Büntetőjog és az Internet
Ma aki a médiumokból - természetesen az Internetet ez a fogalom itt nem foglalja magába - akar arról tájékozódni, hogy mi is az Internet, egyértelműen azt a képet kapja, hogy az Internet egy perverzek és bűnözők által uralt bűnfészek, ahol semmi mást nem lehet találni, mint fajgyűlöletet, pedofíliát és hackerek tömegeit. Aki öt percnél többet üt már egy, hozzáféréssel rendelkező számítógép előtt, az ezen legfeljebb nevet vagy mérgelődik, de el nem hiszi. Az azonban tény, hogy az Internet sem más, mint a világ többi része, a jogsértés - és ezzel természetesen a büntetőjogszabályok megsértése - itt is jelen van.
Írta: dr. Muraközi Gergely
Ma aki a médiumokból - természetesen az Internetet ez a fogalom itt nem foglalja magába - akar arról tájékozódni, hogy mi is az Internet, egyértelműen azt a képet kapja, hogy az Internet egy perverzek és bűnözők által uralt bűnfészek, ahol semmi mást nem lehet találni, mint fajgyűlöletet, pedofíliát és hackerek tömegeit. Aki öt percnél többet üt már egy, hozzáféréssel rendelkező számítógép előtt, az ezen legfeljebb nevet vagy mérgelődik, de el nem hiszi. Az azonban tény, hogy az Internet sem más, mint a világ többi része, a jogsértés - és ezzel természetesen a büntetőjogszabályok megsértése - itt is jelen van.
Tisztázni kell azonban egy pillanatra, hogy mit is keres a büntetőjog az Interneten. A fogalom ugyanis legkésőbb Petrocelli óta - leginkább gyilkosságokhoz, esküdtszékekhez és tárgyalótermekhez kötődik, ahol a hős ügyvéd védi meg ártatlan ügyfelét az ármánytól. El kell, hogy keserítsek mindenkit, de ez az, ami legkevésbé jellemző. A magyar jogrendszer nem ismeri az esküdtszéket, az ügyek nem a tárgyalóteremben dőlnek el és az évente elkövetett több, mint félmillió bűncselekménynek még csak egy ezrelékét sem teszik ki az emberölések. Ráadásul az a korszak még (remélem) nem jött el, amikor meg lehet valakit ölni a hálózaton keresztül.
Sokkal fontosabbak a vagyon elleni bűncselekmények. Az Internet kezdetben tudományos kutatóintézetek és egyetemek nonprofit hálózataként nem jelentett reális lehetőséget pénzszerzésre, hiszen nem volt kitől. Nem mentek nagy összegű átutalások, az elektronikus kereskedelem ismeretlen fogalom volt, a bankok és nagycégek legfeljebb szeparált belső hálózataikon létesítettek ilyen szolgáltatást. A felhasználók száma olyan alacsony volt, hogy szinte személyesen ismerhette mindenki a másikat. Ez a helyzet alapvetően változott 1994-95-től kezdődően, amikor a kereskedelmi felhasználás egyértelműen túllépte a tudományos felhasználás nagységrendjét és mindmáig exponenciálisan fejlődik. Ahol pedig megjelenik a pénz, ott megjelennek azok is, akik ezt "optimalizált munkamennyiséggel" akarják megszerezni.A lopás
A lopás klasszikus alapesete a magyar büntető törvénykönyvben (1959. évi IV. törvény) eléggé tágra van szabva ahhoz, hogy minden beleférjen:
316. § (1) Aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el.
Pofonegyszerű. Ezt mindenféle különösebb értelmezgetés nélkül lehet alkalmazni olyan esetekben is, amikor nem közvetlenül történik a lopás, hanem akár egy elektronikus hálózat közbeiktatásával. Ha a tárgynak, amit ellopok, értéke van, nem kérdés, hogy büntetni kell. Persze ha ilyen egyszerű lenne minden, nem kellenének jogászok.
Van ugyanis két, kisebb területet átfogó, konkurens tényállás is. Az egyik a számítógépes csalás, a másik pedig a bankkártya-hamisítás és az azzal való visszaélés.
Számítógépes csalás
300/C. § (1) Aki jogtalan haszonszerzés végett, vagy kárt okozva valamely számítógépes adatfeldolgozás eredményét a program megváltoztatásával, törléssel, téves vagy hiányos adatok betáplálásával, illetve egyéb, meg nem engedett műveletek végzésével befolyásolja, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Bankkártya-hamisítás
313/B. § (1) Aki felhasználás céljából
a) bankkártyát meghamisít vagy hamis bankkártyát készít,
b) hamis vagy meghamisított bankkártyát megszerez, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő az is, aki a bankkártya-hamisítást a csekkgarantáló kártyához tartozó csekkre nézve követi el.
(3) Aki bankkártya-hamisításra irányuló előkészületet követ el, vétség miatt pénzbüntetéssel büntetendő.
Bankkártyával visszaélés
313/C. §(1) Aki
a) hamis vagy hamisított bankkártyát jogtalan haszonszerzés végett felhasznál,
b) bankkártyát jogosulatlanul felhasznál,
c) a hamis, a hamisított vagy a jogosulatlanul használt bankkártyával történő fizetést elfogadja, és ezzel kárt okoz, bankkártyával visszaélést követ el.
Ezekben az esetekben nem közvetlen lopás történik, hanem másképpen károsul egy vagy több személy, akit általában az elkövető nem is ismer. Lopás abból a szempontból, hogy magának hasznot hajt jogellenesen más kárára, de nem közvetlenül veszi el.
Számítógépes csalásra kiváló példa az, amit régebben olvastam. Valamelyik nagy Interneten működő aukciós ház (nem emlékszem pontosan, hogy melyik, nem akarok rémhírt terjeszteni) olyan módon oldotta meg a licitet, hogy a böngészőbe letöltött oldal tartalmazta a kikiáltási árat és a licit hátralevő idejét is, valahol elrejtve. A vásárló kitöltötte az általa ajánlott ár rublikát, aztán a böngésző a három adatot együtt küldte vissza a szervernek. A szerver azonban nem ellenőrizte azt, hogy a böngésző által visszaküldött kikiáltási ár megegyezik-e a tárolttal, így aranykezű emberek kitalálták, hogyan lehet a kikiáltási árat 1 USD-re átírni, a hátralevő időt 0 percben megadni és a postán máris jöhetett a Pentium II notebook 1 USD áron. Nem rossz, csak éppen alaposan büntetik. A törvény alapesetként 3 évig, de elég szorgos elkövetésnél 2 évtől 8 évig méri meg az illetőt.
A bankkártya-hamisítás a másik, az utóbbi időben divatos bűncselekmény. Amióta elszaporodtak az elektronikus áruházak, nem kell már izgulni a lebukás miatt lopott bankkártyáknál, elég, ha a Neten megrendelnek vele valamit és egy semleges címre szállíttatják (mondjuk egy postafiókot bérelnek). Ebben az a rizikó ugyan még benne van, hogy a tulajdonos letiltatja a kártyát és ezért nem jön meg a termék (ami nagy érvágás lehet egy bimbódzó bűnözői karrier kezdetén), de ki lehet ezt is küszöbölni.
Többször volt róla szó híradókban és újságokban is, hogy ügyeskezű elektrotechnikusok kártya-másolókat csináltak és egy húzással lemásolták a mit sem sejtő vevő kártyáját, amivel aztán annak tudta és természetesen beleegyezése nélkül költekeztek. Az Interneten létezik ennek honosított változata, amikor feltörik egy-egy elektronikus kereskedelemmel foglalkozó áruház vagy bank adatbázisát és a benne talált hitelkártya-számokat szabályszerűen árusítják. Amíg a tulajdonos nem figyel fel a vásárlásokra, addig szabadrablás van.
Akinek még ez is túl problematikus, az fordulhat bizalommal a gyengébb védelemmel rendelkező hitelkártya-kibocsátókhoz. Egyes kártyák számgeneráló algoritmusát ugyanis már évekkel ezelőtt megfejtették és elérhetőek olyan szoftverek, amelyek segítségével generálhatóak ténylegesen használható hitelkártya-számok. Amíg a Net nem volt ilyen elterjedt, ezzel legfeljebb a telefontársaságot lehetett átverni, már ahol a hitelkártyaszám bemondásával lehet telefonálni, mára azonban a lehetőségek szinte végtelenek.
Szerzői vagy szomszédos jogok megsértése
329/A. § (1) Aki az irodalmi, tudományos vagy művészeti alkotás szerzőjének a művén, előadóművésznek az előadóművészi teljesítményén, hangfelvétel előállítójának a hangfelvételén, rádió- vagy televízió-szervezetnek a műsorán, illetőleg film előállítójának a teljesítményén fennálló jogát haszonszerzés végett, vagy vagyoni hátrányt okozva megsérti, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
Ez az a paragrafus, amivel egy közismert, de közszeretetnek különösen nem örvendő, bilincses óriásplakát riogatja a járókelőket. Az alap ugyan 2 év, de nagyobb értéknél ez lehet 2 évtől 5 évig is. A szoftver azonban messze nem az egyetlen, ami ez alá esik. Aki jogosulatlanul tartalmat másol, vagy frame-ekbe más által elkészített oldalakat "idéz" anélkül, hogy feltüntetné, hogy az nem sajátja, ugyanúgy ennek hatálya alá esik. Más kérdés, hogy eddig még nem volt ilyen ügy Magyarországon.
A szellemi alkotásokat védő fenti paragrafus, valamint az alábbi 329/B, /C és /D a WIPO (World Intellectual Property Organisation, a Szellemi Tulajdon Világszervezete) vadonatúj Szerzői Jogi Egyezményének hatására került be a magyar büntető törvénykönyvbe. Ez a szerződés alapolvasmány kell(ene) hogy legyen minden törvényhozónak és egy későbbi cikkben vissza is fogok térni rá részletesebben, egyelőre csak annyit róla, hogy talán az első olyan komoly, nemzetközi szerződés, amiben szabályozták az Internettel kapcsolatos kérdéseket. Nagy a súlya, mert a WIPO az ENSZ szakosított szervezete, szinte minden állam tagja és ratifikálta az egyezményt, így ami ebben van, az legalábbis a jog szerint a világon mindenhol így van. Hibája (mint minden nemzetközi egyezménynek), hogy nem közvetlenül hatályos, hanem minden állam meg kell, hogy hozza a saját törvényeit ennek nyomán. Amíg viszont egy államban nem születik meg a törvény, addig ott nem is lehet a szerződést érvényesíteni.
A 329/B paragrafus azt mutatja, hogy a nagy kiadók és egyéb érdekeltek igenis komolyan veszik a számítógép és az Internet adta lehetőségeket komolyan félnek tőle. A szerzői jogok védelmét biztosító műszaki berendezés, mint szép hosszú jogi kifejezés ugyanis tartalmaz minden olyan eljárást, amivel azt akarnák megakadályozni, hogy valamit másoljanak, de ez általában nem sikerül. Ilyen volt annak idején a Sony PSX-ek lemez-másolásvédelme, amit egy kis forrasztgatással ki lehet kapcsolni, vagy a DVD lemezek CCS másolásvédelme, amit egy tinédzser otthon hobbiból feltört. Ugyanebbe a kategóriába tatoznak a shareware és demo programok védelmei, a hardverkulcsok és miden, amit csak fel lehet törni a Hack/Crack/Warez oldalakon található patch-ekkel és serial-kódokkal. Ki ne ismerne ma olyan oldalt, ahonnan pillanatok alatt keríthet újat az elfelejtett install-kód helyett...
Szerzői vagy szomszédos jog védelmét biztosító műszaki intézkedés kijátszása
329/B. § (1) Aki a szerzői vagy szomszédos jog védelmét szolgáló, és a szerzői jogról szóló törvényben meghatározott műszaki intézkedés megkerülése céljából az ehhez szükséges eszközt, terméket, berendezést vagy felszerelést haszonszerzés végett
a) készít, előállít,
b) átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik,
vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a szerzői vagy szomszédos jog védelmét szolgáló műszaki intézkedés megkerülése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő gazdasági, műszaki, szervezési ismeretet másnak a rendelkezésére bocsátja.
A /C paragrafus pedig arra akar megoldást nyújtani, amit már több konferencián és a korábbi cikkeimre küldött több levélben is (amiket nagyon köszönök és várom az újabbakat) hallottam, olvastam. Nagy probléma ugyanis az Interneten az eredet vizsgálata, a hitelesség, az azonosíthatóság. Úgy, ahogy most a felhasználókat nem lehet azonosítani és visszakövetni, ugyanúgy lehetetlen egy tartalom eredetének visszakövetése, igazolása. Nincs egységes rendszer, amivel igazolni lehetne, hogy egy oldal jogosan használ-e egy fényképet vagy egy cikket, azt eredetileg ki készítette és engedélyezte-e a felhasználást. Amíg ez nincs meg, addig az oldalak milliárdjai között reménytelen a jogsértő anyagok kiszűrése. Éppen ezért kellene egy egységes, szabványos megjelölési rendszer, ennek védelmét pedig szolgálná a 329/C. Aki a jogosultat megnevező adatokat megváltoztatja, azt meg lehet büntetni, mellesleg (szintén későbbi cikk témája) polgári jogilag kártérítést is kell fizetnie. Az apró szépséghiba, hogy ilyen egységes rendszer még nincs és nem is nagyon van kilátásban.
Jogkezelési adat meghamisítása
329/C. § Aki más szerzői vagy szomszédos jogi védelem alá tartozó művének, illetőleg teljesítményének a felhasználásával összefüggésben megjelenített, és a szerzői jogról szóló törvényben meghatározott jogkezelési adatot haszonszerzés végett jogosulatlanul eltávolítja vagy megváltoztatja, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
Az Internet is egyre inkább a szabadalmak hazája lesz, ugyanis egyes cégek úgy gondolják, hogy minél hamarabb levédik az általuk használt megoldásokat, nehogy a konkurencia valami hasonlóval léphessen fel. Ebben a versenyben egyre vadabb szabadalmak merülnek fel, egy cég előásott egy 1976-os szabadalmat, amiben - szerintük - a linket, vagyis a Net alapját képező kapcsokat szabadalmaztatták (és ezért most mindenkitől pénzt akar), vagy mondjuk az Amazon.com, amelyik szabadalmaztatta a Neten történő kis intro-meghallgatást egy CD megvásárlása előtt.
Ez a tendencia egyre inkább kezdi pontosan azt a teljes nyitottságot megkérdőjelezni, ami az Internetet mind technikailag, mind pedig szellemileg jellemezte és jellemzi még ma is, remélhetőleg az ezzel ellentétes irányú mozgalmak - nyílt forráskódú szoftverek, közös fejlesztések, freeware, együttműködések, stb. - ellensúlyozni tudják a profit szerzésének ezt a módját is.
Iparjogvédelmi jogok megsértése
329/D. § (1) Aki a jogosultnak szabadalmi oltalom, használati vagy ipari mintaoltalom, topográfiaoltalom, védjegy vagy földrajzi árujelző oltalma alapján fennálló jogát az oltalom tárgyának utánzásával vagy átvételével megsérti, és ezzel vagyoni hátrányt okoz, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
Sajnos még messze nem értem az Internet büntetőjogi vonatkozásainak végére, hátravan még többek között a személyiségi jogok megsértése, a különböző önkényuralmi jelképekkel, felekezetekkel és nemzetekkel kapcsolatos uszítás, jogsértések és még sok más. Egy jogász úgy fogalmazott: "Az Interneten ma már szinte minden bűncselekményt el lehet követni." A büntetőjogból ennyi azonban egy szuszra elég, legközelebb egy kis változatosság kedvéért jöjjön a nemzetközi jog.
Üdvözlettel:
dr. Mura
mura@matavnet.hu
Ma aki a médiumokból - természetesen az Internetet ez a fogalom itt nem foglalja magába - akar arról tájékozódni, hogy mi is az Internet, egyértelműen azt a képet kapja, hogy az Internet egy perverzek és bűnözők által uralt bűnfészek, ahol semmi mást nem lehet találni, mint fajgyűlöletet, pedofíliát és hackerek tömegeit. Aki öt percnél többet üt már egy, hozzáféréssel rendelkező számítógép előtt, az ezen legfeljebb nevet vagy mérgelődik, de el nem hiszi. Az azonban tény, hogy az Internet sem más, mint a világ többi része, a jogsértés - és ezzel természetesen a büntetőjogszabályok megsértése - itt is jelen van.
Tisztázni kell azonban egy pillanatra, hogy mit is keres a büntetőjog az Interneten. A fogalom ugyanis legkésőbb Petrocelli óta - leginkább gyilkosságokhoz, esküdtszékekhez és tárgyalótermekhez kötődik, ahol a hős ügyvéd védi meg ártatlan ügyfelét az ármánytól. El kell, hogy keserítsek mindenkit, de ez az, ami legkevésbé jellemző. A magyar jogrendszer nem ismeri az esküdtszéket, az ügyek nem a tárgyalóteremben dőlnek el és az évente elkövetett több, mint félmillió bűncselekménynek még csak egy ezrelékét sem teszik ki az emberölések. Ráadásul az a korszak még (remélem) nem jött el, amikor meg lehet valakit ölni a hálózaton keresztül.
Sokkal fontosabbak a vagyon elleni bűncselekmények. Az Internet kezdetben tudományos kutatóintézetek és egyetemek nonprofit hálózataként nem jelentett reális lehetőséget pénzszerzésre, hiszen nem volt kitől. Nem mentek nagy összegű átutalások, az elektronikus kereskedelem ismeretlen fogalom volt, a bankok és nagycégek legfeljebb szeparált belső hálózataikon létesítettek ilyen szolgáltatást. A felhasználók száma olyan alacsony volt, hogy szinte személyesen ismerhette mindenki a másikat. Ez a helyzet alapvetően változott 1994-95-től kezdődően, amikor a kereskedelmi felhasználás egyértelműen túllépte a tudományos felhasználás nagységrendjét és mindmáig exponenciálisan fejlődik. Ahol pedig megjelenik a pénz, ott megjelennek azok is, akik ezt "optimalizált munkamennyiséggel" akarják megszerezni.
[oldal:A lopás, csalás, hamisítás, és visszaélés fogalma az internet vonatkozásában]
A lopás klasszikus alapesete a magyar büntető törvénykönyvben (1959. évi IV. törvény) eléggé tágra van szabva ahhoz, hogy minden beleférjen:
316. § (1) Aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el.
Pofonegyszerű. Ezt mindenféle különösebb értelmezgetés nélkül lehet alkalmazni olyan esetekben is, amikor nem közvetlenül történik a lopás, hanem akár egy elektronikus hálózat közbeiktatásával. Ha a tárgynak, amit ellopok, értéke van, nem kérdés, hogy büntetni kell. Persze ha ilyen egyszerű lenne minden, nem kellenének jogászok.
Van ugyanis két, kisebb területet átfogó, konkurens tényállás is. Az egyik a számítógépes csalás, a másik pedig a bankkártya-hamisítás és az azzal való visszaélés.
300/C. § (1) Aki jogtalan haszonszerzés végett, vagy kárt okozva valamely számítógépes adatfeldolgozás eredményét a program megváltoztatásával, törléssel, téves vagy hiányos adatok betáplálásával, illetve egyéb, meg nem engedett műveletek végzésével befolyásolja, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
313/B. § (1) Aki felhasználás céljából
a) bankkártyát meghamisít vagy hamis bankkártyát készít,
b) hamis vagy meghamisított bankkártyát megszerez, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő az is, aki a bankkártya-hamisítást a csekkgarantáló kártyához tartozó csekkre nézve követi el.
(3) Aki bankkártya-hamisításra irányuló előkészületet követ el, vétség miatt pénzbüntetéssel büntetendő.
313/C. §(1) Aki
a) hamis vagy hamisított bankkártyát jogtalan haszonszerzés végett felhasznál,
b) bankkártyát jogosulatlanul felhasznál,
c) a hamis, a hamisított vagy a jogosulatlanul használt bankkártyával történő fizetést elfogadja, és ezzel kárt okoz, bankkártyával visszaélést követ el.
Ezekben az esetekben nem közvetlen lopás történik, hanem másképpen károsul egy vagy több személy, akit általában az elkövető nem is ismer. Lopás abból a szempontból, hogy magának hasznot hajt jogellenesen más kárára, de nem közvetlenül veszi el.
Számítógépes csalásra kiváló példa az, amit régebben olvastam. Valamelyik nagy Interneten működő aukciós ház (nem emlékszem pontosan, hogy melyik, nem akarok rémhírt terjeszteni) olyan módon oldotta meg a licitet, hogy a böngészőbe letöltött oldal tartalmazta a kikiáltási árat és a licit hátralevő idejét is, valahol elrejtve. A vásárló kitöltötte az általa ajánlott ár rublikát, aztán a böngésző a három adatot együtt küldte vissza a szervernek. A szerver azonban nem ellenőrizte azt, hogy a böngésző által visszaküldött kikiáltási ár megegyezik-e a tárolttal, így aranykezű emberek kitalálták, hogyan lehet a kikiáltási árat 1 USD-re átírni, a hátralevő időt 0 percben megadni és a postán máris jöhetett a Pentium II notebook 1 USD áron. Nem rossz, csak éppen alaposan büntetik. A törvény alapesetként 3 évig, de elég szorgos elkövetésnél 2 évtől 8 évig méri meg az illetőt.
A bankkártya-hamisítás a másik, az utóbbi időben divatos bűncselekmény. Amióta elszaporodtak az elektronikus áruházak, nem kell már izgulni a lebukás miatt lopott bankkártyáknál, elég, ha a Neten megrendelnek vele valamit és egy semleges címre szállíttatják (mondjuk egy postafiókot bérelnek). Ebben az a rizikó ugyan még benne van, hogy a tulajdonos letiltatja a kártyát és ezért nem jön meg a termék (ami nagy érvágás lehet egy bimbódzó bűnözői karrier kezdetén), de ki lehet ezt is küszöbölni.
Többször volt róla szó híradókban és újságokban is, hogy ügyeskezű elektrotechnikusok kártya-másolókat csináltak és egy húzással lemásolták a mit sem sejtő vevő kártyáját, amivel aztán annak tudta és természetesen beleegyezése nélkül költekeztek. Az Interneten létezik ennek honosított változata, amikor feltörik egy-egy elektronikus kereskedelemmel foglalkozó áruház vagy bank adatbázisát és a benne talált hitelkártya-számokat szabályszerűen árusítják. Amíg a tulajdonos nem figyel fel a vásárlásokra, addig szabadrablás van.
Akinek még ez is túl problematikus, az fordulhat bizalommal a gyengébb védelemmel rendelkező hitelkártya-kibocsátókhoz. Egyes kártyák számgeneráló algoritmusát ugyanis már évekkel ezelőtt megfejtették és elérhetőek olyan szoftverek, amelyek segítségével generálhatóak ténylegesen használható hitelkártya-számok. Amíg a Net nem volt ilyen elterjedt, ezzel legfeljebb a telefontársaságot lehetett átverni, már ahol a hitelkártyaszám bemondásával lehet telefonálni, mára azonban a lehetőségek szinte végtelenek.
[oldal:Szerzői vagy szomszédos jogok megsértése]
Az Internet viszont nem csak a pórias, alantas haszonszerzés eszköze lehet, hanem a sokkal intellektuálisabb, "fehérgalléros" haszonszerzésé is. A Neten ugyanis megtalálható jelenleg (tegnap olvastam, de már biztosan elavult számadat) 2,1 milliárd oldal, ahonnan - a digitális technikának köszönhetően - pillanatok alatt lehet lopni tartalmat, vagy információt. Ez pedig már nem a hagyományos értelemben vett lopás, hanem a szerzői jog megsértése, amit megint csak külön szabályoz a büntető törvénykönyv.329/A. § (1) Aki az irodalmi, tudományos vagy művészeti alkotás szerzőjének a művén, előadóművésznek az előadóművészi teljesítményén, hangfelvétel előállítójának a hangfelvételén, rádió- vagy televízió-szervezetnek a műsorán, illetőleg film előállítójának a teljesítményén fennálló jogát haszonszerzés végett, vagy vagyoni hátrányt okozva megsérti, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
Ez az a paragrafus, amivel egy közismert, de közszeretetnek különösen nem örvendő, bilincses óriásplakát riogatja a járókelőket. Az alap ugyan 2 év, de nagyobb értéknél ez lehet 2 évtől 5 évig is. A szoftver azonban messze nem az egyetlen, ami ez alá esik. Aki jogosulatlanul tartalmat másol, vagy frame-ekbe más által elkészített oldalakat "idéz" anélkül, hogy feltüntetné, hogy az nem sajátja, ugyanúgy ennek hatálya alá esik. Más kérdés, hogy eddig még nem volt ilyen ügy Magyarországon.
A szellemi alkotásokat védő fenti paragrafus, valamint az alábbi 329/B, /C és /D a WIPO (World Intellectual Property Organisation, a Szellemi Tulajdon Világszervezete) vadonatúj Szerzői Jogi Egyezményének hatására került be a magyar büntető törvénykönyvbe. Ez a szerződés alapolvasmány kell(ene) hogy legyen minden törvényhozónak és egy későbbi cikkben vissza is fogok térni rá részletesebben, egyelőre csak annyit róla, hogy talán az első olyan komoly, nemzetközi szerződés, amiben szabályozták az Internettel kapcsolatos kérdéseket. Nagy a súlya, mert a WIPO az ENSZ szakosított szervezete, szinte minden állam tagja és ratifikálta az egyezményt, így ami ebben van, az legalábbis a jog szerint a világon mindenhol így van. Hibája (mint minden nemzetközi egyezménynek), hogy nem közvetlenül hatályos, hanem minden állam meg kell, hogy hozza a saját törvényeit ennek nyomán. Amíg viszont egy államban nem születik meg a törvény, addig ott nem is lehet a szerződést érvényesíteni.
A 329/B paragrafus azt mutatja, hogy a nagy kiadók és egyéb érdekeltek igenis komolyan veszik a számítógép és az Internet adta lehetőségeket komolyan félnek tőle. A szerzői jogok védelmét biztosító műszaki berendezés, mint szép hosszú jogi kifejezés ugyanis tartalmaz minden olyan eljárást, amivel azt akarnák megakadályozni, hogy valamit másoljanak, de ez általában nem sikerül. Ilyen volt annak idején a Sony PSX-ek lemez-másolásvédelme, amit egy kis forrasztgatással ki lehet kapcsolni, vagy a DVD lemezek CCS másolásvédelme, amit egy tinédzser otthon hobbiból feltört. Ugyanebbe a kategóriába tatoznak a shareware és demo programok védelmei, a hardverkulcsok és miden, amit csak fel lehet törni a Hack/Crack/Warez oldalakon található patch-ekkel és serial-kódokkal. Ki ne ismerne ma olyan oldalt, ahonnan pillanatok alatt keríthet újat az elfelejtett install-kód helyett...
329/B. § (1) Aki a szerzői vagy szomszédos jog védelmét szolgáló, és a szerzői jogról szóló törvényben meghatározott műszaki intézkedés megkerülése céljából az ehhez szükséges eszközt, terméket, berendezést vagy felszerelést haszonszerzés végett
a) készít, előállít,
b) átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik,
vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a szerzői vagy szomszédos jog védelmét szolgáló műszaki intézkedés megkerülése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő gazdasági, műszaki, szervezési ismeretet másnak a rendelkezésére bocsátja.
A /C paragrafus pedig arra akar megoldást nyújtani, amit már több konferencián és a korábbi cikkeimre küldött több levélben is (amiket nagyon köszönök és várom az újabbakat) hallottam, olvastam. Nagy probléma ugyanis az Interneten az eredet vizsgálata, a hitelesség, az azonosíthatóság. Úgy, ahogy most a felhasználókat nem lehet azonosítani és visszakövetni, ugyanúgy lehetetlen egy tartalom eredetének visszakövetése, igazolása. Nincs egységes rendszer, amivel igazolni lehetne, hogy egy oldal jogosan használ-e egy fényképet vagy egy cikket, azt eredetileg ki készítette és engedélyezte-e a felhasználást. Amíg ez nincs meg, addig az oldalak milliárdjai között reménytelen a jogsértő anyagok kiszűrése. Éppen ezért kellene egy egységes, szabványos megjelölési rendszer, ennek védelmét pedig szolgálná a 329/C. Aki a jogosultat megnevező adatokat megváltoztatja, azt meg lehet büntetni, mellesleg (szintén későbbi cikk témája) polgári jogilag kártérítést is kell fizetnie. Az apró szépséghiba, hogy ilyen egységes rendszer még nincs és nem is nagyon van kilátásban.
329/C. § Aki más szerzői vagy szomszédos jogi védelem alá tartozó művének, illetőleg teljesítményének a felhasználásával összefüggésben megjelenített, és a szerzői jogról szóló törvényben meghatározott jogkezelési adatot haszonszerzés végett jogosulatlanul eltávolítja vagy megváltoztatja, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
[oldal:Találmányok, szabadalmak, védjegyek]
Az utolsó a mai napra az iparjogvédelmi jogok megsértése. Ez talán a legnagyobb falat, a szerzői jog mellett ennek van a leginkább közvetlen gazdasági jelentősége. Az iparjogvédelem és a szerzői jog alkotják együtt a szellemi alkotásokat, amiben minden benne van, amit ember csak gondolkodással létrehozhat. Az iparjogvédelem az, amit az iparban fel lehet használni (ez nagyon pongyola fogalmazás), vagyis találmányok, szabadalmak, védjegyek, stb. Nem nehéz elképzelni, hogy mennyi pénz is forog egy-egy nagyobb találmánynál vagy védjegynél (elsőre jó példa a Viagra, a másodikra pedig pl. valamelyik közismert üdítő-márka emblémája).Az Internet is egyre inkább a szabadalmak hazája lesz, ugyanis egyes cégek úgy gondolják, hogy minél hamarabb levédik az általuk használt megoldásokat, nehogy a konkurencia valami hasonlóval léphessen fel. Ebben a versenyben egyre vadabb szabadalmak merülnek fel, egy cég előásott egy 1976-os szabadalmat, amiben - szerintük - a linket, vagyis a Net alapját képező kapcsokat szabadalmaztatták (és ezért most mindenkitől pénzt akar), vagy mondjuk az Amazon.com, amelyik szabadalmaztatta a Neten történő kis intro-meghallgatást egy CD megvásárlása előtt.
Ez a tendencia egyre inkább kezdi pontosan azt a teljes nyitottságot megkérdőjelezni, ami az Internetet mind technikailag, mind pedig szellemileg jellemezte és jellemzi még ma is, remélhetőleg az ezzel ellentétes irányú mozgalmak - nyílt forráskódú szoftverek, közös fejlesztések, freeware, együttműködések, stb. - ellensúlyozni tudják a profit szerzésének ezt a módját is.
329/D. § (1) Aki a jogosultnak szabadalmi oltalom, használati vagy ipari mintaoltalom, topográfiaoltalom, védjegy vagy földrajzi árujelző oltalma alapján fennálló jogát az oltalom tárgyának utánzásával vagy átvételével megsérti, és ezzel vagyoni hátrányt okoz, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
Sajnos még messze nem értem az Internet büntetőjogi vonatkozásainak végére, hátravan még többek között a személyiségi jogok megsértése, a különböző önkényuralmi jelképekkel, felekezetekkel és nemzetekkel kapcsolatos uszítás, jogsértések és még sok más. Egy jogász úgy fogalmazott: "Az Interneten ma már szinte minden bűncselekményt el lehet követni." A büntetőjogból ennyi azonban egy szuszra elég, legközelebb egy kis változatosság kedvéért jöjjön a nemzetközi jog.
Üdvözlettel:
dr. Mura
mura@matavnet.hu