Sajnálják a pénzt a mobilszolgáltatók az új Androidra

Legutóbb az Egyesült Államokban a Samsung Galaxy S szoftverfrissítése kapcsán alakult ki zúgolódás, ugyanis pár héttel ezelőtt a Samsung USA Twitter-oldalán megjelent, hogy a Froyo-frissítés további heteket késik, aminek az oka, hogy újabb tesztelésre van szükség. Néhány nappal ezelőtt pedig a T-Mobile Samsung Vibrant (az USA-ban a szolgáltatók különböző néven árusítják a Galaxy S-t) kapcsán derült ki, hogy nem várható Froyo frissítés, aki mindenképp ragaszkodik hozzá most, az kénytelen megvásárolni a Vibrant 4G+ verziót, ami ugyan alig tér el az előző készüléktől, de azon már Android 2.2 fut.

Kavarodás

Európában is sok hasonló eset fordult elő, például a a szolgáltatófüggetlen készüléket választó HTC Desire tulajdonosokhoz hónapokkal hamarabb megérkezett a Froyo, mint a mobilszolgáltatóknál vásárolt telefonokra. A legrosszabbul a brit Desire-tulajdonosok jártak, ők kapták szinte legkésőbb, miközben Magyarországon a Telenor és a Vodafone ügyfelek is már rég hozzászoktak az új szoftverhez, a kártyafüggetlen készüléket vásárlók pedig már el is felejtették a 2.1-et.

A mindig jól értesült amerikai Android Police most közzétett egy belsős informátortól származó levelet, ami megmagyarázza, hogyan alakulhatnak ki ilyen, látszólag érthetetlen bonyodalmak. A történet pedig nem csak a Galaxy S ügyét tisztázhatja a fejekben, hanem az összes többi okostelefonos szoftverfrissítés kérdését is.

Mielőtt egy mobil bekerülne a szolgáltató kínálatába, a gyártó és az operátor között egy alapos szerződés jön létre, amiben az eladásokon, darabszámokon, logisztikai kérdéseken, garanciális ügyeken túl kitérnek a szoftverfrissítésekre is. A gyártó a nagy volumenre tekintettel alacsony áron adja a készülékeket, viszont a jövőbeni frissítésekért általában külön díjat kér. Korábban ezzel nem is volt probléma, az emberek tudták, hogy ha vásárolnak egy mobilt, akkor az élettartama alatt azonos képességekkel bír majd. Ezt a nyugodt megszokást az okostelefonok felborították, az Androidból például évente több verzió is megjelenik, amelyek jelentősen eltérnek egymástól.

Ingyen, olcsón, sok pénzért

A szoftverfrissítéseket a fent említett szerződések három különböző csoportba sorolják, ugyanúgy osztályozva őket mint az asztali PC-s programok esetében. Az első kategória a kritikus biztonsági frissítés, ami az utólag kiderült réseket, problémákat foltozza - ez minden esetben ingyenes és mindenki számára hozzáférhető kell legyen. A következő fokozatba az úgynevezett szervizfrissítések kerülnek, amik általában az optimálisabb működést, a stabilabb futást, vagy a kisebb, nem kritikus gondok megoldását hozzák el a mobilokra. Ez utóbbiakra többnyire a felhasználók hívják fel a szolgáltató figyelmét, az pedig továbbítja a kritikákat a gyártó felé, ami elkészíti a szükséges csiszolást, s ingyenesen vagy alacsony áron adja át azt.

Az érdekesebb terület a harmadik kategória, az úgynevezett feature frissítés, azaz olyan új szoftververzió, amiben új képességek, új lehetőségek, új szoftverelemek találhatóak meg. Az iparági gyakorlat szerint ezekért a frissítésekért már többet kellene fizetni a szolgáltatóknak, de általában azok ezt nem erőltetik, s amíg lehetséges, próbálják elkerülni, hiszen számukra ez nem jár anyagi előnyökkel a legtöbb esetben. Ha igen, akkor is nehezen kimutatható, hogy az ügyfelek mondjuk többet költenének azért, mert a mobiljuk még okosabb lett. Ráadásul az új verziók extra költséget is jelentenek a szolgáltatói oldalon, mivel minden új ROM komoly teszteken kell átessen, újra be kell ültetni a cég által hozzáadott tartalmakat is.

Régen a felhasználók beletörődtek, hogy nincs új szoftver

Korábban ez nem is okozott problémát, hiszen az Apple saját maga kontrollálta a frissítések terítését, a többi platformon pedig fel sem vetődött a hardver életciklusának kitolása szoftveres fejlesztéssel. Az Android viszont felkavarta az állóvizet, s mivel az Android Open Source Project folyamatosan adja ki az újabb verziókat, mindez ráadásul a közönség figyelmének középpontjában történik, nem lehet elmenni a probléma mellett

Nyerd meg az 5 darab, 1000 eurós Craft konferenciajegy egyikét! A kétnapos, nemzetközi fejlesztői konferencia apropójából a HWSW kraftie nyereményjátékot indít.

A felhasználók folyamatos nyomás alatt tartják a szolgáltatókat és a gyártókat, hogy jelenjenek meg a készülékeken is a legújabb szoftververziók. Ha valamelyik gyártó vagy szolgáltató ezt elhanyagolja, komoly presztízsveszteséget szenvedhet el. A HTC és a Motorola androidos készülékeinél ez általában problémamentesen zajlik, s a két gyártó gond nélkül adja át a megjelenő frissítéseket, az informátor szerint viszont a Samsung feature-frissítésként kezeli az új Android verziókat, s plusz összegeket szeretne látni értük. A szolgáltatók viszont ezt nem szívesen fogadják el, főleg úgy, hogy a Samsung nagy részben nem saját, hanem az Android Open Source Projekt szellemi termékét értékesíti ilyenkor.

A Samsung garasoskodik?

Az amerikai Samsung-mobilokon a Froyo halogatása, illetve egyes esetekben a kihagyása ennek az anomáliának lehet eredménye, azaz a szolgáltatók kizárták a lehetőségét, hogy fizessenek az Android 2.2-ért. Megoldást az jelenthetne, ha a Samsung meghátrálna, s mégis odaadná az új szoftvert térítésmentesen. A forrás szerint ez a helyzet a világ különböző részein egész más forgatókönyvek szerint zajlott, s így lehetséges, hogy Európában a Galaxy S tulajdonosok már megkapták a Froyót, míg az amerikaiak nem.

A Samsung a CNET-nek annyit mondott, hogy pletykákat és spekulációkat nem kommentál, emellett hangsúlyozta, hogy a cég arra törekszik, hogy tökéletesen működő szoftvert adjon ki, s bizonyos problémák további tesztelést tettek szükségessé. Az elmélettel kapcsolatban a HWSW megkérdezte a hazai mobilszolgáltatókat, de nem kaptunk érdemi választ, s tekintettel a kereskedelmi szerződések kényes mivoltára, nem is számítunk arra, hogy ezt hivatalosan és publikusan megerősíti bárki. Mindenesetre a fenti okfejtés, aminek a forrása érthető okokból nem vállalta nevét, sokkal valószínűbb, mint az a közkeletű magyarázat, miszerint a gyártók azért nem adnak ki régebbi készülékekhez frissítést, hogy az újak jobban fogyjanak - bár ez sem lenne védhetetlen álláspont.

A történethez hozzátartozik az is, hogy a Samsung androidos frissítései eddig alapvetően a "Kies" nevű szoftverrel történtek, s nem FOTA módszerrel, mint például a HTC-nél, s azok a felhasználók, akik a Kiesen keresztül töltötték fel az új verziót, valóban több esetben tapasztaltak problémákat a telepítés után. Az Egyesült Államokban azonban az sem lenne szokatlan, ha a szoftverfrissítésért is külön összeget kérnének a felhasználóktól, ahogyan egyes funkciókért, mint például a Wi-Fi hotspot funkcionalitásért is külön kell fizetnie annak, aki használná.