Szerző: castor

2004. december 24. 16:39

Hol (ne) vegyünk játékprogramot?

Csillogó füzérsorok, műhó, unottan integető plüssmikulás, Jingle Bells, roskadozó polcok és hatalmas tömeg. Önfeláldozó munkatársaink nem kisebb feladatra vállalkoztak, mint hogy a karácsonyi bevásárlási láz kellős közepén leteszteljék a játékszoftvereket és hardverkiegészítőket is kínáló budapesti üzleteket.

Előző cikkünkben kitárgyaltuk, hogy melyek azok a játékprogramok, amelyek karácsonyi ajándékként is megállják a helyüket a fa alatt. Most viszont a bevásárlási láz kellős közepén a nyakunkba vettük a várost, hogy a gyakorlatban is leteszteljük azokat az üzleteket, ahová a gyanútlan vásárló betévedhet.

A haditerv megszületett, első körben egy nyolcéves kislánynak szerettünk volna PlayStation 2 játékot vásárolni -- persze közben a témában járatlan apukát játszottuk. Utunk legelső állomásának azt a helyet választottuk, ahová a vidéki vásárlók is könnyen eljuthatnak, vagyis a Westend City Centert. Mindenfelé üvöltenek a karácsonyi dalok, csillogó-villogó dekorációk, füzérsorok, iszonyatos az embertömeg, de irány az alsó szinten lévő 576 Shop. Bent rengeteg játékszoftver, különböző utángyártott konzolos kiegészítők, három eladó, két vásárló. Miközben az alkalmazottak kedélyesen beszélgetnek, mi tanácstalanul a polcok előtt téblábolunk. Éppen ekkor érkezik egy férfi, aki dühösen újságolja, hogy a vadonatúj, fóliázott játéka karcos. Az egyik alkalmazott szó nélkül cseréli. Eközben elhatározzuk, hogy mivel a karácsonyi vacsorát nem itt szeretnénk elfogyasztani, inkább a tettek mezejére lépünk, és előadjuk az egyik fiatal eladónak a gondunkat. Legnagyobb meglepetésünkre pillanatok alatt lekapkod legalább húszfajta játékot, és ár szerint rendezve adogatja a kezünkbe, miközben mindegyikről mond néhány szót. Pozitív.


Egy ritka pillanat, amikor viszonylag eloszlik a tömeg

A segítséget megköszönve belefúrjuk magunkat a tömegbe, majd irány a felső szint, a Media Markt. Persze a vásárlókból itt összejönne egy kisebb falu lakossága, alig lehet megmozdulni. A játékok közül a PC és a PlayStation 2 viszi a prímet, néhány Xbox cím, még kevesebb GameCube és GameBoy Advance. Beállunk a roskadozó polcok elé, tanácstalan pofa, eltelik 5 perc, 10 perc, kínunkban leülünk a kiállított gép elé játszani, 15 perc, nem történik semmi, sehol egy eladó. Ekkor tűnik fel a horizonton két piros pólós srác, elmondjuk nekik, hogy mi van. Nevetnek egyet, ők nem ehhez az osztályhoz tartoznak, oké, irány az információs pult. A fiatal szőke hölgy beszól hátra a raktárba, ahonnan 2-3 perc múlva előkerül egy srác kócos, unott fejjel. Kérdésünkre úgy reagál, mintha most ébred volna fel, üveges szemekkel mered maga elé, majd kis idő múlva megindul a polcok felé. Nagyjából 10 perc alatt sikerül összeválogatnia 5 játékot, a kezünkbe nyomja, majd ott hagy minket. Hmmm, érdekes kiszolgálás.

Persze mi nem adjuk fel, irány a CD Galaxis, VII. kerület. Valószínűleg az eldugott kis utcának köszönhető, de a hatalmas üzletben alig van 1-2 vásárló, az eladók unatkoznak, ennek ellenére mégsem kérdezik meg, hogy segíthetnek-e. Miután megállapítjuk, hogy lassan záróra, így vesszük a bátorságot és odasétálunk a pulthoz. A lány ugyan kedves, de nem igazán állt a helyzet magaslatán, sőt, még nálunk is tanácstalanabbul pislog a játékok dobozai felé. Mi titokban már 3 méterről kiszúrunk legalább 10 olyan játékot, ami beillene a keresett kategóriába, azonban ő nagy nehezen 2 címet tud ajánlani. A kezünkbe nyom egy katalógust, mondja, hogy ebből nézzünk ki valamit. Azzal búcsúzunk, hogy ha sikerül a kis füzetből kiválasztani valamit (amiben mellesleg az árakon és a dobozok képén kívül semmi leírás sem szerepel), akkor még visszatérünk. Nem tértünk.

Már sötét van, de mi nem adjuk fel, irány a villamosmegálló, célpont a Széna téri Mammut. Mivel a jó öreg 4/6-os villamos oldalán hatalmas kék színű Fukar matrica díszeleg, így ezen felbuzdulva elhatározzuk, hogy megkeressük a nemrég megnyílt Saturn üzletet. Amikor az ajtóban unottan integető hatalmas plüssmikulással szembetalálkozunk, még bízunk benne, hogy kellemesen végződik a bevásárlás. Nem így történik. Fél óra után sikerül rátalálni az üzletre, lévén az alagsorba fészkelték be magukat, amit persze szinte semmiféle útbaigazítás nem jelez -- egyedül a mozgólépcső felé orientálódó hatalmas tömeg tűnt fel. Már a bejutás sem egyszerű, a biztonsági őr kapásból visszafordít, hogy rakjuk le a táskát a megőrzőben. Persze üres szekrény nincs, 10 percet szobrozunk, mire sorra kerülünk. Mire nagy nehezen bejutunk, már el is megy a kedvünk a vásárlástól. Viszont a választék hatalmas, a játékrészlegnél mindhárom konzoltípust ki lehet próbálni egy-egy újabb játékkal. Az árak ugyanolyanok, mint máshol, egy-két régebbi akciós címet találunk csak. Eladó nincs a környéken, úgyhogy az egyik játékkal a kosárban a távozás mellett döntünk. Persze gyorsan meggondoljuk magunkat a pénztárak előtti kígyózó sorok láttán. Nem baj, játék vissza a polcra, mi meg irány hazaféle, hiszen holnap nehéz nap vár ránk, kormányt kell vásárolni!

[oldal:A horror folytatódik]

Következő utunk haditerve már csavarosabbra sikerült, ugyanis nem egy egyszerű szoftvert, hanem egy autós játékokhoz használható, Xbox konzollal is kompatibilis kormányszett vásárlását tűztük ki célul. Már ez sem volt könnyű feladat az eladók számára, a nehezítés azonban még ezután következett: rögtön két darabot akartunk vásárolni.

Utunk első állomása a Duna Plaza volt, közelebbről pedig az ottani 576 Shop. A boltban egyetlen típus, az viszont mindenhárom konzolhoz használható, éljen. És még két darab is van belőle. Ami viszont nincs, az az eladó bátorsága, hogy kibontsa, és megmutassa a szerkezetet. Csupán a doboz tetejét nyitja ki, hogy belekukkanthassunk. Mivel zsákbamacskát nem veszünk, így irány a következő állomás, a IX. kerületi KonzolStúdió.

Még be se csukjuk magunk mögött az ajtót, az egyik eladó rögtön letámad. Mondja, hogy egyfajta kormány van, ami jó Xbox-hoz, viszont csak jól rögzítve, asztalon használható, ölben nem. Habár az internetes oldalukon is szerepel, és a polcon is megtalálható egy másik típus, ami szintén jó lenne nekünk, ezt valami rejtélyes oknál fogva mégis eltitkolja előlünk. Megköszönjük a segítséget, majd leballagunk a metró aluljárójába, hogy ismét a Westendben tegyük próbára az alkalmazottak idegeit.

Habár félünk az előző napi tapasztalatok miatt, mégis a Media Marktba megyünk. Rengeteg kormány a polcon, az árcédulák össze-vissza, az egyik földön lévő dobozon kiszúrjuk az Xbox támogatás feliratát. Persze amilyen a mi szerencsénk, csak ennek az egyetlen típusnak a mintapéldánya nincs kirakva. Próbálunk keríteni egy eladót, de ez lehetetlennek tűnik, úgyhogy hosszú próbálkozás után feladjuk.

Rövid kupaktanács, az internetes oldalak böngészése, majd végül ismét a Mammutban kötünk ki. Az unottan integető plüsstélapót elhagyva már rutinosan lépünk az alagsorba induló mozgólépcsőre, és a táskától is megszabadulunk a bejárat előtt. A polcokon két olyan típust is találunk, ami nekünk megfelelne, a gond csupán az, hogy egyiknek sincs egyértelműen kirakva az ára. Szerencsére melletünk három eladó dolgozik az árufeltöltésen, így betámadjuk őket. Egyikük készségesen segítene, azonban a számítógépben nem találja a kormány típusát. Próbál nyomozni, és végül 10 perc után sikerrel is jár. Mint utólag kiderül, nem kormányként van nyilvántartva az áru, hanem gamepadként. Tetszik is az egyik típus, azonban a probléma az, hogy ez az utolsó darab belőle.

Így adunk egy esélyt az emeleten található 576 Shopnak is, habár sejtjük, hogy az előző üzletükhöz hasonlóan itt sem fogják kibontani nekünk azt az egyfajta típust, amit árulnak. Tévedünk. Nem elég, hogy kibontják, még hipp-hopp rá is kötik egy kéznél lévő konzolra, így ki is lehet próbálni. Igaz, hogy az eladónak fogalma sincs a kormány paramétereiről, és beállítási lehetőségeiről, ezeket csak közös erővel sikerült kideríteni a mellékelt tájékoztatóból. Oké, elvisszük, kettő kellene. Öööö, ez az utolsó. Áááá!

Nem baj, a hatalmas dobozzal irány a tömött villamos, a Westend úgyis útba esik -- immáron harmadjára. Természetesen a bevásárlóközpontban szinte mozdulni sem lehet, félpercenként lépnek az ember lábára, de mégis sikerül elvergődni az üzletig. Már céltudatoson lépünk a pulthoz, az eladó pedig leemeli a kormányt a polc tetejéről, és szó nélkül kibontja, néhány szóban bemutatja a tudását, illetve elmondja a garanciával kapcsolatos tudnivalókat. Igaz, hogy ezután már nem sikerül rendesen visszacsomagolnia, de legalább ad egy bontatlan dobozt.

Útközben még beugrunk egy kisebb konzolos boltba a Nagykörúton, hogy megvegyük az eredetileg betervezett PlayStation 2 játékot is. Az ajtóban egy kislány és anyukája jön velünk szembe, kezében az EyeToy: Play dobozát szorongatva. Úgy látszik nekik nagyobb szerencséjük volt, mint nekünk az előző két napban. Bent az eladó lebeszél minket a drágább programról, és egy olcsóbb, de véleménye szerint sokkal jobb játékot ajánl. Ezután még jóideig elbeszélgetünk mindenféléről, kapunk egy névjegykártyát, majd kellemes ünnepeket kívánva elbúcsúzunk. Így is lehet.

Véleménye van?

Nagyon széles az a skála, amin az állásinterjú visszajelzések tartalmi minősége mozog: túl rövid, túl hosszú, semmitmondó, értelmetlen vagy semmi. A friss heti kraftie hírlevélben ezt jártuk körül. Ha tetszett a cikk, iratkozz fel, és minden héten elküldjük emailben a legfrissebbet!

a címlapról