Szerző: Tóthfalusi Géza

2009. november 13. 14:32

Verbatim Mediastation HD DVR - cipész, kaptafa

A Blu-ray lassú terjedésének egyik oka az interneten letölthető nagyfelbontású filmek tömege, és az ezt lejátszani képes hálózati eszközök megjelenése. Ezek közé tartozik a Verbatim terméke is, ami viszont nemcsak lejátszani, hanem felvenni is tud.

A Verbatim névről először inkább az adathordozók, mint a médialejátszók jutnak az eszünkbe, pedig a cégnek nem a MediaStation HD DVR az első ilyen terméke: az előd MediaStation Pro még tavaly ősszel mutatkozott be, a mostani készülék pedig elsősorban a felvételi képességek terülén nyújt többet elődjénél.

Az első ránézésre egész jól összerakott, 1 terabájtos merevlemezt tartalmazó MediaStation HD DVR egy nagyméretű és elég nehéz dobozban érkezik, melyben a lejátszónk kívül egy egyszerű útmutatót, a Nero Move It Essentialst, a h.264-es tömörítésű fájlok lejátszását lehetővé tevő szoftvert és a teljes kézikönyvet tartalmazó CD-ket, távirányítót és számtalan kábelt, valamint adaptert találunk. Ez utóbbiak gyakorlatilag az összes létező és használható csatlakozófajtát lefedik, van közöttük HDMI, komponens és kompozit is, az utóbbi persze sztereo hanggal kombinálva.

\"\"

A Verbatim nem felejtette el az USB kábelt sem (a készülék számítógépre kötve külső meghajtóként működik), sőt, még kétirányú SCART/kompozit átalakítót és egy 802.11g szabványú USB-s hálózati adaptert is mellékelt. Két csavaros adapter gondoskodik arról, hogy az analóg vagy digitális adás vételére szolgáló antennához vagy a tévékábelhez is csatlakozhassunk. Mindössze két vezetéket hiányoltunk: egy Ethernet kábelt az otthoni hálózathoz való csatlakozáshoz (a 802.11g nem éppen a legjobb megoldás egy HD-s médiahálózathoz) és egy optikai átkötőt, hogy a digitális többcsatornás hangot az erősítőre küldhessük.

\"\"

Ahogy a felsorolt kábelekből is kitalálható, a MediaStation HD DVR hátoldalán minden fontos csatlakozó megtalálható: a képjelet digitális (HDMI), komponens vagy kompozit formátumban, a hangot analóg sztereo illetve optikai vagy koaxiális digitális csatlakozón át küldhetjük a tévére, projektorra vagy más megjelenítőeszközre és a házimozi erősítőre. A számítógépre egy miniUSB port, a számítógépes hálózathoz Fast Ethernet csatlakozóval kapcsolódhatunk, ezen kívül pedig találunk rajta egy USB host foglalatot is a mellékelt WLAN adapterhez vagy külső tárolóegységhez. Képet felvenni a beépített tunerből vagy kompozit videobemeneten keresztül tudunk, ez utóbbihoz analóg sztereó bemeneten érkezik a hang is. Az előlapon egy nagyméretű kijelző, pár kezelőszerv (ezekkel a legtöbb funkció elérhető), egy második USB host port és egy kártyaolvasó van. Látható, hogy nehéz olyan eszközt találni, amit nem lehet összekötni a Verbatim lejátszóval.

Beállítás

Bekapcsolás után az első lépés a tuner behangolása – ahogy azt például egy tévé esetében is tennénk. Sajnos az első benyomások nem egészen pozitívak: a készülék hűtőventilátora és a beépített merevlemez is kifejezetten hangosan zúg. Az eszköz menüje egyébként barátságos, de a magyarítás csak félig készült el, több helyen is találkoztunk részben még angol menüpontokkal. Az analóg tuner képminősége sajnos csak a közepes szintet éri el, a digitális változatot pedig vételi lehetőség híján nem tudtuk kipróbálni. Mindenesetre az előbbi a nálunk fogható 47 csatornát mind megtalálta, és sikeresen be is hangolta.

\"\"

Ami az egyéb lehetőségeket illeti, alapvetően ugyanolyan opciókkal találkozhatunk, mint bármelyik hasonló szórakoztatóelektronikai eszköznél: választhatunk képarányt, kimeneti formátumot a hang és a kép esetében, és így tovább. A hálózati paramétereknél megadhatjuk manuálisan is az IP címet, de rábízhatjuk azt a DHCP szerverre is. A rendszerbeállítás alatt megválaszthatjuk a készülék nyelvét vagy aktiválhatjuk a szülői felügyeletet. Sajnos arra nincs lehetőségünk, hogy a konfigurációt az előlapi kijelző segítségével végezzük el – ez igazából semmilyen használható információt nem közöl azon kívül, hogy egy ikonnal mutatja: a beállítás menüben járunk.

\"\"

A rendelkezésre álló közel 1 terabájt feltöltése többféle módon történhet: egyrészt a készüléket USB-n keresztül összeköthetjük a számítógéppel, és egyszerűen felmásolhatjuk rá a filmeket, zenéket és fotókat, másrészt a File Copy menü segítségével a magának a MediaStation HD-nek a segítségével a hálózaton, memóriakártyán vagy hozzá csatlakozó USB kulcson található tartalmakat egyszerűen átmásolhatjuk a belső merevlemezre (a File Copy egyébként minden irányban működik).

Lejátszás

Lejátszóként az eszköz körülbelül arra képes, amire a több hálózati médialejátszó is: a helyi vagy a hálózati tárolókon található filmek, képek és zenék lejátszására. Képes dekódolni az MPEG-1, MPEG-2, MPEG-4 formátumokat (ezen belül a DivX-et és az XviD-et is), és ha kell a HD felbontással is megbirkózik. A készülék képes a DVD-ről „lemásolt” VOB és IFO fájlokat, illetve az MKV és AVI konténereket is megnyitni. Amit viszont nem tud - és ez hatalmas hiba - az a h.264-es tömörítésű fájlok lejátszása. Erre csak akkor képes az eszköz, ha számítógépünkre telepítjük a mellékelt átkódoló programot, ami majd ezeket az állományokat menet közben átalakítja nekünk – persze így a MediaStation HD DVR már nem használható önálló médialejátszóként, hiszen folyton a PC támogatására szorul majd. Tekintettel arra, hogy a vásárlók nagy része alighanem a netről letöltött 720p vagy 1080p felbontású és 99 százalékban h.264-es MKV fájlok miatt vesz ilyen lejátszót, ez komoly hiányosság.

Maga a lejátszási funkció egyébként kényelmesen használható, egy jól áttekinthető menüből választhatunk a műsorforrások közül (csatlakoztatott USB kulcs, memóriakártya, merevlemez vagy hálózati hely). Kiválaszthatjuk, hogy az összes fájlt, vagy csak egy fajta médiaformátumot (például zenét vagy képet) jelenítsen meg a készülék, majd a távirányító illetve az előlapi gombok segítségével navigálhatunk a könyvtárak és a tartalmak között. A hálózati helyek esetében is gyors a folyamat, és a mi saját, két Vistát és egy Windows 7-et futtató számítógépet, egy NAS-t és egy másik médialejátszót tartalmazó hálozatunkon is minden megosztott mappához hozzá tudtunk férni. A feliratok kezelése is megoldott (az SRT, SMI, SUB és SSA formátumokat ismeri fel).

\"\"

A használható fájlok esetében kapunk előnézetet is: a filmet elkezdi egy kis ablakban lejátszni, a fotónál (JPEG vagy BMP) egy kisebb változat jelenik meg, a zenefájloknál (ezek közül az MP3, WAV, WMA, OGG és AAC kódolás használható) pedig az ID3-as mezők adatait olvashatjuk le a képernyőről. Sajnos a készülék saját kijelzőjén ezalatt semmilyen információ nem jelenik meg, pedig pont zenelejátszásnál hasznos lenne, ha nem kéne a tévé képernyőjét használni a böngészéshez és a fájlok kiválasztásához.

Felvétel

A Verbatim MediaStation HD DVR igazi különlegessége a felvételi képessége. Rögzítésre a hálózati meghajtókon kívül bármi használható, a felvétel minősége pedig öt fokozatban (HQ /SP/LP/EP/SLP) állítható. Ezek közül a legjobb minőséget adó HQ beállítás 720x480 pixeles felbontást és 9800 Kbps-os video sávszélességet jelent, ezzel egy DVD-nyi helyre 1 órányi műsort rögzíthetünk. Az SP esetében 640x480-as felbontással 2 órát, a leggyengébb SLPminőséggel pedig 352x240 pixellel 6 órát képes tárolni ugyanekkora helyen. Az MPEG formátumú felvételek az adathordozó REC könyvtárába kerülnek, és mind a lejátszóval, mind egy közönséges számítógépes médialejátszóval lejátszhatók.

\"\"

Felvételt készíthetünk egyetlen gomb lenyomásával azonnal illetve időzítéssel is (DVB-T adásnál természetesen az EPG is rendelkezésünkre áll). Nem hiányzik az időeltolásos (timeshift) felvételi opció sem, tehát a nézett adást bármikor megállíthatjuk és később folytathatjuk a tévézést.

Befejezetlen

Nehéz egyértelmű választ adni arra a kérdésre, hogy tetszett-e a MediaStation HD DVR. A neten már 75 ezer forintért is megrendelhetjük, ami egy 1 TB-os tárhellyel rendelkező digitális merevlemezes felvevőért egész kedvező ár, ugyanakkor szinte minden szempontból\"befejezetlennek éreztük: a h.264-es tömörítéssel önállóan nem tud mit kezdeni, és a saját kijelző képességei sincsenek kihasználva például a zenelejátszónál.

Nagyon széles az a skála, amin az állásinterjú visszajelzések tartalmi minősége mozog: túl rövid, túl hosszú, semmitmondó, értelmetlen vagy semmi. A friss heti kraftie hírlevélben ezt jártuk körül. Ha tetszett a cikk, iratkozz fel, és minden héten elküldjük emailben a legfrissebbet!

a címlapról