Szerző: Dojcsák Dániel

2009. január 5. 16:31

Totális megfigyelés jöhet az Egyesült Királyságban

Az Egyesült Királyságban magáncégeket is felkérhetnének arra, hogy a kezeljenek és üzemeltessenek egy kommunikációs szuperadatbázist, mellyel nyomon követik az emberek telefonhívásait, leveleit, szöveges üzeneteit és az internethasználatukat. A Jacqui Smith belügyminiszter által jövő hónapban benyújtandó előterjesztés sikeréhez mindenképp az eddiginél komolyabb jogi és biztonsági garanciák szükségesek, de feltételezhetően még ezekkel együtt is nagy port kavar majd az ötlet.

[HWSW] Az Egyesült Királyságban magáncégeket is felkérhetnének arra, hogy a kezeljenek és üzemeltessenek egy kommunikációs szuperadatbázist, mellyel nyomon követik az emberek telefonhívásait, leveleit, szöveges üzeneteit és az internethasználatukat. A Jacqui Smith belügyminiszter által jövő hónapban benyújtandó előterjesztés sikeréhez mindenképp az eddiginél komolyabb jogi és biztonsági garanciák szükségesek, de feltételezhetően még ezekkel együtt is nagy port kavar majd az ötlet.

Mindent lát, mindent tud

A kabinet döntése szerint magánkézbe is kihelyezhető lenne az az adatbázis, melynek segítségével részletesen követhető bármely brit állampolgár kommunikációs tevékenysége, ha a szükség úgy hozza. A legfőbb kritikusok viszont azt állítják, hogy hosszú távon minden biztosíték kevésnek bizonyul és nem lehet megfelelően őrizni a privát adatokat. "Kőbe véshetik a hozzáférés szabályait, kijelölhetik a legelismertebb minisztereket és szakértőket felvigyázónak, de ez nem jelent semmit" -- mondja Sir Ken Macdonald, volt főügyész. "A történelmi példák mind azt mutatják, hogy minden ilyen megnyugtatónak tűnő biztosítás haszontalan. Az első biztonsági krízisnél kinyílnak a zárak."

A belügyminiszter eredetileg tavaly októberben szerette volna benyújtani az indítványt, de akkor elhalasztották, hogy tovább finomítsanak a civil jogok védelméről szóló részeken. Az újévre átcsúszott dokumentumban az ötletgazdák hangsúlyozzák, hogy 2004 óta a kommunikációs adatokból nyert információk -- például az elkövető helyzete, webes tevékenysége vagy szöveges üzenetei -- a súlyos bűnesetek 95 százalékában szolgáltak fontos bizonyítékként.

Egészen mostanáig ezekért az adatokért a telefontársaságokhoz, illetve az internetszolgáltatókhoz kellett folyamodni, de ők a számlázási, forgalmi és bejelentkezési adatokon kívül nem szolgálhattak többel. A brit belügyminisztérium modernizációs programjának részeként épp ezért is döntöttek úgy, hogy ennél ma már több kell, nem elegendő, hogy a szolgáltatók maguk kezelik azokat az adatokat, melyekhez a rendőrségnek és a hírszerzésnek kell hozzáférnie.

A tartalommal csak óvatosan

A tervet előkészítő szakértők viszont azt ismételgetik, hogy nagy különbség van a kommunikációs adatokhoz való hozzáférés és a kommunikáció tartalmához való hozzáférés között. A bevezetendő szuperadatbázis tervei közt nem szerepel a tartalom vizsgálata, kizárólag a címzettek, feladók, felhasználók kilétének és helyzetének felfedésére korlátozódna a rendszer. Külső becslések szerint az egész hálózat kiépítése 12 milliárd angol fontba kerülne (3364 milliárd forint), több mint kétszer annyiba, mint az új biometrikus igazolványok bevezetése.

A gyanús kommunikáció kiszűrése és kezelése kiemelten fontossá vált a XXI. századi világban, az ilyen rendszereket támogatók szerint számos életet lehet velük megmenteni és sok bűnözőt lehet lefülelni. A másik oldal szerint viszont a totális biztonság megteremthetősége egy paranoid fantázia, mely elpusztítja mindazt, ami az életet értékessé teszi. Az ellenzők kerülni kell minden olyan megoldást, amivel az ember feladja a szabadságát, függetlenségét: olyan döntéseket kell hozni, amivel továbbra is szabadként élhetnek az állampolgárok.

Csábító hackercélpont

A személyiségi jogi kérdések mellett az egyesített szuperadatbázis ellen ágálók másik fő vesszőparipája, hogy egy magáncégtől nem várható el, hogy megfelelően biztonságosan kezelje és tárolja a rendelkezésére álló adatokat. Bármilyen szivárgás vagy sikeres behatolás beláthatatlan következményekkel bírna, márpedig egy ilyen rendszer bizonyára csábítaná azokat, akik képesek is bejutni oda.

Nagyon széles az a skála, amin az állásinterjú visszajelzések tartalmi minősége mozog: túl rövid, túl hosszú, semmitmondó, értelmetlen vagy semmi. A friss heti kraftie hírlevélben ezt jártuk körül. Ha tetszett a cikk, iratkozz fel, és minden héten elküldjük emailben a legfrissebbet!

a címlapról