Magyar legenda: a Pentium III hattyúdala

A prohardver! oldalaira került fel egy részletes bemutató írás, mely a Tualatin magra épülő Intel Pentium III processzor nem mindennapi erejét mutatja be. S noha e szériát az Intel az asztali számítógépekből szeretné kiűzni -- és ebbéli igyekezete minden valószínűség szerint sikerrel is jár --, érdekes tanulságokkal szolgál, hogy mire is képes ez a rendkívül kiforrott architektúra.

Tualatin. Hasonlót jelent inteles körökben, mint a Palomino AMD-éknél. Mögötte egy kérészéletű platform, amelyből hamarosan már semmi sem látszik majd. Ami itt fontos, az a gyártástechnológia, amellyel egyelőre az Intelnél az előny. 0,13 mikron. Láthattuk, mire elég: akár 512KB-nyi L2-es cache-t is el lehet így rejteni 80 négyzetmilliméteren(!!), minden további (pl. melegedés...) nélkül. A Tualatin core, mint "a PIII felsőfoka", egy architektúra hattyúdala, ám már most klasszikus... Meg persze kuriózum. Főképp mostani 1133 MHz-es tesztprocink. 512KB-nyi --használható-- L2-es cache nincs más asztali CPU-ban (kivétel ugyanennek a procinak 1,20 GHz-es változata..), így a szintén kiszolgált és jövőre le is köszönő Socket 370-es platform kap még egy utolsó esélyt. A túlélésre persze nem, de legalább emelt fővel távozást osztanak rá. A P6-os architektúrát olyan kompánia búcsúztatja majd, mint a Willamette-128-as Celeronok (0,18) és a szintén 0,13-as Northwoodok, hogy csak az Intelnél maradjuk.

A teljes cikk a prohardver! oldalain olvasható.