Előny a HP Integrity-nél
A processzorok és számítógéprendszerek története nem csak a technológiai fejlődés és versengés, hanem a gazdaságosság története is. Néhány évtizeddel ezelőtt tucatnyi vállalatot találhattunk a piacon, akik saját fejlesztésű processzoraik köré teljes egészében egyedi rendszereket terveztek és építettek önállóan -- többé-kevésbé nyereségesen. Hiába volt a piac nagysága töredéke a mainak, mégis sok szereplőt eltartott. Mára a meghatározó, és a jövőben is életképes általános célú processzorarchitektúrák száma azonban drasztikusan lecsökkent: x86, Power, SPARC, Itanium.
Kíméletlen törvények
Az olyan heroikus rendszerek, mint a VAX, a MIPS, a PA-RISC vagy az Alpha a különféle gyártók vektorprocesszoraival egyetemben már eltűntek, vagy záros határidőn belül el fognak tűnni a porondról (bár az Alpha és a PA-RISC támogatása még a jövő évtized elején is megoldott lesz). Az ok igen prózai: méretgazdaságosság. A teljesítmény és funkcióverseny által diktált fejlődés egyre komplexebb rendszereket eredményez, ami drasztikusan növekvő fejlesztési költségekhez vezet. Aki nagyobb volument ér el, előnybe kerül, ugyanis több termékre tudja szétteríteni ezeket az elsüllyedt költségeket, így vagy nyomottabb áron tudja adni, vagy lényegesen többet fordíthat kutatás-fejlesztésre -- ami végeredményben fejlettebb termékeket eredményez.
A gazdaságosságnak ez a kíméletlen törvénye először kipusztította a rendszerszállítók nagy részét, majd változtatta a valaha teljesen önállóan egész rendszereket fejlesztő vállalatokból álló iparágat egy rendkívül sokszereplős, versenyző iparrá, ahol mindenki azt csinálja, amihez a legjobban ért. A PC-piacról ennek a felismerésnek a hiánya marginalizálta a végül Intelre váltó Apple-t, és tüntették el a süllyesztőben alternatív megoldások hadát.
A régi kor hősei mára csak a legmagasabb hozzáadott értékkel bíró szerverek területén maradtak életben. Az IBM és a Sun (karöltve a Fujitsuval) egyelőre makacsul tartja magát saját Power és SPARC architektúráikhoz, versenyt futva a gazdasági erőkkel. Létjogosultságukat a korábban eladott, kompatibilitást szomjazó rendszerek hatalmas tömege és a tömegpiacnál kritikusabb igényeket kiszolgáló termékeik biztosítják.
A HP azonban úgy döntött, elébe megy ezeknek a folyamatoknak, nem várja meg önnön összeroppanását. Erre nyomós oka volt, hiszen felvásárlásai révén 3 platform egyidejű fejlesztései szakadtak a nyakába, elszabaduló kiadásokkal. Versenyképességének fokozása érdekében az üzleti racionalitás egy konvergenciaplatform megalkotását diktálta, amelyre mind az Alpha, a MIPS és a PA-RISC rendszerek migrálhatóak, ugyanis egyik sem bizonyult elég előremutatónak.
Konvergencia-platform
Ezzel megszületett az Intellel közösen kifejlesztett Itanium és az Integrity szervercsalád. A processzor fejlesztését ma már kizárólag az Intel végzi, a HP így végleg megszabadult a fejlesztés, gyártás, és esetleges eladás nehézségeitől, ráadásul három platform helyett teljes egészében az Itanium-alapú Integrityk tervezésére összpontosíthat. Az Intel révén a felső kategóriás rendszerekbe tervezett, bárki által hozzáférhető Itanium ugyanannak a gazdasági előnynek az élvezője lehet, mint amelyik az x86-os processzorokat a 10 ezer dollárnál olcsóbb szerverek és a PC-k területén egyeduralkodóvá tette.
Bár közvetlen versenytársakat is jelentenek, de az SGI, Fujitsu, NEC, Hitachi, Bull vagy az Unysis Itanium-alapú szerverei egyúttal a HP Integrity stratégiáját erősítik azáltal, hogy hozzájárulnak egy új, iparágilag szabványos platform terjesztéséhez: terítik az Intel fejlesztési költségeit, ahogyan a szoftverfejlesztőkét is, ami hosszú távon jobb processzorokhoz, több és jobb szoftverhez vezet. A platform népszerűsítésére létrejött Itanium Solutions Alliance alapító tagjai a következő 5 évben 10 milliárd dollárt fordítanak összesen az Itanium előmozdítására -- a tét évi 28 milliárd dollár, ekkora a kritikus rendelkezésre állású gépek piaca az IDC becslése szerint.
A platform, kezdeti nehézségeit követően az elmúlt 2 évben valóban lendületet nyert: míg 2003-ban mindössze félmilliárd dollár értékben adtak el Itanium-szervereket világszerte, addig tavaly már 2,5 milliárdot, az IDC és a Gartner adatai szerint, a forgalom idén pedig várhatóan megközelíti a 4 milliárdot. Ennek a rohamosan növekvő tortának a HP Integrity szerverek több mint kétharmadát birtokolják, köszönhetően annak, hogy HP-UX, Windows, Linux és OpenVMS operációs rendszerek egyaránt, valamint kereskedelmi, és technikai alkalmazások ezrei állnak bevetésre készen -- számuk pedig napról napra nő.
HP Integrity
Az Integrityk a belépő kategóriás, 1-4 utas szerverektől a középkategóriás, 8-16 utas gépeken át az akár több száz processzoros kritikus rendelkezésre állású konfigurációkig minden igényt lefednek. A cell-alapú, üzletileg kritikus területeken is alkalmazható közép és felső kategóriás modellek teljes értékű virtualizációra képesek, így az üzemeltetési költségek csökkentését és a kapacitáskihasználtság növelését célzó szerverkonszolidáció számára kiemelkedő platformot kínálnak.
A teljesítmény és képességek tárháza idén márciusban tovább bővül, mikor a HP felfrissíti az egész Integrity családot. Szintén az új Integritykbe érkezik majd a következő generációs Itanium 2 processzor is, a Montecito, amely már két továbbfejlesztett magot fog tartalmazni, magonként két utasításszálat kezel, mindezt kisebb energiakeretből. A Madisonnal szerelt Interitykkel szemben így az akár több mint kétszeres teljesítménynövekedés, és energiahatékonyság fogja jellemezni -- hatalmasat ugorva a konkurens RISC-platformokhoz képest.
További részletekért látogasson el a HP weboldalára.
Készült a HP megbízásából