Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres

A magyar startupoknak is Amerikába kell menni

Dojcsák Dániel, 2011. május 23. 13:21
Ez a cikk több évvel ezelőtt születetett, ezért előfordulhat, hogy a tartalma már elavult.
Frissebb anyagokat találhatsz a keresőnk segítségével:

Csúcstechnológiában és informatikában nem Közép-Kelet Európa a központ. Akármennyire is szeretnénk büszkék lenni az ötleteinkre, akármennyire támogatná a társadalom és a politika a találmányokat és az induló cégeket, be kell látni, azok csak akkor lehetnek sikeresek, ha a siker első rezdülésére átköltöznek a Szilícium-völgybe.

hirdetés

Múlt héten a "Szilícium-völgy az ELTÉ-n" címmel szervezett rendezvényen Richard Allan Horning, az SNR Denton jogi tanácsadócég 40 éves gyakorlattal rendelkező kaliforniai ügyvédje tartott előadást arról, hogyan védhetik meg találmányaikat és azok értékét az induló cégek. A majd három órásra nyúlt előadásban sok szó esett a szabadalmak védelméről is, de ennek kapcsán kiderült, nem egyszerű dolog technológiai startupot indítani, üzemeltetni és sikerre vinni.

Nagy a nyüzsgés, nagy a lemorzsolódás

A Völgyben jelenleg 5-6 ezer cég próbál meg a garázsból kitörve a friss termékének piacot teremteni és pénzt szerezni az első üzleti évek átvészeléséhez. A cél természetesen mindig a befektetők megtalálása, akik finanszírozzák a céget addig, amíg saját lábra nem tud állni -  vagy  amíg csődbe nem megy. Az 5-6000 cég közül azonban alig 150-250 kap igazi tőkebefektetést évente, ezekről a vállalatokról hallunk nap mint nap, erről ír a média és ezek lesznek többnyire azok a cégek, amiknek megoldásait milliók használják. Ezen túl van még 250-450 cég, amelyek üzleti  angyaltól kapnak támogatást, ekkor a befektető egy átruházható hitelt ad, vagy éppenséggel tulajdonrészt szerez a cégben. A  többi vállalkozás viszont semmilyen külső forráshoz nem jut.

Az Egyesült Államokban a Venture Capital, vagyis kockázati tőkebefektetések 35 százaléka történik a Szilícium völgyben, de ha Kaliforniát teljes egészében nézzük, akkor az amerikai pénzpumpa több mint fele ide koncentrálódik. A legnagyobb bumm a 2000-es évek környékén volt, de az a lendület a dotkom-lufi kipukkanásával együtt eltűnt, s ma már sokkal óvatosabban, sokkal kevesebbet költenek a befektetők, igaz a startupokba történő kockázati tőkebefektetések összértéke 2006 óta megtriplázódott, s tavaly már 4,8 milliárd dollár volt.

A nyugdíjasoknak nem mindegy, hogy fial a pénzük

A rengeteg tőke viszont nem jelenti azt, hogy eszetlenül szórnák a pénzt azok, akiknek van. Az Egyesült Államokban nincs állami tőkeberuházás, a privát befektetési alapok keresik az utat arra, hogy ügyfeleik pénzét ügyesen fialtassák - a legnagyobb szereplők az ottani nyugdíjalapok. A kisebb-nagyobb pénzmagokat jelenleg 1500 venture capital cég mozgatja, melyek közül a legnagyobbak több  milliárdos vagyonnal zsonglőrködnek. Állami pénz legfeljebb akkor jelenik meg a Szilícium-völgyben, ha a hadsereg vagy titkosszolgálatok, a CIA lát fantáziát egy-egy ötletben és befektet egy cégbe, de ez sem közvetlen állami dotáció, hanem az adott szervezet saját költségvetését terheli.

Szilícium-völgy

A Szilícium-völgy egy viszonylag új földrajzi fogalom, amely a San Franciscó-i öböltől délre található vidéket jelöli Észak-Kaliforniában. Habár az elnevezés arra utal, hogy néhány évtizeddel korábban itt telepedtek le az első chipgyártó és -fejlesztő vállalatok, mára minden high-tech üzlet itt csoportosul, ami számít, sőt ma már elvont fogalomként használják az USA-ban a high-tech szektor megnevezésére is.

A VC-k nem szimpátia alapján válogatnak, s technikailag bárkinek adnak, aki megfelel az igényeknek. Tudva azt, hogy ezek a pénzek honnan jönnek (nyugdíjalapok, megtakarítások), az első számú cél, hogy 7-10 éven belül a befektető ki tudjon szállni a cégből, lehetőleg pozitív egyenleggel. Épp ezért a pénz felett őrködők első három kritériuma, hogy az adott ötletnek, vállalkozásnak milyen esélyei vannak a növekedésre, hogyan skálázódik a termék, illetve hogy milyen a megoldást létrehozó csapat.

A kicsit jó már nem jó

Korábban az ugrásszerű növekedés nem volt alapfeltétel, de ma már leginkább az úgynevezett “game changer” típusok a favoritok. Ennek nyilván oka az, hogy milliónyi ötlet hever az utcán, pénzt csak abba érdemes fektetni, ami képes exponenciális növekedést produkálni, s az említett hetedik évben már az egekben szárnyal. Emellett nagyon fontos az is, hogy az adott terméknél “kell-e a tizedik ügyfélhez annyi befektetés, mint az első ügyfélhez”. Azok a termékek a legvonzóbbak a kockázati tőkések számára, amik kevés emberi erőforrással komoly felhasználói tömeget tudnak fenntartani, s kevésbé szerencsés egy olyan modell, ahol minden újabb felhasználó újabb azonos egységnyi terhet ró a cégre. - ecseteli a helyzetet Horning.

A harmadik sarokpont a csapat. Nagyon fontos, hogy kik a vállalat alapítói, milyen tapasztalataik vannak, milyen szakmai háttérrel rendelkeznek. Különbséget kell tenni a kutató típusú feltalálóktól és azoktól, akik kereskedelmi sikereket tudnak elérni. Lehet, hogy valaki Nobel-díjas lesz, de nem biztos, hogy piacképes megoldást tud letenni az asztalra. Az sem hátrány, ha egy csapat kezdő, sőt, még az sem, ha három évvel korábban már kapott 10 millió dollárt, amit eredmény nélkül elégetett. “Ilyen esetekben azt kérdezik meg a befektetők, hogy mit tanultál az esetből? Kapsz még egy esélyt, ha be tudod bizonyítani, hogy immár nem csak az ötleted jó, hanem a képességeid miatt is nagy az esély a sikerre” - vélekedik Horning.

Az út vége rendszerint eladás vagy csőd

A bukásnak persze egyéb okai is lehetnek, például az, ha a használt technológia könnyen másolható, megismételhető, de elsülhet rosszul a marketing, a márkaépítés, vagy egyszerűen az is előfordulhat, hogy nem sikerül helyesen felmérni az előnyöket. A befektető legtöbbször nem szeret túl mélyen belemenni a részletekbe, akkor sem, ha gyakran beleszól a működésbe, s szinte együtt él a fejlesztőkkel. A pénzt kihelyező szereplő egy dolgot szeret, ha nagyobb profitot ér el, mint amire számított.

Ezt manapság kétféleképp lehet elérni. Az egyik, ha egy piacon egy megoldás jelentős részesedést szerez, vezetővé válik, a másik pedig az, ha a terméket vagy a szolgáltatást sikerül elfogadtatni és kívánatossá tenni az üzleti világ számára, aminek a vége biztosan egy felvásárlás. Nem minden ötlet képes megállni egyedül, sok esetben jobban működik integrálva egy nagyobb entitásban. A legjobb példa talán a Microsoft vagy a Google, amik számos sikeres terméküket nem maguk fejlesztették, hanem vásárolták.

A befektető 5-7-10 éven belül mindenképp ki szeretne szállni az adott vállalatból, a funding vége rendszerint a cég eladása vagy a tőzsdei bevezetése. Utóbbi igen kívánatos, ugyanis sikeres modell és jó perspektívák mellett bőséges kereteket és forrásokat biztosít a növekedéshez, stabilizációhoz, de ritka, igen ritka. A kockázati tőkebefektetők csak kevés cégbe invesztálnak, Horner szerint ezek 50 százaléka is biztos csőd, ezek a pénzek elúsznak. A maradék ötven százalék hozza a hasznot, de ezek közül a cégek közül is csak 1 százalék jut el a publikus befektetési fázisig, azaz a tőzsdei bevezetésig. Csak statisztikailag nézve is túl kockázatos erre optimalizálni egy vállalat működését, ezért inkább érdemes az eladásban gondolkodni, ami a legtöbb sikeres startup sorsa.

A hegy nem megy Mohamedhez

A magas rizikó miatt a befektetők, illetve azok a nyugdíjasok, tanárok és egyéb amerikai polgárok, akiknek a pénzéről van szó, ezért is bizalmatlanok egy bizonyos szinten. Tudva azt, hogy még a szigorú előszűrés és alapos tárgyalások után is a próbálkozások fele csőd, nagyon nem mindegy, hogy mibe mártja bele a hálóját egy kockázati tőkebefektető.

Horning elmondása szerint elvárás, hogy a Szilícium-völgy közelében kell megtelepedni, ha valaki pénzt és együttműködést szeretne. Ott minden közel van, s a befektető nem fog több ezer kilométert repülni egy-egy megbeszélés kedvéért. Szóba sem állnak senkivel, akinek nincs egy amerikai államban bejegyzett cége, amin keresztül az üzlet bonyolódik. Senki nem szeretne más országok cégjogi kihívásaival küzdeni, ha valaki befektetőt keres az Egyesült Államokban, akkor menjen oda - derült ki az előadásból.

Ez nem jelenti azt, hogy a tengerentúlra születni kell, sőt látszik, hogy tucatnyi sikeres startup kapaszkodott fel Európából is, de az biztos, hogy a technológiai világ és a hozzá tartozó pénz is Kaliforniában koncentrálódik. Ha megnézzük az elmúlt évek magyar sikertörténeteit, mint a Ustream, Logmein, Prezi.com, Indextools, akkor azt látjuk, hogy a robbanáshoz valóban meg kell lódulni. A fejlesztés maradhat az anyaországban, ahogy a fenti felsorolás három tagjánál így is van, de az üzletet át kell vinni az óceánon túlra.

Facebook

Mit gondolsz? Mondd el!

Adatvédelmi okokból az adott hír megosztása előtt mindig aktiválnod kell a gombot! Ezzel a megoldással harmadik fél nem tudja nyomon követni a tevékenységedet a HWSW-n, ez pedig közös érdekünk.