Pentium 4 DDR (333) alapokon

Egyre nagyobb rivalizálás folyik a Pentium 4 chipsetek piacán. A high-end szektort minden kétséget kizáróan az Intel i850 chippel szerelt, RDRAM-ot igénylő megoldások uralják, ezeknek egyetlen hátulütője az ár (bár ez a megállapítás igen gyorsan elévül).

Az alsó szegmenst -- mind árban, mind teljesítményben -- az SDRAM-mal társított Intel 845 chipset uralja. Sajnos azonban ez a megoldás jelentősen visszafogja az igencsak sávszélesség-igényes Pentium 4 processzort.

A két véglet közötti piaci részen egyre több gyártó osztozik: az első DDR-es megoldást a VIA szállította, később csatlakozott hozzá az ugyancsak tajvani SIS, majd ez év elején az Intel, a 845 chipset DDR változatával. Jelen cikk keretein belül megpróbálunk átfogó képet adni a középmezőnyről, azaz a DDR-es chipkészletekről, alaplapokról.

A VIA P4X266-al szerelt alaplapok közül rögtön három is vendégeskedett a szerkesztőségben: az ACORP, az AZZA és a Shuttle egy-egy termékét volt szerencsénk közelebbről szemügyre venni. Sajnos e chipset jóval gyorsabb újabb verziója -- a P4X266A -- legnagyobb sajnálatomra hiányzik a megmérettetésből.

Az egyre inkább feltörekvő SIS képviseletét az MSI 645 Ultra alaplap látta el, melyen -- nem túlzottan meglepő módon -- a SIS 645-öt találjuk.

Ugyancsak MSI-gyártmány képviselte a chipgyártó óriás legfrissebb termékét, az Intel 845D-t. Az MSI 845 Ultra kiérdemelte a teszt legjobban felszerelt megoldása címet. Mielőtt azonban rátérnék a konkrét alaplapok vizsgálatára, fussunk át a tesztkörnyezeten!

[oldal:Tesztkörnyezet]

Hardverkörnyezet:

Alaplap	MSI 845 Ultra Acorp P4X266 AZZA P4X2-AV Shuttle AV40R MSI 645 Ultra
CPU	Pentium 1,5 GHz (100x15)
Videokártya	Leadtek GeForce3 Ti 500 (driver: 21.83)
Memória	Micron CAS2 DDR RAM (266 MHz) Kingmax CAS2.5 DDR RAM (333 MHz)

Használt szoftverek és beállítások:

Operációs rendszer	Windows ME, DirectX 8.0
3DMark2000	16 bites textúrák és Z buffer, triple buffering
3DMark2001	16 bites textúrák és Z buffer, double buffering
Dagoth Moor Zoological Gardens (DMZG)	alapbeállítások
Evolva Build944	alapbeállítások
Mercedes Benz Truck Racing 1.09 (MBTR)	minden bekapcsolva, kivéve az anisotropic filtering és a 24 bites textúrák
No One Lives Forever 1.003 (NOLF)	Minden lehetséges opció bekapcsolva
Z: Steel Soldiers 1.01 (Z)	minden bekapcsolva
MDK2	T&L, bilinear, max. textúrák
Quake3 1.17	16 bites textúrák, vertex megvilágítás, max. geometria, legalacsonyabb textúrafelbontás
Serious Sam 10000.2	alapértelmezett "Quality" beállítások
DroneZMark	16 bites textúrák, textúratömörítés, 16 bites Z buffer

[oldal:ACORP 4VPX266]

A finoman fogalmazva nem túl jó hírű gyártótól egy rózsaszínes-lilás színben pompázó terméket kaptunk (a sokkhatást csak fokozzák a piros IDE csatlakozók és a sárga kábel). Sajnos pontos terméknévvel nem szolgálhatok: az alaplap mindenféle kiegészítő információ nélkül érkezett (tippem szerint egy 4VPX266 volt a titokzatos vendég).

Maga az alaplap egészen jól felszerelt, 5 PCI buszt, egy ACR foglalatot és egy AGP csatlakozót találunk rajta bővítőkártyáink számára.

Nem maradhatott le az integrált audiovezérlő sem (VIA 8233), ami bár semmilyen extra szolgáltatással nem rendelkezik, de 3D hangzás hiányával megbékülőknek jó megoldás lehet, hiszen hangminősége egészen elfogadható.

Belépve a BIOS-ba kezdeti szkepticizmusom -- volt némi előzetes rossz tapasztalatom a napraforgós gyártóval szemben -- tovább oszladozott, ugyanis a memória időzítések (frekvencia, CAS, Interleaving) és feszültség (2.55 és 2.65 V) mellett állíthatjuk az FSB-t (100 és 133 MHz között) és a processzor feszültségét is (-0,1 V - +0,275 V), így tuningra is több mint megfelelő az ACORP lapja: a tesztelt hármas közül itt sikerült az 1,5 GHz-es P4-ből a legnagyobb teljesítményt kicsikarni (1,8 GHz-en még volt bejelentkező képernyő, de a BOOT-ig nem jutott el).

Üzembe helyezésével semmi gond nem volt, csak annyit jegyeznék meg, hogy a szabvány ATX tápcsatlakozó mellett igényli a négy tüskés P4 csatlakozó használatát is (normál táp -> négy tüskés átalakítót bárhol beszerezhetünk).

[oldal:AZZA P4X2]

Számomra eddig ismeretlen, de a NET-es tesztek tanúsága szerint rohamléptekkel terjeszkedő gyártóról van szó.

A VIA chipsetjére egész termékvonalat építettek (P4X2-AD, P4X2-AS, P4X2-AV és P4X2-AC), mely alaplapok közül nekem az AV jelűhöz volt szerencsém. A dobozát leszámítva (amin nem ez a lap szerepelt) már végleges terméknek tűnt (pl. nem volt összefirkálva, mint az ACORP), így boltban megvásárolva valószínűsíthetően ugyanazt nyújtja, mint a tesztelt példány.

Csakúgy mint az előző lapnál, itt is 6 -- méghozzá jó helyen lévő -- PCI és egy AGP csatlakozót találunk, de az AZZA mérnökei a CNR csatlakozót sem felejtették el.

Az integrált audiovezérlő ugyanaz a VIA 8233-as, mint amihez már az ACORP lapon is szerencsénk volt, minősége is ugyanolyan.

Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megemlítsem az AD változatot, amelyen 5.1-es integrált hangkártya kapott helyet egy 5 1/4 helyre illeszthető külső panellel egyetemben. Ekkor az alaplapi három csatlakozó az első, a hátsó és a center/subwoofer jelét szolgáltatja, míg a panelen egy sztereó kimenetet, mikrofon és line bemenetet, valamint két USB csatlakozót találunk.

Csalódás csak a BIOS-ba lépve ért. Bár a memória időzítéseit hajszálra ugyanúgy állíthatjuk, mint az ACORP lapon, és az FSB-t is kedvünkre változtatgathatjuk 100 és 132 MHz között, a tuninghoz nélkülözhetetlen feszültségállítás hiányzik, holott a kézikönyv szerint az AV és AC típusok ezt támogatják. Mindenesetre amíg ez nem változik, addig az alaplap tuningoláshoz nem éppen ideális társ.

A plusz négy tűs tápcsatlakozást ez a lap is igényli.

[oldal:Shuttle AV40-R]

A csomagolás és a kézikönyv igényessége miatt első perctől a Shuttle terméke volt a legszimpatikusabb a VIA chipes lapok közül, amely helyzetét a teszt során végig meg is tartotta.

A másik két alaplappal szemben ezen csak 5 PCI foglalatot találunk, és a CNR csatlakozó is hiányzik (már akinek). Ezen apró negatívumért kárpótol viszont az alaplapra integrált Promise FastTrack 100 RAID vezérlő (ez az AV40-ről hiányzik), amely RAID 0 és 1 támogatással rendelkezik, így összesen nyolc IDE meghajtó bekötésére nyílik mód. A RAID teljesítményét -- és megbízhatóságát -- sajnos nem állt módomban megvizsgálni (nem állnak errefelé hegyekben a merevlemezek), e nélkül a Promise chip kisebb csalódást okozott, a Sandra tesztje szerint ugyanis mindössze a chipsetbe integrált VIA vezérlő teljesítményének 75%-át hozta.

A VIA 8233-as integrált audió természetesen erről az alaplapról sem maradhatott le.

A BIOS-ba lépve igazán kellemes meglepetések értek. Memóriáink gyorsabbá és stabilabbá tételében nem csak az előző alaplapoknál már megszokott memória időzítések beállítása található meg, hanem a DDR modulok feszültségét is állíthatjuk 3 lépésben (2,55; 2,6; 2,7 V). Az FSB állításakor is nagyobb a mozgásterünk, mint eddig: 100-tól egészen 160 MHz-ig garázdálkodhatunk, és ha a magas frekvenciát a chipset már nem bírná, úgy segíthetünk rajta némi feszültségemeléssel (2,55; 2,6; 2,65 V). És végül, de nem utolsó sorban a CPU feszültségét is állíthatjuk 1,1 és 1,85 V között. Az 1.5-ös Pentium4 1.7 GHz-t tudott elviselni stabilan (ami az egyes újságokban olvasható 2 GHz-es értékektől kissé messze van, de én inkább ezt hiszem el).

A működéshez a négy tűs csatlakozót nem igényli, igaz használata nem is árt.

[oldal:MSI 645 Ultra]

A gyártótól megszokott módon a SIS chipkészletes alaplap is piros színben pompázik. A változatosság kedvéért itt is 5 PCI foglalat várja kártyáinkat, az AGP megléte természetes, csakúgy mint a CNR slot.

RAID vezérlő nem található az alaplapon, így meg kell elégednünk a VIA megoldásánál valamivel (de nem sokkal) gyengébb teljesítményt nyújtó, chipsetbe integrált SIS kontrollerrel.

Az integrált audio megoldás viszont itt sem maradhatott el: fülünket egy Realtek ALC201A AC'97 codec segítségével ingerli a lap, és nem is rosszul. A fejlesztők itt a hangminőségre is figyeltek, ennek köszönhetően 18 bites D/A kapott helyet a codec-ben, így minősége is jobb mint a VIA gyártmányáé.

Ami viszont kétségtelenül kiemeli társai közül az alaplapot, az a 333 MHz-es DDR memóriák támogatása. Sajnos azonban míg a 266 MHz-es modulok vígan mennek a BIOS "Turbo" beállításán, addig a 333 MHz-es Kingmax darabokat használva vissza kell állítani az időzítést "Normal"-ra, és ez a teljesítményre is kihatással van. A tesztekben mindkét mérés eredményei megtalálhatók. A három foglalatba összesen 3 Gbyte memóriát helyezhetünk el.

A BIOS beállítások között szemezgetve már inkább akad okunk panaszra. Bár az FSB értéke 100 és 200 MHz között 1 MHz-es lépésekben állítható, és a CPU feszültségét is 1,85 V-ig emelhetjük (4 lépésben), a memórián sokat segíthetett volna, ha ennek feszültsége is állítható.

[oldal:MSI 845 Ultra]

Vitán felül a teszt legigényesebb alaplapja, ami már a csomagolásán is látszik (ami egyébként jól szemlélteti, hogy az MSI a két tesztelt alaplap közül melyiket szánja a tehetősebb rétegeknek). Felszereltsége ugyancsak első osztályú.

PCI foglalatokból itt is ötöt találunk az AGP és a CNR slot mellett. Fontos, hogy -- csakúgy, mint a 850 chipre épülő lapok esetén -- csak 1.5 V-os AGP kártyákat használhatunk. Ez azonban nem túl nagy probléma, az összes AGP4X támogató grafikus kártya képes ezen az AGP feszültségen üzemelni, gondunk csak a régebbi kártyákkal, illetve a Voodoo sorozattal lehet. Az alaplapra integrált NEC chipnek köszönhetően az USB 2.0 támogatás is megoldott, bár ezt tesztelni -- a megfelelő eszköz hiányában -- nem állt módomban.

Természetesen egy csúcsmodellről a RAID vezérlő sem maradhat le. Az MSI a Shuttle-hoz hasonlóan a Promise termékét választotta, ám ez a vezérlő itt sem szerepel jobban, a szintetikus tesztekben a chipkészletbe integrált megoldások továbbra is gyorsabbak.

Az MSI a fülünket is megpróbálja kényeztetni, így az alaplapon integrált 6 csatornás hangchipet is találunk. A CMI8738 chip választását feltehetően ára indokolta, bár a támogatott funkciókban nincs hiány, még az EAX2 szabvánnyal is elboldogul a lapka, pontosabban a driver. Ami viszont meg sem közelíti egy különálló hangkártya színvonalát, az a hangminőség: a frekvenciamenet, a zaj és a torzítás is messze van az ott megszokott szinttől. Mint említettem a chip támogatja a DirectSound3D-t: a VXD driverrel 32, a WDM-el pedig 16 csatorna gyorsítására képes, miközben a processzort rendre 11 illetve 16%-ban terheli le.

Semmi panaszunk nem lehet viszont az alaplap BIOS-ára. Az FSB 100 és 200 MHz között állítható 1 MHz-es lépésekben, a CPU feszültsége pedig 1.85 V-ig szabályozható. Emellett két lépésben a memória és az AGP busz feszültésége is módosítható.

[oldal:Sandra tesztek]

Kezdjük a számáradatot a sokak által ismert Sandra különböző CPU tesztjeivel. A P4X266 teljesítményét a Shuttle alaplappal kapott eredmények mutatják, ennél az AZZA érzékelhetően lassabb, míg az ACORP csak hajszálnyival marad el.

Először is egy kis magyarázat:

• az ALU érték a fixpontos egység sebességét mutatja
• az FPU érték a lebegőpontos egység sebességét mutatja, ha a lebegőpontos műveletekre a standard FPU utasításokat használjuk
• az SSE2 ugyancsak a lebegőpontos műveletek végrehajtási sebességét mutatja, de ebben az esetben ezeket SSE2 parancsokkal valósítjuk meg
• az Int. SSE/MMX az egészpontos SIMD (single instruction multiple data - több adaton egyszerre ugyanaz a művelet hajtódik végre) egység sebességét méri, SSE2 utasításokat használva
• az FP SSE2 a lebegőpontos SIMD egység sebességét méri SSE2 utasításokat használva

Mint az várható volt az alaplapok között nincs túl nagy különbség, ha mégis sorrendet szeretnénk felállítani, akkor az első helyet a VIA szerezné meg, az ezüstérem pedig az Intelt illetné.

Nézzük a memóriaátvitel értékeit:

Felhívnám mindenki figyelmét, hogy ezek az értékek nem összehasonlíthatók a régebbi Sandra verziók által mért értékekkel, ugyanis az új Sandra ebben a tesztben is teljes mértékben kihasználja az SSE2 utasításkészlet lehetőségeit.

Az eredményekből rögtön látszik, hogy miért volt szükség a P4X266A megjelenésére: a VIA régebbi megoldása igencsak leszerepel. Meglepetésként ért viszont az Intel 845 teljesítménye: 266 MHz-es memóriával a mezőny leggyorsabbja. A memóriatesztben a 333 MHz-es memória előnyei is nyilvánvalóak: a DDR333 Kingmax modulokkal 20%-al teljesít jobban a SIS chipset, és ez a különbség csak tovább nőne, ha a memória a jobb időzítéseket is bírná.

[oldal:WinTune tesztek]

Bár a Sadránál kevésbé ismert (és -- némi joggal -- elismert) tesztről van szó, de azért érdekesek az eredményei. Itt is kezdjük némi magyarázattal:

• A CPU és FPU értékek a speciális utasításkészletek nélkül végzett fixpontos, illetve lebegőpontos számítási teljesítményt jellemzik
• az Int., FP. és MMX App rövidítések fix-, lebegőpontos és MMX utasításokat futtató alkalmazások teljesítményét hivatottak reprezentálni, mégpedig tipikus utasítások futtatási idején keresztül

A nyers számítási teljesítmény mérésekor ugyanaz a helyzet, mint amit a Sandra esetében láttunk: a lapok között szinte semmi különbség, hajszálnyival a Shuttle terméke a leggyorsabb.

Az alkalmazás-tesztekben már változik a kép: a P4X266 lassabb memóriavezérlője kezdi éreztetni hatását, így az ezzel szerelt lap kerül a mezőny végére.

[oldal:MPEG2 kódolás]

Az MPEG2 tömörítés tesztet a MadOnion Video2000 programjának segítségével végeztem el. Ennek teljesítménye sokkal jellemzőbb egy processzorra, mint mondjuk egy MP3 tömörítés, mert a tömörítésre váró anyag a memóriában helyezkedik el, nem pedig a merevlemezen, így annak teljesítménye nincs befolyással az eredményekre. Sajnos az, hogy maga a tömörítő algoritmus milyen utasításkészletekre optimalizált, nem ismeretes.

Mielőtt bármit is hozzáfűznék mindenki nézze meg a grafikon skálázását, ez az oka amiért ilyen nagy különbségek látszanak.

Az eredményeket legnagyobb mértékben a memóriavezérlő határozza meg, ez az oka, hogy a P4X266 az utolsó helyezett, ugyanakkor meglepő az Intel chipkészlet szereplése: annak ellenére hogy a Sandra memória tesztben a második helyet szerezte meg, itt a SIS megoldása határozottan gyorsabb.

[oldal:Direct3D]

A játéktesztek vizére evezve kezdjük rögtön mindenki nagy kedvencével, a 3DMark sorozat két legújabb tagjával.

A 333 MHz-es memóriát használva a SIS chipes lap előnye egyértelmű mindkét verzió alatt. 266 MHz-re áttérve az Intel és a SIS fej-fej mellett teljesít, egyedül a VIA chipset képtelen tartani a lépést.

Kevésbé szintetikus programokra áttérve következzenek a szokásos D3D programok.

A különbségek jóval kisebbek (a legtöbb esetben elhanyagolhatók), de a sorrend nem változott.

[oldal:OpenGL, Konklúzió]

Áttérve OpenGL-t használó játékokra, a következő eredmények születtek:

Annak ellenére hogy a Quake3 a sávszélesség növekedésével általában látványosan gyorsul, itt jelentősebb előnyre csak a SIS chipset tud szert tenni, a 333 MHz-es memóriának azonban nem sok haszna. A P4X266 meglepően jól tartja magát, szorosan követi az Intel 845-t.

Először is a stabilitásról: örömmel tapasztaltam, hogy ezen a téren mindegyik alaplap megfelelően szerepelt (leszámítva a Content Creation tesztet, az ugyanis az összes tesztelt lapnál mindig ugyanazon a helyen kilépett), még a kevésbé nívós gyártóktól származó VIA chipsetes termékekkel sem volt probléma.

Jelen pillanatban már nem ajánlanám a P4X266-al szerelt megoldásokat, a P4X266A ugyanis jobb teljesítményt mutat. Amennyiben -- például anyagi szempontok miatt -- mégis a tesztelt lapok közül választanánk, akkor a Shuttle az ajánlott: mind felszereltség, mind sebesség terén az első helyet szerezte meg.

Nyugodt szívvel ajánlom viszont bármelyik MSI lapot, csak azt sajnálom, hogy a 645 Ultra-nak nincs egy kicsit jobban felszerelt változata, de akinek nincs szüksége a plusz IDE vezérlőkre, az nagyon jól jár ezzel a lappal, főleg ha az -- időzítéseket tekintve -- egyre gyorsabb 333 MHz-es memóriák is megjelennek.

A jelenlegi memória árak mellett viszont megfontolandó a DDR platform beszerzése: 256 MByte Rambus DRAM memória nem sokkal drágább, mint hasonló mennyiségű DDR, és az i850-es alaplapok ára is igen közel jár a DDR-es verziókéhoz. Az pedig biztos, hogy a legjobb teljesítményt még mindig az i850 nyújtja.

Szólj hozzá a fórumban!