Szerző: bzd

1999. október 9. 00:00

Vízhűtés

Hosszas szenvedés, és kísérletezgetés után eljutottam

HIRDETÉS

Hosszas szenvedés, és kísérletezgetés után eljutottam a vízhűtés, végleges, jól működő verziójához, a REV5-höz. Ez leginkább annak köszönhető, hogy a REV1 és REV2 a ragasztó alaklmatlansága miatt nem működött. Az új ragasztómat már használtam a REV4-nél is, de ott a ragasztásnak nincs annyira meghatározó szerepe, mint a REV1 mintájára készült REV5-nél. A ragasztó Palmatex névre hallgat, iszonyú erős, és további jó tulajdonsága, hogy szagra olyan mint a Technokol, így boldogan telik a ragasztás ;-)) Na, de térjünk a lényegre:

A Rev5-öt a korábbi szívásokból okulva készítettem, melyek e következők voltak

  • Nem megfelelő erősségű ragasztő
  • Nem megfelelő méretű csonkok
  • Nem megfelelő hely a borda alján a tapadáshoz

A csonkok problémáját úgy oldottam meg, hogy most nem csavarokat, meg közgyűrűket használtam, hanem egy 12mm külső átmérőjű müanyagcsövet. (A permetező rossz szórója volt) Ez méretrevágtam, majd menetet vágtam bele. (két "csavarral", melyeget a barkácsboltban vettem még a közgyűrűhöz, hogy be lehessen szorítani). Majd az erre a célra kifúrt oldallapba szorítottam a már említett csvarok segítségével, gumitömítéssel, és Palmatexszel. A búra ezen oldalának erősnek kell lennie, hogy kibírja a két 12mm-es lyuk belefúrását, ezért itt vastagabb anyagot (A REV1-nél használt plexit) használtam. Mivel nem árt, ha a benyomott víz közvetlenül az aljára megy, ezért itt egy réz könyököt használtam, valahogy így:

A másik nagy gond az volt, hogy az általam használt picike hűtőborda két szélén csak kb 1mm vastagságban tapadt, és a ragasztóval is vigyáni kellett, nehogy befolyjon a bordák közé. Így legjobbnak láttam maratni egy pont megfelelelő aljat a cucchoz. (Eredetileg az egészet rézből akartam maratni, de ilyen pontosan kimarni egy 5*5*5centis rézkockát kb 10000 (-ja, tízezer!- Forintba került volna, mivel 49mm mélyen marni elég macerás.). Az alja 5*5*1cm-es, (így a ragasztó kb 10x akkora felületen képes tapadni, mint a régi bordámnál!) fél centis peremmel és az alja 1mm vastag.

Rézből készült (nem ezért ilyen sárga, hanem mert a kamerán sikerült elnyomnom vmit, amikor felvettem:), és 3000 Forintomba került.

A búra oldallapjait CD-tokokból csináltam. A lapok kivágása és összeragasztása nagyon kényes feladat, rendkívül nagy türelmet, pontosságot és megfontoltságot ígényel. Először összeragasztottam az oldalakat, majd kívül belül még két körrel beragasztóztam, így tökéletesen szigetel. Kb 2 hétig tartott ez a folyamat (1 nap alatt összeraktam az oldalakat, aztán amikor eszembe jutott kimentem, megszemléltem és ha kellett kentem rá még egy kis ragasztót) aztán ráraktam a tetejét is. Ez komplikációkba ütközött, mert a ragasztó gőzei felpuhították a tetejét, amitől az megrepedt. (tudni kell, hogy a Palmatexnél a ragsztás erőssége a nyomás nagyságától függ, ezért egy 3kg-os vasdarab volt rajta, és hogy ne az asztalhoz ragadjon egy mécses fémtányérján állt) Szerencsére a ragasztás mentén le tudtam vágni a a tetejét, és a második körben már vastagabb plexit használtam.

A másik nagy problémát a jó rögzítés jelenti. Az előzőm modelleknél alkalmazottnál finomabb megoldásra volt szükség. Íme:

:

Amint látható a CPU foglalat karamaihoz az anyacsavarra ragasztott lukas fémlapok illeszkednek. Hasonló megoldás, mint amilyenek anno a Cyrix szélsőkapcsos bordák voltak, csak ez sufnitunning:) Az anyák a lapra erősítéséhez pillanatragasztót használtam. (A Palmatex túl nyúlós ehhez, illetve a pillanatragasztó előbb enged el, mint a foglalat füle törne le, amikor túlságosan rászorítom). Ez nem jöhetett volna létre, ha nem segít Macskajancsi, akinek örök hálával tarozok ezért! :)

Szóval elérkeztünk a mű beépítéséhez, álljon itt pár kép a nagy eseményről!


Ezek a képek még a beszerelés előtt készültek.


Egy művészi kompozíció, a rögzítéssel, a búrával és a régi procimmal :)


Ahhoz hogy kényelmesen beszerelhessem először az alaplapot kellett kiszerelnem...


Ez a kedvenc képem...

Ez a víztartályom, eredtileg akvárium volt, most 20-26 liter víz van benne..A víz keringetéséről egy kerti kutakhoz/szökőkutakhoz való pici és halk szivattyú gondoskodik. Elméletileg 10liter/perces, Viszont gyakorlatilag 5-6 liter vizet nyom át a búrán percenként. Ez bőven elég....

Így néz ki, ha minden a helyén van a gépben.

És így fest kicsit közelebbről.

Így néz ki egy vízzel hűtött gép. (ugye, hogy kívülről nem is látszik? :)

Eddig csak pozitív tapasztalataim voltak a vízhűtéssel, ugyanis halk és rendkívül jó hatásfokú. Így a procim 5*100-on 2.4v core feszültség mellett 3-4°C-kal hűvösebb, mint 450-en 2.2volton léghűtéssel.(Magas terheléssel, ahol a CPUIdle nem tudja kifejteni a hatását) Bár egyszer előfordult, hogy melegebbnek mondta a Motherboard Monitor, de léghűtéssel azon a hőmérsékleten a winfos már régen kékhalált nyomott volna... Egyébként a stabilitásról annyit, hogy Linuxot különösebben nem izgatta, hogy programot & kernelt fordítattam vele, és 2 órát SETI@home-ozott, ami 100%-os prociterhelés jelent.. (befejezett egy work unitot). Azt meg kell jegyeznem, hogy a jó rögzítés rendkívül fontos, mert a képek az első próba után készültek (azok a képek, amiken a gépbe van szerelve), és a fotózás után nem szorítottam meg eléggé a rögzítést... Így rosszabb hatásfoka volt, mint a léghűtésnek, nyomta is a védelmi hibákat rendesen az ablakos. :))) Ha nagyon jó a rögzítés, elég erős a vízpumpa (nem tud lelevegősödni a rendszer), akkor CPUIdle-vel 1-2°C-al magasabb a hőmérséklete a szobahőmérsékletnél, magasabb terhelésen (SETI@home) se haladja meg a 35°C-ot...

Figyelmedbe ajánlom még Macskajancsi vízhűtését, ha most csinálnám a vízhűtést, akkor én is hasonló elven készíteném!

Ha valami kérdésed van, írj!

Június 23-án a modern fejlesztői környezetek biztonságával foglalkozó ingyenes meetup lesz. Kiderül hogyan kell a biztonságot a cég kultúra részéve tenni, hogyan lehet skálázni mindezt a deploy sebességével együtt, és lesz szó a Docker és Kubernetes biztonságáról is.

a címlapról

Hirdetés

Találkozzunk, idén is lesz SYSADMINDAY!

2021. június 19. 12:12

Duna melletti szabadtéri helyszínen, a Budapest Gardenben idén is megrendezzük a hazai Sysadmindayt, az IT-üzemeltetők világnapját. Hosszú hónapok bezártsága után ez egy jó lehetőség, hogy találkozzunk barátokkal, kollégákkal, szakmázzunk, és sörözzünk együtt.