Szerző: Bányai György

2008. március 3. 12:06

Kapható a hatalmas képérzékelővel szerelt Sigma DP1 kompakt fényképezőgép

Megkezdődött a hányatott fejlesztési múlttal rendelkező Sigma DP1 fényképezőgép sorozatgyártása, a készülék mától elméletileg meg is vásárolható. A 800 dolláros kompakt gép az SD14 tükörreflexes nagytestvér hatalmas, ilyen méretű fényképezőgépben még nem látott Foveon képérzékelőjét kapta, amely elé fix gyújtótávolságú optika került.

[HWSW] Megkezdődött a hányatott fejlesztési múlttal rendelkező Sigma DP1 fényképezőgép sorozatgyártása, a készülék mától elméletileg meg is vásárolható. A 800 dolláros kompakt gép az SD14 tükörreflexes nagytestvér hatalmas, ilyen méretű fényképezőgépben még nem látott Foveon képérzékelőjét kapta, amely elé fix gyújtótávolságú optika került.

Miveon?

A Sigma név kevesek számára ismeretlen, szinte minden jelenleg kapható tükörrefles fényképezőgéphez választható egy-egy objektív a megoldásai közül, legyen az nagylátószögű-, makró, vagy teleoptika, továbbá a fényépezőgép-kitekben található alapobjektív kiváltója. A gyártó emellett saját digitális gépvázával a 2002 óta több előddel is rendelkező, jelenleg is kapható SD14-gyel is próbál szeletet hasítani a digitális képalkotás piacából. Az ebben alkalmazott Foveon képérzékelő jelentősen eltér az egyéb gyártók termékeiben látott megoldásoktól.

A Foveon technológia lényege, hogy a képérzékelő felületen a vörös-kék-zöld fényérzékelő képpontok nem egymás mellett, hanem egymás felett-alatt helyezkednek el, tehát a hagyományos CCD és CMOS érzékelőkkel szemben a szenzor minden egyes pixelben, képpontban képes a teljes RGB színadatok regisztrálására. Az így kapott kép teljesen zavarmentes lehet és lényegében háromszor annyi színinformációt tartalmazhat, mint a hagyományos szenzorokkal előállított kép.

A technológia a szilícium azon tulajdonságán alapul, hogy a különböző színeknek megfelelő spektrumú fényt a szilícium különböző mélységekben nyeli el. A kék fény például a felszínhez közel nyelődik el, míg a vörös fény jut a legmélyebbre. Minden Foveon pixel három fénydetektorból áll, melyek a szenzor különböző mélységeiben találhatók, és a különböző alapszínek elnyelődésére reagálnak. A három fénydetektor az elnyelt fényt elektronikus jelekké alakítja, melyet a Foveon képalkotó szoftvere dolgoz fel. A Foveon az első és egyetlen olyan cég, mely a szílicium ezen képességét használja fel képérzékelő szenzorok tervezésére és készítésére.

Foveon képérzékelős Sigma DP1
A jobb oldali ábrán jól látható a Foveon képérzékelős Sigma DP1 hatalmas képérzékelője

DP1

A másfél évvel ezelőtt beharangozott, végre piacéretté vált DP1 kompaktban a kategóriában általános, körömnyi méretű érzékelő helyett a 14,06 "megapixeles" SD14 tükörreflexes gép érzékelője dolgozik, amelyre azonban vadonatúj színszűrő került. Az érzékelő nagyon gyors képfeldolgozó processzort feltételez, amely megvalósul a "True" áramkörben. A 20,7 x 13,8 milliméteres fizikai méretekkel rendelkező CMOS szenzor színenként elkülönülő három rétege egyenként 2652 x 1768 (4,69 millió) képpont adatainak rögzítését teszi lehetővé.

A Foveon technológiából adódik, hogy a zöld képpontok száma nem duplája a vörösnek és a kéknek, hiszen mintába felesleges, egyben értelmetlen is rendezni az egyszínű rétegek képpontjait. Egy hétköznapi 12 megapixeles fényképezőgép esetében ez a szám a kék, a vörös és a két zöld képpontokat külön értelmezi, tehát a példában szereplő felbontás esetén a képpontot alkotó négy alpixelből összeadódó valós képpontok száma mindössze három megapixel.

A mellényzsebben is elrejthető kisméretű alumínium gépváz és a nagyméretű képérzékelő együttes alkalmazása nem adott túlságosan szabad kezet az optika tervezésekor, ezért a DP1 F:4 fényerejű objektívje fix 28 milliméteres gyújtótávolságú. Az optika által rajzolt kép teljes mértékben mentes a színhibától, ez talán a fix gyújtótávolság "számlájára írható", mert nem kell kompromisszumot kötni annak érdekében, hogy a zoomtartomány egészén értékelhető legyen a minőség. E kompromisszum majdnem minden zoomoptikás készüléknél a jelentős színhibán érhető tetten. Jó példa lehet a sok hívet szerzett Ricoh GR Digital kezdeményezés is, azonban ebben a fix gyújtótávolságú gépben körömnyi szenzor észleli a külvilág képét. A Sigma DP1 próbafotók ide kattintva tekinthetők meg.

Gyors kártya kell

A DP1 teljes-automata üzemmódja mellett megtalálható a zár-, illetve a blende előválasztás, valamint a teljes kézi kontroll üzemmódja is, amelyben e két értéket egyaránt állíhatjuk. A HDR (High Dynamic Range) képek iránt rajongók is örömüket lelhetik a készülék gyors RAW képkezelésében, valamint expozíció-sorozati képességeiben (egy másodperc alatt elkészül egy háromfotós RAW-sorozat), bár nincs olyan HDR képfeldolgozó szoftver, amely natív módban támogatná a Foveon X3F RAW formátumát.

A DP1 érzékenysége ISO 100-tól ISO 800-ig állítható, utóbbi esetben is igen mérsékelt a zajmennyiség. Az elkészült 3:2 képarányú felvételek SD-, illeve SDHC kártyákra egyaránt kerülhetnek, de akár kisebb, másodpercenkénti 30 képkockás klipek is rögzíthetők ezekre, amelyek maximális felbontása 320 x 240 képpont lehet. Ez a minőség gyengének is tűnhet, azonban ne feledkezzünk meg arról, hogy a képkockák egy fizikailag nagyméretű, ráadásul 14 megapixeles érzékelőből kerülnek kiolvasásra. A gépházban lítiumion akkumulátor dolgozik, a gyártó állítása alapján 250 fotó elkészültéhez akkor is elegendő, ha e képek felét a beépített vakuval exponáljuk. A 800 dolláros készülékhez külön kell megvásárolni a 140 dolláros optikai keresőt, e kiegészítő hiányában a 230 ezer képpontos, 2,5 hüvelykes kijelzőre is örömmel hagyatkozhatunk.

Nagyon széles az a skála, amin az állásinterjú visszajelzések tartalmi minősége mozog: túl rövid, túl hosszú, semmitmondó, értelmetlen vagy semmi. A friss heti kraftie hírlevélben ezt jártuk körül. Ha tetszett a cikk, iratkozz fel, és minden héten elküldjük emailben a legfrissebbet!

a címlapról