Szerző: liszigl

2007. március 23. 10:14:21

Kínpadon a Sony PlayStation 3

Európában mától kapható a PlayStation 3, a Sony új csúcskonzolja. Japánban már november közepe óta elérhető a gép, a HWSW japán tudósítója azóta nyúzza a saját példányát, most pedig megosztja tapasztalatait, hogy olvasóink segítséget kapjanak: érdemes-e 160-170 ezer forinttal a zsebükben elindulniuk a legközelebbi elektronikai üzlet felé.

Ma, 2007. március 23-án, hosszas várakozást követően végre Európában is piacra került a Sony PlayStation 3. A gép sorsa az elmúlt több mint egy év során minimum hányatottnak volt mondható, miután a Sony folyamatos túlvállalásai és elrontott kommunikációja (belső és külső egyaránt) révén sikeresen maga ellen hangolta a közvéleményt, és a 2005-ös elsöprő E3-as prezentációja óta nem volt megállás a lejtőn.

Az első és legnagyobb csapás egy éve érte a konzolt, mikor Kutaragi Ken, a PlayStation atyja közölte, csúszik a premier, majd fél évvel később megfelezték a kezdőkészletet, és az európai bemutatót 2006 novemberéről 2007 tavaszára tették át. Most azonban rajtunk a világ szeme, ugyanis példátlanul sok múlik most azon, hogyan szerepel a Sony-erődítménynek tartott öreg kontinensen az új konzol: Japánt láthatóan a Nintendo hajtotta uralom alá, Észak-Amerikában pedig igen erősen teljesít a Microsoft Xbox 360 is.

Mindezek ellenére a késésen túl rontott PlayStation 2-es kompatibilitást és magasabb árat "kapunk". Akárhogyan is, a PlayStation 3 végre itt van, és a következő években kísérletet tesz az azóta elmozdított Kutaragi víziójának megvalósítására: igazi otthoni szórakoztató centerré válni.

PlayStation 3 – A valóra váltható álom

PlayStation. Egy két évtizedes álom, hogy a játékkonzol szórakoztatóelektronikai központtá váljon. Ha megvalósult volna, ma teljesen másképp festene a konzolpiac és a TV-állványunk. A névről évekig mégis a Nintendo meglepő lépésére emlékezhettünk csak vissza: a PlayStation a Nintendo játékkonzoljának hátterének indult, a Sony szórakoztatóelektronikai termékeként.

Miközben a Sony zárt ajtók mögött bemutatta PlayStation elődjét, a SNES-CD-t a Consumer Electronics Show-n, a Nintendo még jobban meglepte a közönséget bejelentésével, hogy a jövőt már a Siemensszel együtt képzeli el, s a Sonyval több éve tartó együttműködésének ezzel véget vet. Az ok a Nintendo számára nagyon kedvezőtlen szerződés volt, s ezzel a PlayStation pályafutása látszólag egy nap alatt végetért. A PlayStation évekkel később, 1994-ben mégis visszatért, elhódította a konzolpiacot, második generációja pedig bebetonozta vezető pozícióját a játékplatformok között. Több mint százmillió példányban kelt el és több mint 8500 játék jelent meg rá -- de a régi álom eddig beteljesületlen maradt.

A vas

A PlayStation 3 egyszerű fekete dobozban érkezik. Elejének alsó részét borító fehér mezőben egy Blu-ray logo jelzi, optikai adattárolója is nextgen. A doboz lábai és a hátoldalon feltüntetett 7 kilogrammos felirat sugallja, hogy nem pehelysúlyú kategóriában indul. A doboz belseje is egyszerű, nyoma sincs a Sony csúcskategóriás termékeinél használt dobozolástechnikai trükköknek. A doboz tartalma egy hálózati kábel, egy tápkábel az új SIXAXIS kontroller és USB vezetéke -- és persze maga a gép.

A PlayStation 3 a PlayStation Portable-höz hasonló burkolatot kapott, ami nagyon tetszetős, enyhén áttetsző, tükröződő bevonatával pedig szinte teljesen beolvad a tévéállvány homályába. Formája gömbölyű, kicsit futurisztikus, jól illeszkedik a többi elektronikai berendezéshez. A gép két kiépítésben kapható, melyeket külsőleg a 60 gigabájtos merevlemezzel szerelt változat ezüstszínű eleje különböztet meg egymástól. A 20 gigabájtos -- mely Európában egyelőre nem kerül piacra -- szinte teljesen fekete, és a kártyaolvasók, valamint a Wi-Fi vezérlő hiányzik belőle. A PS3 kétségtelenül szép látvány, de ennek ára van: a burkolaton minden érintésünk meglátszik, vonzza a port is, és ha tisztítani szeretnénk, könnyedén összekarcolhatjuk, mert a bevonat nagyon sérülékeny.

A PlayStation 3-on nyoma sincs gomboknak, bekapcsolni és a lemezt kiadni két krómozott sziluett megérintésével lehet. Minden egyéb funkciót a kontrollerről tudunk elérni. A gép elején, bal szélen alul található a 4 darab USB port, mellette a lemezműveleteket és a hálózati aktivitást jelző ledek, felette a kártyaolvasók, a jobb szélen pedig a slotos Blu-ray meghajtó. A kialakítás az USB portok rossz elhelyezkedését eredményezi: a készülék közepén végigvonuló előreugró rész takarja a csatlakozókat, csak szemből-alulról válnak láthatóvá.

Hátul a HDMI, optikai audio, a hálózati és a multiport kábelcsatlakozói kaptak helyet. Ide dugható természetesen a tápkábel is, és közvetlenül felette tudjuk a gépet áramtalanítani. Bal oldalon egy kis lap eltávolításával tudunk a gép egyetlen bővítőhelyében a 2,5 hüvelykes merevlemezhez hozzáférni. A gép jobb oldala teljes egészében rácsozott, ha állítva tartjuk a gépet ez a teteje: a konzol itt adja le az általa termelt hőt. A Sony készített már több, egy kilogrammnál könnyebb számítógépet is, így biztos voltam benne, hogy a PS3 által keltett hővel is megbirkóznak. A gép bekapcsolása után az egy pillanatra felpörgő ventilátor elhalkul, és így is marad, játékok közben sem váltott nagyobb fordulatszámra. Ez kétségtelenül változni fog nyáron, de addig a PS3 halkabb, mint az Enermax Noisetaker tápegységgel szerelt számítógépek.

Jelenleg a gép lelkét alkotó Cell processzort 90 nanométeres csíkszélességű eljárással gyártják, de a már gyártásban lévő alacsonyabb fogyasztású, 65 nanométeres Cell chippel készülő gépek kevésbé fognak melegedni, ami még halkabb gépet eredményezhet. Idén várható az RSX és a többi chip fejlettebb eljárásra migrálása, a költségek és a 180-200 wattos fogyasztás csökkentése érdekében. Az optikai meghajtó a másik zajkeltő a gépben, ez már hangosabb mint a ventilátor vagy a nappali környezeti zaj, hangja körülbelül egy 8X-os CD-meghajtóéval egyezik meg.

Az első PS3 példányokat még egy banánformájú kontroller társaságában láthattuk, szerencsére miután a tervezők kiélték kreativitásukat, leporolták a kiváló előd, a DualShock 2 kontrollerének terveit. Külsőre az új vezérlő alig tér el a régitől, fogása kényelmes, a mutatóujjakra eső L2 és L3 gombok lettek nagyobbak és mélyebben lenyomhatóak, a rezgőgomb helyére pedig az új PlayStation gomb került. Egy következő generációs konzolhoz új kontroller is dukál, így belül már több változtatás történt: Bluetooth kapcsolaton keresztül kommunikál a géppel 20 méteres távolságon belül, a rezgő funkció pedig átadta a helyét a mozgásérzékelőnek -- erről kapta a SIXAXIS nevet.

Az új kontroller érzékeli ahogy döntjük és mozgatjuk, ezzel adna mélységet a játékoknak. Némileg előreszaladva megjegyezném, hogy eddig nemigen sikerült kreatívan kihasználni a SIXAXIS nyújtotta lehetőségeket. A géphez 7 vezérlőt kapcsolhatunk, sorszámukat a tetejükön elhelyezett 4 ledről olvashatjuk le. Ha villogni kezdenek kereshetjük a kábelt: a kontroller akkuját USB kábelen keresztül lehet feltölteni, amire a Sony szerint 30 óra használat után van szükség. Tapasztalataim szerint is körülbelül ennyi idő után villan fel a kontroller töltését javasló ablak. A kontrollerek a gép kikapcsolt állapotában is töltődnek.

Kiegészítők

A géphez megvásárolható hivatalos kiegészítők egy ideig kimerültek az AV-kábelekben, további SIXAXIS kontrollerekben és egy PS2-es memóriakártyákat olvasó adapterben, de a Sony online kérdőívéből kiderül, hogy felmerült már egy HD Eyetoy, és egy bluetooth-os billentyűzet és egér kombináció lehetősége is. A Tekkennel egy időben jelent meg egy új kontroller, mely a játéktermekben használtakhoz hasonlít -- a gombzúzók kedvence lesz biztosan.

A nemhivatalos kiegészítők inkább érdekesek, mint praktikusak. Színes védőlap a gép tetejére, amely portól és érintéstől óvja a gépet, és biztosít új külsőt neki, ha már meguntuk volna. Vagy SIXAXIS töltőállvány, melyben kontrollereket tarthatjuk és tölthetjük, az akkuidő miatt erre azonban nem nagyon van szükség, még ha a további kontrollerekhez nem is ad kábelt a Sony.

Kezelőfelület

A PS3 bekapcsolása után egy rövid animáció fogad minket, és alig 5 másodperc után már mienk is a gép. A legtöbben valószínűleg a kézikönyv kinyitása nélkül indítják el a konzolt, mégsem fognak problémákba futni. A gép grafikus kezelőfelülete az XMB (XrossMediaBar) már korábban bemutatkozott a PSP-ben és Sony TV-ben, könnyen kezelhető, ráadásul lehetővé teszi a Sony számára, hogy termékeit egy közös kezelőfelülettel lássa el. Először a dátumot, időt, időzónát és a nyelvet kell beállítani, melyek egységesek a gép összes felhasználója számára, majd egy felhasználói profilt alkotni, és beléphetünk.

Aki nem ismerné, annak röviden annyit, hogy az XMB vízszintes sorba rendezi a fő kategóriák ikonjait, az éppen kiválasztott alatt és felett pedig függőlegesen a kategóriák végrehajtható funkciónak ikonjai jelennek meg. A háttér havonta más, fényessége pedig napszakonként változik. Mozogni a menüben az iránygombokkal kell, a O és az X gombbal végrehajtani, illetve ki- és visszalépni lehet a menüben, a "háromszög" lenyomásával egy oldalról begördülő menüt, alkalmazásokon belül azok vezérlőpaneljét nyithatjuk meg.

A PS gomb háttérbe helyezi az alkalmazást és újra megjeleníti az XMB-t, így korlátozott multitaskingra is képes a rendszer. Ha két másodpercig nyomva tartjuk a gombot, akkor láthatjuk a kontroller akkujának töltöttségét, cserélhetjük a kontroller számát, kiléphetünk az éppen futó játékból, kikapcsolhatjuk a kontrollert és ki-be kapcsolhatjuk magát a gépet is.

A menü

Első menüpont a felhasználók, itt tudunk ki és belépni új felhasználói profilt létrehozni, vagy azokat módosítani és törölni. A beállítások menüpont alatt tudjuk a konzol összes paraméterét és a programok működését finomhangolni, így ez a lista lett a leghosszabb. Itt lehet BD/DVD-meghajtó, a csatlakoztatható külső eszközök (billentyűzet, egér, headset, stb.) beállításait konfigurálni, a merevlemez tartalmáról biztonsági mentést készíteni, és a firmware-t frissíteni. Ez utóbbi lesz az egyik első dolog, amit egy új PS3 tulajdonos végrehajt.

Firmware-t frissíteni az internet és játékok segítségével lehet, és kell is. Sem a játékok, sem a Sony Networkön keresztül működő alkalmazások nem futnak, ha nem elég friss a gép firmware-e, így az internetes multiplayer üzemmódok sem működnek. Ha internetre van csatlakoztatva a gép, egy felbukkanó ablak figyelmeztet, hogy egy új firmware letölthető, a frissítés 5-10 percet vesz igénybe.

A fotó kategória az első érdekesebb a menüben, itt a PS3 merevlemezén tárolt képeket látjuk a felvétel hónapja szerint csoportosítva, ezenkívül választható még évenkénti és az összes kép mutatása. A képek számának növekedésével ezek kevéssé használható funkciók. A listázási sorrendet is megváltoztathatjuk a felvétel, importálás ideje, és fájlnév szerint. A képeket ikonok formájában láthatjuk, mellettük a fájlnév és a készítés időpontja látható. A hosszú dátumformátum és a fájlnév miatt az ikonok túl kicsik, bár kivehetőek. JPEG, TIFF, GIF, PNG és BMP formátumokat tud megjeleníteni. A képek megnyitásuk után teljes képernyőn láthatóak. Zoomolni is lehet, ha fotó nem tölti be a teljes képernyőt, a képet ilyenkor az analóg karral lehet mozgatni. Többféle automatikus lejátszásra is lehetőség van, ilyenkor a képek kifakulnak ahogy átadják a helyet a következőnek, legérdekesebb a Portrait Slideshow ami azt az érzést kelti mintha az asztalra raknánk le a képeket.

A zene menüpont alatt a lejátszható zenéket találjuk: AAC, MP3 és ATRAC fájlformátumot támogat a PlayStation 3, de természetesen CD és Super Audio CD lemezekkel is megbirkózik. Lemezinformációt az All Music Guide-ról szerzi, és pár gombnyomással merevlemezre másolásuk is megoldható, kivéve a Super Audio CD vagy másolásvédelemmel ellátott lemezek esetében. A zenék importálása is gyors volt: 3 számítógéppel szemben is a PS3 végzett leggyorsabban a lemezekkel. A zenéket előadó, album és stílus szerint csoportosíthatjuk, és a lejátszó működik képnézegetés és az internetböngésző használata közben is.

A következő ikon a video, ami a merevlemezen található videók ikonjait rejti. Az ikonokat lecserélhetjük egy általunk választott 15 másodperces jelentre, csoportosításuk viszont még nem megoldható. A videolejátszó a DVD és Blu-ray lemezek mellett MPEG-1, 2, 4 és H.264 fájlformátumokat képes megjeleníteni. Ezzel a formátumok talán legfontosabb részét le is fedi, viszont a PS3 egy ideig mégsem váltja le jól bevált DVD-lejátszónkat, ha a népszerű DivX vagy XviD fájlformátumokba tömörítettük filmjeinket, mert azokat sajnos nem tudja megnyitni. A régi MPEG-videókkal is akadtak problémák, az átméretezés végeredménye néha elég vibráló kép, szinte élvezhetetlen, amin több firmware upgrade is igyekezett segíteni.

A PlayStation 3 multimédiás képességei mit sem érnének, ha nem lehetne a már meglévő készülékekkel együtt használni. A beépített kártyaolvasó a legkézenfekvőbb erre a célra, a gépbe helyezett memóriakártya megjelenik a multimédia funkciók alatt, és tartalma is listázható. A gép kezeli a leggyakoribb memóriakártya-típusokat, így ezzel nem is lenne probléma, ha fel is ismerné azokat, ironikus módon a Sony saját 2 gigabájtos Memory Stick kártyáját nem volt hajlandó befogadni, de az 1 és 4 gigabájtosokkal gond nélkül boldogult.

Másik lehetőség a USB csatlakozók használata, így zenelejátszókat, kamerákat lehet a gépre csatlakoztatni, egyedül az iPod okozott gondot, de ez is megoldódott két firmware-frissítése után -- bár a másolásvédelem miatt az iTunes-os dalok esetében nem sokat ért. Külső merevlemezeket is kezel a gép, ha FAT32 partíciót talál rajtuk. A gépre csatlakoztatott eszközök adatai könnyedén a merevlemezre másolhatóak, mappánként, fájlonként vagy listázva, mozgatásuk és törlésük is egyszerű.

PS3 online

Hálózati funkciók nélkül már lassan nem is lehet igazi multimédiás készüléknek nevezni valamit, a PS3 tervezésekor sem hagyták ki ezeket. Az első kicsit érdekesebb hálózati alkalmazás a Remote Play, amivel PSP-n is hozzáférhetővé válik a PS3 merevlemezének tartalma, így a a vezeték nélküli kapcsolat hatósugarán belül élvezhetőek a képek, videók és a zenék. Az előbbiek a PSP nem túl nagy képernyője miatt kevésbé érdekesek, viszont a jövőben a Remote Play-t az interneten keresztül is elérhetővé szeretnék tenni, amivel a funkció végre igazi értelmet kap -- vagyis a PS3-unk tartalma messziről, egy másik számítógépen is hozzáférhető lesz.

A webet is böngészhetjük a PSP-től örökölt, de jelentősen átdolgozott böngésző segítségével. Már több oldal is megnyitható egyszerre, amelyek között egy, az OSX Expose funkciójára emlékeztető módon válthatunk. A program tárolja a már megnyitott oldalak címét, és könyvjelzők is létrehozhatóak, amivel a kontroller nehézkes karakterbevitelét is sikerül ellensúlyozni. A gombkiosztás is jól sikerült, minden fontos funkció saját gombot kapott.

A böngészés egész kellemes addig, amíg el nem hagyjuk a kifejezetten erre a böngészőre készített oldalakat. Ennek első jele egy felbukkanó ablak, mely a pluginek futtatására kér engedélyt, majd vált az éppen töltődő ablakra. Még egy percig is vakargathatjuk fejünket, vajon mi választottunk-e rosszul, mire a kis animáción kívül látható jelét tapasztaljuk annak, hogy a háttérben történik valami. A több oldalon szörfözés ellensúlyozhatná az oldalak lassú megjelenítést, de a felbukkanó ablakok ezt lehetetlenné teszik.

Amíg ezt nem sikerül orvosolni addig nem érdemes letévedni a PS3-ra tervezett oldalakról, mint amilyen például a Playstation Store. A PS-bolt a gép legjobb hálózati alkalmazása, még hiányos polcai ellenére is. Itt vidoóelőzeteseket, játékdemókat tölthetünk le, vagy kisebb apróságokat adhatunk játékainkhoz, mint új matricák vagy ruhák a karaktereknek, valamint a legelső PlayStation játékai tölthetőek le a PSP-hez, Japánban 800 forintnak megfelelő áron. Használata nagyon egyszerű és gyors, pár gombnyomás és megkezdődik a játék letöltése.

A Gran Turismo HD 630 megabájtos letöltése mindössze 6 percet vett igénybe [tudjuk, ez nagyon szélessáv Magyarországon, de legalább a Sony szerverei ki tudták szolgálni - a szerk.] vezeték nélküli kapcsolattal, az installálás még pár perc, és kevesebb mint tíz perccel a boltba bejelentkezést követően már játszható is a program. HD videók ugyan már letölthetőek egyes szolgáltatóktól, a Sony megoldása még várat magára, pedig nem sok hiányzik hozzá. Hogy ne fogja ki a Blu-ray vitorlájából a szelet, egy ideig valószínűleg még nem élvezhetjük online a HD filmeket.

A Barátok menüpont alatt tudunk video- vagy audiobeszélgetést kezdeményezni és menedzselhetjük ismerőseinket, a chat a játékok alatt is működik, azt is látjuk, ha ismerőseink fellépnek a hálózatra. A játékok menü alatt találjuk pedig a gép igazi értelmét, a merevlemezen található és az optikai meghajtóban lévő játékok listáját, és a játékmentéseinket. Következzen néhány nyitócím.

Következő oldal > > >

[oldal:PlayStation 3: néhány játék]

Egy konzol megjelenésekor kapható játékok különleges kategóriába esnek. Kötött határidőre kellett elkészülniük, és a fejlesztők is ekkor ismerkednek még csak a hardver által kínált lehetőségekkel. A vetélytársak hiánya mégis vonz egyes kiadókat. A PlayStation 3 nyitójátékai közül a legismertebb talán a Ridge Racer, a legtöbb díjat pedig a Resistance: Fall of Man gyűjtötte be.

Ridge Racer

A Ridge Racer (RR) egy arcade autóverseny, amelyben a Japánban egyébként igen népszerű driftelésen van a hangsúly, olyannyira, hogy driftelés nélkül esély sincs a győzelemre. Mivel szinte nincs olyan konzol, amire ne jelenne meg a Ridge Racer, Japánban kötelező darab multiplayer játékosoknak, hiszen mindenki ismer pár pályát belőle. Az RR7-ben pár kört is futhat az ember, mire ráébred, hogy ismeri a pályát, csak annyira átdolgozták a környezetet. De nem csak a új külső miatt tart ez ennyi ideig. A korábbi Ridge Racerekben a gáz felengedése után megcsúszott az autó, és onnan mintha sínen haladt volna. A leglehetetlenebb kanyarkombinációkat is könnyedén be lehetett így venni -- nem így az új Ridge Racerben.

Sokkal több kontroll van az autó mozgása felett, és a gép is versenyképes lett, vége a félálomban történő autózásnak. Sőt, kifejezetten kapaszkodni kell. A start pillanatában ha a motor közel a vörös tartomány határán pörög, megtáltosodva indul el a kocsi. Ez eddig elég volt 2-3 ellenfél leelőzésére is, ami kellet is, mert mindig utolsó helyről indultunk. Most ha nem kapjuk el a rajtot, nyugodtan újrakezdhetjük a futamot, s ezért nem csak a jól rajtoló gép, inkább a szélárnyékban történő autózás tehető felelőssé. Egy előttünk haladó versenyző mögé sorolva jelentősen gyorsabb lesz a kocsi, az eddig unalmas egyenesekkel ellentétben itt már cikáznak az autók: az elől lévők lerázni szeretnék a hátulsókat, akik pedig tapadni igyekeznek.

A jelenség miatt a versenyzők bolyokra szakadnak, egy-két boly közötti üres téren pedig egy jó pillanatban bekapcsolt nitro segíthet át -- mert nincs arcade autóverseny nitro nélkül. A nitrót gyors driftelésekkel tölthetjük, és ha a nitro hatása pont egy kanyar előtt ér véget, kékes ezüst színben lángoló gumicsík jelzi, hogy tökéletesen töltjük a tankot. Ehhez jól kell időzíteni, és a pályát is ismerni kell. Ha sikerült az első helyre érni, a szélárnyékban utazókat kell feltartani, de célszerűbb az utolsó pillanatban átvenni a vezetést.

Nem csak a versenyt újították meg, a játék szerkezetében és az autók tuningolásában is történt változtatás. Már nem kész autókat lehet nyerni, hanem kreditet, ezekből vehetünk a versenyautókat és alkatrészeket. A márkahűek külön alkatrészeket és autókat nyerhetnek, ha egy gyártó termékeit részesítik előnyben, és a gyártó kupáin is jól szerepelnek.

Az SIXAXIS-nak hasznát egy új nézetben vesszük, mivel a kontroller döntésével a fejünket forgathatjuk a kocsiban. Ez ritka érdekes az első kanyarig, ha nagy átéléssel kontrollert is megdöntjük driftelés közben, és a szalagkorlát szögéből próbáljuk meg kikövetkeztetni merre is kellene fordítani a kocsit.

A játék kétségtelenül legjobb része a többjátékos üzemmód, az interneten és osztott képernyőn is játszhatunk a többiekkel. A szélárnyék bevezetésével a vezető pozíciót szinte minden egyenesben valaki más fogja elragadni, és kisebb hibáknál is gyorsan felzárkózhatunk -- sokkal szorosabb és érdekesebb lett tőle a játék. A legtöbb újítás a játékmenetben történt, de nem is igazán vártuk el, hogy a Ridge Racer legyen az, amely majd elkápráztat minket. Nagyon pozitívnak tartom, hogy nem a felturbózott grafikára támaszkodtak a fejlesztők, hanem a játékélményt is jelentősen sikerült növelni. A 7. kiadással végre egy olyan Ridge Racert sikerült alkotni amit nem csak más játék híján vesz meg az ember.

Resistance: Fall of Man

A first person shooterek kedvelőinek az autós játékokkal szemben nem nagyon van miből válogatniuk jelenleg PS3-on, egyelőre a Resistance: Fall of Man című háborús játékban állhatnak helyet. A Resistance mindent tartalmaz, amelyet a ma divatos háborús játékokban találhatunk: pörgős játékmenettel és szép megjelenítéssel ragadja el a játékost a való világból Angliába, hogy egy amerikai katona szerepében változatos tájakon, falvakon, mezőkön, városokon, de legfőképpen az ellenség által fúrt alagutakon eljusson az ellenség fő támaszpontjára.

Olykor több tucat ellenfél közül igyekszünk kiválasztani, ki is az ember, és kit gránátozzunk meg a légitámadások által okozott füst és a záporozó törmelék között. Máskor ennél jóval egyszerűbb a dolgunk, mert háznyi méretű ellenfelek szorítanak minket bajtársainkkal együtt fedezékbe. A gránátozzunk kifejezés nem véletlen, mert a játék savát és borsát a fizika és a speciális fegyverek adják. Az ellenség energiacellái igen sérülékenyek, ha megváltjuk a világot egy ilyen energiacellát cipelő alientől, már a földre eséstől is berobbanhat, hát még ha esetleg azt találjuk el. Az ellenség ha a cellákat nem használja, hármasával állványokban tartja: hogy merre repül az állvány, a benne lévő energiacellák és a közelben állók, attól függ, melyik cellát is találjuk el -- ezt érdemes figyelembe venni még kisebb csetepaté esetében is.

Ha épp nincs közelben energiacella, saját gránátjainkra hagyatkozhatunk. A hagyományos gránátok mellé találhatunk még "sündisznót" is, mely aktiválódása után méretes tüskékkel és arra ragadt ellenfelekkel szórja be környezetét. Mivel az ellen szereti a hideget, a föld extraterraformálásáért küzd, és a következő jégkorszak eljövetelét igyekszik gyorsítani, legjobban félt gránátunk az Air Fuel Bomb. A kis doboz hozzáragad valamihez, majd befújja környezetét üzemanyaggal, és lángra gyújtja. A látvány lenyűgöző, a hatás még inkább. A Backslash visszaveri az ellenség lövedékeit, míg a mieink gond nélkül áthaladnak rajta -- könnyedén megfordíthatja a csata alakulását.

A megszerezhető puskák sem kevésbé érdekesek, pláne, hogy az ellenfél fegyvereit is felvehetjük. Minddel ráközelíthetünk a célra, és több tüzelési módjuk is van. Az alap M5A2 inkább közepes távolságra használható, egy közelharcból pedig a gránátvetővel menekülhetünk meg. Az ellenfél Bullseye fegyverének speciális lövedéke vonzza a többit, így fedezék mögül is lőhetjük a nagyobb ellenfeleket. A shotgun lövedékek egymás mögött állókra is hatnak, a hailstorm által kilőtt tűk képesek magát a kidobott tárat levegőbe emelni és szétszórni a tartalmát.

Nem maradhat el a rakétavető, de a mesterlövész puska sem, aminek használatakor lelassíthatjuk az időt a pontosabb célzás érdekében, a legmelegebb helyzetekből pedig kihúz a lángszóró. Legegyedibb az Auger, melynek lövedékei nem csak áthaladnak az anyagon, de ezzel még erősebbek is lesznek, míg alternatív módja egy átüthetetlen pajzsot generál eljöttünk -- mintha direkt az ellenséges ágyúk és lőállások eliminálására lenne tervezve. Jeepet és tankot is használhatunk az utazás meggyorsítására és az ellenség megritkítására. Az utóbbi szinte megállíthatatlan tűzerejének még az ellenség tankjai sem állnak ellen.

Az AI inkább csak script mint igazi intelligencia, de az ellenfelek száma miatt ez annyira nem nyilvánvaló, csak a néha sarokba bandukoló unatkozó főellenfelek jelzik, hogy csiszolgathatták volna még egy picit. A SIXAXIS-t csak akkor tudjuk használni, ha az ellenséges egység megragad minket. Ekkor a kontroller rázásával tudjuk őket is lerázni magunkról. A grafika elég szép ahhoz, hogy egy időre kizárjuk a világot, és a játékmenetet sem gyakran törik meg megoldhatatlan helyzetek, így közel 40 óra folyamatos akcióra számíthatunk. Az újrajátszásra rejtett szobák és a legjobb fegyverek ösztönöznek, amelyek csak a második menetben felszedhetőek. A játékból hiányzik valami plusz, hogy bekerüljön a legnagyobb nevek közé, de remélhetőleg következő részére, a Rise of Manre megtalálják azt is a fejlesztők.

Gran Turismo HD Concept

Az egyik legjobban várt PS3-játék a Gran Turismo soron következő része, amelynek egy előzetese ingyen letölthető a Playstation Store-ból. A játék a GT4-en alapul, de már a G5 motorját használja, és a svájci Alpok olyan gyönyörűek és részletesek a háttérben, hogy biztos az első kanyarban elszállunk. Erre a lejtők is rásegítenek, és ekkor ébredünk majd rá, hogy a pálya mellett állók sem kevésbé kidolgozottak, ahogy zászlókat lengetnek és integetnek. A demóban egy pályán versenyezhetünk time attack és drift módban. A szintidők teljesítésével összesen tíz autóba, és ezek tuning változataiba ülhetünk bele. Minden futam után felkerül az eredményünk a ranglistára, ahonnan mások videói is letölthetőek, és megoszthatjuk sajátunkat is. A pálya dombos, négy egyenessel, ahol kihúzhatóak a kocsik, és egy szerpentines résszel, ahol drift módban csúsztathatjuk a kocsikat.

A demo órákat fog elvenni az versenyzős játékok szerelmeseinek életéből, és nem jöhet ki a végleges verzió elég korán. Feltétlen le kell töltenie mindenkinek, hogy egy pillantást vethessünk a jövőre, mire is lehet majd számítani a Playstation 3 játékoktól.

A PS3 megjelenésekor kapható játékok, úgy érzem, nem rosszabbak, mint amelyek általában egy konzol megjelenésekor kaphatóak, és a PS2 sem nyitott másképp. A jelenlegi helyzetben viszont a mérce az egy éve piacon levő Xbox 360, és a PS3-mal egyidős Wii egyedi kontrollere által kínált játékélmény. Hogy a PS3 nagy nevekkel mutassa ki foga fehérjét, még az év végéig, jövő év elejéig várnunk kell.

Konklúzió

A PS3 nem ez első médiacenter változat, megelőzte a PSX, de az már hazájában, Japánban is megbukott. A csúfos kudarc fő okai az irreálisan magas ár, a hiányzó funkciók és a késői megjelenés voltak. Rövid idő alatt több mint fél tucat PSX-verzió látott napvilágot, hogy megfeleljen a piac elvárásainak. Mire megjelent, már mindenkinek volt Japánban PS2-je, és a merevlemezes DVD-írókat keresők is megtalálhatták a maguk számítását. A már nem gyártott PSX ráadásul még ma is közel annyiba kerül mint a PS3.

Ebből következik viszont, hogy sikerült az árat lejjebb nyomni, ugyanis a PS3 már maga egy médiacenter verzió, és valójában vele jut el először szélesebb réteghez a Blu-ray is -- ezzel orvosolták a PSX bukásának főbb okait. Persze úgy tűnik, ezzel a Blu-ray oltárán és egy szűk rétegért feláldozták az új PlayStationt, pedig a PS2 is mint olcsó DVD-lejátszó kezdte pályafutását. Mire megjelennek azok a játékok, amelyek miatt sorban állnak a vásárlók a konzolért, addigra a PS3 ára is lejjebb megy, és ekkor kezdi meg igazi küldetését: a felhasználói szokások megreformálását. Ennek sikere persze nagy mértékben függ a Sony új firmware-jeitől és szolgáltatásaitól. Utóbbinak első, egyöntetűen pozitív visszhangot kiváltó darabja a Playstation Home.

Amíg viszont nem jönnek ki a nagy játékok PS3-ra, a Sonynak nem csak az eladásokkal lesznek gondjai, hanem vevők megtartásával is. Tokióban annyi az eladó használt PS3, hogy a használt játékokkal kereskedő boltok a 60 gigabájtos gépet féláron, az alapmodellt pedig még a Wiinél is olcsóbban veszik meg.

Amit a legnehezebb szavakba önteni, az a gép használatának egyszerűsége által nyújtott élmény. Hogy egy kirándulás után hazaérve a fotelből tudjuk megnézni és kiválogatni a képeinket, videóinkat, még az újdonságokra kevésbé fogékonyakat is a kontroller kézbevételére sarkallja. Ha egy számítógép sokoldalúságához viszonyítjuk, kétségtelen, hogy a PS3 marad alul. Ha azt nézzük azonban, mire elég, amit kínál, már nem is félig üres az a pohár, s mivel Linux-alapú oprendszer is keverhető hozzá, lehet az akár teli is.

Véleménye van?

kipróbáltuk
a címlapról

Hirdetés

Python everywhere!

2020. február 22. 02:46

Gyere Pythonozni a HWSW rendezvényeire! Megmutatjuk, hogy a Python nem csak a fejlesztők nyelve, hiszen egyszerűsége miatt előszeretettel használják az üzemeltetők és DevOps szakemberek, tesztelők, illetve az adattudósok is, és elfut szinte bárhol, a mikrovezérlőktől egészen a böngészőkig.