Szerző: roberto

2003. január 30. 17:01

MPlayer a Debian Linuxban: háború a legjobb filmlejátszó körül

Lassan már egy hete, hogy kitört a Debian Linux fejlesztői levelezőlistáján az MPlayerrel kapcsolatban az a háború, amely azóta átterjedt számos más online fórumra, többek közt a szabad szoftverek világának egyik meghatározó médiumára, a Slashdotra is. Cikkünk a vita hátterét próbálja megvilágítani.

Lassan már egy hete, hogy kitört a Debian Linux fejlesztői levelezőlistáján az MPlayerrel kapcsolatban az a háború, amely azóta átterjedt számos más online fórumra, többek közt a szabad szoftverek világának egyik meghatározó médiumára, a Slashdotra is. Ha csak beleolvasunk az üzenetekbe, nem biztos, hogy a paprikás hangulatban fogant levelek mögött fölfedezzük a lényeget. Valójában miről is van szó? Cikkünk a vita hátterét próbálja megvilágítani.

Az MPlayer egy UNIX-okra, de elsősorban Linuxra fejlesztett filmlejátszó. Aki már használt saját fordítású MPlayert (a program forráskódjából, a forrásnyelvet ismerő fordítóval összeállított, az adott rendszerre szabott futtatható állomány), az tudja, hogy aligha találni az MPlayerhez fogható lejátszót, a szoftver egyszerűen jobb minden más próbálkozásnál, hiszen kezelni az összes formátumot (pl: DivX, MPEG-változatok, VCD, DVD, QuickTime, RealMedia, Windows Media), nemcsak a helyi gépről, de hálózatról is képes lejátszani, bármelyik windowsos vagy linuxos riválisánál takarékosabban bánik az erőforrásokkal, a hibás filmeket újra lehet építeni vele, a különféle formátumokat oda-vissza tudja konvertálni, ezerféle feliratformátumot kezel, és még azért is szerethetjük, mert magyar srácok fejlesztik.

Van azonban vele egy kis probléma, a Linux-disztribútorok nem szívesen teszik bele saját összeállításaikba, ugyanis rengeteg olyan megoldást képes használni, amelynek legalábbis kérdéses a legalitása. Hogy csak a mostanában felkapott dolgokat említsem: ilyen a DVD-lejátszás, az MPEG4-kezelés, a legújabb Windows Media formátumok (WMV9) DLL formátumú könyvtárainak használata, vagy épp a Sorenson tömörítésű QuickTime DLL-ek használata.

A félreértések elkerülése végett: ezek nem programozástechnikai problémák, nem arról van szó, hogy Linux alatt nem lehet ilyen funkcionalitással rendelkező könyvtárakat írni, vagy hogy nincs olyan linuxos programozó, aki ezeket megírná, az egész sokkal inkább jogi természetű, a szoftverszabadalmakról szól, amelyek gátolják e technológiák szabadszoftver-licenc alatt kiadott implementációinak megjelenését, vagyis mégiscsak ott tartunk, hogy elvileg nem lehet Linux alatt ilyen funkcionalitással rendelkező könyvtárakat írni.

Az MPlayer fejlesztői azonban, ha nem is teljesen egyedül, de megtették: a lejátszó erőteljesen épít például az FFmpeg néven ismert natív (tehát nem windowsos) csomagra, amely olyan fontos video- és audiokodekeket tartalmaz, mint az MPEG1, az MPEG2, az MPEG4, az MSMPEG4, a WMV7, a WMA bizonyos változatai, a Real Video 1.0, vagy épp a DVD-ken használt AC3. Ez az FFmpeg ugyan a GNU LGPL (GNU Lesser General Public License) feltételeivel szabadon terjeszthető, de a vonatkozó egyesült államokbeli szoftverszabadalmak miatt "szürke szoftvernek" számít.

Amennyiben egy disztribútor saját összeállításaiban szeretné tudni az MPlayert, nyilvánvalóan le kell mondania a program olyan képességeiről, mint a RealMedia, QuickTime és egyéb formátumok kezelése, mivel ezekhez az eredeti RealMedia, QuickTime és egyéb (a gyártó által levédett, és a gyakran csak Windows alá megírt) nem GPL-es, nem LGPL-es vagy nem egyéb szabadszoftver-licenc alatt kiadott könyvtárakra is szükség van.

Pillanatnyilag egyetlen olyan disztribúció létezik, amely minden szabadszoftver-licenc alatt kiadott részt megtartott a lejátszóban: a szintén magyar fejlesztésű UHU Linux. De a windowsos kodekek kigyomlálása már önmagában is oda vezethet, hogy a tapasztaltabb felhasználók rándítanak egyet a vállukon, letöltik az MPlayer forráskódját és a különféle kodekeket, lefordítják a programot, és a disztribútor által biztosított csonkított változat helyett a teljes változat szédítő lehetőségeit élvezik.

[oldal:Technológiai demó vagy működő filmlejátszó?]

Egy ésszerűen megnyirbált MPlayer-változatban (amiben tehát benne hagyják azokat a komponenseket, amelyek "csupán" az amerikai szabadalmak miatt számítanak szürkének, de alapvetően szabad szoftverek) rengeteg egyéb formátum marad, amivel az MPlayer még elboldogul: egy pici darabka Windows sem szükséges például a Mindentudás Egyeteme előadásainak megtekintéséhez, Linux alatt kiválóan nézhetőek az előadások az MPlayer és az FFmpeg segítségével: natív, GPL/LGPL-es kódra épülő megoldás. A szürke komponensek nélkül azonban az MPlayer, amelyről már megállapítottuk, hogy technológiailag a világ talán legjobb lejátszója, nem más, csak egy futásidejű CPU-detektálással rendelkező, ám használhatatlan technológiai demó.

És ezzel lassan visszaérkezünk oda, ahonnan indultunk. Mivel a felhasználók folyamatosan kérik a disztribútorokat, hogy tegyék bele összeállításaikba az MPlayert, a disztribútorok a nyomásnak engedve letöltik a forráskódot, elemzik, és rájönnek, hogy egyik vagy másik rész nem teljesen szalonképes, konzultálnak a jogászaikkal, végül elkészül egy olyan bináris csomag, ami a világon semmire sem jó, az igazi MPlayerhez pedig végképp nem hasonlít (technológiai demó). Ez történt sajnos a SuSE 8.1 esetében is: a telepítőkészletben ott van ugyan az MPlayer, de a SuSE jogi megfontolásból szinte mindent kihagyott belőle, ami használható valamire, az eredmény pedig az volt, hogy a rendszerhez adott programhoz képtelenség lejátszható filmet találni. A csalódott SuSE-felhasználók persze azonnal az MPlayer levelezőlistáin kezdenek el panaszkodni, és nem biztos, hogy az olyan kesergések, mint a "miért nem játszik le WMV-t/ASF-et/DivX-et az MPlayer" lendítenek bármit is a program fejlesztésén, ugyanis az MPlayer teljes változata valamilyen módon szinte a kezdetektől fogva képes WMV/ASF/DivX lejátszására.

Egy ehhez hasonló csapdát szerettek volna elkerülni a lejátszó fejlesztői, amikor kapcsolatba léptek a Debian fejlesztőivel; egy ésszerűen csonkított, szürke binárist szerettek volna látni a Debianban, ami nem teljesen használhatatlan. Legalább ennyire szürkén, de valószínűleg csupán figyelmetlenségből került be a Debian fejlesztői változatába a rivális lejátszó, a Xine is az összes kérdéses könyvtárral (ld. FFmpeg) együtt.

Sajnos a vita nagyon gyorsan elfajult, és olyan mellékvágányokra terelődött, mint például: miért hiányoznak bizonyos changelog (változáslista) fájlok az MPlayer forráskódjából, vagy hogy van-e egyáltalán jó szoftver a Debianban. Az eset vége minden bizonnyal az lesz, hogy a Debian következő változatában nem lesz sem MPlayer, sem Xine, vagy ha lesz is, az a használhatatlanságig le lesz butítva a szabad szoftverekkel össze nem egyeztethető, lehetséges problémaforrásként felmerülő szabadalmak miatt.

A Red Hat után a Debian a második olyan disztribúció, amelyben a multimédiás eljárásokra vonatkozó szabadalmak körüli problémák nagy nyilvánosságot kapnak: a Red Hat Linux 8.0 megjelenése kapcsán már beszámoltunk arról, hogy a rendszerből a Red Hat minden MP3-mal kapcsolatos szoftvert száműzött a lehetséges jogi következmények miatt (a felhasználók persze lázonganak azóta is). A kérdéskört megnyugtatóan csak az olyan nyílt szabványok és formátumok kidolgozásával és elterjesztésével lehet megoldani, mint amilyen az Ogg Vorbis audio-, illetve az Ogg Tarkin és Theora videoformátumok (a Theora bétatesztelése márciusban fog elkezdődni). Széles körű használatukra azonban, különösen a videoformátumok terén, még hosszú évekig kellene várnunk.

Szólj hozzá a fórumban!

Nagyon széles az a skála, amin az állásinterjú visszajelzések tartalmi minősége mozog: túl rövid, túl hosszú, semmitmondó, értelmetlen vagy semmi. A friss heti kraftie hírlevélben ezt jártuk körül. Ha tetszett a cikk, iratkozz fel, és minden héten elküldjük emailben a legfrissebbet!

a címlapról