Szerző: davd

2007. augusztus 22. 11:51:48

Ma házimozi, holnap házivalóság?

Rátai Dani csak nekünk mutatta meg, milyen programok megírásán keresztül jutott el a Leonar3Do háromdimenziós munkakörnyezet mai verziójához, a XIX. kerületben pedig saját szemünkkel láthattuk a jövőt: a Holografika Kft. 3DTV-jét! Cikksorozatunk első részében áttekintést adunk a háromdimenziós képmegjelenítés technológiai fejlődéséről.

A 3D-megjelenítésről szóló cikksorozatunk első részében a különféle megjelenítési technológiákat mutattuk be. A második részben Rátai Dánielt látogattuk meg, aki találmányával, a Leonar3Dóval 2005-ben számos díjat söpört be. A harmadik részben a magyar fejlesztésű HoloVízió kerül terítékre. Ha az ember 3D-körképet akar csinálni, ma már elkerülhetetlen, hogy a magyarokat is számításba vegye. Manapság egyre kevésbé lehetünk büszkék magunkra, hazánk fiainak a háromdimenziós megjelenítésben elért sikereinek hála azonban alaposan kitolhatjuk a mellkasunkat.

Ma már a csapból is Rátai Dani folyik, amint varázspálcájával molekulákat pászít egymáshoz speciális webkamerákkal felszerelt monitorja előtt. Természetesen nekünk is muszáj volt őt meglátogatnunk azóta irodává lett egykori otthonában, ahol csak nekünk mutatta meg, milyen programok megírásán keresztül jutott el a Leonar3Do mai verziójához. Néhány nappal később pedig a XIX. kerületben egy családi háznak álcázott laboratóriumban a saját szemünkkel láthattuk a jövőt: a Holografika Kft. működőképes 3DTV-jét! Ha lett volna nálunk hatvanmillió, nyomban haza is vittünk volna egyet Balogh Tibor találmányából. De mielőtt belekezdenénk a két zseni fejlesztéseinek elemezgetésébe, hadd csigázzuk a kedves olvasót némi technológiai áttekintéssel, hogy annak tükrében értékelhessük a magyar agyszülemények egyediségét.

3D megjelenítési technikák
3D megjelenítési technikák

A sztereoszkópia

A háromdimenziós megjelenítés gyakorlatilag egyidős kétdimenziós társával, sőt, a sztereoszkopikus mozgókép-technika már a 20. század legelején ismert volt. Ennek lényege, hogy a néző mindkét szeme más szemszögből felvett képet lásson, ezzel keltve térérzet hatását. A valóságban ez két, egymásra vetített filmet jelent, melyek különválasztására két módszer terjedt el, mindkettő speciális szemüveget igényel. Az anaglyph technika alkalmazása során egy piros-cián (piros-kék, esetenként zöld-narancssárga) lencséjű okulárét kell felvennünk, míg a piros fólia mögötti látószervünk a nem neki vetített, piros árnyalatú képet nem érzékeli, a világot kékben látó másik szemünkhöz éppen ez a kép jut el, és fordítva. Ebből már sejthető, hogy az anaglyph módszer színhűsége meglehetősen csapnivaló.

3D mozizók Disneylandben
3D mozizók Disneylandben

Ennél lényegesen látványosabb a polárszűrős technika. A két képet speciális vászonra vetítő projektorok egyikének objektívje elé vízszintes, míg a másik elé függőleges irányban polarizáló előtétet helyeznek. Ennek megfelelően a polárszűrős szemüveg egyik felében vízszintesen, a másikban függőlegesen polarizáló szűrő van, így ha az egyik képet vízszintesen polarizált fénnyel világítják át, akkor azt csak az a szem fogja látni, amelyik előtt a vízszintesen polarizáló szűrő van. Ez a módszer már nem csak nagyobb élményt nyújt, de a szemet is kevésbé fárasztja.

A fenti alapokon nyugvó 3D-mozizás az ötvenes-hatvanas években vált roppant népszerűvé Amerikában. Az első ilyen technológiával vetített film a Panoptikum – A viaszbabák háza (House of Wax) című horror volt 1953-ban, ami számunkra azért is különösen említésre méltó, mert hazánk fia, Tóth Endre rendezte. (A film további érdekessége, hogy a szintén magyar származású, a Casablancát is jegyző Kertész Mihály A Panoptikum rejtélye című 1933-as filmjének volt a színes remake-je. 2005-ben, A viaszbabák háza magyar címmel készült el a történet Paris Hiltonnal fűszerezett modern, kevésbé jelentős változata.)

Captain E.O.
Captain E.O.

A későbbiek során hanyagolttá vált technika azóta is vissza-visszaköszön a gyöngyvásznon, némiképp fejlesztett formában. Példának okáért a világ különféle pontjain üzemelő Disneylandek egyik látványosságát, a Francis Ford Coppola rendezésében és Michael Jackson főszereplésével 1986-ban készült Captain E.O. című, 17 perces George Lucas-produkciót is e technikával vetítik az érdeklődőknek, de napjaink mainstream mozijában is felütötte fejét az ősrégi sztereoszkópia: a Desperado-filmekkel hírnevet szerző Robert Rodriguez Kémkölykök 3-D című munkája a mai gyermekekkel is megismertette a "szemüveges mozi" fogalmát, hovatovább, a Shrek című animációs sikerfilmnek is volt egy külön erre a technikára specializálódott, 12 perces DVD-kiadása, Shrek 3D címmel.

A sztereoszkopikus megjelenítés természetesen közel sem tökéletes. Anaglyph esetben a színhűség igencsak problémás, a szemüveg viselése körülményes, de ami a legnagyobb gondot jelenti: egy alig 15-20 perces opusz már komoly fejfájást, ne adj’ isten, tájékozódási zavart okozhat. Éppen ezért a fejlesztések jelenlegi csapásirányát a szemüvegnélküliség jelölte ki.

Vérfrissítő próbálkozások

Az amerikai Opticality Corp. 2005 végén Japánban már bemutatott egy 180 colos videófalat, ami szerintük a világ eddigi legnagyobb, szabad szemmel élvezhető 3D-s képernyője. A nézőközönség számára úgy tűnik, mintha egyes képek méterekre távolodnának a képernyő síkjától, míg mások előre ugranak. A nagyszabású bejelentés jótékonyan elhallgatja, hogy a kijelző mennyire alkalmas mozgókép térbeli közvetítésre, vagy csak állóképeket célszerű rajta megjeleníteni, az mindenesetre tény, hogy 120 fokos látószögben bárhonnan a pozíciónknak megfelelő képet láthatjuk.

A találmány így kifejezetten látványos reklámhordozó lehet majd plakátok helyén a plazákban, repülőtereken vagy mozikban, és mivel a fejlesztők is marketingcélú felhasználásról zengedeznek, háromdimenziós mozgókép megjelenítése esetén is mindössze előre generált spotokról lehet szó. Egyelőre tehát ezzel a technikával ne számítsunk játékok valós időben számolt 3D-képeire.

[oldal:A jelen és a jövő]

DepthCube

A szintén amerikai LightSpace Technologies egy másik 3D-s metódussal állítja elő az általuk DepthCube névre keresztelt hatást. A képeket 20 egymásra rétegezett képernyő mögül vetítik ki. Az adott pillanatban bármelyik képernyő lehet üres, vagy megjeleníthet egy képet. A képvetítést a megszokott sebesség hússzorosára gyorsítják, így a szem egyetlen, a képernyőben mélységérzetet keltő képet lát. Az Opticality Corphoz hasonlóan a LightSpace sem a mozik, hanem például a számítógépes terminálok világában vízionál nagy jövőt a szabad szemmel látható 3D-hatásnak.

DepthCube
DepthCube

A háromdimenziós mozizás iránt elkötelezett Steven Spielberg (eredetileg ő rendezte volna a fentebb említett Captain E.O.-t a Disney számára) nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy a mozivásznat hamarosan felváltják az óriási 3D-s plazmaképernyők. A kellemetlen fejfájást és a szemüveget mellőző új generációs plazmaképernyők olyan háromdimenziós sugarakat képesek kibocsátani, amelyek szabad szemmel élvezhető tökéletes térélményt nyújtanak. Az új 3D-s rendszerben -- a sztereoszkópiától eltérően -- már számítógép "szeleteli ketté" a filmet, hogy olyannak tűnjön, mintha két különböző perspektívából vették volna fel. Az így keletkezett képek párhuzamosan és más-más szögben érkeznek a plazmaképernyőről, térhatást generálva a nézőközönség számára.

Heliodisplay

Amíg azonban Spielberg víziója egyelőre még a jövő zenéje, addig az IO2 Technology már két éve piacra dobta Heliodisplay névre hallgató holografikus projektorát. Az eszköz bármilyen nagyfelbontású videoanyagot képes bárminemű vászon vagy fehér felület nélkül a puszta levegőbe vetíteni, pontosan úgy, ahogy azt a Csillagok Háborúja 1977-es első eresztésében R2D2-tól láthattuk. A Heliodisplay további érdekessége, hogy a kivetített képi információ szabad kézzel mozgatható, a Különvélemény című Spielberg-scifiben látottakhoz hasonlóan – a filmtől eltérően azonban itt már kesztyűre sincs szükség. A találmány egyébként bárki számára megvásárolható 4 millió forint körüli áron.

Heliodisplay
Heliodisplay

A jelen: 3D LCD-k

A 3D LCD-k egyik úttörője, a Philips jelenleg a hagyományos, kétdimenziós jelek térbelivé alakításán fáradozik. Nem valós térbeliségről van szó azonban, miután a Philips technológiája a holografikus kártyákhoz hasonló elven működve csupán 9 különféle nézőpontot kínál, azaz maximum ennyi perspektívára van lehetőség kijelzőjükön. Ráadásul mindezt csupán horizontálisan, vertikális alternatíva nincs.

3D LCD-tévék
3D LCD-tévék

A Philips mérnökei által kidolgozott technológia azonban állítólag "real-time", azaz valós időben végzi a térbelivé transzformálást, vagyis az adatok kiszámolása élőben megy, fennakadások nélkül. Ez azzal a kellemes hatással jár együtt, hogy így bármilyen tévéadást vagy filmet a jelenlegi videojel-továbbítási módozatok megváltoztatása nélkül lehetünk képesek 3D-ben élvezni. Egyelőre a technika mindössze rém alacsony felbontással működőképes, a háromdimenziós LCD-k terén mégis nagy a verseny: ringbe szállt a Sharp és a Toshiba is. Előbbi pár éve kihozott egy olyan 3D LCD-t, amely érzékeli a felhasználó fejmozgását, ám ahelyett, hogy korrigálná az így eltorzuló térbeli képet, csupán szolidan jelzi képernyőjén a felhasználó számára, hol is volna az ideális szemlélőpozíció. Az ilyen LCD-kkel ellátott laptopok korlátja, hogy alig 20 fokos elmozdulást engedélyeznek, azt meghaladóan jelentősen romlik a minőség.

Előttünk a jövő

Mindeközben a Philips-laboratóriumokban már a 3D-s HD-televízión folyik a munka. Noha az eszközt nyilvánosan még sehol nem mutatták be, a mérnökök állítása szerint 2008-tól számíthatunk a külön képrögzítési eljárást igénylő készülékek megjelenésére. Hisszük, ha látjuk. Megjegyzendő, hogy egy mexikói fejlesztőgárda is még ebben az évtizedben elő kíván állni saját prototípusával.

A Reuters szerint japán szakemberek úgy vélik, a háromdimenziós televíziózást megvalósító első készülékek csak 2020-ban kerülhetnek kereskedelmi forgalomba. Ezek segítségével azonban már az érintés élménye is a közvetítés részévé válhat, lehetővé téve, hogy megérinthessük, vagy akár megszagolhassuk a látott tárgyakat, környezetet (szaglószervünkre ható, más-más technológiájú eszközöket kísérleti jelleggel már ma is számos moziteremben alkalmaznak a világ különböző pontjain, több-kevesebb sikerrel).

Avatar

Filmes berkekben Steven Spielbergnél jobban talán csak James Cameront izgatja jobban az új technológia. A Titanic 1997-es bombasikere óta napjait látszólag visszavonultan tengető rendező saját elmondása szerint az elmúlt esztendőket egy vadonatúj 3D-s kamerarendszer fejlesztésével töltötte, s jelenleg ezzel forgatja Avatar című filmjét. A titokzatos alkotásra mindenképpen érdemes lesz odafigyelni, Cameron megrögzött véleménye ugyanis, hogy a bemutató vészesen közelgő 2009. májusi időpontjára már elterjednek a 3D-mozik.

Véleménye van?

Cikkünk következő részében meglátogatjuk Rátai Dánielt, aki házilag barkácsolt 3D munkakörnyezetével több rangos hazai és külföldi elismerést is besöpört, a harmadik részből pedig kiderül, mire képes a magyar fejlesztésű HoloVízió.

a címlapról