Szerző: Bodnár Ádám

2000. november 24. 02:01

A Yahoo dosszié

November 21-én egy francia bíróság arra ítélte a Yahoo-t, hogy tegye lehetetlenné a francia felhasználók számára a yahoo.com-on folyó árverések közül az olyanokhoz való hozzáférést, ahol náci kegytárgyakat árulnak. Cikkünk az eset jogi problémáit boncolgatja.

Írta: Dr. Muraközi Gergely

November 21-én szinte bármelyik internetes hírforrást megnyitva egy fő hírt lehetett olvasni az Internet-témakörben: egy francia bíróság arra ítélte a Yahoo-t, hogy tegye lehetetlenné a francia felhasználók számára a yahoo.com-on folyó árverések közül az olyanokhoz való hozzáférést, ahol náci kegytárgyakat árulnak. A francia törvények ugyanis - megjegyzem, a magyar törvények szintén - tiltják az önkényuralmi jelképekkel való visszaélést, az ilyen relikviák hirdetését és forgalmazását. Amennyiben a Yahoo ennek nem tesz eleget, francia leányvállalata napi 100.000.- frank bírságot lesz kénytelen fizetni.

A hír egyszerű. Miért a nagy felzúdulás mögötte? Ez is nagyon egyszerű: példát nyújt mindazoknak, akik az egész Internetre ki akarják terjeszteni egy-egy ország joghatóságát. A francia Yahoo leányvállalat vezetője fogalmazta meg jól: egy ilyen cégnek akkor a jövőben a világ összes országának összes törvényéhez igazodnia kellene. Ez pedig nonszensz. Csak bele kell gondolni, hogy mit is jelentene, ha minden, az Internetre felkerülő oldalnak mondjuk az iráni törvények szerint is megfelelőnek kellene lennie. Nem vagyok az iszlám törvények szakértője, de szerintem akkor el kellene tüntetni minden, a szexualitással foglalkozó oldalt, newsgroupot és bármi mást - és ez alatt nem csak az ugyancsak virágzó XXX ipart értem, hanem minden, felvilágosítással, problémamegoldással foglalkozó oldalt is. Ez pedig megint csak ellenkezne szerintem több ország törvényeivel, ahol pedig kötelező iskolai tantárgy a szexualitás és ennek az Interneten is fellelhető a megfelelő támogatottsága.

Meg kell azonban nézni az érem másik oldalát is - hiszen nem ilyen egyszerű a kérdés. A francia bíróság sem csak az Internettel szemben érzett valami furcsa ellenszenv következtében hozta meg döntését. A bíróságok, néha bármilyen nagy baklövéseket tudnak is elkövetni, azt alapos utángondolással követik el. A náci kegytárgyak forgalmazása tényleg nem egy dicséretes és támogatandó dolog, sőt. Szerintem nem teljesen civilizáció-képes az az ember, aki a nappalijába egy kis Ciklon-B dobozt rak ki kedves kis díszként, vagy egy SS-egyenruhát őrizget a szekrényében. Ezen azonban nem érdemes vitát nyitni. A lényeg az, hogy a Yahoo.com útján francia vásárlók is hozzá tudnak jutni ezekhez, ami a francia törvényekkel ellentétes. Ezt a törvénysértő állapotot kívánta megszüntetni egy keresetre a francia bíróság. A francia törvények alapján erre joga és lehetősége is van, hiszen a Yahoo francia leányvállalatát kötelezte, tehát egy francia céget, méghozzá arra, hogy a francia "felségterületről" való elérhetőséget tiltsa le. Pusztán jogi szempontból nézve az ítélet - természetesen a francia törvények mélyebb ismerete kellene ennek pontosabb megítéléséhez - akár teljesen korrekt is lehet.

[oldal:Mit tehet a jog?]

Miért is írom én akkor ezt a cikket? Mert az ítélet lehet, hogy betű szerint eleget tesz a francia törvényeknek, de szerintem egyáltalán nem tesz eleget annak a célnak, amit a törvények kitűztek és egyáltalán nem veszi figyelembe a realitásokat. Messze álljanak tőlem azok a - szerintem földtől elrugaszkodott - vélemények, hogy az Internet egy külön jogrend, hogy nem vonatkoznak rá az egyes országok törvényei, stb. Ez nem igaz, mert a Net is pontosan ugyanúgy a jogrend része, mint a műholdas TV, a telefon vagy pedig a Marson történő esetleges katonai kísérletek (még erre is van nemzetközi egyezmény, méghozzá eléggé régi). Az azonban nagyon fontos, hogy a szabályozás megalkotásakor és alkalmazásakor elsődlegesen figyelembe kell venni, hogy mit is szabályoz az ember, ill. a jogalkotó és a bíró. Ezzel kezdődik minden, a jogalkotásról és jogalkalmazásról szóló tankönyv. Szerintem a francia bíró úr vagy hölgy már régen vett a kezébe ilyet.

Az Internet ugyanis alapvetően nemzetközi jellegű. Ez nem azt jelenti, hogy senki nem szabályozhatja, hanem azt, hogy mindenkinek addig kell szabályoznia, amíg az a saját területén van. Az Egyesült Államok is szabályozza az Internetnek a területén zajló kérdéseit, ugyanígy szinte minden jelentősebb fejlett állam (hogy mi hova tartozunk, azt mindenki döntse el, megint csak elhalasztották egy pár hónappal az Internettel kapcsolatos fontosabb törvényjavaslatok vitáját).

Aki pedig a saját határain túl levő tartalmat kíván szabályozni, annak tartania kell magát a nemzetközi játékszabályokhoz - mindent csak közös megegyezéssel. Semmiféle akadálya nem lenne annak, hogy a francia kormány és az USA kormánya tárgyalásokat kezdjen ebben a témakörben és megegyezzen, hogy kölcsönösen elismerik egymás korlátozásait - ha csak az nem, hogy az USA alkotmányában levő szólásszabadság sokkal szélesebb értelmű, mint a francia (vagy akár a magyar), ezért nem hiszem, hogy ott valaha be lehetne tiltani az ilyen és hasonló aukciókat, kegytárgyakat. Szerintem ott amíg világ a világ, lehet majd Mao vörös könyvét, eredeti NKVD-s pufajkát és horogkeresztes karszalagokat kapni az Interneten - de akár kis boltokban is. Nem is ez a lényeg. Az igazán lényeges az, hogy amikor a bíró úr meghozta az ítéletét, nem vette figyelembe, hogy az Internet technikai megvalósítása miatt ő most nem csak a francia Internet-felhasználókat érintő döntést hozott, hanem minden, a yahoo.com-ot a jövőben használó embert érint a döntés - nem is szólva a Yahoo anyacégről, aminek sok köze eddig nem volt a francia joghoz.

[oldal:Technikai probléma]

Az Internet ugyanis nem úgy épül fel, mint egy telefonhálózat, ahol meg lehet mondani mondjuk a Franciaországot a világ többi országával összekötő központnak (gondolom, minden telefonszolgáltatónak van egy ilyen, a hálózatát összefogó központja), hogy tilos legyen belföldről tárcsázni a 1-800-XXXXXX telefonszámot az Egyesült Államokban, mert onnan náci kegytárgyakat, gyermekpornográfiát, vagy akár giccses ál-holland fapapucsokat lehet rendelni. Az Interneten ugyanis több lehetőség is létezik arra, hogy aki akar, ismeretlen maradjon és így továbbra is részt vegyen az ilyen aukciókban.

A bíróság szűrőrendszer kialakítására kötelezte a Yahoo-t. Nem tudom, hogy ez hogyan is működne. Az Interneten ugyan minden számítógéphez tartozik egy IP-cím, ami alapján elvileg azonosítani lehet, hogy melyik szolgáltató területén van bejelentkezve és így ki lehet szűrni a franciákat.

A gond azonban az, hogy szinte minden szolgáltatónak szabadon elérhető ún. proxy-szervere van, vagyis egy olyan kapcsolódási pont az Internet és a szolgáltató hálózata között, amely fogadja a felhasználó kéréseit, továbbítja azokat az Internet felé, majd pedig visszairányítja a megkapott adatokat a felhasználó gépére. Ennek célja az, hogy ha több felhasználó ugyanazt az oldalt akarja megnézni, vagy ugyanazt a file-t akarja letölteni, a proxy csak egyszer kéri azt le a Netről, de több felhasználó felé tudja visszaküldeni. Így a forgalom nagyban csökkenthető - így a költségek is. Ez elterjedt gyakorlat.

A gond ott van, hogy a proxy általában nem vizsgálja, hogy ki is a kérést elküldő. Nekem lehetőségem van arra, hogy az itthoni X magyar Internet-szolgáltatónál való előfizetésemmel a világon fellelhető akár összes szabadon elérhető proxy-szervert használjam, mert a velük való kommunikáció is az Interneten keresztül történik. Ha egyszer a Neten vagyok, onnantól már akár német, akár francia, akár olasz, akár magyar proxyn keresztül is kérhetem az adataimat, így a Yahoo szegény szervere soha nem tudja meg, hogy én éppen ki vagyok, a szerver csak egy német proxyt lát - ilyenkor enged részt venni, vagy pedig egy franciát - ilyenkor pedig nem (?). Aki egy kicsit is tájékozott, az ilyen azonosítást egy pillanat alatt ki tudja játszani.

[oldal:Nincs megoldás?]

Akkor pedig marad az a változat, amit az amerikai katonák a normandiai partraszállás után alkalmaztak az angolul beszélő német diverzánsok kiszűrésére - az ellenőrzőpontoknál baseball-eredményeket és színésznők neveit kérdezték a rendészek az arra elhaladó gyanús katonáktól. Itt majd lehet, hogy fordított lesz a helyzet - aki tudja a francia bajnokság aktuális eredményeit, az nem léphet be. Ezzel drasztikusan fog csökkenni a francia bajnokság nézettsége a neonácik körében (...). Egyszóval szerintem nonszensz.

Én is utálom, ha valaki csak valami ellen tud károgni, alternatívát pedig nem tud helyette felmutatni - márpedig most én is ebben a cipőben vagyok. Nincs szerintem jelenleg bírósági módszer arra, hogy akár a francia, akár a magyar, akár a magyar törvényeket betartassuk a Neten más országokban. Nem is erre kell törekedni, hiszen amíg világ a világ, lesznek olyan országok, amelyek lehetőséget fognak nyújtani a területükön bármilyen internetes tartalom elhelyezésére. Egy kis banánköztársaság majd pont azt fogja vizsgálgatni, hogy a területére pénzt hozó vállalkozás szerverein mit is árulnak vagy tartanak... ez még viccnek is rossz.

Ahol viszont lehet hatni, az az egyes cégek pénztárcája. A francia bíróság is valami ilyesmit célzott meg a bírsággal, azonban szerintem nem a megfelelő módon. A Yahoo ugyanis nem fog tudni eleget tenni a kötelezettségnek teljes mértékben, kénytelen lesz teljesen átalakítani az oldalt és ezzel lehet, hogy sokkal nagyobb költségekbe veri magát, mint amennyit neki a francia piac ér. Lehet, hogy egyszerűen kivonul. Vagy még jobb, ha a francia leányvállalatot jogilag függetleníti az anyavállalattól, így aztán nem lehet majd azt mondani, hogy saját maga biztosítja a hozzáférést a saját amerikai szerveréhez. A tőke mindenesetre ebben az iparágban meg fogja kétszer is gondolni, hogy menjen-e Franciaországba, vagy sem. Ha már egyszer az állam az, aki a büntetőhatalmat gyakorolja, akkor ne kelljen már annak felelnie a bűncselekményért, akinek ahhoz semmi más köze nincs, mint az, hogy az ő infrastruktúráját felhasználva követték el. Ez olyan, mint amikor valakit azért ítélnek el, mert az ő telkén verekedtek össze ketten, az ő tudta nélkül és távollétében. Ilyen alapon a Fradinak már nem lenne szabadlábon levő tulajdonosa.

Egyszóval ez nem volt a jogi munka csúcsa. Érdeklődve várom a fejleményeket.

Üdvözlettel:

dr. Mura
mura@matavnet.hu

Előfizetési lehetőség a NetAcademia és a Training360 mind a 600 online tanfolyamára 1 éven át 1 tanfolyam áráért. Siess, ez az őrült ajánlat csak október 31-ig él!

a címlapról

Vimeo Record

1

Videós üzenetküldőt indít a Vimeo

2020. október 28. 08:46

Az ingyenesen használható vállalati megoldás az elnyúló megbeszéléseket, és hosszas emaileket hivatott kiváltani.