40 éve született az Ethernet
Negyven éve született az Ethernet: a Xerox PARC-nál dolgozó Bob Metcalfe 1973. május 22-én publikálta azt a belső feljegyzést, amely a mai napig meghatározó technológia alapjait lefektette.
Mint annyi nagy jelentőségű informatikai innováció, az Ethernet születése is a Xerox legendás Palo Altó-i kutatóközpontjához, a PARC-hoz köthető: itt dolgozott az 1970-es évek elején Bob Metcalfe, aki doktori disszertációjára készülve alaposan tanulmányozta az ALOHAnet hálózati technológiát, amelyet a Hawaii Egyetemen fejlesztettek. Ebből ihletet merítve dolgozta ki az Ethernetet, amely később az egész világot meghódította.
A nagy ötlet
Metcalfe jól látta meg, hogy az akkoriban elterjedt koaxiális kábeleket később más média válthatja fel, így olyan technológiát fejlesztett, amely független a jelet hordozó közegtől és a hálózati topológiától - innen származik a név is, amely az éterből ered. Később ez az okos felépítés vált az Ethernet legfontosabb előnyévé a 80-as években, amikor egymással versenyző hálózati technológiák azért küzdöttek, hogy általánosan elfogadott szabvánnyá váljanak és elfogadják őket a piacon. Az Ethernet a maga egyszerűségével és olcsóságával kitűnt a mezőnyből.
Az 1973-ban publikált feljegyzést követően a Xerox PARC mérnökei (Bob Metcalfe, Tat Lam és David Boggs) megalkották az első működő prototípust, amely nem egészen 3 megabites sebességgel működött. A fejlesztés hivatalos publikálásáig azonban ekkor még éveket kellett várni, Metcalfe és Boggs csak 1976-ban írta meg "Ethernet: Distributed Packet Switching for
Local Computer Networks" című művét, amely részletesen ismerteti a fejlesztés működését. 1978-ban a Xerox elkészítette az Ethernet-alapú X-Wire technológiát, amely már másodpercenként 10 megabites sebességgel működött.
Szabvánnyá válik
Metcalfe 1979-ben végül elhagyta a céget, és saját vállalatot alapított hálózati eszközök gyártására: ekkor született meg a 3Com. Ugyanebben az évben a Xerox összeállt az Intellel és a Digitallal, hogy közösen kampányoljanak az Ethernet szabványosítása mellett az IEEE-nél. Az egyebek mellett szabványosítással foglalkozó szervezet nem volt könnyű helyzetben, az akkoriban DIX-nek (Digital, Intel, Xerox) hívott technológia mellett az IBM által támogatott Token Ring, valamint az autós elektronikai eszközök igényeit szem előtt tartó, General Motors-féle Token Bus versenyzett, hogy hálózati szabvánnyá emeljék őket.
Végül mindhárom technológiát szabványosította az IEEE 802-es munkacsoportja (innen ered a hálózati szabványok hivatalos elnevezése, az Etherneté a 802.3), a piaci versenyből azonban egyértelműen az Ethernet került ki győztesen. Ennek oka egyrészt, hogy több cég támogatta, másrészt bejött Metcalfe azon elgondolása, hogy az Ethernetet közegfüggetlen technológiaként alkotta meg. A számítógépes hálózatok terjedésével rendkívüli módon felértékelődött annak a jelentősége, hogy az Ethernet a viszonylag drága koaxkiális kábel helyett egyszerű csavart érpárral is kiválóan működött, ami sokkal olcsóbbá tette a hálózatok kiépítését mint a rivális szabványok esetében.
A világhódító út
Kezdetben az Ethernet is koaxiális kábeleket használt - az ősidőkben alkalmazott "vastag" kábelekre 2,5 méterenként sárga festékkel jelölték meg a lehetséges csatlakozási pontokat, ahová "vámpír" tüskével lehetett leágazásokat illeszteni, ezek kapcsolódtak a hálózati forgalomban részt vevő számítógépek illesztőkártyáihoz. Ezt a megoldást később felváltotta a "vékony" koaxkábel, a már sokak számára ismerős BNC-csatlakozókkal, T-elágazásokkal és lezáró dugókkal. A ma is használt csavart érpárat és RJ45 csatlakozók az 1980-as évek második felében kezdték el használni.
Sorra születtek meg a cégek, amelyek Ethernet-alapú hálózati eszközök gyártását tűzték ki célul, az 1980-as években született meg például a Cisco, illetve a hálózati számítástechnika úttörőjének számító Sun, amely professzionális munkaállomásainak hálózati interfészeként Ethernet-csatolót kínált. 1983-ban alapították a Novellt is, amely a hálózati szoftvereivel lefektette a csoportmunka-megoldások alapjait. Ebben az évben szabványosították végül az Ethernetet is, de ez nem akadályozta meg a technológiát abban, hogy fent említett előnyeinek köszönhetően már korábban széles körű piaci elterjedtségre tegyen szert.
Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.
Az Ethernet sebessége egészen a 90-es évekig megrekedt a másodpercenként 10 megabites szinten, ezt követően azonban 1992-ben megjelent a 100 megabites szabvány (100BASE-T), majd nem sokkal később, 1995-ben az 1000BASE-T, amely már másodpercenként 1 gigabites sebességre volt képes. 2002-ben már szabványosították a 10 gigabites Ethernetet, a legújabb szabványok pedig 40 és 100 gigabites sebességre is képesek.
Még jó darabig velünk lehet
A technológia megszületése óta eltelt 40 év alatt számos más hálózati kommunikációs szabvány jött létre, de az Ethernet elterjedtsége, viszonylag olcsósága és folyamatos fejlődése révén mindegyikkel fel tudta venni a versenyt és győzedelmeskedni is tudott a legtöbb felett. Ennek köszönhetően a felhasználási területei nem hogy szűkülnének az újabb fejlesztések hatására, hanem folyamatosan bővülnek, az adatközpontokban például az Ethernet kezdi leváltani az olyan speciális interfészeket mint a Fibre Channel, de az ipar más területeire is betör: egyes vélemények szerint az autóiparban is hamarosan lecserélheti a drágább, egyedi megoldásokat. Hiába érte el a mai napon a technológia a negyedik évtizedét, valószínűleg még további évtizedekig velünk marad.