A digitális fényképezőgépek fejlődése 2004-ben
Sorozatunk immár az ötödik részéhez érkezett és ahogy közeledünk a jelenhez, annál kisebb szeletet dolgozunk fel egyszerre a digitális fényképezők történetéből. Jelen rész mindössze egyetlen évvel foglalkozik, mert 2004-ben nagyon sok minden történt. A kompaktok és ultrazoomos gépek széles kínálata mellett az elérhető árú tükörreflexes gépek gyártói is sokasodtak.
Már bárki vehet egyet
Az évtized közepére a digitális kompaktgépek és a feltörekvő tükörreflexesek teljesen beitták magukat a köztudatba -- szinte minden turista nyakában, vagy csuklóján lógott egy digitális fényképező. A film helyett képérzékelővel és memóriakártyával működő készülékek 2004-től váltak igazán elérhető árú termékekké, ha valaki akart egyet, megvehette. A pénztárca már nem a vásárlásban korlátozott, sokkal inkább abban, hogy melyik modellt kérhettük az eladótól.
Az ezredforduló után megállíthatatlanná vált a fejlődés, meglódulni ezekben az években látszott leginkább a szekér, az újabbnál újabb modellek már kategóriákra bontották a digitális fényképezőgépek kínálatát. Eldönthető volt, hogy a nagyobb zoomátfogás kedvéért nagy és nehéz gépet akasszunk-e a nyakunkba, vagy erről lemondva inkább szerényebb teljesítményű gép lapuljon a zsebünkben, amelyet akkor is magunkkal vihetünk, ha nem kifejezetten fotózni indultunk.
Jönnek a tükrösök
A piacátrendező Canon EOS 300D-t egyéb gyártók alacsony árú tükörreflexes vázai követték, elsők között merészkedett a Canon által kijelölt útra a Nikon, a Pentax, valamint négyharmados gépével az Olympus. Mindeközben a kompaktokat leginkább a felbontás növekedése tette kívánatossá. A pixelszám emelkedése mellett a kompaktok optikái is főszerephez jutottak, sokoldalúbb, széleslátószöget kínáló változatok is színesítették a kínálatot.
Nikon D70
A 2004-es év tükrös újdonsággal indult, a Nikon is kihozta alacsony árú, 6 megapixeles gépvázát, a D70-et, valamint az ehhez passzoló vadonatúj 18-70 milliméteres DX optikáját. A D70 száz dollárral többe került mint a Canon EOS 300D, de minőségibb érzetet is keltett, egyáltalán nem üvöltött róla, hogy olcsó. Az optika kategóriákkal állt a Canon 18-55 milliméteres kitlencséje felett, háromszáz dollárral (Canon váz 900, optikás kit 1100 dollár) emelte a váz ezer dolláros alapárát. A Nikon D70 CCD képérzékelőt (Sony gyártmány) alkalmazott, a Canon hívei az EOS 300D alacsonyabb zajszintjét emlegették. Ebben az időben rengeteg, a két gépet összehasonlító teszt született.
Erősödnek a kompaktok
A Nikon az év elején bridge kategóriás újdonságot is bemutatott, az akkoriban sikerterméknek számító öt megapixeles CoolPix 5700-at a 8700-as váltotta. Ahogy a modellszámból is sejthető, az új, nyolcszoros közelítésre alkalmas gépben immár 8 megapixeles szenzor érzékelte a külvilág jeleit. A Fuji már 2003-ban bemutatta hatszoros közelítésre alkalmas S7000 fényképezőjét, mely a 6 megapixeles Super CCD-blokkjában zajló szoftveres nagyítással 12 megapixeles kimeneti képméretet adott. E gépnek a burkolata zárta közre a februárban bejelentett FinePix S20 Pro alkatrészeit is, mely mindössze 3,1 megapixeles képeket készített, ám minden egyes képpontért két -- egy kisebb és egy nagyobb érzékenységű -- érzékelő volt felelős.
Fuji FinePix S20 Pro
Képérzékelő zavar
A FinePix S20 Pro-ban különleges, a FinePix F700 kompaktban kipróbált képérzékelő bújt meg, a Super CCD SR-ben egy nagyobb fő-, és egy kisebb érzékenységű másodlagos fotódiódából álló pár által vett jelek szorgoskodtak a fényképek szélesebb dinamikatartományáról. Az elgondolás igen ígéretesnek tűnt, azonban mára eltűntek ezek a gépek, a bonyolult, nagyobb kontrasztátfogást ígérő CCD munkáját szoftveres utómunkálatok (mint amilyen a digitális vaku is) vették át. A Fujihoz egy érdekesség kötődik még ebben az évben: bejelentette S5500-as fényképezőgépét, melyben a gyártótól teljesen szokatlan megoldást láthattunk. Az S5000-től és a későbbi modellektől eltérően e gép hagyományos, négy megapixeles képérzékelőt alkalmazott a méhsejt-elrendezésű Super CCD helyett.
A Super CCD SR felépítése
Ultrazoomos gépek hada
A Canon sem tétlenkedett, a FinePix S5000 szárnyalását megelégelve doba piacra tízszeres zoomátfogású PowerShot S1 IS ultrazoomos fényképezőgépét, melyben az S5000-hez hasonlatosan három megapixeles képérzékelő lapult, azonban a Fuji gépétől eltérően ez már optikai, lencsetag-mozgatásán alapuló rázkódásvédelemmel adta a zoomtartomány végén is a bemozdulástól mentes képek készítésének lehetőségét. Az S1 IS VGA-felbontású mozikat is rögzített, ekkor az amúgy is zajmentes ultrahangos élességállítású optika "csendes" üzemmódban engedett zoomolni.
Canon PowerShot S1 IS
Távmérős kell ide!
Az Epson 2004 márciusában állt elő az első digitális távmérős fényképezőgéppel, melyet a patinás Cosinával közösen fejlesztett. A kompakt méretű, cserélhető objektíves gépház Leica M és L optikákat fogadott, benne ugyanaz a 23,7x15,6 milliméteres Sony képérzékelő lapult, amely a Nikon D70-ben is szolgált. A fényképező először adta kompakt méretben a cserélhető optikák szabadságát, bár roppant drágán: a 2600 dolláros váz mellett a Leica optikák árcéduláin is igen vastagon fogott a ceruza.
Epson R-D1 távmérős digitális fényképező
Abbahagyjuk, vagy egyesüljünk?
Két gyártó egyesült 2003-ban, különálló Minolta és Konica fényképezőkkel 2004-ben nem találkozhatunk többé. A cégek egyesített erői elsőként a 3,2 megapixeles Konica Minolta DiMAGE Xg rejtett optikás fényképezőben öltöttek testet, mely a Minolta Dimage X optikai megoldásán alapult. A házomszoros zoomra alkalmas fényképezőgép korának leggyorsabban éledő modellje volt, a bekapcsolástól számított 0,8 másodperc múlva már fotózhattunk vele. A Konica Minolta a nyolc megapixeles DiMAGE A2 bridge fényképező bejelentése mellett frissített alacsony árú ultrazoomos sorozatán is, itt a Fuji S5000 ellenlábasaként szánt négy megapixeles DiMAGE Z2-vel állta a sarat.
Rázkódásvédelem
A Panasonic nyolc új fényképezője közül négy rázkódásvédett optikával érkezett, ezek között két kompaktot is találhattunk. A sikeres FZ10-et 5 megapixelre hízott érzékelőt tartalmazó FX20 követte, mely 12-szeres zoomoptikájával és kivételes telemakro-képességével igen sok hívet szerzett, legfőképp a természetjárók között. E gépnek gyengeségén, a kék alapszín jelentős zajszintjén a szintén 12-szeres zoomos, ám csak 3 megapixeles, olcsóbb, műanyagházas DMC-FZ3 mérsékelt. A gyártó a kompaktok csúcsára is állított idolt, a Leicával közösen fejlesztett DMC-LC1 (Leica Digilux 2) 5 megapixeles képérzékelője kivételes minőségű, 3,2-szeres zoomátfogású optikán keresztül nézett a világra.
Panasonic DMC-FZ20
A Canon sem tétlenkedett, bejelentette PowerShot S60 kompaktját, mely már 28 milliméteres kezdőlátószögről is fotózhatta az eseményeket. A 3,6-szeres közelítésre alkalmas gép 5 megapixeles szenzorral rendelkezett. A gyártó számos nagyobb felbontású IXUS ékszere mellett bemutatta a PowerShot Pro1-et, mely hétszeres zoomoptikát, 8 megapixeles képérzékelőt, valamint kihajtható LCD-kijelzőt egyesített a magnézium-ötvözet burkolatban. A Pro1 megnehezítette a fényképezőgépre többet költeni szándékozók dolgát, a tükrös belépő EOS 300D kithez hasonló ezer dolláros vételár sokakat ejtett gondolkodóba. A gyártó megszabadult a sokat szidott G3-G5 burkolattól, ezekétől jelentősen eltérő, ám jóval jellegtelenebb külsőben jött a 7 megapixeles PowerShot G6.
Canon PowerShot Pro1
Az év vége felé a Nikon két fényképezővel jelentkezett. A CoolPix 8800-as az év elején bejelentett 8700-ast nagyobb, tízszeres zoomátfogású optikával egészítette ki, mely immár lencsetag mozgatásán alapuló rázkódásvédelemmel is meg lett erősítve. A másik újdonság, a CoolPix 8400-as az 5000, valamint az 5400-as csúcskompaktok útján járva szélesítette a látószöget az egészen elképesztő 24 milliméterig. A 3,5-szeres zoomos, 8 megapixeles CoolPix 8400 igen sikeres volt extraszéles optikája miatt.
Nikon CoolPix 8400
Négyharmad a népnek
Még 2004 szeptemberében mutatkozott be az Olympus E-300, mely a négyharmados szabványt hozta az igen drága E-1-nél elérhetőbb közelségbe. A váz 8 megapixeles képérzékelőjét a Kodak fejlesztette, karaktere jelentősen eltért a Nikon és a Pentax által használt Sony érzékelőtől. Az E-300 külsőre nem hasonlított a többi tükrös vázhoz, mert benne porro-prizmás kereső volt, amely a helytakarékosság miatt négyszer is megtörte a vázba jutó fény útját.
Olympus E-300
Az Olympus a négyharmados szabvány mellett a kompaktgépekre és az ultrazoomos kategóriára is nagy hangsúlyt fektetett, bejelentette Camedia C370 ZOOM fényképezőjét, mely mindössze 175 dollárért kínált 3,2 megapixeles felbontást és háromszoros zoomoptikát. Az alacsony árat teljesen felszerelt fényképezőgépért kellett kiadni, az olcsó műanyag gépházról természetesen a kijelző sem hiányzott. A nagyzoomos gépek tábora a C765UZ-C770UZ duóval bővült, amely gépek a legkisebb burkolatban kínálták a tízszeres optikai közelítést és a 4 megapixeles felbontást. A bridge kategória a C8080 Wide Zoom modellel egészült ki, melyet az Olympus a Canon Pro1, a Nikon CoolPix 8700 és a Minolta A2 gépek ellenfeléül szánt. A 8080 magnézium-ötvözet burkolata alatt nyolc megapixeles képérzékelő és ötszörös zoomoptika folalt helyet.
Pentax tükör
A Pentax kidobta az 1700 dolláros *ist D tükörreflexes váz megfizethető utódját, a Pentax *ist DS gépet, mely ezer dolláros ár környkén juthatott az első vásárlókhoz. A Pentax saját optikáit fogadó váz a Nikon D70-hez hasonlóan a Sony 6 megapixeles CCD képérzékelőjét alkalmazta és azok számára jelentett könnyed digitális átállást, akik még a filmes világban építkeztek Pentax váz köré.
Pentax *ist DS
A Sonynak nem volt ekkor még tükörreflexes gépe, kompaktjaira azonban teljes figyelmet fordított. A rejtett optikás T-sorozat, a T1 és T11 után már a harmadik modellnél, az 5 megapixeles T3-nál járt, P-sorozatú, egyik oldalon szögletes, másikon kerek kompaktjai pedig a 7 megapixeles P200-nál. A csúcskompaktok versenyébe a V1-et váltó DSC-V3 szállt be, azonban optikájának minősége a versenytársakétól és az előd V1-étől jelentősen elmaradt, az életlenség leginkább szűk rekeszállás esetén volt érzékelhető.
A következő rész a következő két évet foglalja össze, melyek további tükörreflexes gépeket hoznak, valamint a kompaktgépeket látják el új lehetőségekkel. A felbontás üti a 10 megapixelt, és a széleslátószögű optikákat is egyre több gyártó alkalmazza. Hamarosan folytatjuk...