Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres

Kipróbáltuk: HTC Legend androidos okostelefon

Dojcsák Dániel, 2010. április 14. 10:39
Ez a cikk több évvel ezelőtt születetett, ezért előfordulhat, hogy a tartalma már elavult.
Frissebb anyagokat találhatsz a keresőnk segítségével:

Lassan ott tartunk, hogy androidos mobilokkal Dunát lehetne rekeszteni. A fejlődés kicsit nehezen is értelmezhető, hiszen ugyanaz az operációs rendszer, hasonló kijelző, többnyire extrák nélkül. A HTC-nek mégis sikerült valami apró varázslatot belevinni a Hero-utód Legendbe, amitől mondhatni tökéletes lett.

A HTC Legend nem számít csúcskategóriásnak, mégis alaposan csiszolt, kézre áll, jó vele dolgozni, játszani, szórakozni. A telefon kijelzője az okostelefonok mezőnyében ma már kicsinek számít, hiszen csak 3,2 hüvelykes, ráadásul csak 480x320 pixel felbontású, cserébe rikító AMOLED, szép színekkel, jó kontraszttal. A WVGA-hoz szokott szem is csak lassan veszi észre, hogy kisebb felbontással van dolga. A kisebb kijelzőnek ráadásul a mindennapokban megvan az az előnye, hogy egy kézben fogva a telefont, hüvelykujjal is át lehet érni az egész képernyőt, ami a 4,3 hüvelykes HTC Touch HD2-nél nehezen megy bűvészkedés nélkül.

Már 600 MHz is elég

A Legend processzora nem a sokat istenített 1 GHz-es Snapdragon, hanem egy 600 MHz-es Qualcomm MSM7227. A kisebb teljesítménynek azonban nyoma sincs, még több program párhuzamos futtatásával is nehéz kellemetlen helyzetbe hozni a mobilt. Az alkalmazások közti váltás azonnal megtörténik, az érintőkijelző meglepően reszponzív, a böngésző, az e-mail kliens, a Twitter vagy a térkép azonnal indul. Természetesen a kéthetes használat során előfordultak akadozások, kisebb zökkenők, de fagyásról, tartós lassulásról szó sincs. Ez nyilván az Android 2.1 és a HTC Sense felület jó optimalizáltságának köszönhető, ugyanilyen hardverrel egy Windows Mobile 6.1-es telefon már rég felidegesített volna. Egyedül akkor érezhető lassulás, ha csak GPRS vagy EDGE lefedettség van, s a hálózati forgalom akadozása miatt a folyamatok hosszabb időt vesznek igénybe.

A HWSW által is kipróbált Google Nexus One-nal ellentétben itt az alsó gombsor fizikailag is jelen van, a gombokat tényleg meg kell nyomni, így jóval kisebb a véletlen interakció esélye. Viszont a menü gombbal fel lehet oldani a képernyő zárat, ha valakinek esetleg ez kényelmesebb, mint húzni egyet ujjal. A mobil egyetlen jelentős hibája, hogy a hangszóró süllyesztve van, s a fém keretet a hosszú telefonálások közben vághatja a felhasználó fülét. Igaz, egyszerűen hozzá lehet szokni, hogy ne szorítsuk izomból a fejünkhöz.

Apró meglepetés az optikai joystick

Az iránygombokat helyettesítő optikai joy, amelyet a HTC "optikai trackpad"-nek nevez, szintén ütősre sikerült. A korábbi telefonok golyóihoz, a nagy felületű optikai joystick-ekhez képest sokkal szolidabb, szebb, ráadásul egy kicsi kör felületen érzékel, gyakorlatilag egy pontban, így sokkal precízebben lehet vele navigálni. Igaz, egy érintőképernyős, androidos telefon használata közben ritkán van szükség kurzormozgatásra, de abban a néhány esetben, amikor lapozni kell, nagyon kényelmes tud lenni. Ide tartozik még a telefon alsó részének hagyományszerű megtörése, ami inkább dizájnelem, gyakorlati haszna továbbra sincs, talán jobban kézre áll picit a mobil.

Bekapcsolás után a szokásos Android környezet fogad minket, a felület viszont a HTC által fejlesztett Sense UI. Ha az Google sajátja korrekt és könnyen használható volt, akkor a Sense UI valóban az érzéki többlet, amit egy interfész adhat. A normál felülethez képest kicsit át van szabva az alsó rész, több képernyő áll rendelkezésre, illetve elérhetőek a HTC saját fejlesztésű widgetjei is, például a jól ismert lapozós óra, vagy a teljes képernyős időjárás effektek. Emellett jár egy FriendStream alkalmazás, amivel egy helyen láthatóak a Twitter és Facebook frissítések, egy Bookmark-widget a weboldalak előnézeti képeivel, illetve egy szabadon konfigurálható kedvenc ismerősök widget, amit akár nagy méretben, akár keskeny változatban is ki lehet tenni. További HTC-widgeteket is le lehet tölteni, de ebből nem túl sok van, talán az akkumulátor töltöttség jelző, ami hasznos lehet.

Végtelen mennyiségű kezdőképernyő

Ha valaki nem elégedne meg a hét darab képernyővel, vagy egyszerűen különböző szituációkban különböző felületeket szeretne a mobilján látni, használhat egyedi témákat, amihez külön háttérkép, külön lock screen háttérkép, csengőhangok és kezdőképernyők is tartozhatnak. Túlbonyolítani nem érdemes, de egy munka/szabadidő vagy hétköznap/hétvége beállítás simán belefér.

A többi extrát már az Android Marketből kell beszerezni, ahol sajnos továbbra is fennáll az áldatlan állapot, a magyar felhasználó csak az ingyenes programokat töltheti le. A helyzet lehet hogy nem is fog változni, hisz egy nemrégiben megjelent interjúban egy magyar iPhone-fejlesztő nyilatkozta egy blogon, hogy egyik alkalmazása 20 darab letöltéssel került a magyar toplista elejére. Ha pedig a mintegy százezer hazai iPhone-tulajdonos sem mutat igazán érdeklődést az alkalmazások iránt,   akkor az egyelőre tizedakkora felhasználói bázist számláló Android sem számíthat itthon babérokra.

Ez is kér enni, bőséggel

Annak ellenére, hogy a HTC Legendnek viszonylag kis méretű és felbontású a kijelzője és a processzora is lassabb egy-két versenytársnál, a fogyasztása, illetve az akkumulátor lemerülése hasonló szinteken mozog, mint nagyobb testvéreié. A bekapcsolt online szolgáltatások, frissítések és helyfüggő elemek mellett itt is számítani kell arra, hogy naponta fel kell tölteni az 1300 mAh kapacitású akkumulátort. Ha viszont kikapcsoljuk ezeket, akkor akár napokig is elvegetál a mobil, így nem kell kétségbeesni az első, töltőtől távol töltött nap után sem.

Kivéve akkor, ha éppen arra szeretnénk használni az okostelefont, hogy megmondja hol vagyunk, merre kell mennünk vagy éppen szeretnénk üzenni a közösségi oldalakon keresztül, hogy mi történik. A gyári értékek szerint egyébként az akkumulátor GSM hálózaton 490 perc beszélgetési időt vagy 440 óra készenléti időt ígér. A valóságban persze nem árt az autós töltő, illetve egy kábel a munkahelyen és egy másik otthon. Ha valaki ezzel a kompromisszummal együtt tud élni, akkor a HTC Legend képében egy szinte tökéletes okostelefont kap a kezébe.

Jó csillagzat alatt született

Szenzorokból is megvannak a kötelező elemek: a gyorsulásmérő mellett kapunk egy közelségérzékelőt (pl.: a fülhöz emelve a mobilt kikapcsol a kijelző), van digitális iránytű és fényérzékelő is az automatikus háttérvilágítás állításához. Sokak hiányolják a mai okostelefonokból az FM-rádiót, itt ezt is megkapjuk. A hangfelvétel területén ugyan fájó pont, hogy csak rossz minőségű AMR formátumban tudunk menteni a gyári megoldással, ami maximum diktafon funkcióra jó, koncertet ne akarjunk vele rögzíteni.

A felvételek, csakúgy, mint a médiafájlok, nagyobb programok, a microSD-kártyára vándorolnak. Kártya nélkül sok alkalmazás és funkció nem működik, ezért a gyárilag adott 4 gigás kártyát csak akkor érdemes kivenni, ha úgy döntünk, hogy a 32 gigás maximum kapacitás irányába fejlesztünk tovább. A HTC szoftvere egyébként folyamatosan képes szinkronizálni az SMS-eket, beállításokat és egyéb tartalmakat a kártyára, így egy hard reset, szerviz vagy egy ROM-csere után is könnyen vissza lehet térni az azt megelőző állapothoz. A szinkronizálást értelemszerűen PC-re is képes végezni, ehhez a HTC Sync-et kell telepíteni.

Van tethering és copy-paste is

A Google Nexus One-hoz és a HTC Desire-hez hasonlóan a Legend is a gyors 7,2/2 Mbps átvitelre képes HSPA-modemet kapta. A T-Mobile hálózatán letöltésben 5 Mbps-t, feltöltésben pedig 1,75 Mbps-t mértünk vele beltéri használatkor. Aki ezt a sebességet PC-n szeretné élvezni, az a microUSB-kábellel megteheti, Bluetooth-on keresztül viszont úgy tűnik, nem megy a tethering.

Az ára középkategóriás

A technikai paraméterek mellett persze fontos tud lenni a mobil megjelenése, amire szintén nem lehet panasz. A kavics Nexus után ez egy kedves, kellemes, ám mégis visszafogott dizájn. Az egyetlen alumíniumdarabból kialakított ("unibody") fémborítás tekintélyt parancsoló, és ehhez nem kell a telefonnak óriásinak lennie. A teszt alatt a mobilt sok szakavatott geek és számos laikus vette szemügyre, s a legtöbbek tetszését el is nyerte, a fanyalgók is csak annryit tudtak rá mondani, hogy "ja, igen, egy iPhone".

A 124 ezer forintos ár talán riasztó lehet, de sokkal barátibb, mint a csúcskategóriás okostelefonok 160-180 ezer forintos listaára. Amennyiben szolgáltatónál is megjelenik, bizonyára sokan gondolják majd úgy, hogy beruháznak egy ilyenre. A mérete miatt vállalható szinte mindenki számára, olyan emberek is szívesen forgatják, akik az utóbbi évek egyre kisebb "butatelefonjaihoz" szoktak hozzá. A Sense UI pedig gondoskodik arról, hogy az első okostelefonos élmények pozitívak legyenek, minden annyira egyszerű és könnyen kezelhető. Barkácsolni persze lehet és kell is vele, s van is lehetőség arra, hogy mindenki a számára tökéletes kezdőképernyőt és alkalmazásrepertoárt építse ki.

Mondd, te kit választanál?

Ha a Pulse kicsit olcsó volt, ha a Spica túl lakossági, ha a Hero még bumfordi, ha az X10 átláthatatlan, ha a Nexus jellegtelen, ha a Droid túl marcona, akkor a Legend egy kellemes meglepetés lesz. Nehéz megmondani, hogy mitől is lett annyira jó, de a 126 grammos súly éppen ideális, a 11,5 milliméteres vastagsággal kényelmesen lapul a zsebbe. Ha fényképezni támad kedvünk, akkor az 5 megapixeles érzékelővel szép, éles képek készülhetnek, ha zenét hallgatnánk, akkor a 3,5 milliméteres fülhallgató-csatlakozó pont jó helyen van.

Facebook

Mit gondolsz? Mondd el!

Adatvédelmi okokból az adott hír megosztása előtt mindig aktiválnod kell a gombot! Ezzel a megoldással harmadik fél nem tudja nyomon követni a tevékenységedet a HWSW-n, ez pedig közös érdekünk.