Szerző: pcworld

2004. szeptember 29. 17:43:45

A hálózat csapdájában

Ma már nem számít ritkaságnak, ha egy családban minden lakóhelyiségben van színes televízió, akár még a konyhában és a fürdőszobában is. Minden készülékhez azonban mégsem vehetünk DVD-játszót, VHS-magnót vagy műholdas beltéri egységet -- nincs más hátra, bele kell vágnunk egy többszobás rendszer kialakításába.

Amikor a Vissza a jövőbe című filmben Marty McFly 1986-ból visszakerül 1956-ba, és a fekete-fehér tévé előtt az esti filmre összegyűlt családnak kijelenti, hogy nekik már két televíziójuk is van odahaza, azok komplett bolondnak nézik. Megrökönyödésük érthető, hiszen akkoriban egy vevőkészülék ára egy mai plazmáéval vetekedett. Ma már nem számít ritkaságnak, ha egy családban minden lakóhelyiségben van színes televízió, akár még a konyhában és a fürdőszobában is. Minden készülékhez azonban mégsem vehetünk DVD-játszót, VHS-magnót vagy műholdas beltéri egységet -- nincs más hátra, bele kell vágnunk egy többszobás rendszer kialakításába.

A számítástechnikai rendszerek létrehozása ma már nem túl bonyolult. Ha két gépünk van, csak egy-egy hálózati csatlakozóra van szükség, és egy megfelelő kábel alkalmazásával máris összeköthetjük azokat. A Windows XP varázslója rendkívül leegyszerűsíti a hálózatok kialakítását, illetve a meghajtók vagy egyes mappák megosztását. Több számítógép összekapcsolása sem jelent különösebb gondot: az elosztók elérhető árkategóriába kerültek, akárcsak a vezeték nélküli --- Wi-Fi -- összeköttetések is. Ezek elterjedésével pedig a kábelek vezetgetésének problémájától is megszabadultunk.

Központosítási törekvések
Hasonlóan a kiszolgálókra épülő számítógép-hálózatokhoz, az otthoni rendszerekben is megoldható a centralizálás. Ezt a célt látják el az úgynevezett zeneszerverek, amelyek úgy néznek ki, mint egy nagyobbacska CD-játszó, de a lemezek műsorát nem közvetlenül játsszák le, hanem egy beépített merevlemezre mentik (általában MP3 formátumban), és képesek arról különböző kimeneteken egyszerre több számot -- tipikusan 4, 8 vagy akár 16 -- egyszerre lejátszani. A helyiségekben aztán különböző modulokat helyezhetünk el a falban, amelyekkel bemeneteket, kimeneteket, hangerőszabályzókat, műsorválasztókat, infravevőket, kijelzőket hozhatunk létre.
A zenekiszolgálók legnagyobb fejlesztője az Imerge, amely technológiáját Xiva néven szabadalmaztatta. Jelenleg többféle központi egységet forgalmaz a cég. A kapcsolat megteremtéséhez nemcsak hagyományos analóg hangátvitelt használhatunk, hanem ha a szobákban elhelyezhető lejátszóegységeket is vásárolunk, Ethernet kábelen a digitális állományokhoz való közvetlen hozzáférést tudjuk megteremteni, így a számokat minőségromlás nélkül játszhatjuk le nagy távolságból is.
A hasonló szolgáltatást nyújtó videoszerverekre -- úgy tűnik -- még egy darabig várnunk kell. A tárolóhely ugyan lassan elegendő lenne, hiszen a napjainkban kapható 100 gigabájt feletti merevlemezekre már több mint 50 filmet másolhatunk fel jó minőségben MPEG4 formátumban. Magának a könyvtárnak a létrehozása, vagyis a tömörítés folyamata azonban már meglehetősen időigényes, és egyszerre több állomány zökkenőmentes lejátszása (dekódolása) meghaladja a mai elektronikák képességeit.

A számítógépekkel szemben a szórakoztatóelektronikai berendezések sokszor csak egy-egy feladatot látnak el. Műsorforrásként, műsorrögzítőként, képmegjelenítőként, jelfeldolgozóként működnek, nem lehet modulárisan bővíteni őket, és a funkciókörüket nem gazdagíthatjuk, vagy változtathatjuk meg a szoftverek telepítésével és cseréjével.

Egy rendszer vagy hálózat létrejöttének feltétele, hogy az azt alkotó komponensek között összeköttetést lehessen teremteni. A szórakoztatóelektronikai berendezések -- tévévevő, rádió, lemezjátszó -- legelső nemzedékein eleinte semmilyen ki- vagy bemenetet nem találhattunk, mindegyik önálló egységet képezett. A jelátvitel igényét a felvevőkészülékek megjelenése hozta magával. Ezek közül az első a hangrögzítésre szolgáló magnó volt, majd ezt követte a videomagnó. A megfelelő összeköttetés megteremtése érdekében létre kellett hozni a hang-, illetve képátvitelre szolgáló jelszabványokat. A távirányítás elterjedésével párhuzamosan felmerült az igény a vezérlőjelek továbbítására is, de ennek szabványai csak mostanában váltak széles körben elfogadottá.

Lényeges különbség van a két terület között abban, hogy ha egy számítógépen akarunk lejátszani például egy MP3-állományt, akkor az, hogy a hálózaton belül melyik gépen tárolják azt, nem befolyásolja a lejátszás minőségét, hiszen a fájl feldolgozása "helyben", a mi PC-nken történik. Az egyetlen komoly gondot az jelentheti, ha az összeköttetés nem elég gyors, így a lejátszóprogram nem kap információt, és egyszerűen kihagy, vagy leáll.


Imerge NP200

Ezzel szemben a szórakoztatóelektronikai berendezések között elterjedt, ma még döntő többségben lévő analóg csatlakozások esetén nem beszélhetünk számítástechnikai értelemben vett adatátvitelről és hozzáférésről. Az erősítő nem "látja" a CD- vagy DVD-játszóban lévő lemez tartalmát, csak egyszerűen -- valós időben -- feldolgozza és felerősíti a bemenetére érkező jelet. Ez még a digitális SPDIF-hangátvitel (koaxiális vagy optikai) esetén is így van. Éppen ezért berendezéseink analóg kapcsolatainak létrehozásánál több szempontot is figyelembe kell vennünk, ha elfogadható minőséget szeretnénk.

Lényeges, hogy milyen messzire akarjuk vezetni a jelet, ugyanis a távolsággal arányosan nő a zaj, valamint csökken a jel erőssége -- és ezáltal a minősége is. Fontos még, hogy hány készülék között akarjuk szétosztani a jelet, hiszen minden egyes osztással annak erőssége a felére csökken, ami károsan befolyásolja a kép- vagy hangminőséget.

Számít az is, hogy hány kábelt kell használnunk. Általában egy irányban egy analóg jelet lehet továbbítani (ez alól a kivételt a frekvenciamodulált antennajel jelenti, amely több adás képének és hangjának átvitelét teszi lehetővé). Kétirányú sztereó jelátvitel esetén például már négy érpárra van szükség. Végül az sem közömbös, hogy milyen jelet továbbítunk. A DVD-játszókon akár négy-ötféle videokimenetet is találunk, és ezek különböző minőségű jelet biztosítanak (a leggyengébb minőségű a kompozit, majd az S-Video, az RGB, végül a legjobb a komponens). A kompozit egy, az S-Video két, az RGB és komponens három (vagy négy) kábelen továbbítható egy irányba.

[oldal:Rendszerben gondolkodjunk!]

Az átlagos lakásokban lévő berendezések összeköttetéseinek kiépítésénél további gondot jelent, hogy a készülékeket általában nem tervszerűen szerezzük be, hanem a pillanatnyi igényeknek megfelelően, egymás után. Ez tipikusan a következőképpen szokott történni:

  1. Vettünk a nappaliba egy televíziót.
  2. Majd vásároltunk egy videomagnót.
  3. Aztán felszereltettünk egy műholdvevőt, hogy nagyobb legyen a műsorválaszték.
  4. Vettünk egy hifitornyot CD-játszóval, amelyet a tévé mellé tettünk.
  5. Bevezettettük a kábeltelevíziót.
  6. A hálószobába is vettünk egy televíziót, és hogy ott is vehető legyen a műsor, az antennajelet szétosztottuk.
  7. Aztán átvittük a beltéri egység jelét is.
  8. Vásároltunk egy DVD-játszót.
  9. Lecseréltük a hifitoronyban az erősítőt egy házimozi rádióerősítőre, és kiegészítésképpen vettünk hozzá center- és háttérsugárzót.
  10. A hálószobába vásároltunk egy ébresztős CD-lejátszót.
  11. Vettünk a konyhába egy rádiómagnót.

Az "impulzusszerű" vásárlásoknál általában csak önmagában a készüléket nézzük, és a kapcsolat megteremtésének lehetőségét sokszor még egy szobán belül sem vesszük figyelembe. Ez egy összetettebb rendszer utólagos kiépítésénél komoly problémákat vethet föl. Az összeköttetések kialakításánál figyelembe kell vennünk, hogy egy vagy több műsorforrást használunk-e, és hogy egy vagy több helyiségben (zóna) akarjuk-e ezeket nézni, hallgatni, illetve vezérelni. Ezeket a szempontokat figyelembe véve háromféle rendszer állítható össze:

  1. Többforrásos-egyzónás rendszer. Általában ez jellemző a szórakoztatóelektronikai rendszerekre, ahol egy szobán belül több berendezést kötünk össze.
  2. Egyforrásos-többzónás rendszer: ilyenkor egy műsorforrás jelét nemcsak egy helyiségben, hanem kettőben vagy többen akarjuk nézni, hallgatni.
  3. Többforrásos-többzónás rendszer. Akkor jön létre, ha az 1. pontban összeállított megoldás több műsorforrását akarjuk elérhetővé tenni egy vagy több más helyiségben is.

Az egyforrásos-többzónás rendszer legegyszerűbb megvalósítása, ha egy adott műsorforrásból kijövő jelet egyszerűen elosztunk, és átvezetjük a másik szobába is. Itt a legfontosabb szempont a kompatibilitás, vagyis figyelembe kell vennünk, hogy milyen forrásból származik a műsorjel, továbbá hogy milyen berendezés fogadja azt a másik helyiségben. Lényeges, hogy minél rövidebb és lehetőleg zavarvédett kábelt használjunk.

Ha képet nem, csak egy hangforrás jelét akarjuk megosztani, viszonylag egyszerű megoldást választhatunk. A legtöbb házimozi erősítőn elhelyeznek egy kapcsolható "B" hangsugárzó kimenetet, amely ugyanazt a jelet biztosítja, mint a frontsugárzók részére. Csak át kell vezetnünk a kábeleket a szomszédos szobába, és ott két hangsugárzót elhelyezve, máris hallgathatjuk a nappaliban éppen működő műsorforrást.

Ennél lényegesen komolyabb megoldást kínál a magasabb nívójú 7.1-es házimozi erősítők úgynevezett második zóna szolgáltatása. Ezek a készülékek választási lehetőséget kínálnak a beépített erősítőmodulok többféle felhasználására. Ha a nappaliban például csak 5.1-es hangsugárzókészletet állítunk fel, akkor a szabadon maradt (7.1 - 5.1 = 2) két csatorna jelével egy második szobában elhelyezett sztereó hangsugárzópárt hajthatunk meg, amelyre az erősítő képes rákapcsolni a főhelyiségtől eltérő műsorforrás jelét. Megtehetjük tehát, hogy a nappaliban DVD-filmet nézünk 5.1 hangzással, közben pedig valaki a rádióerősítő tuner részét vagy egy CD-játszót hallgat a hálószobában.


Egyforrásos-többzónás rendszer 7.1 csatornás erősítővel

Az ilyen jellegű megoldások kiépítésénél komoly előny, hogy a második szobában megszólaló zene kiváló minőségű, azonos hangsugárzók használata mellett tulajdonképpen egyenértékű a nappaliban elhelyezett rendszerével, ráadásul a hálószobában már semmilyen további készüléket nem kell alkalmaznunk. Illetve: a második szoba hangereje külön szabályozható a rádióerősítőn, de a távvezérlés megvalósításához egy infravevőt kell elhelyeznünk a hálóban. Az erősítőkön -- legtöbbször -- a gyártók elhelyeznek az IR-vevő fogadására alkalmas 3,5 milliméteres jack aljzatot.

Bonyolódik a helyzet, ha nem csak hangot, hanem videojelet is meg szeretnénk osztani a helyiségek között. (Előfordulhat, hogy a tervezett bővítésekhez a meglévő készülékek cseréjére lesz szükség.) Például a legegyszerűbb televíziók csak antennajel -- frekvenciamodulált -- vételére alkalmasak. A VHS-videomagnók és műholdvevő beltéri egységek rendelkeznek ilyen kimenettel, de a DVD-játszók legtöbbje nem. Vagyis ha kedvenc filmjeinket egy olyan szobában is meg akarjuk tekinteni, ahol nincs lejátszó, ehhez legalább három jel -- kép és sztereó hang -- továbbítására van szükség, és a tévének fogadnia kell ezeket.

A távvezérlés megoldása további gondot jelent. Ráadásul arra is ügyelni kell, hogy a videokimeneteken megjelenő jelet nem szabad egyszerűen szétosztani, mert így a kábelekre egyszerre csatlakoztatott televíziók egymást is zavarják. Ha tehát az EuroScart kimeneten megjelenő jelet egyszerre több képmegjelenítőhöz akarjuk eljuttatni, akkor úgynevezett leválasztó (izoláló) erősítőre van szükségünk. Figyelembe véve a csatlakozók, kábelek és a szükséges elektronika költségeit, lehet, hogy jobban járunk, ha a második szobába is veszünk egy jelenleg már 20 000 forint alatt kapható DVD-játszót.

[oldal:Dróttalan utakon]

Az egyforrásos-többzónás rendszerek megvalósítására egyszerű és jól kézben tartható megoldást jelenthetnek az elmúlt években forgalomba került kábel nélküli videojel- és hangjeltovábbítók. Ezek a készletek egy adóból és egy vevőből állnak -- tipikus felhasználás esetén az adót a nappaliban helyezzük el, ahol rácsatlakoztatjuk a megosztani kívánt műsorforrást, a hálószobában lévő vevőt pedig az ott található televízióra kapcsoljuk. A hálóban lévő vevőegység általában képes infratávvezérlők jelét továbbítani az adóhoz a nappaliban, így akár az ágyban fekve is megoldhatjuk a másik helyiségben lévő műsorforrás kezelését.


Trust Wireless TeleViewer

Kicsit összetettebb -- és persze drágább -- készletekkel többforrásos-többzónás rendszert is létrehozhatunk. Ilyenkor az adóegység több, általában három-négy bemenettel rendelkezik. A vevőegységről vezérelhetjük az adón lévő bemenetek közötti váltást, így a hálószobából választhatunk a nappaliban elhelyezett műsorforrások közül.

Ha tovább akarjuk bonyolítani a helyzetet, akkor beszerezhetünk olyan készletet, amelyben egy adóegység több vevőt is elláthat, így megoldjuk a jel szétosztását is. Ezek a megoldások lakáson belül általában 30 méter távolságig működnek megfelelően, de csak akkor, ha az adó és a vevő között nincs például vasbeton födém, amely a vételt jelentős mértékben rontja. Megvásárlás előtt tehát célszerű kipróbálni, hogy működik-e a szett azon a helyen, ahol használni szeretnénk. Figyelembe kell vennünk továbbá, hogy a videojel átalakítása rádiófrekvenciás jellé, majd újbóli visszaalakítása szintén ront a kép-, illetve hangminőségen.

Eddig már meglévő berendezések összeköttetéseinek minél egyszerűbb és olcsóbb megteremtését tartottuk szem előtt. Alapvetően más a helyzet, ha házépítésbe fogunk, lakásvásárlás előtt állunk, vagy a rendszer kialakítása érdekében lakásfelújítás jellegű munkálatokat is hajlandók vagyunk elvégezni. Mivel a rendszerközi kapcsolatok kiépítését lehetővé tevő kábelek falban való elhelyezése véséssel, falbontással és vakolással jár együtt, fontos, hogy már a tervezési stádiumban tisztában legyünk elektromos berendezéseink, sőt a bútorok elhelyezésével is.

Tudatosan meg kell fontolnunk, hogy korábban vásárolt készülékeink közül melyiket tartjuk meg, melyiket cseréljük le, és milyen kellékkel egészítjük ki, hogy az egész lakásra kiterjedő leggazdaságosabb és legkedvezőbb rendszert alakíthassuk ki. Eldönthetjük, hogy megoldjuk a szobák között a jelek átvitelét, vagy az adott helyiségben független rendszert hozunk létre. Lényeges a jó minőségű kábelekkel és csatlakozóval megvalósított vezetékrendszer, és gondoskodni kell a megfelelő zavarszűrésről -- például arról, hogy 230 voltos kábel közvetlen közelében ne vezessünk hang- vagy videojelet.

Talán mondanunk sem kell, hogy mivel ezek a munkák egy Ikea-bútor összeszerelésénél is nagyobb bonyodalmakkal járnak, célszerű, ha olyan szakemberre vagy kereskedőre bízzuk, aki mind az elektronikai, mind az építési munkálatokhoz ért, vagy rendelkezik megfelelő alvállalkozókkal.

[oldal:Vegyes rendszerek]

A számítástechnikai és szórakoztatóelektronikai eszközök között egyre nagyobb az átjárhatóság, és ma akkor tudjuk a legtöbb szolgáltatást a legolcsóbban nyújtó rendszert összeállítani, ha vegyesen alkalmazzuk mindkét terület termékeit.

Amennyiben nem akarunk vagy nem tudunk falat vésni, érdemes a lakásban egy Wi-Fi hálózatra épülő számítógépes rendszert kialakítani, és a hozzá kapcsolódó PC-ket kiegészíteni megfelelő minőségű hangsugárzókkal és videokimenettel. A multimédiás funkciók önmagában a Windows XP-vel is megvalósíthatók, de ha valaki ennél nagyobb kényelemre vágyik, rendelkezésre áll már a Windows Media Center 2004, melynek segítségével az otthoni számítógépet relatív egyszerűen kezelhető digitális szórakoztatóelektronikai készülékké változtathatjuk. Az operációs rendszer magját a Windows XP adja, de a hagyományos számítógépes programok funkcióihoz számos multimédiás lehetőség társul: zenehallgatás, tévénézés, videofelvétel, képnézegetés, videolejátszás és DVD-nézés. Ami a legfontosabb azonban: mindez távvezérlővel is működtethető.

A két terület átjárhatóságának biztosítását szolgálják az úgynevezett PC--tévé átalakítók is, amelyek egyre nagyobb számban kerülnek forgalomba. Az alapmodellek egyszerűen csak lehetővé teszik a számítógép képének megjelenítését a televízión, az összetettebbek azonban már kiemelésre, zoomolásra, a képjellemzők (világosság, kontraszt) szabályozására is alkalmasak. Ideálisak lehetnek DivX- vagy DVD-filmek televízión való megtekintésére vagy digitális "diavetítéshez" -- mindezt infravörös távirányítóval vezérelve.


AVerKey 500 Pro PC-TV átalakító

A Windows Media Centerhez hasonló szolgáltatásokat kínál hardveresen megtámogatva a Pinnacle ShowCenter csomagja, amely azonban nemcsak szoftver-, hanem hardvereszközzel is segíti a két terület közötti kapcsolat létrejöttét. Működésének lényege: amellett, hogy televízión teszi elérhetővé a számítógépen lévő filmeket, zenéket és fényképeket, közben testreszabott listát készíthetünk ezekről, ily módon megkönnyítve az elérésüket és a kezelésüket. Ennél is fontosabb azonban, hogy Ethernet vagy Wi-Fi kapcsolat segítségével egy lakáson belül akármelyik helyiségben megvalósíthatók ezek a funkciók.


Pinnacle ShowCenter

Úgy tűnik azonban, hogy a közeljövőben a Pinnacle több konkurens megjelenésére is számíthat. Bill Gates a 2004-es Nemzetközi Szórakoztatóelektronikai Vásáron (CES) tartott előadásában mutatta be a Windows Media Center Extender technológiát. Ez a szoftver a termékek új nemzdékének létrehozását alapozza meg, amelyek segítségével lényegesen kibővíthetők a Media Center szolgáltatásai. A Media Center Extender lényege, hogy nemcsak a PC-n lévő állományokhoz való hozzáférést biztosítja, hanem a lakásban található készülékek számára is lehetővé teszi a PC teljes feldolgozási és tárolási kapacitásának kiaknázását. Egy külön kis készüléket (set-top box) kell a televízióhoz csatlakoztatni, de olyan tévé is forgalomba kerül majd, amelybe eleve beépítették már a technológiát (az Xboxhoz is piacra dobnak ilyen készletet, amely egy speciális távirányítóval kiegészülve Windows Media Centert futtató számítógéppé változtatja a játékkonzolt).

A fejlesztők körében nagy az érdeklődés az új szoftver iránt. Az ESPN sportcsatorna például olyan lehetőséget biztosít a Media Center PC-tulajdonosoknak, amellyel azok az internetről azonnal jó minőségű teljes képernyős ESPN-filmfelvételeket tölthetnek le, és azokat megnézhetik a televízió vagy a számítógép képernyőjén. A Microsoft a Kodak egyik kizárólagos tulajdonú leányvállalatával, az Ofotóval is együttműködési megállapodást kötött egy olyan fényképkezelő program készítésére, amellyel utóbbi vásárlói bármikor -- mindössze egy távirányító segítségével -- megtekinthetik a televízió vagy a számítógép képernyőjén digitális felvételeiket, és elhelyezhetik azokat az Ofoto által működtetett személyes webhelyükön.

Úgy tűnik, a jövő számos lehetőséggel kecsegtet ezen a téren is. Mi azonban valahogy mégis nyugtalankodunk kicsinykét. A világszerte működő több százmillió számítógépen szinte kizárólag a Microsoft operációs rendszere fut. Úgy tűnik, nemsokára a szórakoztatóelektronikai berendezések is hasonló sorsra jutnak, sőt a DVD utódja, a HD-DVD szintén a Microsoft tömörítési szabványát fogja alkalmazni. Szép dolog mindez, mi mégis aggódunk, hogy minden rendszer egy kézben lesz.

Szólj hozzá a fórumban!

a címlapról

Hirdetés

Mi történik egy mobilappal a születése után?

2020. február 28. 01:26

Legtöbbször sajnos semmi. Ezen próbálunk változtatni egy ingyenes appmenedzsment meetuppal és egy 30 órás képzéssel. A store-ban való megjelenés az igazi munka kezdete: mérés, mérés, mérés, adat, felhasználói visszajelzések kezelése, ASO, monetizálás, marketing... és így tovább.