Fujitsu: az x86 a jövő kritikus gépeinek alapja

A Fujitsu múlt héten, Kölnben mutatta be a kifejezetten masszív virtualizált telepítések (wehosting, külső vagy privát cloud, HPC) számára tervezett újfajta rack infrastruktúráját, a Primergy CX1000-et, amelynek újszerű hűtési megoldásával másfélszeres racksűrűséget és a cég ígérete szerint költséghatékonyabb üzemeltetést lehet elérni az adatközpontban. A cloudok kapcsán szinte magától adódik a kérdés: és mi lesz a kritikus rendszerek sorsa?

Minden megy a cloudokba - majdnem

Reger József, a Fujitsu magyar származású műszaki vezérigazgatója szerint hosszú távon feltétlenül úgy hangzik helyesen a kérdés, hogy melyek azok a feladatok, amelyek nem mozgathatóak a számítási felhőbe, ami nem feltétlenül jelent külső szolgáltatónál üzemelő rendszert, hanem belsőt. Reger szerint a UNIX-ot futtató gépekre sokan úgy tekintenek, mintha UNIX mivoltukból automatikusan következne az, hogy rendkívül kritikusak volnának, pedig valójában egyáltalán nem azok, így ezeket könnyedén lehet mozgatni akár x86-os alapon virtualizált környezetbe is.

Reger szerint a valóban kritikus alkalmazások egy nagy része is kiszolgálható x86 hardveren egy cloudból a szoftveresen megoldott redundancia vagy hibatűrés révén, amelyekkel megfelelő rendelkezésre állási szintet lehet elérni. Azok a kódok, amelyek valószínűleg utoljára fognak a felhőbe költözni, az extrém megbízhatóságot vagy nagy osztottmemóriás SMP-működést igénylők, mint amilyenek a mainframe-eken és nagyobb rendszereken futnak. Ezekre a kihívásokra egyelőre nincs műszaki válasz sem, nem beszélve a biztonsági és gazdaságossági kérdésekről.

Az érzékeny kódokat és adatokat kezelő rendszerek esetében a cloudszolgáltatásoknak a jövőben el kell érniük azt is, hogy az ügyfél igénye szerint nyers vason is képesek legyenek fogadni az ügyfeleket, véli Reger. A mai publikus cloudok már egy kész,  a szolgáltató által üzemeltetett virtualizációs alapon fogadják az ügyfél szoftvereit, ami bizonyos esetekben, például egy banknál sokszor elfogadhatatlan feltétel. Reger úgy látja, hogy a jövőben megszülethet egy olyan megoldás, amely egy fejlett firmware révén távoli hozzáférést ad a vashoz, vagyis a teljes szoftverréteget az ügyfél hozhatja, és teljes kontrollt kap a gépek felett.

A Fujitsunál úgy gondolják, a cloud végülis nem mást jelent, mint egy minden eddiginél hatékonyabb, rendkívül magas fokon optimalizált informatikát, ahol az adatközpontokat figyelembe véve tervezik meg az IT-infrastruktúrát, integrálódik a hardver, a szoftver és a szolgáltatások - a hatékonyságnak pedig úgy tűnik, nincs alternatívája. Az alacsony költségek, egységes menedzsment és méretgazdaságosság pedig mind az x86 számára kedveznek minden más architektúrával szemben. Az x86 gazdaságossági előnye pedig a felhősítéssel még látványosabb lehet.

Rezeg a léc a SPARC64 alatt

Miután saját processzorfejlesztései kudarcot vallottak, az azóta az Oracle kezébe került Sun Microsystems 2004-ben a Fujitsuhoz fordult SPARC processzorokért, hogy áthidalja a saját fejlesztéseiben keletkezett űrt 2006-tól - ezzel megszületett a közös APL, azaz Advanced Product Line. Az azóta is tartó együttműködésben azonban valahogyan nem értettek szót a felek, pedig a SPARC platform érdekében pedig mindkét fél számára stratégiai fontosságú lett az erőforrások egyesítése. A Sun szerint a Fujitsu nem kötelezte el magát hosszútávon a SPARC processzorok fejlesztéseinek irányában, ezért saját processzorokra van szüksége, míg a Fujitsu azt érzékeltette, hogy a Sun garantált igénye nélkül nem biztos, hogy megéri nekik folytatni a fejlesztéseket.

A közös nevezőre jutást végleg ellehetetlenítette, hogy a Sun 2009 végén elkezdte kiárusítani magát, majd végül az Oracle bejelentette ugyan a felvásárlást, az Oracle máig tisztázatlan okokból késlekedő hatósági beadványa, majd az Európai Bizottság hosszas vizsgálódása azonban elnyújtotta a tranzakciót. Ez hosszú időn át súlyos bizonytalanságot okozott, gyakorlatilag egy teljes év elveszett ebből a szempontból, ezen idő alatt ugyanis egyik fél sem tudott érdemben tárgyalni a SPARC jövőjéről.

Továbbra is úgy tűnik, a Fujitsu számára nem világos, hogy az Oracle mihez kezd majd a SPARC64 rendszereivel, amelyeket a Sun SPARC Enterprise M-sorozatként értékesít. Reger a kölni eseményen egy interjú során úgy fogalmazott, hogy amennyiben az Oracle kiszállna a SPARC64 gépek mögül, úgy a Fujitsu számára ez egyet jelentene a termékvonal feladásával, és így kihátrál mögüle a cég. A Fujitsu a jelenlegi Jupiter mikroarchitektúrájú négymagos chipek finomhangolásával igyekszik játékban maradni, ami nagyjából 2012-ig elegendő, addigra azonban meg kell jelenni a következő generációval. Mindez annak a függvénye, hogy az Oracle elkötelezi-e magát az APL második generációja mellett, ezt azonban egyelőre teljes homály fedi.

Itanium? Köszönjük, majd értesítjük!

Kézenfekvő feltételezés, hogy a Fujitsu így az üzletileg kritikus igényeket a jövőben az Intel Itanium platformmal szolgálhatná ki. A cég 2005-ben jelent meg Itaniumra építő PrimeQuest termékvonalával, majd 2006 során frissítette azt a kétmagos chipek fogadására. A Fujitsu a jelek szerint ugyanakkor már nem jelenik meg a piacon a következő generációs Itanium (Tukwila) platformot használó PrimeQuesttel, a Tokiói Értéktőzsdén egy korábbi mainframe rendszert ez előző generációs PrimeQuest váltott idén, nem pedig egy új. A cikk korábban tévesen állította, hogy a tőzsdén egy Tukwila-alapú rendszer üzemelne.

Jens-Peter Seick, az x86 termékekért felelős alelnök azonban Kölnben úgy fogalmazott, hogy a Fujitsu már abban a fázisban van, hogy fokozatosan kivonja a piacról az Itaniumot - a cég valaha nagy pénzeket, dollármilliárdos forgalmat remélt a platformtól. Ez kivonás kétségtelenül nem azonnal, hanem a következő évek során történik meg, hiszen a vállalat most dob piacra egy éveken át fejlesztett és tesztelt generációt, ami több éves életciklussal rendelkezik, valamint a vállalat bármikor dönthet úgy, hogy megfordítja az események irányát, ha a piaci dinamika megváltozik. Seick azonban nyomatékosította, hogy az Itanium mögüli kihátrálás a cég feltett szándéka jelenleg.

X86 for the world

Ha bizonytalan a SPARC, és lecsengőben az Itanium, akkor mi lesz a kritikus igényeket támasztó ügyfelekkel? Eldöntött, hogy a Fujitsunál az x86 közvetlenül versengeni fog a Itaniummal és a SPARC-kal a kritikus rendszerek terén is. Seick elárulta, hogy a vállalat kifejlesztette a PrimeQuest x86-os változatát, amely az Intel napokon belüli bejelentésre váró Nehalem-EX (Beckton) chipjét használja, és a design fogadja majd a Westmere-EX frissítést is, amely már 32 nanométeren készül, pontos megjelenési dátuma azonban egyelőre nem ismert.

Az új x86 PrimeQuestek a Fujitsu saját fejlesztésű chipsetje révén 16 foglalatig skálázódik és particionálható, közölte Seick. A saját fejlesztésű chipsetre azért van szükség, mert a Nehalem-Ex natívan 8 foglalatig skálázódik, vagyis várhatóak a 8 foglalatos "tömegszerverek" megjelenése - ilyen Primergy is készül. A 16 foglalatos Nehalem-EX PrimeQuest azt jelenti, hogy egyetlen SMP-konfigurációban 128 nagyteljesítményű processzormagot és 256 utasításszálat kapunk a memóriakapacitás pedig legalább 2 terabájtot tesz ki teljes kiépítettségben, de méregdrága 16 GB-os DDR3 DIMM-ekkel akár 4 terarabájt is megcélozható lehet.

A Fujitsu dolgát megkönnyítette, hogy az új Itanium és Xeon MP platformok osztoznak a design nagy részén, mivel hasonló a memóriaalrendszer kialakítása (alaplapi pufferek a processzorok memóriavezérlői és a DIMM-ek közt), az összeköttetésekért felelős Quick Path Interconnect linkek implementációja is mérsékelten eltérő, míg a perifériákkal történő kapcsolódásért felelős I/O hub, az Intel Boxboxo-EX chipset is egyesített fejlesztés, az Itanium és a Xeon MP mindössze eltérő modellt alkalmaz.

Seick szerint a Fujitsu ezeket a Xeonra épülő PrimeQuest gépeket ugyanazokra a kritikus feladatok kiszolgálásra pozicionálja majd, mint amelyeket a hagyományos UNIX-rendszerek céloznak meg, mivel már megfelelően felkészült a kritikus feladatok futtatására, "nagyvállalati képességekkel rendelkezik". Az x86 PrimeQuest a cég Itanium és SPARC dobozainak is közvetlen versenyt támaszt, ugyanis Windowst, Linuxot és Solarist is futtathat. Az új PrimeQuestek a Nehalem-EX bejelentését követő hetekben válnak hozzáférhetővé.

Nem úgy megy az...

Kérdés persze, hogy a piacon mekkora igény mutatkozik majd a nagy x86-os gépek iránt. A piaci számok azt mutatják, hogy bár 8 vagy többutas x86-rendszerek már évek óta hozzáférhetőek, gondoljunk csak az IBM, Unisys a Sun vagy a HP fejlesztéseire, sikerük rendkívül korlátozott volt, valójában az elmúlt években már kevesebb fogyott belőlük, mint hasonló méretű RISC vagy Itanium gépekből.

A Nehalem-EX elérkeztével azonban egy újabb attakra indulhatnak az x86-os gépek a RISC-ek (és az Itanium) ellen, mivel immár aránytalan prémiumár nélkül képesek jól skálázódni 8 foglalatig, és addicionális szervergyártói chipsettel probléma nélkül abszolválják a 16-32 foglalatot is, miközben RAS szintjük is megfelelőnek bizonyulhat a kritikus alkalmazásokhoz.

A Fujitsu lépését természetesen nagyban magyarázza, hogy a vállalat sokkal kisebb UNIX-üzlettel rendelkezik, mint a három nagy szállító, és kétségtelenül az Itanium platform sem aratott bombasikert, miközben a cég kitűzte magának, hogy az x86-os területen részesedést akar szerezni (2012-re meg akarja duplázni jelenlegi volumenét, évi 500 ezer szerverre), egyúttal felvenni a versenyt az amerikai riválisokkal. Így a cég bár házon belül saját magának is versenyt támaszthat, alacsony részesedése miatt végül sokkal többet nyerhet, mint amennyit bukhat.