A minisztérium és a Matáv szélesvászna

"Pestiesen szólva: nem semmi" -- kommentálta a Matáv és az Informatikai és Hírközlési Minisztérium közös csapdáját az egyik kisebb internetszolgáltató vezetője. Nem a csomagokkal, nem a lehetőséggel van baj, hanem azzal, hogy az IHM és a Matáv -- finoman szólva -- félrevezetően kommunikálta az új csomagok bevezetését: 25 százalékos költségcsökkenést ígért a felhasználóknak, holott ennek a csökkenésnek még az esélyét is gondosan kigyomlálták a konstrukcióból még annak bevezetése előtt.

Cikkünkben azt próbáljuk megvilágítani: miért nem 25 az a százalék, s kit milyen érdekek mozgatnak abban, hogy mégis nagyobb halat próbáljanak mutatni, mint amekkorát kifogtak a liberalizált távközlési piac zavaros vizéből.

A történetnek több szereplője van: a minisztérium, a Matáv és szatellitvállalkozása, az Axelero, az összes többi modemes hozzáférést nyújtó ISP, valamint a jelenlegi felhasználók és mindazok, akik bár előfizetnének internetre, a költségek hallatán elborzadva világgá szaladnak inkább.

A Matáv-IHM által meghirdetett, 25 százalékkal olcsóbban (pontosabban: nagykereskedelmi áron) kínált hozzáférés-ajánlatok csak az internetszolgáltatókra vonatkoznak. Ők azok, akik megvásárolhatják a Matávtól a csomagokat, s továbbértékesíthetik azokat előfizetőik felé. A csomagok csak a kedvezményes időszakban felhasználható internetezés telefonköltségét tartalmazzák, ehhez kell hozzáadni az internetszolgáltatók költségeit, többek közt az internet-hozzáférés árát is.

hozzáférés neve	óra	nagyker. ár
Kezdőnet	15	1162,50 Ft
Haladónet	40	3000 Ft
100 órás	100	6562,50 Ft

A táblázat tehát nem tartalmaz mást, mint a modemes internetezés átalánydíjas telefonköltségének nagykereskedelmi árát. Ez valóban 25 százalékkal olcsóbb, mint ahogy a Matáv ezidáig kínálta (ugye emlékszünk: eddig csak a Matávnál lehetett előfizetni a kedvezményes időszakra, az új konstrukció szerint ezt már az internetszolgáltatóknál is megtehetjük).

Az internetszolgáltatókra lőcsölt továbi költségtételek mögül azonban kikandikál a részletekben rejtező ördög feje. Az ISP-knek pedig a gondos kormányzati és matávos píár mellett kell megértetniük leendő előfizetőikkel, miért nem tudják 25 százalékkal olcsóbban adni az internet-hozzáférést.

És itt a zsenialitás, hiszen a Matáv-IHM páros bejelentésével már megteremtette a közhangulatot, az ISP-kre hárítva azt a nem túl kellemes feladatot, hogy saját költségeikre hivatkozva próbálják kommunikálni: az internetezés költségei nem képesek csökkenni anyival, amennyit ígért az IHM-Matáv marketingduó. Ettól kezdve bármilyen érv esetlennek tűnik, kapzsi pénzhajhásznak tüntetve fel az ISP-ket, hiszen már a miniszterelnök is kimondta a 25 százalék kulcsszót: aki ennél kevesebbet ajánl, az a történetben csak rosszfiú lehet.

[oldal:Drága mulatság a szolgáltatóknak]

A felhasználókat ugye a legkevésbé sem érdekli a díjmegosztás kérdése, hiszen az abból származó pénz nem hozzájuk kerül, hanem az internetszolgáltatókhoz. Igaz, ezekből a fillérekből képesek működtetni a vállalkozások az ingyenes interetszolgáltatókat, s ha a díjmegosztásból származó jövedelem csökken, ugrik az ingyennet. A Matáv-kínálta csomagok a percdíjakból származó ISP-jövedelmet nem érintik, ilyesformán az interetszolgáltatók számára ez nem lehet hivatkozási alap a költségeik növekedésére.

Díjmegosztás: mivel a távközlési szolgáltatók forgalmának jelentős részét az internetszolgáltatók modemes ügyfelei adják, Magyarországon is bevezették ezt a külföldön már ismert konstrukciót. Lényege, hogy az internetezők által befizetett telefonköltség egy bizonyos hányadát azok az internetszolgáltatók kapják vissza, amelyek hálózatán keresztül az ügyfelek hasznot hoztak a telefontársaságnak. Az ISP-k nem csak a percdíjak, de az átalánydíjak egy bizonyos százalékát is megkapják. Magyarországon az ingyenes internetszolgáltatásokat (Freestart, Indexnet, Prímnet stb.) kizárólag a díjmegosztásból származó jövedelmek tartják életben.

Korábban azonban a szolgáltatók minden átalánydíjas csomagnak megkapták a 13 százalékát, függetlenül attól, hogy az előfizetők az ingyennetet, vagy a fizetős modemes hozzáférést használták, hiszen a kedvezményes időszakra vonatkozó átalány mindkettőre vonatkozott. Ezt a 13 százalékot azonban a Matáv kiemelte a csomagból, mondván: ad helyette 25 százalékot, a szolgáltatók kalkulálják ki maguknak ebből a 25-ből a 13 százalékot. Talán még ez sem lenne gond, ha nem nyilatkoztak volna úgy: 25 százalékkal is olcsóbb lehet az internetezés, hiszen az már most látható, hogy csak úgy valósulhat meg, ha az ISP-k lemondanak a maguk szerény 13 százalékáról.

Így azonban nyilvánvaló, hogy a 25 százalékkal csökkentett nagykereskedelmi ár valójában már csak 12 százalék. Az a tény, hogy az internetszolgáltatóktól lehet megvásárolni a telefonos átalányt is, egyértelműen utal arra is, hogy az ISP-knek kell számlázni az előfizetők felé a telefonköltséget is. De nem csak a kedvezményes időszakét, hanem ha valaki arra vetemedik, hogy többet használ az előfizetett 15, 40, 100 óránál, akkor bizony a percdíjakat is.

Aki figyelemmel kísérte a Matáv elmúlt egy évben tett ajánlatait, emlékszik: az internetszolgáltatók telefonköltség-számlázása már régi vágya a távközlési óriásnak. Ha pedig ez megvalósul, akkor egy teljesen új számlázási rendszert, új munkatársakat, kibővített ügyfélszolgálatot (gondoljunk a számlareklamációkra) kíván az internetszolgáltatók részéről, ami nem kevés többletköltséggel jár.

Ezt a költséget szintén a 25 százalékos árrésből kell kigazdálkodni. Mint ahogy azt a 4-8 százalékos beszedési kockázatot is, amit a nem fizető ügyfelek miatt kénytelen minden szolgáltató belekalkulálni áraiba. Ez nem csak egy hirtelen előrángatott érv az ISP-k részéről, hiszen a Matáv korábbi -- internetszolgáltatóknak tett -- ajánlataiban is szerepelt 4 százaléknyi kedvezmény beszedési kockázat címmel.

[oldal:Apróbb tételek]

Itt még egy szempontból hátrányban vannak az ISP-k: míg a Matáv a neki tartozókat egyetlen mozdulattal végleg le tudja kapcsolni a távközlési hálózatról, az ISP-k csak a saját behívószámuktól tudják megfosztani a felhasználót, aki rötön átnyergelhet egy másik -- akár ingyenes -- internetszolgáltatóhoz. A kockázat tehát jóval nagyobb, ennek pénzügyi fedezetét pedig szintén a 25 százalékból kell, hogy kigazdálkodják az ISP-k.

Egyetemes Távközlési Alap (ETA): valamennyi távközlési szolgáltató (az internetszolgáltatók is távközlési szolgáltatónak minősülnek) köteles bevétele egy százalékát negyedévente befizetni az ETÁ-ba. Ebből az alapból pedig azok a szolgáltatók kapnak támogatást, amelyeknek a kisfogyasztói ún. hatósági áras, illetve kedvezményes díjcsomagok miatt árbevételük egy része kiesik (tehát nem veszteségről, hanem elmaradt haszonról van szó). Mivel az ETÁ-ba való befizetés néhány szolgáltatónak komoly anyagi terhet jelentene, az IHM a közeljövőben tervezi a be- és kifizetések konstrukciójának átdolgozását.

Az már csak hab a tortán, hogy minden vállalkozás a bevételei után fizeti az iparűzési adót, s a sokat szidott távközlési alapot is a bevételeik után töltik fel a szolgáltatók, melyből -- a törvényi szabályozás fintora -- épp a Matáv veszi ki a legtöbbet. Az olyan technikai apróságokról nem is beszélve, hogy az ISP-k nem kapják meg a titkosított telefonszámmal rendelkezők adatait a számlázáshoz, így valószínűleg az anoninimtásukhoz ragaszkodók búcsút inthetnek az internetezésnek, mint ahogy talán azok is, akik a hívószámkijelzést letiltották vonalas telefonjukról.

Ha összeadogatjuk azokat a százalékokat, amiket az ISP-knek kell állniuk, már látjuk, nagyon messze járunk a 25 százalékos költségcsökkentéstől. A 25 százalékból levonhatjuk tehát a 13 százalékos díjmegosztásból származó hányadot, a 4-8 (de legyen csak 4) százalékos beszedési kockázatot, a kétszer egy százalékot (iparűzési adó és távközlési alap): így már csak 6 százalék marad. Ebből kell fedezni a számlázás költségeit, s ebből lehet adni a kedvezményeket az előfizetőknek.

Nem a konstrukcióval van baj. Azzal a miniszteri és miniszterelnöki ígérettel, hogy az internetezés költségei 25 százalékkal csökkennek. Mert ez lehetetlen.

[oldal:Miértek és hogyanok]

Nézzük, miért is volt szükség erre a tarthatatlan ígéretre. A Matáv imidzse az internetezők körében sokat romlott az elmúlt háromnegyed évben, azaz a Mindenkinek átalány és a 150 forintos díjstop megszüntetése óta. A távközlési szolgáltatónak -- már csak a hozzá szorosan tapadó Axelero megítélésének javítása érdekében is -- valamilyen jelentős (vagy annak feltüntethető) kedvezménnyel kellett előrukkolnia.

Hasonló helyzetben volt az Informatikai Minisztérium. A csúcsszerv piacélénkítő tevékenysége vajmi kevés eredményt hozott, s az internetpenetráció növelése érdekében hozott erőfeszítéseinek szinte mindegyike magán viselte a Matáv közvetlen vagy közvetett támogatásának nyomát. Azok a kritikák, amiket az internetezők megfogalmaztak, vagy nem értek el a döntéshozók szintjére, vagy gyengébb érveknek bizonyultak, mint a távközlési szolgáltatók bonyolult érdekszférájából eredő igények. Ugyanakkor Kovács Kálmán miniszter korábban egyértelműen utalt rá, hogy bizony volt presszió a Matáv német tulajdonosa, a Deutsche Telekom állami tulajdonosai részéről: ha rendeletileg vonnak el bevételeket a DT egyetlen nyereséges vállalkozásától, csökkenhet Magyarország EU-s támogatottsága Németország részéről.

Az internetes média volt a minisztérium tevékenységének legkritikusabb kísérője, s az új Hírközlési Törvény megalkotásának egyre kijjebb tolt határideje is azt mutatta: a minisztrium első két éve csak a hangzatos ígéretek időszaka lesz. A Mindenkinek és a 150 forintos kedvezmények helyett kitalált, hárommilliárdos keretből finanszírozott új csomagok pedig annyira sikertelenek voltak, hogy az első fél évben az időarányosan járó keret mindössze 20 százalékát használták el az internetezők -- év végén egyébként maga a minisztérium is elismerte: a vártnál kisebb a sikere a 15 és 40 órás csomagoknak.

Valamit lépni kellett hát a renomé megőrzése érdekében, s ez a trükk jókor jött. Kétségtelen, hogy kedvezményesebb áron kerülnek forgalomba a csomagok, de 25 százalékos árcsökkenésről beszélni enyhén szólva is csúsztatás. A minisztérium is öngólt lőtt, hiszen épp február elején hozott egy rendeletet a telefonköltség számlázásával kapcsolatban, megerősítve az internetszolgáltatók képviselte álláspontot, ugyanakkor egyfajta pressziót is gyakorolt az ISP-kre: ha nem vállalják át a számlázást, akkor rajtuk bukhat el az olcsó internet ideája.

Anélkül, hogy a szolgáltatókat siratnánk (erre azért ők sem szorulnak rá), vagy azt erőltetnénk, hogy nekik ne kerüljön sokba az internethasználók táborának növelése, azért ezt a tényt nem szabad elfelejtenünk, hogy az egész szituáció a Matáv kedvezmény-megszüntetéseinek sokadik hulláma. S az első számú távközlő bizony a mai napig nem adott hiteles magyarázatot a kedvezmények kivonására.

Ha ez lenne a Minisztérium első hibája, lehetne elnéző az internetezők társadalma, ám mikor azt látni, hogy a sokadik alkalommal kerül sor olyan konstrukció bevezetésére, melynek legnagyobb haszonélvezője a Matáv, vagy annak valamelyik érdekeltsége, már elhalványul a bizalom utolsó szikrája is.

A Matávtól pedig voltaképpen már megszokhattuk, hogy élesen eltér egymástól a kommunikáció és a stratégia.

Szólj hozzá a fórumban!