Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres
Július 19-én SYSADMINDAY: egy teljes security meetup, számos szórakoztató program, és Felméri Péter standupja várja az érdeklődőket!

Látogatás a budapesti adatkicserélő központban

Rátonyi Gábor Tamás, 2005. január 13. 09:10
Ez a cikk több évvel ezelőtt születetett, ezért előfordulhat, hogy a tartalma már elavult.
Frissebb anyagokat találhatsz a keresőnk segítségével:

Az Interware Rt. meghívására bejutottunk a hazai internet szíveként számontartott fővárosi adatkicserélő központba. A BIX (Budapest Internet Exchange) több helyszínen működik, mi a leghíresebb, a Victor Hugo utcában található központot tekinthettük meg, és amit ott láttunk, az minden elképzelésünktől eltérő volt.

hirdetés
Az Interware Rt. meghívására bejutottunk a hazai internet szíveként számontartott fővárosi adatkicserélő központba. A BIX (Budapest Internet Exchange) több helyszínen működik, mi a leghíresebb -- a Victor Hugo utcában található -- központot tekinthettük meg. A hetvenes években épült, jellegtelen irodaház földszintjén található BIX tulajdonképpen a kistestvére volt a hasonló funkciót ellátó, a Matáv üzemeltetésében működő Városház utcai adatkicserélő központnak, ám utóbb túlnőtt a telefontársaság routerein.

Kezdjük az alapoknál

Az internet eredetileg katonai célú fejlesztésként indult, kiötlésekor lényeges szempont volt, hogy olyan decentralizált hálózatot hozzanak létre, mely egy támadás folytán kieső központok nélkül is működőképes marad. Az 1969-ben létrejött ARPANET-ben (Advanced Research Project Agency) még telefonvonalon kapcsolódtak egymáshoz a számítógépek, s ha egy gép kiesett a rendszerből, maga a hálózat működőképes maradt. Ez azonban csak az Amerikai Egyesült Államokban működött, s ott is az egyetemek és a katonai létesítmények némelyike volt része a hálózatnak. A következő húsz évben apránként tökéletesítették a hálózatot és magát a technológiát is. Kialakult a TCP/IP, az a ma is használt protokollkészlet, melynek lényege, hogy a hálón bolyongó információk, adatok apró csomagokra bontva közlekednek, majd ezek a csomagok a felhasználók gépén ismét összeállnak, és az ember számára is érthető, olvasható, hallható információkká alakulnak.

Időközben -- 1973-ban -- csatlakozott az ARPANET-hez az Egyesült Királyság és Norvégia is, így a korábbi, amerikai katonák és tudósok kiváltságának számító hálózatból lassan nemzetközivé terebélyesedett a rendszer: ahogy nőtt a hálózat, úgy gyarapodtak a bekapcsolt további alhálózatok és számítógépek is. A kilencvenes évekre -- különösen az akadémiai-kutatói hálózat mellett kiépült piaci alapú, közcélú háló létrejöttével -- felmerült az igény arra, hogy az egyes internetszolgáltatók ne egyenként kapcsolódjanak egymáshoz, hanem egyetlen központra csatlakozva érhessék el mások hálózatait.

Hálózatok hálózata

Az egyes internetszolgáltatók közötti adatforgalom lebonyolításához ugyan elvileg nem kell közvetlenül egymáshoz kapcsolódni, ugyanis az adatfolyamnak mindegy, hogy milyen irányban jut el a célállomásig. Azok a kerülőutak azonban, amelyek a közvetlen összeköttetés híján kialakulnak, nemcsak lassítják, de meg is drágítják az internetezést. Ha egy országon belül nincs kapcsolat az egyes szolgáltatók közt, egymás elérése külföldi vargabetűk leírásával lehetséges, a nemzetközi sávszélességet azonban -- különösen az internetezés hajnalán -- aranyárban mérték, így a szűkös és drága kapacitás a hazai hálózati forgalomra pazarlódott. Magyarországon kezdetben nem volt ritka, hogy például egy debreceni és egy budapesti számítógép között mondjuk Frankfurton keresztül áramlott az információ, ami drága és szükségtelen kerülőt jelent.


Az európai adatkicserélő központok térképe (euro-ix.net)

Ahogy gyarapodtak a piaci szolgáltatók, úgy nőtt az egymást összekötő vonalak száma is. Míg két szolgáltatót csak egy, tízet már 45 közvetlen kapcsolatot jelentő vonal kialakításával lehet összekötni. Logikusan merült fel hát az igény, hogy a szolgáltatók ne közvetlenül egymással kapcsolódjanak össze, hanem közösen hozzanak létre egy központot, ahová mindenki egyetlen vonallal kapcsolódik, s ezzel eléri az összes többi szolgáltatót. Az első hazai adatkicserélő központ a Matáv Városház utcai node-ja volt 1996-ban. A távközlési liberalizáció elindulásával és az alternatív távközlési vállalatok megérkezésével egyre nagyobb igény mutatkozott egy független adatkicserélő központ létrehozására, azaz, hogy ne az akkori monopolszolgáltató, a Matáv, hanem egy független szervezet működtesse a bitcentrumot.

1990-ben innen kötötték össze a hazai kutatói közösséget a linzi egyetemmel (ma már elképzelhetetlenül keskeny, 9,6 kbps sebességű bérelt vonallal), így később, ahogy fejlődött a hazai hálózat, létrejöttek a piaci szolgáltatók, úgy települtek rá minden mozgó bit ősközpontjára, a SZTAKI székházra. Mind a BIX név, mind a hálózati központ követte a nemzetközi -- s azon belül az európai modellt (Európa valamennyi adatkicserélő központja az adott ország vagy város nevének és az Internet Exchange szavak egyes betűiből áll: CYIX - CYprus Internet eXchange, PARIX - A PARis Internet eXchange). A kisebb országok, mint Magyarország is, egy-két olyan központot működtetnek, melyekhez szabadon csatlakozhat bármelyik szolgáltató, a nagyobb nemzetek azonban, mint például a franciák vagy a németek, megengedhetik maguknak, hogy több városban is központot üzemeltessenek.

Érdekes módon, nem mindenhol alakult ki ilyen internetes központ: Európa néhány országa, például Szlovénia, Fehéroroszország, Szerbia végül az internetszolgáltatók közvetlen összeköttetését választotta. Magyarország egy szempontból unikális adatkicserélő központot hozott létre: ez talán az egyetlen olyan központ, melyet nonprofit szellemben, civil egyesületként működtetnek.

A cikk több oldalból áll:
Facebook
Adatvédelmi okokból az adott hír megosztása előtt mindig aktiválnod kell a gombot! Ezzel a megoldással harmadik fél nem tudja nyomon követni a tevékenységedet a HWSW-n, ez pedig közös érdekünk.
A IT-üzemeltetők világnapján egy teljes security meetup, számos szórakoztató program, és Felméri Péter standupja várja az érdeklődőket az Ankertbe.