Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres

Kipróbáltuk: Dell XPS 13 (2015)

Voith Hunor, 2015. július 21. 10:30
Ez a cikk több évvel ezelőtt születetett, ezért előfordulhat, hogy a tartalma már elavult.
Frissebb anyagokat találhatsz a keresőnk segítségével:

Végre tesztelhettük az év elején bemutatott ultrabookot. A géphez látatlanban nagy reményeket fűztünk, de sajnos a jó koncepció megvalósításába újfent becsúszott néhány zavaró hiba.

hirdetés

Az ultrabookok között az idei év egyik legígéretesebb versenyzőjének a Dell alaposan felfrissített XPS 13-a igérkezett. A saját tapasztalatok begyűjtésére azonban meglehetősen sokat kellett várni, mert a Dell csak nemrég kezdte el a modell magyarországi forgalmazását, ezért ezidáig tesztpéldányt sem hozott az országba. Fél évnyi várakozás után azonban végre kézhez kaptuk a gépet – és a poént némileg már előre lelőve azt kell mondanunk, a türelem csak félig-meddig termett rózsát.

Lélekben 13, testben 11

Az új XPS 13 legnagyobb dobása elsőre szembetűnő, a Dell sikeresen pakolt egy 13-as kijelzőt egy 11 hüvelykes Macbook Airnél alig nagyobb házba. Egyébként a teszt során végig az utóbbi gép, az Air szolgált leginkább összehasonítási alapként, amit immár két és fél éve használok a mindennapok során munkára. Az új XPS 13 gond nélkül belefért a kis Macbookra méretezett táskába, és mivel a két gép tömeg terén is hasonló adatokkal bír (az Air 1,08 kg, a Dell érintőképernyős változata 1,26 kg), az ultrakönnyű hordozhatóság élménye a nagyobb kijelző mellett sem szenved csorbát.

A kis alapterület a mindössze néhány milliméter széles, Corning Gorilla Glass üveg mögé rejtett kávának köszönhető, az abba foglalt IPS panel pedig (akárcsak az Asus UX305 esetében) Full HD vagy QHD+, azaz 3200x1800 képpont felbontású lehet - mi ez utóbbit próbáltuk ki. A kijelző színei és betekintési szögei jók (bár a kiválótól messze vannak), a maximális fényerő viszont nem túl acélos, hiába a tükröződésgátló a kijelzővédő üvegen, kültéri munkára a nyári napsütésben az XPS 13 csak korlátozottan alkalmas, de szerencsére irodában erős neonfény mellett sincs vele gond.

Sajnos a keskeny kávás kialakítást a Dell nem tudta észrevehető kompromisszumok nélkül megúszni. A lenyűgöző formatervnek áldozatul esett a 720p felbontású kamera, amely nem fért el a szokásos helyén a káva felső-középső részén, a kijelző bal alsó sarkába költözött át. Ezzel az egyhetes tesztidőszak második napján, egy videokonferencia alkalmával szembesültem, és meglehetősen zavarónak találtam, a perspekítva ugyanis túlságosan alulról mutatja az alanyt.

A prémium kategóriás notebooktól nem nagy elvárás, hogy a gyártó átgondolja a gép felnyitásának menetét. Ezt a Dell nem végezte el, az alsó lapon nincs bemélyedés, a keskeny kávával együtt pedig ez azt jelenti, hogy a laptop nyitogatása folytán a kijelző felső része állandóan ujjlenyomatos lesz. További kényelmetlenség, hogy a gépet egy kézzel nem lehet felnyitni – a zsanér olyan erősen tart, hogy a kijelző a laptop házát is magával húzza, akár egészen függőleges helyzetbe. Igazán érthetetlen ergonómiai bakik ezek, amikkel a felhasználó nap mint nap kénytelen szembesülni, egy felső kategóriás eszköznél ennél azért körültekintőbb tervezést várunk el a Delltől.

Szerencsére a méret oltárán a Dell mást érzékelhetően nem áldozott fel. A gép nem ultravékony (ez az adat 9-15 milliméter között mozog), de vastagnak egyáltalán nem nevezhető, így elfért benne egy három az egyben memóriakártya-olvasó és egy lopásgátló (Noble-zár) is. Ahogy egy teljes méretű, háttérvilágítású billentyűzet is, ami a mindennapi használat során a viszonylag rövid, 1,3 mm-es billentyűút dacára meglepően kényelmesnek bizonyult. A csuklótámasz az előző generációhoz hasonlóan maradt a szénszálas kompozit, amin sokkal jobb érzés a kezet pihentetni, mint gyorsan átmelegedő alumíniumon. Az Ethernet- és HMDI-csatlakozók hiányán ma már egy ultrabook esetében nem érdemes meglepődni, ezek használatára egy all-in-one Dell adapterrel van lehetőség, amit szükség esetén külön kell megvenni. USB 3.0 portokból az ultrabookokon szokásos kettő került a gépre, egy-egyes oldalankénti elosztásban.

A beépített hangszórók hangminősége és hangereje meglepően jó, nem kell egyből fülesért nyúlni, ha az ember akár csak egy rövid videót szeretne megnézni vagy egy számba belehallgatna. Mély hangokat persze ne várjunk tőle, viszont nagyobb hangerőn sem torzít és az általános felhasználásnál legfőbb szempontnak számító középtartomány tisztán és erőteljesen szólal meg.

Megint az érintőpad

Az XPS 13 2012-es változatának tesztelésekor finoman szólva nem voltunk elégedettek a laptop érintőpadja által nyújtott élménnyel. Bár a helyzet a friss modell esetében nem annyira katasztrofális, de a Dellnek sajnos újfent nem sikerült megfelelő megoldást találni erre a problémára, és a mostani forgatókönyv kísértetiesen hasonlít az évekkel korábbihoz. Rövid összegzés: egy-két nap elteltével elkezdtem aktívan használni az érintőkijelző által biztosított alternatívát (pedig egyébként laptopon igen ritkán teszem) csak azért, hogy a touchpaddel a lehető legkevesebbet kelljen szívnom.

Ráadásul ezt sajnos az egyszer már javított firmware-rel tapasztaltam, annak kiadása előtt a gép korai tulajdonosai küzül sokan egyszerűen használhatatlannak minősítették a gép ezen beviteli eszközét. Mivel eleinte arra gyanakodtam, hogy valamit én csinálok rosszul, megkértem másokat is, tegyenek vele próbát, és a negatív tapasztalat sajnos univerzálisnak bizonyult. Az érzékenység teljesen véletlenszerű, egyszer egyáltalán nem érzékel (végig tudtam húzni a teljes felületén úgy az ujjaimat, hogy semmi sem történt), máskor pedig egész oldalakat ugrik egy-egy hosszabb weboldal görgetésekor. Némi fórumböngészés alapján linuxos felhasználók egy kis parancssori varázslattal jelentősen tudnak javítani a helyzeten, de Windows 8.1 alatt még mindig sokan küzdenek a problémával. A Dell legutóbb március 20-án adott ki hozzá frissített firmware-t (a tesztelés során ezt és az A04-es BIOS-t is felraktuk), reméljük, ezen a területen lesz még finomítás, mert bőven ráfér.

Teljesítmény

A tesztre kapott XPS 13 az egyik legdrágább konfigurációban érkezett szerkesztőségünkbe. A gépbe Broadwell-generációs Intel Core i7-5500U került 8 gigabájt memória és 256 gigabájtos SSD (SATA-III csatlakozós Samsung PM851) került. RAM-ból ennél többet nem is lehet kérni, a háttértár pedig legfeljebb fél terabájtos lehet. Sajnos a több mint 400 ezer forintba kerülő alapkiépítésben csak 4 gigabájt memória és 128 gigabájtos SSD van – ha a háttértárból nem is, memóriából illene a gépbe felár nélkül kétszer ennyit rakni. Emiatt az alapmodell megvásárlását senkinek nem javasoljuk, 2015-ben a 8 gigabájtért érdemes zsebbe nyúlni. Az általunk kipróbált konfiguráció bruttó kisker ára inkább a hat-, mint ötszázezer forinthoz van közelebb, ami a kategóriában versenyző konkurens gépek között nem kirívó.

A sebesség miatt egy rossz szó sem érheti az XPS 13-at, főleg a tesztelt kiépítésben – aki laptopban ennél nagyobb teljesítményre vágyik, annak nem az ultrabookok között érdemes keresgélnie. A ventilátor szabályzásán viszont lehetne még finomítani, mert a gép gyakorlatilag nyugalmi állapotban, mindössze egyetlen megnyitott böngészőfül mellett is hallhatóan elkezdi pörgetni a hűtőt, miközben az Ivy Bridge-es processzorral szerelt Airen akár hét-nyolc böngészőfül, szövegszerkesztő, FTP kliens, Skype, Telegram és Spotify is futhatott, mégsem váltott hallható tartományra a ventilátor. Persze a hűtés megoldása teljesen eltérő, hiszen az Apple az alumínium házat is felhasználja a hő elvezetésére, ugyanakkor egy broadwelles gép esetében elvárható, hogy legalább közel nyugalmi állapotban, nagyon alacsony terhelés mellett hangtalanul tegye a dolgát.

Az 52 Wh-ás akkumulátorral a Dell szerint akár 12 órán át is lehet külső áramforrás nélkül használni az XPS 13-at (Full HD panel esetében akár 15 órán át). Ez olyasmi, mint az autók esetében a gyári fogyasztási adatok – laboratóriumi körülmények között valahogy biztosan elérhetőek, de a valóság köszönőviszonyban sincs velük. Az egyhetes teszt az átlagos üzemidő hét óra körül mozgott 60 százalékos fényerő mellett, ami sajnos erősen átlagos, és egy-egy hosszabb „mobil” munkanapot a töltő cipelése nélkül nem tesz lehetővé.

Gyárilag előtelepített szoftverekből szerencsére nincs sok, bloatware kategóriába kettőt sorolhatunk: a McAfee Security Center 30 napos próbaverzióját, és a CyberLink PowerDVD-jét. Ezek az első bekapcsolást követően kerülnek a gépre a Dell Digital Delivery révén, és utóbbi alkalmazás terjesztését (és létjogosultságát) nem is nagyon tudjuk mire vélni - lévén a gépben nincs is optikai meghajtó.

Kiváló is lehetett volna

A Dell megint közel volt hozzá, hogy megalkossa A windowsos ultrabookot, de a kivitelezésbe sajnos újfent becsúszott néhány kellemetlen hiba. Az anyaghasználat és az összeszerelés minősége kifogástalan, a hordozhatóság nem megy a kijelzőméret és a billentyűzet rovására (mint az új MacBook esetében), a sebesség is rendben van. Az egyujjas felnyitás hiánya, a közepes akkumulátoros üzemidő és az újra elbaltázott érintőpad viszont rányomja a bélyegét a használati élményre – az utóbbira egyszerűen nincs mentség, hiszen a gyártó nem először követi el ezt a baklövést.

Nagyon akartuk szeretni ezt a gépet, mert specifikációi alapján akár szerkesztőségünk tagjai számára is ideális munkagép lehetne, de sajnos a gyakorlati tapasztalatok nem támasztották alá az idealizált képet. Csak remélni tudjuk, hogy a Dell az XPS 13 következő iterációjával végre tényleg egy visszautasíthatatlan windowsos ultrabookot tesz majd le az asztalra, mert a modern külsőbe és a vékony kávás kialakításba bizony bele lehet szeretni.

Facebook

Mit gondolsz? Mondd el!

Adatvédelmi okokból az adott hír megosztása előtt mindig aktiválnod kell a gombot! Ezzel a megoldással harmadik fél nem tudja nyomon követni a tevékenységedet a HWSW-n, ez pedig közös érdekünk.