Szerző: Bányai György

2009. október 16. 14:07

Samsung ST500 - kettőslátás

Ha pár évvel ezelőtt megkérdezték volna tőlünk, hogy melyik gyártót tartjuk a legizgalmasabb kompakt fényképezőgép előállítónak, valószínűleg nem jutott volna eszünkbe a Samsung, ma azonban minimum elgondolkodunk rajta a válaszadáskor.

Újabb fricska

A Samsung ST500 megint egy olyan fényképezőgép, mellyel a koreai cég fityiszt mutathat a többi gyártónak, kihasználva azt, hogy a kompaktgépek számos oldalról nyújthatnak haszontalan, vagy épp igencsak hiányzó funkciókat. Ma, amikor a HD-videózás már szinte minden gyártó termékei között elérhető, olyan extrák húzzák a vásárlók szemét, mint a GPS-vevő, vagy akár a parányi gépházba zsúfolt kivetítő. A Samsung az ST500-ban más oldalról közelít, a gépnek azok fognak leginkább örülni, akik saját magukat fényképezik, vagy videózzák szívesen.

\"\"

Előlapi, második kijelző

Ha egy fényképezőgépről azt halljuk, hogy előlapi kijelzője is van, melyen saját magunkat látjuk, rögtön azokra a közösségi oldalakon látható fotókra gondolunk, melyeken a fotózó személyét ábrázoló kép egyik oldalán a kar egy kicsit megemelkedve látszik, élből ki lehet szúrni, hogy az a gépet tartó kéz. Természetesen ez itt sem lesz másképp, azonban a kijelző időzítővel kombinálva, vagy akár videózás közben nagyon jó szolgálatot tehet. Bárhogyan is fotózzuk magunkat, vagy azt a társaságot, melynek mi is részesei vagyunk, egy dologra feltétlen ügyelnünk kell: az optika nem a kijelző mögött, hanem amellett van, ezért nem árt, ha kijelző kontrollja mellett leginkább a lencsének mosolygunk.

Az ST500 jól néz ki, megkockáztatható, hogy a színvonal és az anyagminőség a magasabb árfekvésben kivételesen exkluzív termékekkel jelen lévő Sonyn is túltesz. Jóllehet a kamera burkolata műanyag, az olcsóság nem jön elő akkor sem, ha a gépet a nézegetés után kézbe vesszük. A kikapcsolt állapotban a második kijelzőt teljesen elrejtő zongoralakk előlapon a hagyományos iskola szerint telepített részegységek és a letisztult, minimalista stílust kissé megtörő (jó értelemben véve) ezüst csík látható. A kijelzőnek hely kell, talán erre csak az utal, hogy a gépház egy kissé szélesebb, mint megszoktuk, illetve az, hogy az optika a megszokottnál is jobban a szélre került. Érdekes hatású a hátoldal letört vastag széle, mely 45 fokban húzódik, ezáltal a gép szemből nézve a valósnál sokkal vékonyabbnak tűnik.

\"\"

Mai darab

A hátoldal igen kellemes tapintású mattfekete műanyag, mindössze egyetlen gombbal, mely a lejátszás-üzemmódot vezérli. A géptetőn ehhez az árva gombhoz további kettő csatlakozik (bekapcsolás és exponálás), illetve a zoom kétállású billenője. Az összes egyéb funkció az érintőképernyőn keresztül vezérelhető. A tesztelt készülék és a nagyobb testvére, a Samsung ST550 mindössze a hátoldali kijelző minőségében különbözik, míg most 230 ezer képpontból összerakott képet láthatunk a 3 hüvelykes panelen, addig az ST550 3,5 hüvelykes megjelenítőjén több mint egymillió képpont van. Ez a részegység az ár mellett súlybéli különbséget is jelent, a komolyabb masina 166, a górcső alá vett ST500 viszont csak 149 gramm.

A gép egyébként 12,2 megapixeles, 1/2,3 hüvelykes CCD-érzékelővel rendelkezik, az optikai a Samsung hagyományos partnerétől Schneider-KREUZNACH-től származik. A lencserendszer egyébként 4,6-szeres zoomra alkalmas, a zoomtartomány 27 milliméterről indul. Hozzá kell tennünk azonban, hogy utóbbira szükség is van az önarcképek készítésénél, hogy kézben a kamerát tartva a képre férjen egyáltalán a fejünk (nálunk ez fontos is volt, a cikkíró feje 60-as átmérőjű, tehát a nagyobbak közül való).

\"\"

Minden állítható

A fényképező rendelkezik lencsetagot mozgató rázkódásvédelemmel, az érzékenység pedig ISO 80 és ISO 3200 között állítható, utóbbi beállítást azonban most is csak akkor ajánljuk, amikor az feltétlen szükséges, bár a képek ekkor is elkészülhetnek a maximális felbontásban, a zajszűrés pedig a kategóriában az egyik legjobb. Az ST500 mindemellett a zár és a blende értékein kívül mindent enged állítgatni, van benne jól dolgozó intelligens témaválasztó, arcfelismerő autófókusz, valamint szépség-üzemmód is, mely a Samsung korábbi termékeihez képest jóval ügyesebben tünteti el a bőrhibákat, igaz, egyéb kisebb részleteket is az arcról. Mondjuk a szem-orr-száj trió azért szerencsére a helyén marad.

\"\"

A fényképező menüje a közelmúltban frissített változat, ám az új készülékekben megszokottól kissé eltérő is egyben, hiszen itt a kezelés az érintőképernyőn keresztül történik, melyhez a menüt igazítani kellett. Míg a gombokkal rendelkező gépeknél egyesével ugrálunk a menüpontok között, addig most lapozzuk a teljes képernyőket. Szerencsére a Samsung figyelt arra is, hogy a kicsi ikonok megnyomása előtt informálódhassunk annak jelentéséről is, míg az ujjunkat rajta tartjuk, egy kis magyarázószöveg jelenik meg felette. Ha felemeljük a kezünket, az ikonhoz tartozó funkciót aktiváljuk, azonban ha kiderül, hogy nem akarunk azon módosítani, elcsúsztatjuk róla ujjunkat egy üres területre és nem történik semmi. A Samsung mobiltelefon-részlegében túltermelés lehet a rezgőmotorokból, mert a gép is kapott belőle, minden egyes kijelzőérintéskor rezeg is a fényképező, kellő visszajelzést adva ezáltal a használónak.

Nem végleges változat

A fényképező képminőségének megítélése talán most a legnehezebb feladat, ugyanis csak saccolni tudjuk, hogy a forgalomba állítandó készülékben fog-e változni valami avagy sem, mert a tesztre érkezett készülék csak egy közel végleges, magyar nyelvű menüt már tartalmazó demóváltozat. Ettől függetlenül úgy ítéljük, hogy 4 megapixelre csökkentett felbontásban ugyan, de közzétesszük a vele készített próbafotókat, ám az olvasó tüzetesebb vizsgálódását lehetővé tevő tesztdoboz-képeket - tekintettel a nem végleges változatra -, most nem mellékeljük a cikkhez.

\"\" \"\" \"\"

\"\" \"\" \"\"
Kicsinyített tesztképek, a tesztalanyunk nem végleges változat!

Az ST500 hűen adja vissza a színeket, bár ez a kijelzőn a fotózáskor nem látszik, a panel fakó és élettelen, persze a jelenlegi szeles, egészséget próbáló, esős idő sem kedvezett a kis kompaktnak ezen a téren. Az esőfelhők okozta gyér fényviszonyok mellett jó szolgálatot tett az optikai rázkódásvédelem, segítségével akkor is használhattuk a zoomot, amikor más, védelem nélküli gépnél garantáltak lettek volna az elmosódott vonalak. A fókuszálás a megszokott módokon túl úgy is történhet, hogy az érintőkijelzőn ujjunkkal mi jelezzük, ez egy hasznos funkció, főleg kerítés mögül fotózva, vagy makrofotók készítésekor. Utóbbi üzemmódjából kettő is van, a hagyományos vakuzik és zoomol, a szupermakró e két lehetőséget nem kínálja, azonban a fotózandó tárgy ekkor 3 centire is lehet a frontlencsétől.

\"\" \"\" \"\"
Kicsinyített tesztképek, a tesztalanyunk nem végleges változat!

Szót érdemel a videofelvételi üzemmód is, az ST500 nem ad keveset, az alkalmi rendezőnek nem kell VGA-felbontással megelégednie, a kompakt 1280x720 pixeles, 30 képkockás mozikat is fel tud venni, melyek a lejátszás során sem akadtak, még néha-néha sem. Külön öröm, hogy a Samsung korábbi, HD-videózásra alkalmas gépei között bevezetett pillanatállj funkció itt is elérhető, tehát egyetlen klip több vágásból is állhat. A felvétel az exponáló gombbal indul, majd a képernyőn megállítható a felvétel és újraindítható, azonban egészen addig, amíg az exponáló gombot újra meg nem nyomjuk, a felvételt egyetlen fájl tárolja.

A képeket és a videókat a gép az 55 megabájtnyi belső memórián, vagy microSD/SDHC-kártyán tárolhatja, utóbbit nem értjük nagyon, hiszen a váltást a keskeny gépház önmagában nem indokolja, a miniatűr microSD-kártya viszont okozhat egy nyaralás során bosszúságot, hiszen minél kisebb a tároló, annál könnyebb elhagyni azt. Ráadásul a kicsi kártya a noteszgépek kártyahelyébe is csak adapterrel illeszthető. A fényképezőgéphez kártyát nem kapunk, azonban videokábelt, USB-kábelt, az ezzel együttműködő hálózati töltőt és egy csuklószíjat mellékelik, bár a doboz tartalma is változhat míg a termék piacéretté válik.

A hazai fogyasztói árról még nem kaptunk információt, ezért a bejelentéskor ismertetett 299 dolláros árból tudunk csak kiindulni. Az ST500-nak tehát megkérik az árát, cserébe egy jó minőségű, jó képeket készítő fényképezőt kaphat az egocentrikus vásárló.

Nagyon széles az a skála, amin az állásinterjú visszajelzések tartalmi minősége mozog: túl rövid, túl hosszú, semmitmondó, értelmetlen vagy semmi. A friss heti kraftie hírlevélben ezt jártuk körül. Ha tetszett a cikk, iratkozz fel, és minden héten elküldjük emailben a legfrissebbet!

a címlapról