Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres

Születésnapját ünnepli a lézer

Ady Krisztián, 2008. május 16. 11:53
Ez a cikk több évvel ezelőtt születetett, ezért előfordulhat, hogy a tartalma már elavult.
Frissebb anyagokat találhatsz a keresőnk segítségével:

[Wired, HWSW] 48 évvel ezelőtt, 1960. május 16-án villant fel az első lézer, mely azóta meghódította a világot, mindennapi életünkbe is befészkelve magát. Lézerrel működik a CD- és DVD-lejátszó, a távolságmérő, a kasszánál üzemelő vonalkódolvasó, de ma már a gyógyászatban és az iparban is használnak nagyobb teljesítményű lézereket. Mindezt Theodore Maiman fizikusnak köszönhetjük.

[Wired, HWSW] 48 évvel ezelőtt, 1960. május 16-án villant fel az első lézer, mely azóta meghódította a világot, mindennapi életünkbe is befészkelve magát. Lézerrel működik a CD- és DVD-lejátszó, a távolságmérő, a kasszánál üzemelő vonalkódolvasó, de ma már a gyógyászatban és az iparban is használnak nagyobb teljesítményű lézereket. Mindezt Theodore Maiman fizikusnak köszönhetjük.

Maiman a kaliforniai Hughes Research Laboratories munkatársa volt, amikor rubin-alapú lézerét, az első működő lézert megalkotta, ezt mutatták be 48 évvel ezelőtt. A lézer egy monokromatikus, azaz egy hullámhosszú, időben és térben koherens fénynyaláb, melynek igen kicsi a széttartása, tehát energiája kis térrészben koncentrálódik. Ez utóbbi képességét használják fel az iparban, gyógyászatban és a DVD-írókban is.

Theodore Maiman
Theodore Maiman
A lézer koncepciója azonban nem Maiman nevéhez fűződik, már 1958-ban leírta Arthur L. Schawlow és Charles H. Townes a jelenség optikai változatát, melyért később Townes, illetve két szovjet kollégája, Nicolay Basov és Aleksandr Prokhorovof Nobel díjat is kapott. A díj akár a Columbia végzős hallgatóját, Gordon Gouldot is megillethette volna, aki 1957-ben írta le ötletét és a lézer nevet noteszfüzetébe, 1959-ben pedig meg is próbálta szabadalmaztatni.

Maiman módosításokat hajtott végre Schawlow és Townes koncepcióján, a rubin kocka két végét ezüsttel vonta be, így tükröződő felületet kapott. Az egyik felület vékonyabb volt, így a fény egy része ott sugárnyalábként távozhatott. Schawlow és a Bell kutatói vegyes érzésekkel fogadták Maiman felfedezését, később azonban továbbfejlesztették az általa kidolgozott lézert, impulzusos helyett folyamatos lézersugarat alkotva.

A Bell ez utóbbi megoldására 1960-ban szabadalmi védettséget is kapott. Maiman "Ruby Laser Systems" címen 1961-ben próbálta levédetni saját találmányát, azonban azt csak 1967-ben adták meg. Gordon Gouldnek perre is kellett mennie a lézerért, csupán 1977-ben jegyezték be egyes szabadalmait, melyeket még 1959-ben nyújtott be. Maimant kétszer jelölték Nobel díjra, de egyszer sem nyerte el azt 2007-es, 79 évesen bekövetkezett haláláig.