Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres

HTC Desire - az év okostelefonja?

Dojcsák Dániel, 2010. május 18. 11:14
Ez a cikk több évvel ezelőtt születetett, ezért előfordulhat, hogy a tartalma már elavult.
Frissebb anyagokat találhatsz a keresőnk segítségével:

A HTC Desire múlt hónapban mutatkozott be, s szerencsére már itthon is hozzá lehet jutni, akár szolgáltatótól is. A kereskedők visszajelzései szerint ez az új sláger, ez pedig nem véletlen, a Desire hozza mindazt, amit 2010-ben bárki elvárhat egy okostelefontól.

A bemutató írásának kissé nehéz nekiállni, le lehetne tudni annyival, hogy a Google Nexus One és a HTC Legend tesztjeit ajánlott elolvasni, s a pozitívumokat összeválogatni. A Desire hardverben szinte teljesen megegyezik a szintén a HTC által gyártótt Google Nexus One-nal, a néhány apró különbség pedig többnyire javára válik. A HTC Legenddel való összehasonlítás pedig azért állja meg a helyét, mert a Desire-on is a Sense felület teszi kényelmessé a használatot, így a teljesítmény és a képernyőfelbontás különbségein túl a laikus szem nem sok különbséget észlel.

Csak az ismétlés kedvéért, a Desire egy 3,7 hüvelykes, 800x480 felbontású AMOLED kijelzőt hordoz magán, belül 1 GHz-es Qualcomm Snapdragon processzor dolgozik, az áramellátásért pedig egy 1400 mAh-s akkumulátor felel, pontosan ugyanúgy, mint a Nexus One esetében. Sőt a készülékház is szinte azonos, szerencsére a Desire barátságosabb színezést kapott, ami különböző fényviszonyok között lehet akár lilás, ezüstös vagy szürke is. A mobil dizájnja alig különbözik a Nexus One-tól, a szín és anyaghasználat, illetve az alsó gombsor mégis kissé szebbé teszi. A lapos kavics jól mutat bárkinek a kezében, s nem kell meglepődni az irigykedő tekinteteken a metrón.

Kényelmesebb az igazi gombsor

A hardveres különbségek közül a legszembetűnőbb, hogy a Nexus érintőgombjai helyett itt fizikai nyomógombokat találunk a mobil alsó részén, illetve a trackball helyett egy optikai érzékelővel navigálhatunk. Mindkét változtatás jót tett a Desire-nek, hiszen a véletlenül megnyomott érintőgomb és a néha esetlen trackball is okozott csalódást a Nexus-felhasználóknak. Itt a gombok tökéletes helyen, tökéletes formában vannak és pontosan úgy működnek ahogy illik. Az optikai trackpad a HTC Legendhez hasonlóan érzékeny, pontos, gyors, erre sem lehet panasz.

A hátlap nehezen karcolódó, puha műanyagból készül. Viszonylag könnyű lepattintani, az viszont bosszantó, hogy az akkumulátor kivétele nélkül nem lehet sem SIM, sem SD-kártyát cserélni. A kijelző és a tokozás között egy nagyon keskeny rés húzódik, ami gyűjti a koszt, a gondos és rendszeres takarítás javasolt. Az oldalsó keretet viszont nem sok mindennel zavarták meg a fejlesztők. Balra felül a hangerőszabályzó gombok, lent a micro-USB, fent pedig a bekapcsológomb, illetve a 3,5 mm-es jack csatlakozó található. A csatlakozók szerencsére nem fedettek, ami ugyan minimálisan rontja a megjelenést, de nem is kell s takarófedél kinyitásával szerencsétlenkedni, ha töltőre tesszük a telefont.

Minimalista multimédia

Fontos szempont multimédia felhasználás szempontjából a hangszórók minősége, illetve a kamera is. A Desire a kötelező köröket hozza, de egyik kategóriában sem alkot igazán nagyot. A külső hangszóró dobozhangja és alacsony hangereje alkalmatlanná teszi a telefont  arra, hogy például társaságban YouTube-videókat nézzenek rajta, vagy éppen unalmas perceiben valaki filmet nézzen vele. A 3,5 mm-es fülhallgató-csatlakozón keresztül kivezetett hanggal viszont már nincs baj.


A Desire-be épített 5 megapixeles kamera szintén átlagosnak mondható. Ugyan könnyű vele éles képet készíteni, de az eredmény általában tompa, színtelen lesz. A sötét helyeken készült képek erősen zajosak, ha a beépített vakut használjuk, akkor pedig a közel lévő részletek teljesen kiégnek. A normál nappali fényben készült képek online megosztáshoz, mobilon mutogatáshoz megfelelőek, de kompakt gép helyettesítésre alkalmatlan.

Tessék, itt az FM-rádió

A Nexus One-ban letiltott FM rádió modul itt már működik, cserébe 1-1 apróságról le kell mondani, ha a HTC saját márkás termékét választjuk. Először is hiányzik a Nexus-nál az alsó részen található 3 pontos dokkoló csatlakozó, így csak a microUSB bedugásával lehet a mobilt csatlakoztatni. Mivel a mobil aktív használat mellett gyorsan merül, ez fontos szempont, hisz könnyebb lett volna otthon vagy az autóban egy bölcsőbe dobni, mint minden esetben egy kábellel csatlakoztatni. Továbbá a Nexus One-ban található zajszűrős mikrofonrendszer helyett is be kell érni a normál egy mikrofonos megoldással. A Nexus-ban ezt a hangfelismerés miatt erőltették, de a használat során nem észleltünk jelentős különbséget a dupla és a szimpla mikrofonos rendszer között. A hangminőség a Desire esetében is teljesen korrekt, a Nexus-nál a sistergés és a háttérzajok eltűnése miatt talán egy picivel tisztább volt a hangzás.

Szoftver tekintetében a HTC Legend a Desire párja, pontosan ugyanaz az operációs rendszer, azonos a felület, ugyanazok a widgetek, ugyanazok a megoldások és háttérképek fogadják a vásárlót. Gyárilag Android 2.1-gyel jön a mobil, kiegészülve a HTC Sense felülettel. Ez érinti a telefonkönyvet, a programok menüt, illetve a home screenekből is hét darab áll rendelkezésre, s nem öt. A Sense szinte észrevehetetlenül javítja ki az Android felület esetlenségeit, s ad hozzá ott az eredetihez, ahol az igény egyértelmű. Érdemes használni a Sense óra/időjárás widgetjét, a kedvenc ismerősök, illetve a Friend Feed megoldást.

A HTC alapos

Apróság, de a mindennapi használatban fontos lehet, hogy a Sense widgetei között találunk 2G/3G, Wi-Fi, GPS kapcsolókat, pedig például a 3G esetében a Marketen lévő alkalmazások készítői arra panaszkodnak, hogy ezt lehetetlen megoldani a korlátozások miatt és az ottani programok csak arra képesek, hogy a hálózatok menübe dobják a felhasználót. A hálózati kapcsolat és az egyéb kiegészítők menedzselésére pedig szükség lesz minden olyan alkalommal, amikor nincs a közelben töltő.

Az okostelefonok végzete a Desire-t sem kerüli el természetesen. Az 1400 mAh-s akkumulátor Wi-Fi, 3G és GPS nélkül napokig képes üzemben tartani a mobilt, de ezek nélkül mit sem ér az eszköz. A több hetes teszt során kiderült, hogy a legnagyobb ellensége az üzemidőnek a helyfüggő keresésekhez és szolgáltatásokhoz szükséges helymeghatározás, illetve a drága szolgáltatói adatforgalmat helyettesítő Wi-Fi. A kettő bekapcsolása és aktív használata kevesebb mint egy nap készenléti időt biztosít csupán, ami azt jelenti, hogy egy éjszakai otthoni töltés szinte biztos, hogy nem lesz elég. A gyors lemerülésért persze tenni is kell: napi többszöri játék, gyakori telefonbeszélgetés, weboldalak nézegetése, Facebook, e-mail és állandó Twitter-frissítés.

Ha tövig nyomod a gázt, tényleg sokat fogyaszt

Néhány konkrét példa: 25 perc hírolvasás Google Readerből, 3G hálózaton, maximum fényerővel, 11 százalékkal csökkenti az akkumulátor töltöttségét, 1 óra online kapcsolatot is igénylő mobiljáték, alacsony fényerőn, bekapcsolt Wi-Fi mellett pedig 19 százalékkal. Kikapcsolt Wi-Fi, GPS és 3G mellett készenlétben, kikapcsolt kijelzővel, piszkálás, nyomkodás nélkül viszont 45-60 perc alatt fogy el egyetlen százalék. Egyes akkumulátor widgetek egyébként kísérletet tesznek arra, hogy megbecsüljék a hátralévő üzemidőt, s megpróbálják kikalkulálni, hogy az adott készüléken zenehallgatással, beszélgetéssel vagy videónézéssel mennyi idő múlva merül le a telep. Illetve van egy olyan szoftver is, ami a felhasználói szokásainkból tanulva becsli meg a hátralévő időt. Összességében a Desire (ahogyan a többi csúcskategóriás okostelefon) legnagyobb gyengesége akkor is a gyors merülés, hiszen a felhasználó folyamatosan kompromisszumot kénytelen kötni a használat során.

A szoftverek terén viszont nem kell szégyenkeznie a mobilnak. Az erős processzor és a Nexus One 512 MByte-jánál is több (576 MByte) memória nagy mozgásteret ad a felhasználónak. Habár egy Task Manager/Task Killer alkalmazás használata itt is javasolt, de normál esetben akár két tucatnyi alkalmazás is megfér egymás mellett a háttérben anélkül, hogy lassulásokat kellene elszenvedni. A task killer program inkább azért hasznos, mert a beragadt, vagy a szükségtelenül működő programokat mindig érdemes kilőni, de a teszt során mindössze egyetlen alkalommal fordult elő, hogy teljesítményvesztés miatt volt rá szükség. A szoftverkörnyezet kialakítása persze mindenkinek saját ügye, ezzel kapcsolatban ajánljuk korábbi cikkünket.

Már csak egy tökéletes Android Market kínálat hiányzik

Habár az Android szoftverkínálata hagy még némi kívánnivalót maga után, a Desire feledtetni tudja ezt. Teljesítménybeli gondok egyáltalán nincsenek, és a kompatibilitási hibák is elég ritkák, leginkább a Droidra optimalizált programok viselkednek furán a Desire-ön. A Linpack Benchmarkkal mért eredmények szerint viszont már az Android 2.1 alatt is közel 7 millió lebegőpontos számítást képes elvégezni a mobil, a 2.2-ban megjelenő JIT fordítóval pedig ez állítólag 35 millióra nő majd. Legyen szó böngészésről, alkalmazásokról, vagy éppen multimédia felhasználásról, a Desire mindenhol egyaránt jól teljesít.

A mobil természetesen megkapta a HTC által támogatott Flash Lite bővítményt, így a weboldalakon a Flash tartalmak egy része fut, igaz leginkább a hirdetések, dizájnelemek és némelyik webes videolejátszó. Az Adnroid 2.2-ben a teljes értékű Flash lesz az első olyan dolog, ami valóban megizzaszthatja majd a Desire-t. Hogy a készülék szoftverét mikor lehet Andropid 2.2-re frissíteni, azt egyelőre a  HTC sem tudta megmondani, csak reménykedni lehet, hogy nem kell annyit várni a 2.2-re, mint a Hero tulajdonosoknak az 1.5 után a 2.1-re.

Ez nem iPhone, sokkal jobb

A tudatlanok gyakran hiszik iPhone-nak, második ránézésre már a legtöbb ember rájön, hogy ez valami más. A lapos kavics az AMOLED kijelzővel mindenkiben pozitív érzést keltett, bár a legőszintébb véleményt egy, a metrón mellettem utazó 6 éves kislány fogalmazta meg. Látva, ahogy Gmail-ben válaszolgattam leveleimre, majd fogadtam egy hívást, azt mondta szüleinek, hogy "Nekem is ilyen nyomkodós telefon kell, de Hello Kitty-sben." A szülők viszont azonnal konstatálták, hogy árban ez nem az a kategória, s egy megnyugtató "persze kislányom" kijelentéssel tovaszálltak a gondolattól.

Ha meg kell fogalmazni, hogy mitől ez a jelenleg elérhető legjobb telefon, akkor a válasz, hogy a szolid, de ugyanakkor minőséget és halványan luxust sugárzó mobil a külső szemlélők tekintetét is vonzza, ugyanakkor a felhasználó pár nap után teljes természetességgel kezeli a rendszert, s az érzékeny érintőkijelző után megborzong, ha vissza kell gondolnia bármilyen régebbi okostelefonjára, vagy esetleg egy klasszikus buta készülékre. Egy Androidos készülék, vagy akár egy iPhone szinte minden esetben lenyűgözi azokat, akik egy kis kijelzős mobilról váltanak, a Desire után viszont nevéhez méltóan, a geekek is vágyódnak.

Facebook

Mit gondolsz? Mondd el!

Adatvédelmi okokból az adott hír megosztása előtt mindig aktiválnod kell a gombot! Ezzel a megoldással harmadik fél nem tudja nyomon követni a tevékenységedet a HWSW-n, ez pedig közös érdekünk.