Tárolópiaci stratégiák: feje tetejére állt a HP

A túlburjánzás a sorozatos felvásárlások történelmi öröksége, amelyet a HP vezetősége nem korrigált kikényszerített konszolidációval, a hozzáállás nagyjából mindig is úgy szólt: azt adunk el, amit éppen vesznek. A sodródás eredményeként a HP kínálatának nagyobb része mára élét vesztette a piacon. A valaha szebb időket megélt EVA és MSA tömböket jobbára a meglévő vevők vásárolják, ez a bázis azonban elkezdett kopni, az eladások pedig a tavalyi jelentős termékfrissítést ellenére is gyengélkednek és meredeken süllyedő pályára álltak.

Nagy, de mégsem teljes portfólió

A vállalat portfólióstratégiájának lényege tehát a régi rendszerek iránti kereslet kielégítése mellett a következő generációs architektúrák felfuttatása leginkább új ügyfelek és új infrastruktúraberuházások révén. A papíron még talán jól hangzó elképzelés megvalósítása azonban több sebből vérzik: a HP storage üzletága egyszerűen nem rendelkezik elegendő emberrel egy ekkora termékportfólió hatékony menedzseléséhez; az elvesztett EVA- és MSA-eladások konverziója más HP tárolókra technikailag semmivel nem könnyebb, mint egy rivális platformra váltani; a növekedési stratégia egyik alapját adó iSCSI-specialista Lefthand-eladások nem nőnek, sőt, az elmúlt negyedévek során csökkenésnek is indultak - ezzel éles kontrasztban áll a sokkal jobban fogyó Dell EqualLogic lendülete.

A HP jelenleg ott veszít rohamosan teret és piaci relevanciát, ahol korábban hatalmas sikereket aratott. Miközben a riválisok rengeteg pénzt, mérnöki erőforrást és marketing-erőfeszítést öltek abba, hogy vonzó és egyedi jövőképet vázoljanak fel az ügyfelek és partnerek számára arról, hogyan is kellene kinéznie a jövő adattárolásának, addig a HP-nak nem nagyon van olyan sztorija, amely hatással tudna lenni a piacra. A HP egy ideje a konvergens rendszerekre alapozza marketingjét, ez azonban inkább a szerverek által dominált történet, és az értékesítést is tipikusan a szerverek (és hálózati eszközök) határozzák meg, az adattároló kérdése másodlagos.

De nem csak az adatmenedzsment-sztori hiányzik, a HP portfóliója sem teljes: a vezető gyártók közül egyetlenként a cég nem kínál egységes (SAN NAS) vállalati tárolótömböt, ahogyan valójában általános célra megfelelő vállalati NAS platformja sincs - az IBRIX csak igazán nagy scale-out telepítésekben tudja kifutni magát, erősen párhuzamos feladatoknál. A jövőre nézve pedig az sem biztató, hogy a HP nem kínál objektumalapú tárolót sem, ami a következő fontos tárolótechnológiának tűnik, és ami az iparág várakozásai szerint robbanásszerű terjedés előtt áll.

Az IT munkaerőpiac kilábalása állandó délibáb lett Túl sok, számos esetben ellentétes hatás éri az IT munkaerőpiacot, a kínálati piac a béreket, a költséges AI pedig a headcountot eszi.

Mindezek után nem csoda, hogy a korábban a cég erősségének számító középkategóriás (250 ezer dollárnál olcsóbb) tárolórendszerek terén a HP nem tud lépést tartani a piaccal, elsősorban a kis- és középvállalati szegmensekben, és ennek eredményeként a pénzügyi krízist követő elmúlt években jelentős részesedést veszített itt az olyan piackutató cégek adatai alapján mint az IDC vagy a Gartner.

A fegyver neve: 3PAR

Szerencsére nem minden borús a HP háza táján. A vállalat egy emlékezetes licitháború során, legyőzve a Dellt, 2010 őszén megszerezte a 3PAR-t, amely nagy teljesítményű, magas fokon automatizált és skálázódó SAN technológiájával tette magát ismertté a piacon. A 2,35 milliárdos felvásárlás valószínűleg a HP történetének egyik legjobb húzásának fog hamarosan bizonyulni, ahogyan nyilvánvalóvá válik majd a 3PAR rendszerek piaci ütőképessége. E mögött pedig szervezeti elkötelezettség is látható a HP részéről, a 3PAR vezető alkalmazottai ma kulcspozíciókat töltenek be a HP tárolóüzletágában.

A 3PAR SAN-technológiájának versenyképességét legjobban talán az mutatja, hogy a HP-ba történő integrációt követően rendkívül gyorsan megindult az eladások felfutása, méghozzá leginkább a felső-közép és csúcskategóriákban (a mainframe ESCON/FICON támogatása hiánya ellenére is). A HP bár eddig is értékesített csúcskategóriás tárolókat, az XP családja azonban valójába Hitachi-technológia, HP masnival és szoftverkörítéssel. Ha csúcskategóriás SAN-okról és üzletileg kritikus adattároló rendszerekről van szó, a HP korábban nem számított igazi klubtagnak az EMC, IBM és Hitachi mellett. Ez az elmúlt évben alapjaiban változott meg, ahogyan a 3PAR egyre nagyobb sikereket arat, elsősorban az EMC Symmerix pozícióinak támadásával.

Mitől is lehet érdekes a 3PAR InServ egy EMC Symmetrix, IBM DS8000, vagy Hitachi TagmaStore ügyfél számára? A válasz rövid és egyszerű: ellátja ugyanazokat a feladatokat, de olcsóban. Végeredményben egy pragmatikus vevő számára ez kell, hogy számítson. E mögött ugyanakkor természetesen nem egyszerű árverseny húzódik meg, és a beszerzési ár egy felsőkategóriás tárolótömb esetében egyébként is egy ötéves TCO tipikusan mindössze 20-30 százalékára rúg.

A költségeket empirikus adatgyűjtések alapján az üzemeltetés dominálja, azon belül pedig leginkább az adminisztrátorok költsége, valamint a szoftverlicencek és technikai támogatás ára. Utóbbi kettő elsősorban üzletpolitikai és tárgyalási pozíció kérdése, de mivel most a HP a kihívó, vevőként sokkal jobb esélyünk van alkupozícióba kerülni, különösen akkor, ha egy adott szektorban az első nyilvánosan citálható referenciaügyfelek tudunk lenni, aki például Symmetrixről váltott 3PAR-ra. A riválisok sokszor obszcén licencelési és 3 éven túli technikai támogatási gyakorlata mellett pedig a HP-nek nem eshet nehezére ezen a téren versenyezni.

Ami a rendszerfelügyelet jelentette többletterhelést illeti, amellyel az IT csapatoknak nap mint nap küzdenie kell, a 3PAR ezen a téren alapvető változást kínál. Az architektúra alapjaitól teljesen, hardveres szinten virtualizált és fürtözésre tervezett, aminek eredményeként nem csak az adatok, de a vezérlők terhelésének elosztása is kiegyensúlyozott. Az úgynevezett full-mesh vezérlőszervezéssel minden vezérlő részt vesz az összes LUN kiszolgálásában, és a vezérlők cache-ének tartalma is védett kereszttükrözéssel az esetleges meghibásodások ellen. Az adatok tárolása wide-striping formában történik, vagyis a LUN-ok akár merevlemezek százain terülhetnek szét. A virtualizációt hardveresen gyorsítja az egyedi tervezésű 3PAR ASIC, amely gondoskodik a teljesítményveszteség nélküli thin provisioningről.

Önálló, hatékony, kiszámítható

A végeredmény egy magas fokon autonóm, önoptimalizáló adattároló rendszer, amely a beállított szolgáltatási szinteket automatizáltan követi, további kézi beavatkozás igénye nélkül. Nincs szükség RAID-csoportok és LUN-ok megfeleltetésére, nincs szükség a hot-spotok figyelésére a rendszer újraegyensúlyozása érdekében, mindezt elvégzi a rendszer az architektúra működéséből fakadóan.

Ez a filozófia a teljes rendszert áthatja, például a thin provisioning sem igényli a LUN-ok csoportba szedését, és közös kapacitási poolok kialakítását, amelyen osztozhatnak. Ez nemcsak kapacitás-kihasználtságban nem optimális, de folyamatos monitorozást is igényel, nehogy egy adott pool kifusson a szabad tárhelyből. A LUN-ok mindig csak akkora fizikai tárhelyet foglalnak le maguknak a rendszerben, amennyi valós adat éppen található rajtuk, folyamatosan "lélegeznek". Logikai particionálással támogatott a társbérlős működés is, amikor a rendszergazda "homokozókat" hoz létre más IT-csapatok számára, amelyeken belül maguknak adminisztrálhatják a LUN-okat.

A 3PAR immár támogatja az SSD-ket (STEC) és a gyors dinamikus tárolórétegezést, amivel lehetőség nyílik  nagy kapacitású és olcsó SATA diszkek alkalmazására, miközben a teljesítmény még növekedhet is mindössze néhány százaléknyi SSD telepítésével. A tárolóiparban sajnos nagyon kevés a nyilvánosan elérhető tesztmérés, de a Storage Performance Council számára benyújtott adatok alapján a 3PAR rendszerek skálázódása, terhelhetősége és válaszideje kiváló.

Mindennek hozadéka, hogy a korábbi emberi erőfeszítések töredékéért cserébe egy folyamatosan magas szolgáltatási szintet hozó, egy rendszerben 8 vezérlővel 1,6 petabájt kapacitásig skálázódó rendszert építhetünk és üzemeltethetünk, valószínűleg a korábbi költségeknél sokkal alacsonyabb szinten. A további skálázódást a föderáció biztosítja: több 3PAR rendszer képes leállás nélkül mozgatni LUN-okat mozgatni egymás közt, ez a PeerMotion. Az architektúra egy további jelentős előnye, hogy egy-egy meghibásodás, például lemez vagy vezérlő kiesése marginális hatással van egy nagyméretű konfiguráció szolgáltatási szintjeire, mivel a rendszer dinamikusa újraosztja a terhelést, majd a kicserélt hardvert később viszonylag gyorsan, sokszor néhány tíz perc alatt teljesen bevonja a működésbe.

Látható, hogy a 3PAR igazán csak nagyobb telepítéseknél tudja megmutatni magát, nem véletlen, hogy a bevételek nagyobb része a felsőbb kategóriás T- és V-sorozatú modellekből folyik be. A HP jelentős sikereket ért már Európában is, elsősorban az IT-szolgáltató és telekommunikációs szektorokban, amelyeket dinamikus sokfelhasználós IT környezet és költségnyomás jellemez - az eladások üteme az idei első negyedévre ötszörösére gyorsult az egy évvel korábbihoz képest, és hamarosan már összemérhető lesz a rivális csúcskategóriás rendszerek forgalmával. A HP tehát bár nehéz időszakon megy keresztül a tárolóbizniszben, ha modern felsőkategóriás SAN a kérdés, a cégnek igenis van válasza, méghozzá nem is akármilyen.