Megérkeztek az AMD csúcskategóriás Radeonjai

A TSMC keresztülhúzta az AMD terveit

Az új Radeonok a Cayman kódnevű chipre épülnek, amely a TSMC 40 nanométeres csíkszélességű eljárásán készül. Az AMD tervezőmérnökeinek alaposan feladta a leckét a 32 nanométeres csíkszélességű gyártásátechnológiát a terveiből törlő TSMC, ugyanis a következő generációs, 28 nanométeres eljárás csak 2011-re éri el a tömegtermelésre alkalmas állapotot. Vagyis az AMD chipfejlesztőinek nem volt más választása, mint hogy a Radeon 5000-es sorozat által is használt 40 nanométeres eljáráson implementálják a 6900-es chipgenerációt.

Mivel azonos csíkszélességen kellett dolgoznia a tervezőknek, nem volt járható út a stream processzorok számának egyszerű növelése a teljesítmény fokozása érdekében. A Cayman receptje hasonló ahhoz, ami a Radeon HD 6800-as sorozat esetében már bevált, vagyis kevesebb de hatékonyabb felépítésű stream processzort kaptak a Radeon HD 6900-as chipek, ugyanakkor enyhén növekedett az órajel és a GPU-t kiszolgáló memória sávszélessége is megemelkedett, amelyet szintén az órajel növelésével értek el.

Nyerd meg az 5 darab, 1000 eurós Craft konferenciajegy egyikét! A kétnapos, nemzetközi fejlesztői konferencia apropójából a HWSW kraftie nyereményjátékot indít.

A Cayman fejlesztői kihozták a TSMC technológiájából amit lehetett és egy 2,64 milliárd tranzisztorból felépülő, 389 négyzetmilliméter területű, 250 wattos csúcsfogyasztású chippel álltak elő, amely gyárthatóság és működés szempontjából egyaránt a fizika határait feszegeti. A pletykák szerint még így is számos olyan képességet ki kellett hagyni a lapkából, amely a kisebb, 32 nanométeres csíkszélesség technológián még "belefért volna".

Architekturális fejlesztések

Az új helyzethez igazodva a Caymanben az AMD teljesen áttervezte a stream proceszorokat (SPU), amelyek már nem 5, hanem csak 4 utasítást képesek párhuzamosan végrehajtani. A számtanhoz kicsit is értők most felszisszenhetnek, hogy ezzel a teljesítmény 20 százalékkal kisebb lett, de ez csak elméletben van így: a vállalat adatai szerint a modern játékok és grafikus alkalmazások alatt átlagosan 3,4 párhuzamos utasítást lehet kinyerni a kódból, vagyis egy végrehajtóegység kihasználatlan marad. Az új, "keskenyebb" SPU-kra való áttérés eredménye, hogy az architektúra helytakarékosabb, amire nagy szükség volt, mivel az eredetileg megcélzott 32 nanométeres technológia végül nem állt üzembe a TSMC-nél.

Az új Radeonok a geometriai primitívek feldolgozása terén is jelentős fejlődésen estek át, ugyanis  a vállalat egyszerűen megduplázta az ezek feldolgozását végző egységeket. Így a Cayman órajelenként két geometriai primitívvel képes végezni egy órajelciklus alatt, míg az elődje, a Cypress (Radeon HD 58xx) csak eggyel. Ezzel párhuzamosan a tesszelációs motort is átdolgozták, amelynek teljesítménye órajelenként háromszorosára növekedett, így már kevésbé képez szűk keresztmetszetet a feldolgozásban. A ROP egységek számát nem növelte, de a teljesítményüket megduplázta az AMD.

Az architekturális változtatások a driverek oldaláról is optimizációkat követelnek meg természetesen. Ez jelen esetbe annyit tesz, hogy az AMD driverfejlesztő csapatának teljesen újra kell gondolnia és írnia a meghajtó egyes részeit, hogy igazodjanak a keskenyebb végrehajtóegységekhez és a nagyobb geometriai teljesítményhez. A végfelhasználó szintjén ennek a hozadéka az lehet, hogy az idő előrehaladtával, az új driverek megjelenésével folyamatosan növekedik a Radeon HD 6900-as sorozatú kártyák teljesítménye.

PowerTune, hogy ne fogyasszon sokat

Korábban már szó esett róla, hogy a Radeon HD 6900-as sorozatú chipek hatalmasak és sokat is fogyasztanak. Annak érdekében, hogy a grafikus processzor semmilyen körülmények között ne haladja meg a számára kijelölt TDP értéket és ne terhelje túl a hűtést, a Cayman esetében bevezették a PowerTune fantázianevű technológiát, amely egyszerűen csökkenti az órajelet, ha a chip fogyasztása eléri a beállított határt - ennek elsősorban a mobil változatoknál lesz jelentősége. A tesztek szerint egyébként a PowerTune csak néhány, különlegesen teljesítményigényes alkalmazás (pl. FurMark) alatt avatkozik be.

A PowerTune az Intel és az AMD processzorokban alkalmazott Turbo mód fordítottjának tekinthető, hiszen a teljesítményhez nem hozzáad, hanem elvesz belőle, cserébe a segítségével garantálható, hogy a grafikus chip semmilyen körülmények között nem haladja meg a számára előírt fogyasztási keretet és a cégnek nem kell a névleges órajelet sem csökkentenie, hogy az extrém terhelésű esetekben is beleférjen a TDP-keretbe. A tényleges fogyasztást egyébként nem méri, hanem az egyes részegységek aktivitásából számítja ki az AMD és a határértékeket a felhasználó is beállíthatja a meghajtó megfelelő menüjében, vagyis egy laptop esetében a segítségével akár csökkenteni is lehet a fogyasztáson.

Melyiket érdemes venni?

A Radeon HD 6900-as sorozatban jelenleg két modell található, a 6970 és a 6950. A 6970-es csúcsmodell 880 MHz-es órajelen működik, 1536 stream processzort, 96 terxtúrázót és 32 ROP egységet tartalmaz és 5,5 GHz-es effektív órajelű GDDR5 memória csatlakozik hozzá, amely 2 gigabájt (!) méretű. A Radeon HD 6950 stream processzorainak száma 1408 "mindössze", 88 textúrázót és 32 ROP-ot mozgósít 800 MHz-es órajelen, 2 gigabájt GDDR5 memóriája 5 GHz-es effektív órajelen működik. Jövő év elején várható még a 6990, amely két Cayman lapkát integrál egy kártyára.

Az Anandtech tesztje szerint az AMD Radeon HD 6970 relatív teljesítménye a konkurenciához erősen váltakozó, jellemzően az NVIDIA GeForce 480 GTX környékén mozog, és nagyjából egy szinten van a GTX 570-nel is. Ez az árazásban is tükröződik, a Radeon HD 6970 370 dolláros ajánlott bolti ára kicsivel a 350 dolláros GTX 570 fölé van belőve. A kistesó, a Radeon 6950 10-15 százalékkal lassabb a tesztek szerint a bátyusnál, viszont már 299 dolláros ajánlott áron megvásárolható, ami nagyon jó vétellé teszi ebben a kategóriában. Ugyanakkor ha valaki rövid távon gondolkodik, egy 250 dolláros Radeon HD 5870-nel sem jár rosszul, ennél átlagosan csak 10 százalékkal gyorsabb a 6950.