Az OpenAI csütörtökön több mint egy évvel az előző nagy modell rajtja után kiadta eddigi legfejlettebb, legnagyobb tudású mesterséges intelligencia modelljét, a GPT-6 Astrát. Az új modell tudása a cég szerint mind agentikus, mind kódolási, kutatási és kiberbiztonsági feladatokra használva jóval túlmutat elődein, illetve természetesen a konkurenciánál elérhető rivális modelleken.

A premier kapcsán a vállalat részéről Greg Brockman elnök nyilatkozott a sajtónak, aki az OpenAI valaha volt legintelligensebb, ugyanakkor a legjobban összehangolt modelljének nevezte az Astrát, mely évek kutatómunkájával jött létre és alapjaiban megváltoztathatja azt, hogy az emberek milyen feladatokkal bízhatják meg a mesterséges intelligenciát, illetve hogyan tudja a technológia még hatékonyabbá tenni a mindennapi munkát és rutinfeladatokat.

Novemberben AI software engineering képzést indítunk ! November 9-én 8 alkalmas, 24 órás online képzést indít a HWSW. Szeptember 30-ig early bird kedvezménnyel!

A fentiek közül az összehangoltságra utaló részlet lehet az Astra piacra küldésének egyik legfontosabb üzenete, leginkább a fejlett modellek autonóm cselekedetei kapcsán felmerült félelmek tükrében.

Ezeket a félelmeket csak megerősítette a Hugging Face nyílt forráskódú AI-platform elleni nyári támadás, melyet az OpenAI fejlesztés alatt álló modelljei hajtottak végre teljesen autonóm módon - ugyanakkor egyes konspirációk szerint az incidens, illetve annak szokatlanul nyílt kommunikációja nem volt más, mint az Astra kiadását megelőző, rendkívül jól megszervezett PR-akció.

Az OpenAI mindenesetre többször leszögezte, hogy a Hugging Face incidenshez az Astra-nak nincs köze.

Amiben viszont az Astra kétségtelenül egyedülálló, hogy ez az első modell, mely elérte a "kritikus" kiberképességekhez kapcsolódó küszöböt a cég saját Preparedness Framework nevű biztonsági keretrendszerében.

Ezt azok a modellek kaphatják meg, melyek emberi beavatkozás nélkül képesek működő zero-day sérülékenységek azonosítására és kidolgozására akár megerősített, valódi kritikus rendszerekben, illetve képesek egy magas szintű célkitűzés alapján önállóan megtervezni és végrehajtani teljes, újszerű kibertámadási láncokat.

Az Astra felkészítése érdekében az OpenAI több biztonsági intézkedést is bevezetett, így elsősorban úgy tanították a modellt, hogy az megbízhatóbban utasítsa el a kiberbiztonsági szempontból potenciálisan káros, vagy károkozási céllal született lekéréseket. Ennek kapcsán a fejlesztők egy olyan tesztet is létrehoztak, melyek egy, a Hugging Face-incidenshez hasonló helyzetet szimulálnak. 

AGI-e vagy?

Az új modellt bejelentő sajtótájékoztató egy ponton spirituális kérdéseket is feszegetett azzal, hogy az Astrával vajon megérkezett-e az emberiség az AGI-korszakba (Artificial General Intelligence). Az ezt firtató újságírói kérdésre Brockman kitérő választ adott, ami nagyjából annyiból állt, hogy szerinte mostantól már az AGI-időkben járunk, de ezt a kérdést mindenki döntse el maga, amikor kipróbálja az új modellt.

Ennél valamivel konkrétabb eredményt, illetve választ adnak az erre szakosodott benchmarkok, például az ARC-AGI-3, melynek akcióhatékonysági mérése azt mutatta, hogy az Astra a tesztek 96 százalékában kevesebb (átlagosan 51,7 százalékkal) lépést használ a specifikus feladatmegoldáshoz, mint az emberi medián.

Ebből azonban az ARC-Prize szerint nem következik az, hogy az Astra elérte az AGI-szintet, mivel a benchmark determinisztikus, zárt végű, játékos környezeteket használ, előre definiált szabályokkal és célokkal, a való világ ezzel szemben nyitott, bizonytalan, folyamatosan változik, és sokkal komplexebb.

AZ AGI definíció kapcsán más okból is óvatosan fogalmaz az OpenAI. A cég és a Microsoft közt kötött korábbi szerződésben az AGI-nek konkrét jogi jelentősége volt: egy klauza kimondta ugyanis, hogy az AGI elérésével automatikusan megszűnik a két cég számos egymásnak biztosított technológiai exkluzivitása, ezt a kitételt azonban egy tavaszi szerződésmódosítás során végül törölték a felek.

Az Astra a fentiek mellett abban a tekintetben is korszakalkotóvá vált, hogy az OpenAI modelljei közül elsőként a korábbi modellek "jelentős szerepet" játszottak a tanítási folyamatban és annak felügyelet során. Ez az úgynevezett rekurzív önfejlesztés felé tett komoly előrelépésnek tekinthető, melynek eredményeként az AI-rendszerek képesek lehetnek emberi beavatkozás nélkül létrehozni saját maguk fejlettebb változatát.