Görögország: game over

Szeretném előrebocsátani, hogy nagyon szeretek Görögországban nyaralni. Eddig több alkalommal volt szerencsém az ország különböző részein egy-két pihentető, kellemes hetet tölteni, mindig mosolygós, kedves házigazdákkal. A politikusok azonban a világ minden részén -- úgy tűnik legalábbis -- ugyanolyan mértékben értenek a dolgukhoz és ugyanazokat a megoldásokat preferálják.

Lássuk tehát a tényállást! Görögországban az utóbbi időben nagyon elszaporodott az illegális szerencsejáték. Ez természetesen nem éppen most történt, hanem valamikor az elmúlt másfélezer év során (nem hiszem, hogy volt valaha olyan görög, aki nem tudott ostáblázni vagy kártyázni). Természetesen az idők szavának engedelmeskedve fejlődik ez az "iparág" is. Korábban mindenképpen kellett egy másik játékos is, ami egyrészt kockázatot jelent (hiszen az ilyen szerencsejátékokat az állam mindenkor tiltotta és tiltja), másrészt pedig korlátozza az egyszerre "kiszolgálható" játékosok (olvasd: balekok) számát.

Ezen a helyzeten változtatott drasztikusan a "félkarú rabló" és annak utódai, a hasonló játékgépek. Nálunk is hatalmas mennyiségű ilyen gép működik, legálisan és illegálisan. A magyar állam szerencsejátékból szerzett összes bevételének legnagyobb részét, 18 milliárd forintot az ilyen gépek üzemeltetőitől szedi be. A bolt óriási és a tiltott gépek üzemeltetését az egész világon próbálják visszaszorítani. (Avagy: Ne lopj, az állam nem szereti a konkurenciát...)

Az természetesen nem szokott gondot okozni, ha valaki vagy valakik törvényszegő dolgot csinálnak. Ilyen nap, mint nap történik. Kell egy bizonyos esemény, ami miatt a politika figyelme pánikszerűen egy tényre irányul. Ez így volt a jelen görög esetünkben is. 2002 februárjában a görög kormánypárt, a PASOK illusztris képviselője, Hrisanthakopoulos úr is igénybe vette egy ilyen elektronikus játékgép szolgáltatásait -- a gond csak az volt, hogy egy országos tv-csatorna kamerája előtt tette ezt, majd vissza is nézhette magát főműsoridőben, eléggé sokszor.

Ezután következett persze a szokásos pánikszerű tevékenységkényszer, a kormánypárt próbálta a károkat minimalizálni. Hogy is reagál egy igazi politikus egy ilyen helyzetre:

"Nem akarunk illegális szerencsejátékot Görögországban. Betiltunk minden elektronikus játékot. Tiszta döntésre van szükségünk... és ez a döntés azt jelenti, hogy nem lesznek elektronikus játékok. Ez egy kemény, de hatékony lépés, mivel a hagyományos elektronikus játékokat azok tulajdonosai könnyedén átalakíthatják illegális játékokká" -- jelentette ki Christos Protopapas, a görög kormány szóvivője február 21-én.

Erről az jut eszembe, amikor egy általam olvasott sztoriban egy diák a H2O betiltásának érdekében gyűjtött aláírásokat, komoly érvekkel alátámasztva követelését. Például ilyenekkel: "a legtöbb bűnelkövető igazolhatóan fogyasztott H2O-t az elkövetést megelőző 24 órában", vagy "a H2O a tüdőbe kerülve már viszonylag kis mennyiségben is halálos lehet". Ki lehet találni, hogy temérdek aláírást sikerült nagyon rövid időn belül gyűjtenie.

A józan ész halvány hangja ekkor még hallatszott, hiszen a fenti kormányszóvivő február 22-én azt nyilatkozta, hogy a tilalom megfogalmazásakor a kormány ügyelni fog arra, hogy ne sértse az internetkávézók és a számítógép-tulajdonosok érdekeit. Ez azonban csak rövid eltévelyedés volt.

[oldal:Torzszülött születik]

2002. május 30-án Fotiadis pénzügyminisztériumi államtitkár beterjesztette a parlament elé a törvényjavaslatot, amely bármely elektronikus, elektromechanikus vagy szoftver segítségével működő, nyilvános helyen található játékot betiltott Görögországban. Arra a kérdésre, hogy miért ilyen szükségtelenül széles körű a törvény, a beterjesztő azt a választ adta, hogy különben a betiltott gépek helyett az illegális játékbarlangok üzemeltetői átalakított PC-ket fognak beállítani.

A parlamenti vita egy hétig tartott, amelynek során az ellenzék keményen rámutatott a törvény hiányosságaira -- például arra, hogy csak a nyilvános helyen felállított számítógépekre vonatkozik. Ezzel megadatik az a lehetőség, hogy az illegális játéktermeket magánlakásokba, magánklubokba helyezzék át, így aztán megint csak nem érnek el eredményt az illegális szerencsejátékkal szemben. A kormány belátta a hibát, és a törvénytervezetet kiterjesztette a magántulajdonban található ingatlanokra is.

Ezzel aztán sikerült minden problémát egyszerre megoldani az illegális elektronikus szerencsejátékkal kapcsolatban (hiszen amint tudjuk, az illegális tevékenységet űző személyek azonnal felhagynak az illegális tevékenységgel, amint megtudják, hogy az illegális...). Kellemes mellékhatásként még a haszontalan számítógépes játékoktól is sikerült megszabadulni, amelyek a léha ifjúság szinte minden problémájáért felelősek -- kezdve a lábgombától egészen a szexuális zavarokig.

Nikos Kakayanis, a görög THE WEB SA társaság ügyvezető igazgatója úgy látja: a politikusok nem akartak rosszat -- egyszerűen nem értenek hozzá. Ezzel magyarázható, hogy 2002. július 17. napján a görög parlament elfogadta a törvényt, amely a közlönyben való megjelenést követően 2002. július 30. napján lépett hatályba.

Görög internetkávézó razzia után

A törvény végrehajtását a hatóságok nagy buzgalommal meg is kezdték. A helyzet abszurdnak tűnik, mert az is. A törvény 4. paragrafusa szerint ugyanis az a tény, hogy valaki tulajdonosa egy olyan helynek, ahol a tiltott elektronikus játékokat használják, vagy ahol ilyen tiltott játék található, első alkalommal 3 hónap végrehajtandó börtönre és minimum 5000 euró büntetésre büntetendő, visszaesőként pedig 1 év végrehajtandó börtönre és 25.000 és 75.000 euró közötti pénzbüntetésre számíthat. Ezen felül jön még az államigazgatási büntetési tétel, ami minden egyes megtalált tiltott játék után 10.000 euró.

[oldal:Néhány gondolat az Európai Unió felé vezető úton]

Foglaljuk tehát össze: nekem van -- tegyük fel -- 30 CD-m, egyenként 1-1 játékkal, valamint egy számítógép, amin még a Windows fölött a Pasziánsz, az Aknakereső és hasonló megátalkodott szörnyűségek is vannak. Ha igazán elvetemült vagyok, akkor még a Plus Packet is felraktam, a telefonomban pedig benne van a KungFu Battlemail is. Erre én kapok (mert mondjuk visszaeső vagyok, ugyanis az irodámban megtalálták a 7 éves GameBoyt a Tetrissel és a Super Mario Brotherszel) 1 év börtönt és kb. 400.000 euró (kb. 100 millió HUF!!!) büntetést.

Nem hiszem, hogy Magyarországon a jelenlegi ítélkezési gyakorlatot ismerve akár rablásért is kaphatna valaki ennyit, nemhogy egyszerű csalásért vagy sikkasztásért, amivel pár tízmilliós kárt okozott. Ez a törvény, azt hiszem, méltán pályázhatna előkelő helyre abban a rangsorban, amely a hasonló szellemi színvonalat képviselő törvényeket sorolja fel (mint pl. az a mindmáig hatályban levő törvény, mely szerint az USA egyik városában csak ujjnyinál vékonyabb vastagságú pálcával szabad nőket verni).

Kérdezem tehát, hol vannak most a szabadság máskor olyan nagy hangú harcosai az interneten és a nagy politikusaink között? Máskor cikkek tucatjai záporoznak, mert Alsódeborzasztómesszevan külterületén Józsi bácsi, a csősz ferde szemmel nézett a Kis Gézára, vagy mert a XXV. kerületi önkormányzat nem tett eleget a svájci menekültek beiskoláztatási támogatásával kapcsolatos kötelezettségének.

Lehet, hogy csak én nem figyeltem eléggé, de most semmi nyoma a felhördülésnek az interneten kívül és még azon belül is csak eléggé "alsó lángon" megy a dörgedelem. Amikor majd egy hasonló eset kapcsán nálunk tiltják be mondjuk a játékokat vagy a lanpartikat, akkor már késő lesz felháborodni. Elvégre már van egy Európai Uniós tagország, ahol ezt bevezették. Mi pedig az EU felé akarunk közeledni! Miért is ne kezdenénk itt...

Szólj hozzá a fórumban!