldal, 5740 forint
A Kiskapu gondozásában megjelent IP kapcsolás és útválasztás című kötet az egyre bővülő, magyar nyelven megjelent hálózati szakirodalom egyik fontos darabja lehet a következő években. A könyv szerzője, Stephen A. Thomas modern összefoglalást ad arról, hogy hol tartanak ma az IP-alapú hálózatok, illetve hogy milyen forgalomirányítási problémákkal kell szembenéznie az ilyen hálózatok üzemeltetőinek (természetesen konkrét, a forgalomirányítók beállításával kapcsolatos gyakorlati tanácsok nélkül). Modern összefoglalás, mert számos olyan dologról már szó sem esik benne, amely még a most képzett hálózati szakembergárda számára kötelező tananyag, ám a gyakorlatban egyre kisebb a jelentősége. Ilyen például a hagyományos, osztályokra épülő IP-címzés ismertetésének teljes hiánya, ehelyett a könyv a lehető legtermészetesebb módon már eleve a CIDR (Classless InterDomain Routing) rendszer bevezetésével megjelent hálózati maszkokkal és hálózati előtagokkal foglalkozik. Ennél egy fokkal meglepőbb az IP-alapú broadcasting (adatszórás, üzenetszórás) temetése rögtön a huszadik oldal környékén, míg a szövegben később is jelentős szerephez jut a modernebb IP multicasting. Olyan könyvről van tehát szó, amely az IPv4-alapú hálózatokat az IPv6-ra való áttérés előtti legmodernebb formájában mutatja be.
Nem véletlen, hogy ismertetőnk elején azonnal angol szakszavakkal traktáljuk az olvasót, ugyanis a magyar fordításnak szerintünk az eredeti szakszavak nem elég körültekintő átültetése a legnagyobb hibája, és ez különösen zavaró a már említett unicast, multicast, broadcast, illetve az unicasting, multicasting, broadcasting kifejezések esetén. A magyar kiadás az adott fogalmakra minden korábbi, a szakmában már évek óta jelen lévő fordítást elvetett, köztük például a felsőoktatásban is előszeretettel használt, magyarul először 1999-ben megjelent Tanenbaum-féle Számítógép-hálózatok terminológiáját is, így az utolsó oldalig bosszankodhatunk, hogy minduntalan vissza kell fordítanunk magunkban a korábban soha nem hallott kifejezéseket. E sorok írója szerint a leginkább zavaró a broadcast csoportos cím(zés)ként való fordítása, ugyanis azt sugallja, mintha ennek köze lenne az egyébként multicast rendszerekben használatos IGMP-hez (Internet Group Management Protocol).
"kézikönyv a hálózatfelügyelők
és szolgáltatók számára"
A könyv bevallottan a szabványok iránt érdeklődő hálózati szakembereknek íródott, így mindazok, akik csupán megismerni és megérteni szeretnék a TCP/IP-hálózatok működését, valószínűleg csalódni fognak. Az első fejezet ugyan ad egy rövid bevezetőt a hálózatok világába, de sokkal inkább arra való, hogy ráhangolja az olvasót a hagyományosnál némileg modernebb IP-koncepcióra, már a könyv elején is előfordulhatnak bevezetetlen fogalmak, a magyar kiadás olvasói pedig itt sajátíthatják el a kiadó által használt terminológiát. A másodiktól a kilencedik fejezetig minden egyes rész újabb protokollokat ismertet, végig egy viszonylag szűk térben, az OSI hivatkozási modell harmadik és negyedik rétegében (hálózati és szállítási rétegek) maradva. Az utolsó oldalakon szószedet és index segíti a fogalmak, specifikációk, mezőleírások visszakeresését.
[oldal:IP kapacsolás?]
A fejezetek általános séma szerint építkeznek, fokozatosan ismerkedünk meg a TCP/IP protokollcsalád nélkülözhetetlen alapprotokolljaival, a második fejezetben az IP-vel, ICMP-vel (Internet Control Message Protocol) és az IGMP-vel (Internet Group Management Protocol), majd a következő fejezetben a TCP és az UDP átviteli protokollokkal, a negyedik fejezettől kezdve pedig a hálózatok közötti forgalomirányítást lehetővé tevő irányító protokollokkal. Az egyes fejezeteken belül mindig először egy néhány oldalas ismertetőt találunk az épp tárgyalt protokollról, majd amikor már van némi fogalmunk az adott protokoll céljáról, működéséről, akkor következik a protokoll által használt adatszerkezet részletesebb bemutatása, a mezők funkciójának és lehetséges értékeinek leírása.
Az internetet felépítő autonóm rendszereken belül használt protokollok közül a könyv a két legfontosabbal, az OSPF-fel (Open Shortest Path First, negyedik fejezet), valamint a RIP-pel (Routing Information Protocol, ötödik fejezet) foglalkozik, az OSPF-et bemutató több mint hatvan oldal különösen értékes, tekintve, hogy nincs másik olyan szakkönyv ma forgalomban Magyarországon, amely ilyen részletességgel tárgyalná ezt az egyre gyakrabban alkalmazott protokollt.
Az eredeti cím szerényebb.
A hatodik fejezet témája az autonóm rendszerek közötti forgalomirányítást segítő BGP (Border Gateway Protocol), míg a hetediktől a kilencedik fejezeteket ismét csak kuriózumként emlegethetjük, hiszen olyan friss technológiát mutatnak be, amely még ma is fejlődik, és ez nem más, mint az MPLS (Multi-Protocol Label Switching), azaz a többprotokollos címkekapcsolás. Az MPLS az OSI hivatkozási modell második és harmadik rétege közé beépülő új technológia (az MPLS mezőadatok az IP-adatok elé kerülnek), amely az LDP (Label Distribution Protocol, nyolcadik fejezet) vagy az RSVP (Reservation Protocol, kilencedik fejezet) protokollok segítségével gyorsabb útválasztásra, hálózati útvonalfoglalásra, illetve erőforrásfoglalásra képes.
A könyv gazdagon illusztrált, az ábrák és táblázatok legtöbbje kifejezetten informatív, és a hozzájuk fűzött kommentárokkal együtt határozottan segítik az egyébként helyenként ugyancsak száraz szöveg megértését. Sajnálatos, hogy a magyar terminológia nincs teljesen a helyén.