Microsoft Surface: Magyarországon egyelőre csak demó
A Különvélemény című filmben látható számítógépes kezelőfelületet is ihlető Microsoft Surface a mai számítástechnika egy fura csodabogara. A billentyűzetet, egeret, távirányítót és minden szokványos beviteli eszközt nélkülöző, dohányzóasztalba oltott számítógép a kéz természetes mozdulataival irányítható. A közel egy éve kapható termékből mostanra Magyarországra is eljutott egy, egyelőre csak a Microsoft főhadiszállásáig.
Régebbi mint az iPhone
A Surface alapötletét még 2001-ben, a Windows XP megjelenésének hónapjában vetette fel Steven Bathiche, a Microsoft hardvermérnöke és Andy Wilson kutató. 2003-ra már prezentálható állapotba került az ötlet és elkészült az első prototípus is. Mivel a cégen belül a terv tetszetős volt, ezért az ezt követő években lázas munka kezdődött, s ugyan még Bill Gates figyelt fel rá anno, de 2007-ben már Steve Ballmer mutatta be a nagyközönségnek a Surface-t, amely 2008 áprilisa hivatalosan is kapható.
A körülbelül 3 millió forintnak megfelelő dollárba kerülő szerkezet (és szoftver) elsődleges feladata az úttörés. A magánfelhasználók világába az ára miatt sem valószínű hogy betörne, másrészt alapkiszerelésben néhány, a képességeket bemutató játékon kívül, fotónézegetőn és zenelejátszón kívül nem sok mindent tud felmutatni, nem utolsó sorban pedig viszonylag zajos is a hűtése. Egy üzlettérbe, közösségi térbe viszont ideális eszköz, amennyiben fejlesztenek rá megfelelő tartalmat is. Kőnig Tibor, a Microsoft Magyarország vezető mérnöke a HWSW-nek azt mondta, hogy a nemzetközi példákból az látszik, hogy a szállodák és a kaszinók valóban ráharaptak.
Hogy a jövőben vajon kik vásárolnak majd a Surface-ből? Kőnig jóslata szerint autókereskedések vagy pénzintézetek, de a berendezés elképzelhető bármilyen ügyfélszolgálaton, de akár turisztikai célokat is tökéletesen kiszolgálhatna. Képzeljük csak el, hogy egy Tourinform-irodába ellátogatva egy idegen városban, a kedves kollegina egy virtuális térképen mutogatná az érdekes helyeket, ahelyett, hogy egy papírhalmaz közepéről próbálna kiszabadulni.
Egyszerű PC?
A közvélekedéssel ellentétben nem maga a hardver a varázslat, a titok a programban rejlik, s a fejlesztés sem azért tartott 6 évig, mert nem tudtak egy IKEA-asztalba beleépíteni egy PC-t. A Surface-ben egy teljesen átlagos, vagy lassan már átlag alatti 2,13 GHz-es Intel Core 2 Duo processzor, 2-4 GByte memória, illetve egy ATI Radeon X1600 grafikus kártya alkotja a gerincet. A köré épített masszív asztallal együtt közel 100 kilogrammot nyom a gép. Ugyan a folyton mozgó animált vízfelület automatikusan vonza az ember tekintetét (épp ez a célja: figyelemfelkeltő kell, hogy legyen), de egyébként egy elegáns, kellemes benyomást keltő bútordarab, melyet szinte bárhol el lehetne képzelni, legyen az hotel vagy tanácsadó iroda.
A műanyag érintésérzékelő felület alatt egy XGA-felbontású (1024x768) DLP projektor lapul, ami a képet szolgáltatja, az érintéseket pedig a beépített 5 infrakamera érzékeli nagyon is pontosan. A szokványos touchscreen-megoldások azért estek ki a lehetőségek közül, mert itt nagyon érzékeny észlelésre volt szükség, ami képes sok pontot követni, észlelni egy mozdulat dinamikáját, illetve kritérium volt, hogy az érintésnél ismerje fel a szerkezet, hogy egy ujj, tenyér vagy valami más ért hozzá. A kólásüveg aljára például a teszten nem reagált a gép, de a kupakot húzgálva el tudtuk hitetni vele, hogy az valójában egy ujj.
A használat a sarkokban lévő gombok megérintésével kezdődik, ezzel egyúttal üzenünk a gépnek, hogy melyik oldalra ültünk le, automatikusan oda forgatja a képet. A kipróbált fejlesztői változatban egy lineáris menüből lehet válogatni az alkalmazásokat, s az első percben rögtön két dolog juthat eszébe az embernek. Az első, hogy valóban kényelmes, pontos és intuitív a felület használata. Szinte egyáltalán nem akad, egy objektum áthúzása körülbelül olyan hatást kelt, mintha egy valódi lapot húznánk arrébb egy asztalon. A második gondolat pedig az, hogy az elmúlt 25 évben mennyire hozzászoktunk az egérhez és billentyűzethez, s mennyire nem gondolkodtunk az ember számára legtermészetesebb vezérlési módban, a valós érintésben.
Az élő tesztről is nehéz eldönteni, hogy játék volt vagy munka, hiszen amíg szóban a felhasználási környezetről, a vevői igényekről, a specifikációkról volt szó, addig az indexes kollégákhoz hasonlóan nekem is folyton járt a kezem és látszólag értelmetlen műveleteket ismételgettem, fotókat kicsinyítettem, nagyítottam, dobáltam, zenéket hajítottam be a lejátszási listába vagy éppen szentjánosbogarakat terelgettem.
Hány embernek van 52 ujja?
A demógép alkalmazásai arra mindenképp jók voltak, hogy bemutassák a Surface képességeit. Az infrakamerára épülő érzékelésnek köszönhetően egyszerre akár 52-54 pontot képes követni a szoftver, s az egyik fejlesztői alkalmazásban jól látszott, hogy ezt gyakorlatilag teljesen valós időben teszi, észrevehetetlen késleltetéssel. A szoftver az észlelt hőkép elemzésével megállapítja, hogy mivel is van dolga, s igyekszik mondjuk kiszűrni a felülethez túl közel tartott alkart, de ha az hozzáér az asztalhoz, akkor az is hatással van a dolgokra, csakúgy mint a valóságban.
Nagyobb számítási kapacitás nem is az észleléshez és feldolgozáshoz, hanem a komolyabb vizuális megjelenítéshez kellene, legalábbis a rajzolóprogram használata során érezhető volt némi műiesség. Ugyanakkor a videopuzzle kirakása, vagy a fotók nagyítgatása meg sem kottyant a gépnek, tehát itt is igaz, hogy az optimalizált szoftver a kulcsa a felhasználói élménynek. Külön kiemelendő, hogy a rendszer tanítható, így különböző formákat, alakzatokat képes azonosítani, így egyszerű vizuális tokenek segítségével is lehet parancsokat adni, funkciókat beindítani.
Nem kell semmilyen bonyolult dologra gondolni, akár egy egyszerű fehér lapra nyomtatott fekete ábra is lehet az eszköz. A pénzügyi szoftver bemutatójában a különböző apró logókat az érzékelő felé helyezve elindult a megfelelő alkalmazás, ott éppen hitelek, befektetések és megtakarítások prezentációjával.
Nem húzhatjuk ki a fényképezőből a képeket
Az egyszerűség gyönyörködtet, viszont a Surface jelenlegi állapotában nem tudja azt, amit a leginkább vártak tőle, azaz nem képes felismerni, azonosítani tárgyakat. Így hiába lenne vezeték nélküli kapcsolatra képes fényképezőnk vagy adathordozónk, a géppel csak előzetes megismerkedés után lenne képes kommunikálni. Annak persze semmi akadálya, hogy az eszközök aljára a Surface által is ismert jeleket fessünk, ilyen módszerrel akár a kávésbögrét is be lehet neki mutatni.
Kőnig Tibort faggattuk arról is, hogy az otthonokba hogyan tervezik eljuttatni ezt az élményt, milyen változatok várhatóak még: egyelőre csak a 30 hüvelykes verzió létezik belőle, s igaz, hogy kísérleteznek falra szerelhető, álló és egyéb modellekkel is, túl sok variánsnak egyelőre nincs értelme. Otthoni célra a Windows 7 multi-touch megoldását, illetve az ezt kihasználni képes, elméletileg jövőre érkező új notebookokat szánják. A HP és a Dell is készül fejlett érintőképernyős tablet noteszgépekkel, melyek a Windows 7 zászlóvivői lehetnek majd.
A Microsoft mérnökei nyilván tovább dolgoznak különböző iparágakat, adott üzleti rétegeket érdeklő megoldásokon, s habár az első időkben az eszközzel leginkább lenyűgözni lehet majd az ügyfeleket, vendégeket, vásárlókat, a későbbiekben nem csupán az exkluzivitása miatt lesz érdekes a Surface. Annak ellenére, hogy a gép ára nem több, mint egy nívósabb magazinban egy egész oldalas hirdetés listaára, nem várjuk, hogy gyorsan elterjedne. Előfordulhat, hogy a nagyobb szállodák mutatóba vásárolnak majd egyet-egyet, de az általános elterjedésére a következő években annyi esély van, mint arra, hogy Egerszalókon három Toyota Prius parkoljon egymás mellett véletlenül.