Matáv unplugged: véget ért egy korszak
Megszűnik a 150 forintos éjszakai és a négyezret kóstáló havi távközlési átalány július 1-jétől. A Matáv döntése előfizetők tízezreit hozza hátrányos helyzetbe, a magyarázat esetlen és ellentmond minden korábbi nyilatkozatnak.
Ugyan a Matáv-átalány csak a modemes internetezőket érinti, számuk nem csekély: egyes becslések szerint az internethasználók 30-40 százalékát érintheti a kedvezőtlen döntés. A 4000 forintos Mindenkineknek ugyan csak alig negyvenezer előfizetője volt, ám sokan a Mindenkinek nélkül, csak a 150 forintos éjszakai kedvezményt használva léptek a hálóra -- néhány naponként -- a maguk egy-két órás szörfölési szándékával.
A Matáv-döntés vélhetően nemcsak az internetezési szokásokat rendezi át, de bizonyára nem lesz hatás nélkül a tartalomszolgáltatókra sem, akik a látogatottság megcsappanásával számolhatnak. A Visitor Lifestyle Research kutatói 2002. március 1-jén lezárt felmérése szerint a hazai internethasználók 50 százaléka hétköznapokon naponta egy óránál többet tölt a világhálón, s a felhasználók 70 százaléka válaszolta azt, hogy hétvégenként tölt egy óránál hosszabb időt szörföléssel. Nos, ezek az arányok júliustól aligha lesznek majd tarthatók, aligha vállalja többtízezernyi előfizető a szokásai megtartásával járó pluszköltségeket.
Számoljunk! A mai hatósági árakon egy órányi internetezés nappal 366, éjszaka 195 forint. Tehát az eddigi korlátlan éjszakai szörfölés mintegy 13 órája és a 150 forint/kedvezményes időszak helyett ugyanennyiért mindössze 45 percet lehetünk fenn esténként modemes kapcsolattal a világhálón. Akik a 4000 forintos kedvezményt vesztették el, azok a havi körülbelül 430 óra helyett régi áron 20 órát tölthetnek internetezéssel. Mindkét esetben a neten tölthető idő 95 százalékáról mondhatnak le mindazok, akiknek nem adatott meg a szélessávú (ADSL, kábelnet) kapcsolat. Akik alkalmanként, például háromnaponta töltöttek két-három órát a neten, azoknak egyáltalán nem éri meg előfizetni a kínált alternatív díjcsomagra, ugyanakkor a már megszokott netezési szokásaikról lemondhatnak.
A 60 órás távközlési átalány a maga 7500 forintjával (plusz természetesen az internetelőfizetés díja) keretek közé szorítja a netezőket. Egyfelől azok, akik nem szörföltek havonta hatvan órát, tehát nem éri meg előfizetniük az új átalányra, most még kevesebbet fognak a neten tölteni, mivel ők teljesen kiestek az átalánnyal kvázi támogatottak köréből. Akik 60 óránál is többet lógtak a hálón, most szintén kénytelenek lejjebb adni, és megelégedni ezzel az időkerettel.
[oldal:Hatások és okok]
Idézet az 1998-as sajtóközleményből, mellyel a 150 (akkor még csak 100) forintos kedvezményt vezette be a Matáv: "A MATÁV, amely az Internet-kultúra fejlesztéséért eddig is igen sokat tett, ezzel a lépésével is az információs társadalom megteremtése iránti elkötelezettségét fejezi ki." Idézet a Matáv közleményéből, melyet a 150 forintos kedvezmény idén februárban tervezett megszüntetésének cáfolataként adott ki: "A Matáv az internetezést támogató törekvései jegyében nem szűnteti meg a 150 Ft-os kedvezményt február 1-jén, (...)" S végül idézet a ma kiadott közleményből a 150 és a 4000 forintos kedvezmények megszűnte kapcsán: "A Mindenkinek csomag és a 150 Ft-os kedvezmény július 1-jei megszüntetésekor azonban már fél éve liberalizált lesz a hazai távközlési piac, adott a szabályozói környezet és több mint 100 internetszolgáltató működik. Ilyen piaci környezetben nem várható el, hogy egy profitorientált vállalkozás mélyen a piaci ár alatt kínálja bármely szolgáltatását."
A tisztánlátás érdekében érdemes tudni, hogy a liberalizáció egyik zálogának tekintett összekapcsolási szerződések még mindig nem köttettek meg, egyfelől a Hírközlés Döntőbizottság magát a tervezetet sem hagyta jóvá, másfelől az alternatív szolgáltatók már most tiltakoznak annak tartalma miatt. A közleményben említett több mint 100 internetszolgáltató pedig már tavaly is működött, így okként most felhozni legalább akkora csúsztatás, mintha az orosz pénzügyi válság néhány év óta egyre beljebb gyűrűző hatásait citálták volna a közleménybe.
Mindenesetre a Matáv igen optimista, vagy a cégen belüli Vátesz Igazgatóság munkatársai dugták túl közel egymáshoz a fejüket: 2002-ből már a negyedik hónap telt el a liberalizáció érzékelhető hatása nélkül, ám a szolgáltató már most tudja, hogy két hónap múlva itt irgalmatlan verseny lesz. Bár hihetnénk ennek a jóslatnak!
Egyes internetszolgáltatói értesülések szerint a Matáv már igen régóta szeretett volna megszabadulni az átalányok nyűgjétől, ám kormányzati nyomásra kénytelenek voltak fenntartani azt. Most azonban, hogy kormányváltásra számíthatunk, a Matáv kihasználta a légüres politikai tér adta menekvési lehetőséget és kicsusszant a felsőbb nyomás alól. Akár igaz a fenti hipotézis, akár nem, a Matávnak pontosan tisztában kell lennie a kedvezmények eltörlésének következményeivel, s ily módon mindenképpen bebizonyította, hogy az internet elterjedésének támogatása korántsem stratégiai szempont, inkább csak marketingszólam.
Kormanik Adrás, az Inter.net üzletfejlesztési vezetőjének lapunkhoz eljuttatott álláspontja szerint az internethasználat 70 százaléka a kedvezményes időszakra esett, ennek a kedvezménnyel támogatott lehetőségnek a megnyirbálására hivatkozva pedig a szolgáltató úgy kalkulál, hogy a piac mintegy 10 százalékkal fog zsugorodni. Hangsúlyozta, hogy bár a Matáv-közlemény végén a távközlési szolgáltató hivatkozik arra, hogy a jövőben nem közvetlenül az internetezőknek, hanem az internetszolgáltatóknak kíván a kedvezményeket nyűjtani, még a kormányrendelet által előírt díjmegosztásból sem fizetett ki egy forintot sem az ISP-knek, s minden elkövet annak érdekében, hogy ezt később se kelljen megtennie. Kormanik szerint a Matáv döntésének egyetlen oka és következménye: a vállalat nyereségének növelése.
Mielőtt azonban tetőfokára hágna a Matáv-ellenes hangulat, két tényt nem árt szemrevételezni: az egyik, hogy voltaképpen kedvezményről van szó, mely a mindenkori listaárhoz képest nyújt némi könnyítést a felhasználóknak. Ez pedig mindenképpen lemondás a haszon egy részéről -- függetlenül attól, hogy elhisszük-e az évi százmilliós veszteséget, amit a Matáv állít. S mint kedvezmény pedig bármikor megvonható.
A másik tény, hogy a konkurens távközlési szolgáltatók részéről ilyen mértékű, s ennyi előfizetőt érintő kedvezmény nem ismeretes, így a Matáv voltaképpen versenyhátrányba kerülhet -- no persze csak ténylegesen megvalósult liberalizáció esetén.
Olybá tűnik tehát, hogy a piac és a jog eszközeivel egyaránt lehetetlen rávenni a Matávot a kedvezmény megtartására. Azonban hogy ezekután van-e erkölcsi alapja annak, hogy az internet elterjedése kapcsán a Matáv társadalmi szerepvállalásról egyáltalán szólhasson, nos, legalábbis kétséges...