Szerző: Barna József

2000. szeptember 14. 21:43

HWSW teszt: ASUS V7100 Pure 32 MB

Szerkesztőségünknek sikerült magkaparintania egy, az NVIDIA low-end rendszerekbe szánt, GeForce2 MX chipje köré épített ASUS V7100 Pure 32 MB kártyát. A tesztben alapos vizsgálat tárgyává tesszük a kártya képességeit, miközben arra is választ keresünk, hogy vajon sikerül-e a GeForce2 MX chipnek legyőznie a kihívott ellenfelet: a Matrox G4x0 termékcsaládot.

A 3D-s gyorsítókártyák piacán folytatott igen kiélezett és vad verseny újabb fejezetéhez érkezett. Az NVIDIA az utóbbi időben kétségtelenül rendkívül agresszív fejlesztési és marketing politikát folytat. Ennek első lépcsője volt a versenytársak által alig tartható hat hónapos termékciklus következetes felvállalása. Majd következett a szoftverfejlesztők (köztük a Microsoft) megnyerése az NVIDIA által forradalminak kikiáltott 3D-s megoldások, technológiák támogatásának. Ennek következményeként ma már szinte természetes, hogy a DirectX 8 megjelenése valószínűleg az NVIDIA új chipjének piacra dobásával esik majd egybe, valamint hogy az eleddig a Glide és egyben a 3dfx utolsó védvonalát alkotó Unreal-engine következő változata már NVIDIA GPU-kra lesz optimalizálva - mondanom sem kell, Glide támogatás nélkül.


A chip, ahogy senki sem látta

Úgy gondolom, hogy a hozzánk eljutott ASUS V7100 Pure 32 MB kártyába életet lehelő GeForce2 MX chipnek is pontos helye van ebben a PC-s piaci dominanciára törő politikában: nyilvánvalónak tűnik ugyanis, hogy e chip a ma már low-end szegmensbe tartozó Matrox G4x0 sorozatot kívánja az utolsó kenet szentségében részesíteni, és a feledés homályába taszítani. S hogy mit is nyújt ez a 0,18 mikronos technológiával készülő chip nagyobb testvérei, a GeForce2 GTS és Ultra már jól ismert tulajdonságai mellett?

  • második generációs T&L motor (20 millió háromszög/sec számolási kapacitással)
  • NVIDIA Shading Rasterizer
  • 350 Mpixel/sec, 700 Mtexel/sec maximális fill rate
  • Twin ViewTM architektúra
  • Digital Vibrance Control
Nem véletlenül került e két "újdonság" a felsorolás végére. Aki csak egy kicsit is járatos a 3D gyorsítókártyák világában, annak azonnal szemet szúr a Matrox által bevezetett DualHeadTM és Vibrant Color Quality technológiákra rímelő elnevezés. A névadás tekintetben az NVIDIA kétségtelenül nem volt túlzottan kreatív: bizony a szinonimaszótár nemcsak a fordítóknak és a diákoknak válik hasznára. Talán nem is érdemes szót vesztegetni rá, hiszen annyira magától értetődő: a két cég perben áll egymással. Igaz ugyan, hogy a per tárgyát az képezi, hogy az NVIDIA illegális eszközök igénybevételével próbálja meg a Matrox alkalmazottait elcsábítani, illetőleg, hogy a Matrox nem engedi el derék fejlesztőit - azért joggal gyaníthatjuk, hogy ennél több van a háttérben.

[oldal:Diplopia és egyéb betegségek]

diplopia gör el., orv kettős látás: igazít el bennünket az Idegen szavak és kifejezések szótára - a névadás ezen alattomos csapdáját (double vision) kétségtelenül ügyesen kerülte el az NVIDIA ötletosztálya. Ám mit is nyújt számunkra a TwinView technológia?

A megoldás számos konfigurációs lehetőséget ölel fel. Ezek közt található az egyszerű TV-kimenet és monitor kimenet együttese valamint a két monitor illetőleg flat panel kijelző egyidejű használatának támogatása (ehhez természetesen egy második RAMDAC szükséges). A propagandaanyag szerint így akár DVD-zés közben is szörfözhetünk a neten. Azonnal el is képzeltem a javasolt helyzetet: a gyerekek a Mátrixot nézik a nagyszoba hatalmas plazmakivetítőjén, miközben én a dübörgő Dolby Digital hangeffektekkel mit sem törődve írom a híreket; vagy éppen én magam nézem a filmet és az érdektelen jelentetektől megcsömörlötten a sporthíreket olvasgatom. Hát igen, van még mit tanulnunk... Ám sajnos e technológia kipróbálására nem nyílott lehetőségem, minthogy azt az ASUS V7100 pőre verziója nem támogatja. Amennyiben azonban lehet hinni az Interneten közzétett teszteknek, a Matrox megoldása jelenleg kiforrottabb.

Digital Vibrance Control

E technológia "melegebb színeket valamint élesebb, tisztább és ergonómiailag tetszetősebb képeket ígér minden alkalmazásban." Valójában azonban - számomra legalábbis így tűnt - e megoldás abban merül ki, hogy a Detonator 3-as driver egy csúszka segítségével lehetővé teszi a gamma, fényerő és kontraszt beállítások - előre definiált értékeknek megfelelő - adjusztálását. Ebben is kísértetiesen hasonlít a Matrox G400-as chipjében debütáló Vibrant Color Quality 2 eljárásra, amely a 32 bites Z-puffer és 32 bites renderelés egyidejű használatának tetszetős elnevezése volt csupán.


DVC a jobb felső sarokban: gól vagy öngól?

S ha már a betegségekről esett szó, érdemes megemlíteni, hogy az ASUS által a kártyához mellékelt meghajtóprogram, mely az NVIDIA 5.30-as referencia-driverére épül, még nem tartalmaz DVC-támogatást. Az ASUS e kisebb hibát bizonyára orvosolni fogja a jövőben kiadandó driver-frissítésekben; azt azonban nem hallgathatjuk el, hogy ez esetben is a hat hónapos termékciklus egyik áldásos hatását kénytelen elszenvedni a felhasználó.

Node, sebaj... Nézzük immár, mi található a dobozon/ban!

[oldal:Ilyen a box...]

Az ASUS-tól már megszokott daliás csomagolás, mely az ASUS-tól szintén megszokott mustárszínű NYÁK-ra szerelt, külsőre nem éppen tetszetős kártyát rejti, a 3D-s kártyák pakkjainak motívum-rendszeréből kiválasztott poligonokból újjáéledő vadászrepülőgép modelljével lep meg minket. Ennél azonban kétségkívül érdekesebb a doboz hátoldalán található, a kártya remek 2D-s és 3D-s képességeit illusztráló diagram. Ezen nem kisebb versenyző száll szembe a GeForce2 MX chipes kártyával, mint az Intel 815 lapkakészletbe integrált grafikus rendszer. És bizony nem meglepő módon az előbbi minden szintetikus tesztprogramban az utóbbi fölé kerekedik - mégpedig jelentős mértékben. Ezt a diagramot látván valahogy csak arra tudok gondolni, hogy az ASUS egyben legújabb CUSL2 (Solano 2 chipkészletes) alaplapsorozatát is itt igyekszik reklámozni, melyhez - amint az a tesztekből kiderül - egy ASUS videokártya is dukál.

A dobozban pedig a kártya mellett ott lapul egy példásan kivitelezett használati útmutató és pazarló bőkezűségről tanúságot téve négy CD. A hatvan oldalas kézikönyv valóban példamutató részletességgel tér ki az installálás és működés ügyes-bajos dolgaira és így valóban arra használható, amire minden hasonló útmutatónak használhatónak kellene lennie: még a leggyakorlatlanabb felhasználók számára is világos magyarázattal szolgál az esetlegesen felmerülő problémák orvoslásához. Bizony útmutató ez az útmutatók készítéséhez is. Én speciel javasolnám korlátozott példányszámban merített papírosra nyomott számozott példányok forgalomba hozatalát is, kizárólag bibliofilek számára. A könyv további érdeme, hogy a tajvani gyártók legtöbbjének hasonló munkáival ellentétben ékes angolsággal van megírva. Az persze más kérdés, hogy hozzánk inkább ékes magyarsággal kellene szólnia.

A négy CD-n pedig a meghajtó- és segédprogramokon kívül a Soldier of Fortune teljes verzióját, az ASUS DVD 2000 és a 3Deep szoftvereket mellékelik. Ez esetben a nagyvonalúság abban mutatkozik meg, hogy ez utóbbi két, körülbelül 5 MB-nyi tárolókapacitást igénylő program, külön-külön CD-n kapott helyet.

E példás szoftver-bundle egyetlen tagjával akadt némi problémám. Az ASUS DVD 2000 szoftveres DVD-lejátszó program, amely a Cyberlink PowerDVD ASUS bőrbe bújtatott változata, ugyanis kizárólag a mellékelt 5.30-as Detonator driverre épülő meghajtóprogrammal volt képes kihasználni a GeForce2 MX chip hardveres Motion Compensation támogatását. Az NVIDIA legújabb Detonator 3-as driverével ez a funkció nem vehető igénybe, aminek sajnos látható következményei vannak a lejátszás minőségére is, amely ez utóbbi esetben bizony korántsem folyamatos.

[oldal:Irongate-gate]

E kissé hosszúra nyúlt bevezető után immár rátérek a - legtöbb olvasónkat leginkább érdeklő - teszteredményekre.

A teszteléshez használt rendszer:

  • MSI 6167 alaplap (AMD 750 chipset)
  • AMD Athlon 550 MHz CPU
  • 128 MB American Computer & Digital Components PC133 SDRAM
  • Panasonic DVD-ROM SR-8583
  • Diamond MX300 hangkártya
  • ASUS V7100 Pure 32 MB (175 MHz mag- és 166 MHz memóriasebesség)
  • Matrox G400 32 MB DH (125 MHz mag- és 166 MHz memóriasebesség)
Sokan többé-kevésbé jogosan vethetnék a szememre, hogy etikátlan összevetni egy, a vadonatúj GeForce2 MX-re épülő, kártya és egy - már lassan egy éve a piacon lévő - termék teljesítményét. Azonban több mentség is előszámlálható e kétségtelenül szokatlan megoldás igazolására: a bevezetőben leírtak - úgy gondolom - önmagukban is elegendő indokot szolgáltatnak a két kártya ringbe állításához. Másrészt pedig erős érv az a tény is, hogy a Matrox legújabb G450-es sorozata, sajnos, nem nyújt jobb teljesítményt, mint elődje.

Említést érdemel még, hogy mindkét kártya telepítése teljesen zökkenőmentes volt; és - noha nem orvosi szakvéleményről van itt szó - feltétlenül említést érdemel még egy betegség... Tudvalevő, hogy az Athlon CPU-k bevezetése nem ment teljesen zökkenőmentesen. A kezdeti időszakban bizony számos inkompatibilitási probléma merült fel az AMD 750 alaplapi chipkészlettel kapcsolatban. S noha ma már az alaplapgyártók e lapkakészletet, relatív elavultsága okán, csak ritkán használják, joggal gondolhatnánk, hogy a mára már igen népszerűvé vált Athlon rendszerek e kezdeti gyermekbetegségeken túljutottak. Ám jog ide vagy oda, ez sajnos nem így van. Ugyanis az AMD és az NVIDIA látszólag harmonikus liaisonja ellenére az NVIDIA által kibocsátott meghajtóprogramok továbbra sem támogatják az Irongate chipkészletet. Mindez abban a szomorú tényben nyilvánul meg, hogy az NVIDIA chipekre épülő videokártyák alapértelmezés szerint 1x AGP módban működnek együtt az Irongate lapkakészlettel. Ennek pedig komoly kihatása van a teljesítményre. Tapasztalatom szerint Direct3D alatt az NVIDIA chipes kártyák mintegy 5-15 százalékkal teljesítenek jobban AGP 2x módban (sőt egyes szintetikus tesztprogramokban ez az érték az 50 százalékot is elérheti), míg OpenGL alatt a teljesítménykülönbség 1-2 százalék között mozog (ami azért nem meglepő, mert az NVIDIA jelenlegi chipjei nem támogatják az AGP textúrázást OpenGL-t használó programokban). Erre tehát érdemes odafigyelni és valamely videokártya-buheráló segédprogram (pl. PowerStrip) segítségével a 2x AGP módot beállítani. A Matrox kártyáinak esetében ez a probléma nem áll fenn.

[oldal:Direct3D teszt]

A megmérettetés a kötelező 3DMark 2000 1.1 tesztprogram futtatásával vette kezdetét. A felbontást a mindkét kártyán 166 MHz-en futó RAM modulok memória-sávszélességet korlátozó hatása miatt csupán 1024x768-ig növeltem. E fölött igazán egyik kártya sem nyújt a mai elvárásoknak megfelelő teljesítményt.

Az eredményekhez, azt hiszem, nem kell kommentár. Amint az jól látható, a GPU adta lehetőségeket maximálisan kihasználó 3DMark alatt a G400 lemaradása lesújtó - egyedül 1024x768x32 felbontás esetén közelíti meg vetélytársát. Bizony sovány vigasz, hogy - ellentétben az abszolút befutóval - a G400-as kártyán lefut a látványos Environment Mapped Bump Mapping teszt is.

Minthogy nyilvánvaló volt, hogy a DirectX 7-re optimalizált programok esetében a Matrox kártyája nem veheti fel a versenyt az NVIDIA GPU-jával, leporoltam a régi jó Incomingot, hogy a fair play jegyében, nyugodt szívvel mondhassam ki a verdiktet:

A G400 azonban itt is csak 640x480-as felbontás és 16 bites színmélység mellett rúgott labdába; a felbontás és a színmélység növelésével lemaradása egyre szembetűnőbb.

[oldal:OpenGL teszt és a vég]

Az OpenGL alatti méréseket a Quake3: Arena (1.16) timedemójának segítségével végeztem el, mégpedig úgy, hogy a mind a Video, mind pedig a Game Options menüben minden lehetséges értéket a maximumra állítottam.

Az ASUS kártya előnye minden felbontásban és minden színmélységben kimagasló. Ez természetesen annak is köszönhető, hogy a Q3-motor már részben kihasználja az NVIDIA GPU-k által nyújtott lehetőségeket valamint hogy az NVIDIA OpenGL driverei igen kiforrottak. Magasabb felbontásokban és 32 bites színmélységben pedig kifejezetten jó hatással van a teljesítményre - ha nem is a képminőségre - az S3TC textúratömörítési eljárás használata, melyre a két versenyző közül csupán az ASUS kártyája képes.

A vég

Sokan a nagy nemzetközi hardver site-ok tesztelői közül a GeForce2 GTS kasztrált, lebutított verziójaként aposztrofálták a GeForce2 MX chipet. Én úgy gondolom, hogy az NVIDIA szívesebben nevezné termékét az eredeti GeForce feljavított változatának. És mindkét állításban van némi igazság. Az ASUS V7100 kártyán szorgoskodó grafikus processzor csupán két textúra-renderelő pipeline-nal rendelkezik, szemben nagyobb és kisebb testvérének négy futószalagjával. Ám míg az eredeti GeForce órajelenként 4 single-textured vagy 2 dual-textured pixel megjelenítésére képes, addig az MX egy órajel alatt elméletileg 2 single-textured és 2 dual-textured pixelt tud leszámolni (köszönhetően a pipeline multitextúrázási képességének). Az MX chip azonban mégsem kerül hátrányba elődjével szemben, hiszen ma már gyakorlatilag nem létezik olyan 3D-s program, mely ne használná ki a multitextúrázás által nyújtott látványos effektusokat. Ráadásul a mag magasabb órajelének köszönhetően az MX chip jobb teljesítményt nyújt az eredeti GeForce-nál.

Az ASUS V7100 Pure 32 MB kártya tehát kitűnő termék, amely elsősorban a játékosok szívét igyekszik megdobogtatni. Tuningolhatósága ugyan gyengének mondható - köszönhetően a 6 ns-os Hyundai RAM moduloknak, melyek 171-172 MHz-ig húzhatók; ám a termék bevallottan nem a mániákus overclockerek népes táborát célozza meg. Vállalati felhasználók számára az általa nyújtott teljesítmény már-már túlzásnak is mondható. Programozóknak és grafikusoknak érdemes a TwinView technológiát támogató ASUS V7100/T verziót megvárniuk vagy - amennyiben nincs szükség kimagasló 3D-s teljesítményre - megmaradni a jól bevált Matrox G4x0 sorozat DualHead-es változatainál, melyek 2D-s képminősége, főként a magasabb felbontásokban, továbbra is utólérhetetlen. Ám költségérzékeny játékosok számára kitűnő választás.

Ami pedig az NVIDIA expanzióra törő üzleti stratégiáját illeti, bizony teljesítmény tekintetében a GeForce2 MX chip messze felülmúlja a konkurens Matrox G4x0 kártyákat. Amennyiben a Matrox nem tudja időben piacra dobni ígéretes G800 chipjét, könnyen megeshet, hogy - egy rövid kitérő után - kénytelen lesz visszavonulni a videokártyagyártók elefántcsonttornyába. Talán nem blaszfémia e Macbethből vett rövid parafrázissal zárni mondandónkat:

HWSW: Meghalt a királyné, mylord.
NVIDIA: Halt volna meg később: erre a hírre
Ráértünk volna még...

Köszönettel tartozunk a Macroda Kft.-nek és a FEFO Computernek, akik megtiszteltek minket azzal, hogy az ASUS V7100 illetőleg a Matrox G400 kártyákat rendelkezésünkre bocsátották.

Sokan szembesülnek a cloudos számlájuk elhízásával. Mint ahogyan a test számára is lehetséges egy jó étrend kialakítása a súlyfelesleg elkerülése érdekében, úgy egy kis tervezéssel a felhő költségei optimalizálhatók. Többek között ilyen témákkal foglalkozik a december 9-i HWSW meetup.

a címlapról

Hirdetés

FinOps: a fájdalommentes diéta titka a felhőben

2021. december 8. 22:36

Sokan szembesülnek a cloudos számlájuk elhízásával. Mint ahogyan a test számára is lehetséges egy jó étrend kialakítása a súlyfelesleg elkerülése érdekében, úgy egy kis tervezéssel a felhő költségei optimalizálhatók. Többek között ilyen témákkal foglalkozik a december 9-i HWSW meetup.